Rupnik János Levente2024. május 6-án hatályba lépett a 2024/1069/EU irányelv, ismertebb nevén az anti-SLAPP (Strategic Lawsuits Against Public Participation) irányelv. Az irányelv célja a közéleti részvételt akadályozó stratégiai perek visszaszorítása. A jogalkotási folyamat során több változás is történt az irányelv szövegében, melyek közül kiemelkedő jelentősége van a hatály kérdésének. Ez különösen fontos az Európai Unió hatásköreinek korlátozott jellege, valamint a jogalkotási folyamat során felmerülő hatékonysági kérdések miatt. A jelentőségét lentebb egy konkrét jogeset példáján keresztül mutatom be.
Az irányelv az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés (EUMSZ) 81. cikke (2) bekezdésének f) pontjában rögzített, határokon átnyúló polgári ügyekhez kapcsolódó Uniós hatáskörben született. Azonban a SLAPP-ek nem csupán hagyományos értelemben vett határon átnyúló ügyekben merülnek fel, ahol a két fél két különböző államban honos. Az ilyen esetek csupán az ügyek körülbelül 10%-át teszik ki. Az Európai Bizottság így igyekezhetett az ügyek minél nagyobb hányadát bevonni az irányelv hatálya alá, amit civil szervezetek is támogattak[1]. A hatálybővítést az EUMSZ keretei között azonban csak a határon átnyúló ügyek definíciójának tágításával lehetett elérni.
A Bizottság javaslatában, figyelembe véve a SLAPP-ek sajátos körülményeit, az eljáró bírósággal azonos tagállami székhelyű vagy lakóhelyű felek által, más tagállambeli előzmények nélkül folytatott perek is az irányelv hatálya alá estek, ha „a közérdekkel kapcsolatos közéleti részvétel cselekménye, amely ellen a bírósági eljárást indították, egynél több tagállamot érint”. E megoldás tehát a per tárgyát képező cselekmény tartalma, és nem pedig az eljárási szereplők alapján nyilvánított egyes ügyeket határon átnyúló jellegűvé. A javaslat magyarázata további iránymutatást adott, példálózó jelleggel megjelölt egynél több tagállamot érintő cselekményeket, így pl.: az egynél több tagállam számára különös jelentőséggel bíró ügyekkel – például a potenciálisan határokon átnyúló érintettséggel járó állítólagos pénzmosással – kapcsolatos nyilatkozatok vagy tevékenységek.
A Forbes Magyarország magazin, melyet egy szlovák cég minősített többségi tulajdonában álló, igazgatóságában magyar és külföldi állampolgárokkal is rendelkező magyar cég ad ki, rendszeresen közöl listát a leggazdagabb magyarokról. A lista azt is bemutatja, hogy ezen emberek milyen forrásokból szerezték vagyonukat. Az egyik ilyen Forbes-listán szereplő család személyiségi jogok megsértésére hivatkozva pert indított, valamint NAIH-eljárást is kezdeményezett a lap ellen. A család magyar tagjai tulajdonosai egy magyar cégnek, amely azonban több másik Uniós tagállamban is piacvezető.
Erre vonatkozóan azt látjuk, hogy mindkét fél székhelye/lakóhelye a bírósággal azonos tagállamban található, így az vizsgálandó, hogy a kérdéses közéleti részvétel cselekménye több tagállamot érint-e. Egy magyar nyelvű lap által magyar emberek magyar cégéből származó, legálisan szerzett (tehát pl. határon átnyúló pénzmosás nem kerülhet a képbe) becsült vagyonának feltüntetése, és közzététele magyar olvasóik számára nem tűnik több tagállamot érintő cselekménynek, a javaslat példáit figyelembe véve sem.
Az irányelv elfogadott verziója azonban új, a megszokottól eltérő megoldást hozott. Az 5. cikk szerint a nem határon átnyúló jellegnek az eljáró bírósággal azonos tagállami székhelyű feleken túl konjunktív feltétele az is, hogy „az érintett helyzet szempontjából releváns, minden egyéb elem kizárólag az említett tagállamban található”. Így a definíció még tágabbá vált. A normaszöveg alapján kérdéses ugyanis, hogy az „elem” kifejezés mit takar. A rendelkezés definitívnek még kevésbé mondható, tekintettel arra, hogy a preambulum (30) bekezdése szerint a bíróság feladata a konkrét ügy körülményeihez képest megállapítani a releváns elemeket.
