A jog társadalmi jelenség. Az elmúlt néhány évben bekövetkezett társadalmi változások jelentősen kihatottak a jogrendszerre, amiben élünk, formálták azt. Kétségtelen, hogy ezek közül az egyik legsúlyosabb válság a Covid-19 világjárvány és annak jogi hatásai voltak.
A koronavírus-járvány kihatott a jogi környezetre, amiben élünk, hatással volt állam és polgár viszonyára. Többek között a járványügyi intézkedések érintették a kényszerintézkedések és az emberi jogok viszonyát: az egészségügyi önrendelkezésünket, az állami cselekvés és az állami kényszer határait és korlátait, de érintették polgári és politikai szabadságjogainkat is.
Az alapjogok korlátozásában álláspontunk szerint a koronavírus új helyzetet teremtett. Hipotézisünk, hogy az európai (és számos tengeren túli) alkotmánybíróságok által használt szükségességi-arányossági tesztbe részint tudatosan és másrészt észrevétlenül is „betüremkedett” a természettudományos érvelés. Ez elsősorban a közegészségügy és a környezetvédelem területén érezteti a hatását.
Álláspontunk szerint ez a változás nemcsak de lege lata, hanem de lege ferenda változásokat idézett elő. Számos alapjogi területen (különösen az előbb idézett környezetvédelem és közegészségügy de sokszor a személyes adatok védelme esetén is) olyan mérhető adatok befolyásolják az alapjog-korlátozás szükségességét, amelyek a természettudomány nyelvén kifejezhetők.
Példának okáért, a járványok idején a különleges helyzet (különleges jogrenddel vagy anélkül) alapjog-korlátozással járt. Ilyenkor – például – a kijárási tilalom elrendelésénél (mint mozgásszabadság korlátozásánál) vagy a kötelező maszkviselésnél, illetve a kötelező védőoltás bevezetésénél a szükségesség-arányosság meghatározásakor jelentőséggel bír, hogy a járvány milyen súlyos, hány áldozata van, milyen a betegség transzmissziós sebessége, tehát milyen mérhető következményei vannak a fertőzésnek.
Álláspontunk, hogy a (köz)egészségügyi alapjogok korlátozása esetén az alapjogok ütközése és korlátozhatósága megítélésében a természettudományos érvelésnek új, központi szerepe kell, hogy legyen (de lege ferenda). Ha jobban belegondolunk, például a védőoltások és a legtöbb közegészségügyi intézkedés alkotmánybírósági felülvizsgálata kapcsán figyelembe kell venni, hogy ezek az állami intézkedések (törvények, vagy legtöbbször kormányrendeletek) ember-alkotta válaszok egy természetben előforduló veszéllyel szemben. Az alkotmányos felülvizsgálat ezért helyes, ha integrálja a természettudományos érveket is.
Az alkotmányos felülvizsgálatnál kiindulópont, hogy az alkotmánybíróságtól általánosan elvárt, hogy döntései kiállják a nyilvános igazolás próbáját. Egy határozat legitimitását annak tényekkel alátámasztott érvelése adja.[1] Semmilyen alkotmánybírósági határozat, de még jogalkotó (törvényhozói) döntés, különösen nem alapjog-korlátozó döntés, sem alapulhat benyomásokon vagy tisztázatlan feltételezéseken. Álláspontunk szerint ez egy humán világjárvány alatt nem jelent mást, mint az alkotmánybírósági döntés természettudományos alapokra helyezését és igazolását. Egy szemléletes példát hozva, a vírus elleni kötelező védőoltás bevezetése attól függ, hogy milyen mérhető eredménye van az oltásnak: milyen epidemiológiai hatást vált ki a védőoltás, például a vakcina megállítja-e a vírus terjedését, a megbetegedések számát és azok súlyosságát visszaszorítja-e. Másként, ha az alkotmányjog nyelvén arról kell dönteni, hogy szükséges és arányos-e a vakcina kötelezővé tétele, akkor erről orvosi adatok szerint lehet majd dönteni.
