Lux ÁgnesAz EJEB mérföldkőnek számító döntéseket hozott a klímaváltozással kapcsolatos ügyek vonatkozásában 2024. április 9-én, amikor is három, a Nagykamara azonos összetételű tanácsa, soron kívül tárgyalt ügyeiben (Carême kontra Franciaország, Duarte Agostinho és Mások kontra Portugália és 32 Másik Állam, Klímaszeniorok Egyesülete kontra Svájc) ítéletet hirdetett.
Mivel az Emberi Jogok Európai Egyezménye (EJEE) nem rendelkezik kifejezetten az egészséges környezethez való jogról, az Emberi Jogok Európai Bírósága (továbbiakban: EJEB vagy strasbourgi bíróság) előtti éghajlatváltozással is összefüggő ügyek az EJEE 2. és 8. cikkeire támaszkodnak elsősorban, arra hivatkozva, hogy az államoknak vannak bizonyos pozitív kötelezettségei az éghajlatváltozás okozta károk megelőzésére és az azokkal szembeni védelemre (Sulyok 2021, Kecskés, 2021, Bögös 2023), s így fokozatosan a strasbourgi bíróság fóruma lett az éghajlatvédelmi pereknek. A gyermekek és fiatalok egészséges környezethez való joga vonatkozásában is fenti hivatkozási alapok állnak (az EJEE nem rendelkezik kifejezetten a gyermekek jogairól sem).
Az EJEB precedens értékű döntést hozott a klímaváltozással kapcsolatos ügyek vonatkozásában 2024. április 9-én, s ezen írásban a gyermekek egészséges környezethez való jogának kapcsán vizsgáltam két ítéletet (a Carême kontra Franciaország-ügyet nem tárgyalom, azt a Nagykamara egyöntetűen elfogadatlannak találta valamennyi elemében). Viszont az ún. Klímaszeniorok Egyesülete kontra Svájc-ügyben négy egyéni kérelmező és egy svájci egyesület (Verein KlimaSeniorinnen Schweiz) fordult beadvánnyal a strasbourgi bírósághoz, azzal, hogy a svájci hatóságok az EJEE szerinti kötelezettségeik ellenére nem tettek megfelelő lépéseket az éghajlatváltozás káros következményeinek enyhítésére. A kérelmezők különösen arra hivatkoztak, hogy az alperes állam nem teljesítette az élet hatékony védelmére, valamint a magán- és családi életük tiszteletben tartásának (benne az otthonuk védelmének) biztosítására vonatkozó pozitív kötelezettségeit, továbbá arra, hogy nem állt rendelkezésükre hatékony nemzeti jogorvoslati lehetőség az élethez való joggal, valamint a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való joggal kapcsolatos panaszaik benyújtására. Az EJEB Nagykamarája elé utalta az ügyet, amely 2023. március 29-én tartott meghallgatást, majd április 9-én hirdetett ítéletet, s kimondta az EJEE 8. cikkének és a tisztességes tárgyaláshoz való jogot garantáló 6. cikk (1) bekezdésének megsértését. A döntés értelmében a magánélethez és családi élethez való jog magában foglalja az államok azon kötelességét is, hogy megfelelő időben és módon lépjenek fel az éghajlatváltozás életre és életminősére, egészségre, valamint jólétre gyakorolt súlyos káros hatásainak mérséklésére is. A négy egyéni kérelmező vonatkozásában ugyanakkor nem találta a elfogadhatóság feltételeként megjelölt áldozati státuszt megalapozottnak, ezért elutasította, azonban az egyesület vonatkozásában az elfogadhatóság kritériumai fennálltak.