Nézzük hát, hogy a Forbes-ügyben mi minden tekinthető más tagállami releváns elemnek. Az egyértelmű külföldi elem a Forbes kiadójának külföldi tulajdonosa, hiszen a per kimenetele egyértelműen hatással lehet az ő üzleti eredményére, így az adott helyzetben releváns lehet. Megalapozott lenne-e azonban a határon átnyúló jelleg belföldi tulajdonos esetén?
A kiadó igazgatóságának külföldi tagjai valószínűleg az adott helyzet szempontjából nem relevánsak, hiszen a per, illetve annak tárgya hozzájuk nem kapcsolódik, az ő bevételükre hatással nincs. Az ügyet elbíráló bíróság szerepfelfogásától függően azonban úgy is lehetne érvelni, hogy a folyamatos személyiségi jogi pereskedés alááshatná az ügyvezetők szakmai hírnevét. Ezen álláspont szerint már releváns elemnek számítanak, állampolgárságuk pedig külföldi. Kérdéses azonban az is, hogy az állampolgárság elegendő-e annak megállapításához, hogy a releváns elem nem azonos tagállamban „található”. Elképzelhető, hogy ezesetben inkább a vezető tisztségviselők lakóhelyét kell vizsgálni, elvégre ott „találhatók”.
A felperes tekintetében tulajdonosok, illetve ügyvezetők körében kizárólag belföldi elemet találunk. Szembetűnő azonban a felperesek cégének a közös piacon fennálló jelentősége, hiszen az több Uniós tagállamban piacvezető pozícióban van. Az adott helyzet szempontjából ez értékelhető relevánsnak, hiszen a listán feltüntetett vagyon (amely mellett a felperesek nem szeretnének nyilvános listán szerepelni), illetve annak eredete így jelentős mértékben más tagállamokban található ügyletekből származik. Érvelhet azonban az ügyet tárgyaló bíróság ezzel ellentétesen is. Az adott helyzetben ugyanis a Forbes-listájának lényege a leggazdagabb magyarok bemutatása. Annak megállapításához, hogy egyes szereplők nevének feltüntetése sérti-e személyiségi jogaikat, illetve személyes adataikat, nem szükséges feltérképezni a teljes jövedelmi hálójukat. E két megoldás azonban az „adott helyzet” teljesen más definíciójából indul ki.
A fentiekből kitűnik, hogy a jogalkalmazó rendkívül széles mozgástere és az immanens fogalmi indetermináltság[2] következtében előfordulhat, hogy egyes bíróságok szerepfelfogásán múlik, hogy az irányelvet mikor alkalmazzák és mikor nem.
A két megközelítés közül a felperes közös piacon fennálló pozícióját relevánsnak értékelő álláspont valószínűleg inkább az Alapjogi Charta 11. cikkében rögzített véleménynyilvánítás és tájékozódás szabadságát tekinti hangsúlyosabbnak, hiszen az ügy szempontjából más tagállamokra nézve is fontos információnak tarthatja a vagyon származását. Ezzel szemben az ezen elemet irrelevánsnak tartó megközelítés inkább a 8. cikk szerinti személyes adatokhoz való, illetve a 7. cikk szerinti magánélet tiszteletben tartásához való jogot helyezi előtérbe, és az ügyet kevésbé a sajtó demokratikus közvéleményt tájékoztató funkciója aspektusából szemléli. Ennek fényében előállhat olyan helyzet, amelyben a bíróságnak már az alkalmazandó jogszabályok kijelölésekor állást kell foglalnia a klasszikus véleménynyilvánítás/tájékozódás kontra magánélet alapjogi dilemmában.
A tagállamoknak két év áll rendelkezésre az irányelvet átültetni, így a joggyakorlat kialakulása még várat magára, azonban az irányelv hatályának közelebbi vizsgálata rámutathat arra, hogy az Uniós jogalkotás során felmerülő megállapodási nehézségek ellenére érdemes a jogbiztonság és a normavilágosság követelményének kiemelt figyelmet szentelni. Ennek elmaradása esetén ugyanis elképzelhető, hogy a demokratikus társadalom egyik problémájának megoldásával egy másik keletkezik.
__________________________________________________________
[1]ld. pl. CASE: Expert Brief on the European Commission’s EU anti-SLAPP Proposals 2022., CASE Analysis of EU Anti-SLAPP Directive’s Cross-border definition
[2] vö.: CASE Analysis of EU Anti-SLAPP Directive’s Cross-border definition
__________________________________________________________
A szöveg eredetileg a Bibó István Szakkollégium által szervezett, Közjog és magánjog határán: hogyan működik jogszerűen a sajtó? kurzusának keretében készült.
__________________________________________________________
Az írás a szerző véleményét tartalmazza, és nem értelmezhető a TK hivatalos állásfoglalásaként.