Ennél azonban többet is állítunk. Álláspontunk szerint a törvényhozó szándékában is megjelenik a szükségesség-arányosság eleme. Ha egy humán világjárvány alatt a törvényhozó (törvénnyel) vagy a kormány (például rendelettel) bezárja az iskolákat, vagy kijárási tilalmat vezet be, akkor azt azért teszi, mert természettudományos modellekkel (beleértve a vírus természetes terjedési sebességét, a szennyvíz szennyezettség fokát, a halálozási rátát stb.) kiszámították/felbecsülték a betegség várható hatását és a védekezés szükségességéről és arányosságáról ennek tükrében dönt a jogalkotó.
Hipotézisünk, hogy a mérlegelési elveket a közegészségügyi alapjog-korlátozás esetén a szükségességi-arányossági teszten belül, ám alapvetően természettudományos alapon lehet meghatározni.
Egy tervet szeretnék bemutatni, amely az európai alkotmánybíróságok (sőt, a nemzeti alkotmánybíróságok) és az EJEB által használt mérlegelési tesztbe beemeli a természettudományos érveket.
Kiindulópont a nemzetközi szakirodalomban alkalmazott mérlegelési teszt kérdései: az alkalmasság, a szükségesség és az arányosság.[2]
1. Az alkalmasság kérdése. Az alkalmasság kérdése egylépcsős vizsgálat. A kérdés itt az, hogy alkalmas-e a jogkorlátozás elérni a kívánt alkotmányos célt, jelen esetben a koronavírus visszaszorítását. Például a kijárási tilalom, a kötelező maszkviselés, a szabad mozgás korlátozása, a kötelező karantén elrendelése vagy a kötelező védőoltás tényszerűen visszaszorítja-e egy járvány terjedését (példánkban a Covid-19 terjedését).
Hipotézisünk, hogy akkor alkalmas a jogkorlátozás elérni a kívánt célt, a járvány visszaszorítását, ha tudományosan igazolható a hatékonysága a jogkorlátozásnak. Nyilván alkalmatlan a jogkorlátozás, ha tudományos értelemben hatástalan. Ehhez érvelésünk szerint a tudomány eredményeihez kell fordulni. Az erről alkotott nem tudományos vélemények csupán feltételezések, amikre alapjog-korlátozást nem lehet alapítani.
2. A szükségesség: van-e egyéb jogkorlátozás ugyanannak a célnak az elérésére? Például adott esetben – a kötelező védőoltás példáját felhasználva – a kötelező védőoltáson kívül létezik-e más hatékony módszer a Covid-19 világjárvány visszaszorítására? Álláspontunk szerint itt is tudományos tényeket kell vizsgálni. Végső soron természettudományos kérdés, hogy a kötelező védőoltásoknak van-e alternatívája, van-e más (ennél hatékonyabb) módszer a járvány megfékezésére.
3. Az arányosság: mi ennek a szorosan vett értelmét vizsgálja (stricto sensu). Itt azt vizsgáljuk, hogy az intézkedés az elérni kívánt cél érdekében jelentős és arányos terhet jelent-e az egyénnek? Például a kötelező védőoltás arányos terhet jelent-e az egyén önrendelkezési jogának sérelmével? Szorosan véve a jogkorlátozással konkuráló más jogokat, például a vallásszabadságot, vagy az önrendelkezési jogot mennyire korlátozza az például a kötelező védőoltások bevezetése? Álláspontunk szerint minél súlyosabb egy (járvány) helyzet, minél nagyobb az elhárítandó veszély, annál inkább megalapozott a jogkorlátozás, tehát annál inkább emelkedik az arányossági küszöb.
