Timár BalázsA megbeszélés elsődleges célja a kutatás keretében készülő, “Fejezetek Magyarország történeti alkotmányának történetéből” munkacímet viselő tanulmánykötet egyes fejezeteinek megvitatása volt.. A kutatás jelen szakaszának feladata, hogy a régmúlt korok közjogászainak álláspontját a kutatócsoport tagjai megismertessék az érdeklődő közvéleménnyel. A vizsgált korszak elsődlegesen a XIX. századot öleli át, de a téma jellegéből fakadóan kitekintést nyújt a XVIII. század végére, valamint a XX. század első felére is, egészen az 1949. évi alkotmányig.
A workshop első napja Szente Zoltán kéziratának megvitatásával kezdődött, amely fejezetnek célja az alkotmány két fogalmának ismertetése volt alkotmánytörténeti aspektusból. A szerző széles merítés alapján ismertette az újkori alkotmányfogalmak koncepcióit. Ennek keretében nemcsak az angol, német, hanem a svéd, dán, osztrák alkotmányfogalom-fejlődést is górcső alá vette. Történeti példák alapján mutatott rá arra, hogy a történeti - kodifikálatlan - alkotmány mellett egy adott ország alkotmányát jellemzően a XVIII-XIX. század fordulójától egyetlen jogszabályban, illetve több jogi dokumentumban is összefoglalhatták. A fogalmat tisztázó tanulmánnyal kapcsolatos észrevételeket követően a készülő kötet további fejezeteinek ismertetésére került sor.
Halász Iván egy átfogó jellegű fejezet részeként a magyarországi szlovák és ruszin nemzetiségű jogászok magyar történeti alkotmányról alkotott véleményéről, illetve ugyanezen nemzetiségek alkotmányfelfogásáról készülő tanulmányát ismertette, kitérve azokra a nemzetiségekre, akik az osztrák-magyar kiegyezést követően közjogi értelemben aktívnak tekinthetők voltak.
Csatlakozva Szente Zoltán tanulmányához, Schweitzer Gábor a magyar történeti alkotmány fogalmáról, részeiről, vagyis arról beszélt, hogy hazánk alkotmánytörténetében milyen tudományos megközelítések voltak irányadóak elsődlegesen az 1848-as áprilisi törvények és a két világháború közötti időszakban. Előadásában ismertette, hogy milyen külföldi minták álltak a kortársak rendelkezésére, illetve a közjogászok milyen kritikákat fogalmaztak meg az írott, avagy a történeti alkotmányokkal szemben.
Takács Albert a jogfolytonosság kérdését járja körbe készülő tanulmányában, melynek fókuszában az áll, hogy a történeti alkotmány immanens részét képező jogfolytonosság miként jelent meg a kortársak gondolataiban, volt-e, s ha igen, milyen jogalkotási, vagy országgyűlési vitákban megjelenő eredménye. Az előadás érintette az Egyesült Királyság jogfelfogását is, hiszen a vizsgált időszakban Magyarország és az Egyesült Királyság egyaránt történeti alkotmánnyal rendelkezett. Fontos a kérdés abból a szempontból is, hogy a magyar történeti alkotmány fennállása alatt a XX. században változott az ország területe, közjogi berendezkedése, mely változások a gyakorlatban vetették fel a jogfolytonosság kérdését.
Könczöl Miklós és Szentgáli-Tóth Boldizsár a magyar történeti alkotmány kútfőiről írnak a készülő kötetbe, mely szorosan kapcsolódik az előző fejezethez. A szerzők célja az általánosabb elvek normatív eredményeinek ismertetése. Nem kronologikus rendszerben kívánják vizsgálni a forrásokat, bár cezúrát jelentene 1848, de külön vizsgálati korszak lenne a polgári kor, valamint az ún. átmeneti korszakok (pl. 1849). A szerzők kiemelték, hogy az írott jog erősödésével összefüggésben folyamatosan csökkent a szokásjog jelentősége, illetve rámutattak arra, hogy miként szorul teljesen háttérbe az írott alkotmányok megjelenésével és miként távolodik a valóság attól, hogy a korabeli jogalkotási koncepcióban mi szerepelt.
Az első nap utolsó beszámolójában Kovács-Szitkay Eszter és Timár Balázs ismertették a bírói hatalomról és bírósági szervezetről szóló fejezet alapjait. Ennek keretében a szerzők áttekintést adtak a polgári- és büntetőeljárás kodifikációjának főbb mozzanatairól, továbbá az 1791 utáni jogalkotás eredményeiről, különös tekintettel az 1869. évi IV. tc. rendelkezéseire is. A szerzők célja, hogy a polgári jogegyenlőséget szem előtt tartva ismertessék a XVIII-XX. századi magyar alkotmányfejlődést a bírói hatalmi ág szervezeti és eljárási szabályain keresztül, mely kiterjed a polgári-, a büntető-, és a közigazgatási bíráskodásra is.
