Szabó AttilaAz előttünk álló környezeti változások miatt egyre fontosabbá válik, hogy bárki könnyen tudjon környezeti, természetvédelmi ügyben jogot érvényesíteni akkor is, ha nem vagy nem kizárólag a saját jogai, hanem a közérdek mellett áll ki az eljárásban. Az Alkotmánybíróság által kidolgozott visszalépés tilalma [28/1994. (V. 20.) AB határozat és ezt követően számtalanszor] szerint ugyanis “az állam nem élvez szabadságot abban, hogy a környezet állapotát romlani engedje vagy a romlás kockázatát megengedje.” Álláspontunk szerint ebbe bele kell érteni azt is, hogy nem lehet nehezebbé tenni a környezeti ügyekhez kapcsolódó, közérdeket is érintő pereskedést. Pedig ennek veszélye most felmerült.
A Kúria közel egy éve hozott egy precedens értékű döntést (Pfv.II.20.887/2023/6.), amelynek elvi tartalma szerint a bíróság a felszámított ügyvédi munkadíj és a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenység közötti aránytalan voltára alapított perköltség mérséklését részletes tartalmi elemzéssel, az adott ügy konkrét peradataival alátámasztva kell megindokolnia.
Ezt a döntést a jogtudomány inkább pozítvan értékelte. Kiss Tibor azzal kommentálta a döntést, hogy az “alapján minden bizonnyal általánossá fog válni az a gyakorlat, amely a peres fél jogi képviseletét ellátó ügyvéd munkadíjának bíróság általi megállapítása során egyrészt a valós, piaci értékviszonyokat fogadja el, másrészt szűk körben, objektív szempontok alapján teszi csak lehetővé az ügyvédi időráfordítás alapján felszámított ügyvédi munkadíj mérséklését, ezáltal ésszerű korlátok közé szorítva a bíróság mérlegelési lehetőségét.”
Mi most egy olyan aspektusra szeretnénk rávilágítani, amire talán nem számítottak sem a jogértelmezést végző bíróságok, sem pedig az eddig a témával foglalkozó elemzők. Igaz, hogy a döntés polgári jogi ügyben született, de félő, hogy maga a szemlélet terjed és átterjed a jognak olyan területeire is, ahol nem szabadna átgondolás nélkül megjelennie.
Az egészséges környezetet érintő számos esetben a jogaiért, az egészséges környezetéért kiálló polgár a közigazgatási hatósággal szemben keres jogorvoslatot, mert az esetleg nem vette kellőképpen figyelembe az ő érdekeit és jogait egy létesítési, működési, környezetvédelmi engedély megadásakor. A jogaiban sértett polgár tehát ezekben a közigazgatási perekben egy állami szervvel pereskedik és ennek megfelelően arra számít, hogy ennek a pernek nem lesz komolyabb illeték- és perköltsége, hiszen az állam és így az állami szerv arra jött létre, hogy az ő jogainak érvényesülését biztosítsa. Ez alapvetően így is van, de a közigazgatási perrendtartás lehetőséget ad arra, hogy akinek jogát vagy jogos érdekét a vitatott közigazgatási tevékenység közvetlenül érinti vagy a perben hozandó ítélet közvetlenül érintheti, a mások között folyamatban lévő perbe érdekeltként beléphet. [2017. évi I. törvény a közigazgatási perrendtartásról, 20. § (1) bekezdés].
Erre, azaz a közigazgatási perben megjelenő tőkeerős érdekeltre, álláspontunk szerint eddig nem igazán számított senki, aki a perköltség mérséklésének szempontjait objektíven vizsgálta. A környezeti ügyekben a beruházó, aki érintettként részt vehet a perben, tipikusan egy tőkeerős nagyvállalat. Jellemzően pedig ezek az érdekeltek olyan ügyvédi irodákat bíznak meg képviselettel, amelyek sok munkaidő ráfordítással, kiemelkedően fizetett ügyvédekkel, drágán dolgoznak. A jelen blogposztban nem vitatjuk ezt a típusú árazást, amit tulajdonképpen a Pfv.II.20.887/2023/6. döntés is elismer. Azt viszont érdemes átgondolni, nem lehet-e mérséklési ok, hogy a jogai érvényesítéséért küzdő felperes nem erre számított: nem a beruházót perelte be például egy kártérítési perben, hanem a jogok és kötelezettségek betartására hivatott államot egy közigazgatási perben. Ráadásul a per alapjául az Alaptörvény XXI. cikkében rögzített egészséges környezethez való alapvető joga szolgált és az Alaptörvény P) cikke kifejezetten előírja, hogy a nemzet közös örökségébe tartozó természeti és környezeti elemek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége. A kérdés tehát az, hogy a tisztességes eljárás kereteibe belefér-e, hogy az állami szervvel szemben alapvető jogai védelméért és a P) cikk által előírt védelmi funkció érvényesítése érdekében pert indító felperes egy olyan – nem várt – perköltséggel nézhet szembe, amely sok esetben elrettenti a jogérvényesítéstől a polgárokat. Hiszen ha egy ügyvédnek arról kell tájékoztatnia az őt megkereső, a jogaiért kiállni kívánó polgárt, hogy az érdekelt költsége miatt pervesztesség esetén nem 50-100 ezer forint, hanem 2-3 millió forint perköltségre számíthat, akkor nagyon kevesen mondanak majd igent. Elvészhet tehát egy nagyon fontos jogérvényesítési lehetőség azokban az ügyekben, amelyek egyébként jellemzően közérdeket is szolgálnak, hiszen egy-egy beruházás szakszerű és így jogszerű működése mindannyiunk érdeke.
Azt egyelőre nem tudjuk, hogy végül ezekben az ügyekben vagy más környezeti ügyekben a bíróságok mit és hogyan mérlegelnek majd az alperesi érdekelt javára megállapított perköltséggel kapcsolatban. Azt azonban tapasztaljuk, hogy közigazgatási és különösen a definíciószerűen közérdeket érvényesítő környezeti ügyekben az elszálló perköltség rémképe is dermesztő hatással lehet a pereskedésre, ez pedig végső soron visszalépés a környezet védelmének elért szintjében. E miatt fontosnak tartanánk, hogy a polgári ügyben kidolgozott megközelítésre a Kúria reflektáljon a közigazgatási ügyszakban is, amint arra lehetősége adódik. Ezt megteheti úgy is, hogy ezekben a típusú ügyekben a közérdekérvényesítésre hivatkozva más szemléletet dolgoz ki az alperesi érdekelt elismerhető költségeire vonatkozóan. Ennek körében tekintettel kell lennie arra, hogy (i) ezek a perek közérdekű perek, mert a környezet védelmét szolgálják, (ii) nem összegyeztethető a tisztességes eljárással, ha egy közigazgatási per költsége egy érdekelt miatt sokszorosára ugorhat, (iii) a környezeti ügyekben nehezebbé, költségesebbé váló pereskedés a visszalépés tilalmába ütközne illetve a felperes az Alaptörvény P) cikke alapján előírt védelmi kötelezettség ellátása körében cselekszik. Álláspontunk szerint ezek mind olyan szempontok, amelyek jogszerű korlátai lehetnek a teljes és egyébként igazolható perköltség bírósági elismerésének.
__________________________________________________________
A szerző a szöveghez nyújtott ötletekért köszönetét fejezi ki Fiala-Butora Erika ügyvédnek és Aujeszky Nórának a Társaság a Szabadságjogokért jogászának.
__________________________________________________________
Az írás a szerző véleményét tartalmazza, és nem értelmezhető a TK hivatalos állásfoglalásaként.