Összefoglalva álláspontunkat, alkotmányos mérlegelés esetén a szükségességi teszt a közegészségügy területén erősen tényeken alapul és tudásra épít. Ezért – ahogy a kötelező védőoltás példáján bemutattuk – nagy szerepe van a tudományos eredményeknek, vívmányoknak. Példánkban a védőoltások terén, megfelelő virológia felkészültség nélkül nem lehet tudományosan értelmezhető választ adni arra a kérdésre, hogy van-e a védőoltásnak alternatívája. Ehhez hasonló helyzettel megismerkedtünk az alkotmányjogban korábban a privacy védelme területén is. Amikor például a térfigyelő kamerák privacy-t korlátozó karakterét vizsgáljuk, vagy a tömegközlekedési eszközön felszerelt kamerák alkotmányosságát vizsgáljuk – tehát, azt, hogy alkotmányosan indokolható-e egy olyan magánszféra- jogkorlátozás, amely mindenkire kiterjed (mindenki közlekedik az utcán és a közösségi járműveken) akkor szükséges és arányos-e a mindenkire kiterjedő megfigyelőrendszer? Az alkotmányos kérdés az, hogy a közterületek mindenkire kiterjedő „bekamerázása” valóban eléri-e az alkotmányos célt, tehát a közbiztonság javulását. Egy ilyen mérlegelési tesztben az alkalmasság és az arányosság kérdése is végső soron műszaki-technikai kérdés, mert arra kell választ adni, hogy a megfigyelési eszköz helyett létezik-e a privacy-t kevésbé korlátozó más (technikai) megoldás. Végül, hogy az egyéb technikai megoldás arányosan korlátozza-e a védendő alkotmányos jogot.
__________________________________________________________
[1] Győrfi Tamás: „Jogi Érveléselmélet”: In Jakab András – Könczöl Miklós – Menyhárd Attila –Sulyok Gábor (szerk.): Internetes Jogtudományi Enciklopédia (Jogbölcselet Rovat, Rovatszerkesztő: Szabó Miklós, Jakab András) http://ijoten.hu/szocikk/jogi-erveleselmelet (2021). Lásd még: Bán-Forgács Nóra: A rendszerváltás és az adatvédelmi ombudsman Magyarországon: Az adatvédelmi ombudsman alapjog-értelmezése. L’Harmattan, Budapest, 2021, 91. o.
[2] Bongiovanni, Giorgo – Sartor, Giovanni – Valentini, Chiara (szerk.): Reasonableness and Law, Springer, Dordrecht, 2009. https://doi.org/10.1007/978-1-4020-8500-0; Barak, Aharon: Proportionality stricto sensu (balancing). In Bix, Brian – Spector, Horacio (szerk.): Rights: Concepts and Contexts. Routledge, London, 2012. Barak, Aharon: Proportionality, Constitutional Rights and their Limitations. Cambridge University Press, Cambridge, 2012. https://doi.org/10.1017/CBO9781139035293; Huscroft, Grant (szerk.): Proportionality and the Rule of Law Rights, Justification, Reasoning, Western University Press, 2014, https://doi.org/10.1017/CBO9781107565272; Alexy, Robert: Constitutional Rights and Proportionality. In Revus – Journal for Constitutional Theory and Philosophy of Law, Vol. 22, 2014 pp. 51-65. https://doi.org/10.4000/revus.2783; Engle, Eric: The History of the General Principle of Proportionality: An Overview. In Dartmouth Law Lournal, Vol. 10, 2012, pp. 1-11; Peters, Anne: A plea for proportionality: A reply to Yun-chien Chang and Xin Dai Anne Peters. In I-CON (2021), Vol. 19 No. 3, 1135–1145, https://doi.org/10.1093/icon/moab071; Gravagna, Katie – Becker, Andy – Valeris-Chacin, Robert – Mohammed, Inari – Tambe, Sailee – Awan, Fareed A. – Toomey, Traci L. – Basta, Nicole E.: Global assessment of national mandatory vaccination policies and consequences of non-compliance. Vol. 38, Issue 49, 17 November 2020, pp. 7865-7873. https://doi.org/10.1016/j.vaccine.2020.09.063 és https://www.sciencedirect.com/journal/vaccine, Epub 2020 Oct 21. PMID: 33164808; PMCID: PMC8562319.
__________________________________________________________
A kutatás a Társadalomtudományi Kutatóközpont MTA poszt-COVID jelenségek kutatására irányuló nagy kockázatú pályázati támogatása által finanszírozott "A jogrendszer reagálóképessége a poszt-COVID társadalmakban: kockázatok és lehetőségek" (05016764) projektje keretében valósult meg.
__________________________________________________________
Az írás a szerző véleményét tartalmazza, és nem értelmezhető a TK hivatalos állásfoglalásaként.