A workshop második napján Gárdos-Orosz Fruzsina az alkotmánybiztosítékokról szóló előadásában kimutatta a fogalommeghatározás nehézségeit, valamint azt, hogy a vizsgált szerzők hasonlóan közelítették meg a fogalom meghatározását, de számos elem esetében kisebb eltérések mutatkoztak. Ezeket az elemeket hangsúlyozta a részletesebben is bemutatott, kifejezetten csak az alkotmány biztosítékok témakörével foglalkozó mű (Meliorisz Béla: A magyar alkotmány biztosítékai). A szisztematikus bemutatás nyomán előkerül többek között a koronázás, hitlevél, eskü, az országgyűlés tartásának kötelezettsége, a kormány felelőssége, a néprészvétel a kormányzatban, a törvényhatóságok joga a kormány törvényellenes rendeleteivel szemben, a bírói függetlenség vagy a közjogi bíráskodás.
Szentgáli-Tóth Boldizsár a törvényhozói hatalommal kapcsolatos fejezetet készíti el. Ezzel összefüggésben elmondta, hogy nem célja pusztán a parlamenti jogot ismertetni. A szerző sokkal inkább a törvényhozó hatalmi ág felfogásának változását kívánja bemutatni, oly módon, hogy a korszakolás a jogforrásokról szóló fejezethez igazodna, külön részben a provizórikus időszakokkal. Kollégánk szándéka továbbá, hogy a főbb intézményeket és elveket azonosítsa, melyek kitapinthatók a magyar közjogi gondolkodásban, különösen a XX. század első felében, ahol ez legitimációs cél is volt. Be szeretné mutatni a tanulmány azt is, hogy az országgyűlés második kamarájának tartalma miként változott meg a vizsgált két évszázad során. Fontosnak tartja ismertetni, hogy a parlamenti jognak milyen forrásai voltak, milyen strukturális változások mutatkoznak ebben az időszakban, különösen azért, mert ezen időszak alatt folyamatosan haladt a jogalkotás az írott jog felé. A szerző vállalása ugyanakkor a választójog ismertetése, mely rész nélkül nem érthető, hogy egy-egy országgyűlés miként állt fel az egyes vizsgált időszakokban.
Schweitzer Gábor a tanulmányokat áttekintő rész lezárásaként ismertette az államforma kérdéseit tárgyaló fejezetet. Kiindulópontja, hogy volt kapcsolat magyar viszonylatban a monarchikus államforma és a történeti alkotmány között, melynek bizonyítéka pl. a Szent Korona-tan. Kérdésesek azon időszakok, amikor nem volt betöltve a királyi szék, további kérdés a trónfosztások közjogi megítélése, illetve azok álláspontja, akik szerint a történeti alkotmány nem ismerte a trónfosztás intézményét. Nem egyértelmű ugyanis, hogy ezen időszakokban mi is volt ténylegesen Magyarország államformája. IV. Károly nevezetes 1918. november 13-i eckertsaui nyilatkozatáról hiányzott a miniszteri ellenjegyzés, emiatt a kor közjogászainak egy része szemében nem volt érvényes nyilatkozat. Károlyi Mihály kormányzata idején megvolt a szándék az államforma megváltoztatásáról, melyhez közjogi szakvéleményt is kértek, utólag legitimálva köztársaság kikiáltásáról szóló politikai döntést. Ezekből is látható, hogy az államformát taglaló fejezetre nagy szüksége van a hazai alkotmánytörténetnek.
A workshop végén Schweitzer Gábor tájékoztatta a résztvevőket az elmúlt közel két év eredményeiről, a külföldi és hazai konferenciákról, a már megszületett írásokról, publikációkról, kötetekről. A következő időszak feladatai közé tartozik a további szerzők bevonásával készülő tanulmánykötet megírása mellett a különböző eredmények disszeminációja, valamint a kutatáshoz kapcsolódó középiskolai oktatási anyag elkészítése, melynek gondozója Timár Balázs.
__________________________________________________________
A beszámoló a K-143008. Magyarország történeti alkotmánya egykor és ma NKFIH pályázat, valamint az ELKH Titkárság/HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat KSZF-13/2024. Magyarország történeti alkotmánya egykor és ma pályázat keretében készült.
__________________________________________________________
Az írás a szerző véleményét tartalmazza, és nem értelmezhető a TK hivatalos állásfoglalásaként.