Üröm a fenti ítélet kapcsán érzett örömben, hogy a gyermekjogok és a jövő generációk jogainak vonatkozásában kiemelt jelentőséggel bíró Duarte Agostinho és Mások kontra Portugália és 32 Másik Állam-ügyben az EJEB elutasította a hat portugál fiatal keresetét, amely a klímacélok teljesítésére kényszerítette volna hazáját. A beadványozó gyerekek és fiatalok érvelésében Portugália és 32 másik európai ország (Ausztria, Belgium, Bulgária, Ciprus, Cseh Köztársaság, Németország, Görögország, Dánia, Észtország, Finnország, Franciaország, Horvátország, Magyarország, Írország, Olaszország, Litvánia, Luxemburg, Lettország, Málta, Hollandia, Lengyelország, Portugália, Románia, Szlovák Köztársaság , Szlovénia, Spanyolország és Svédország, valamint Norvégia, Oroszország, Svájc, Törökország, Ukrajna és az Egyesült Királyság) azzal, hogy nem tesz megfelelő intézkedéseket a globális felmelegedés 1,5 °C alatt tartására, ezért nem teljesítik a 2015-ben elfogadott, s az EU valamennyi tagállama által aláírt és ratifikált éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodásban vállalt kötelezettségeiket, amelyben mások mellett célul tűzték az államok, hogy az EU 2050-re az első klímasemleges gazdasággá és társadalommá váljon. Azzal is érveltek, hogy ezen országok tétlensége a felmelegedő hőmérséklet korlátozása terén veszélyezteti az élethez és az egészséges környezethez való jogot. Így az államok sértik az élethez való jogot garantáló 2. cikket , a kegyetlen és megalázó bánásmód tilalmáról szóló 3. cikket, valamint a 8. cikkben foglaltakat, továbbá a hátrányos megkülönböztetés tilalmát rögzítő 14. cikket összefüggésben az EJEE 2. és 8. cikkével, azzal érvelve, hogy a globális felmelegedés különösen az ő generációjukat érinti, és az életkorukra tekintettel a jogaikba való beavatkozás nagyobb, mint az idősebb generációk esetében. Az ügyükben a nagy számú beavatkozó felek (mint például az Amnesty International, a Greenpeace, vagy az Emberi Jogok Európai Főbiztosa) egyike, az egyik legnagyobb nemzetközi gyermekjogi szervezet, a Save the Children volt, alátámasztva, hogy az éghajlati válság gyermekjogi válság is, hivatkozva a gyermekek és fiatalok egyedülálló és fokozott kiszolgáltatottságára, aránytalan az éghajlati válság hatásaival szemben.
A kérelmet az EJEB egyöntetűen a hazai jogorvoslati lehetőségek ki nem merítése miatt elfogadhatatlannak találta - hiszen más a klímavédelmére és a környezetvédelemre vonatkozó nemzeti jogszabályok mellett, a portugál Alkotmány 66. szakasza is rendelkezik az egészséges környezethez való jogról, s a portugál jog ismeri az actio popularis jogintézményét is, amelynek igénybe vételével a kérelmező közvetlenül hivatkozhat egy hatóság tevékenységének (vagy mulasztásának) sérelmezésekor az adott alkotmányos jog, így az egészséges környezethez való jog sérelmére is.
Az érintett 32 állam vonatkozásában a strasbourgi bíróság a területen kívüli joghatóság elvetéséről is döntött, amellyel ez az ítélet is inkább illeszkedik a korábbi strasbourgi gyakorlatba. A bíróság azt állapította meg, hogy egyrészt az EJEE nem egy, a környezet védelme létrehozott egyezmény úgy általában, mert arra, más létező speciális nemzetközi egyezmények és nemzeti jogszabályok vonatkoznak, másrészt egy ilyen érv elfogadása az egyezmény eredeti védelmi rendszerétől való radikális eltéréshez vezetne, ami pedig elsősorban és alapvetően a területi joghatóság és a szubszidiaritás elvén nyugszik. A fiatal beadványozók azzal is érveltek, hogy csupán egy, Portugália ellen indított eljárás önmagában kevésbé lett volna hatékony, és nem volt más eszközük arra, hogy a Párizsi Megállapodásban részes államokat felelősségre vonhassák a jogaik sérelméért. Az EJEB azonban megismételte, hogy a területi joghatóságnak el kell különülnie a felelősség kérdésétől, miközben elfogadta, hogy a klímaváltozás kétségtelenül globális jelenség, amellyel a nemzetközi közösségnek globális szinten kell foglalkoznia, s abban minden államnak megvan a maga saját felelőssége, hogy intézkedéseket tegyen a probléma megoldására.
Ezzel az indoklással ugyanakkor az EJEB figyelmen kívül hagyta a területen kívüliséggel kapcsolatos érvek alátámasztására benyújtott amicus curiae beadványokat; valamint az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága által 2021-ben hozott, az Amerika-közi Emberi Jogi Bíróság 2017-ben kiadott véleményére támaszkodó döntését a 16 fiatal által kezdeményezett Sacchi és Mások kontra Argentina-ügyben, amelyben a Gyermekjogi Bizottság elfogadta a felperesek érvelését, miszerint az államok felelősek a területükről származó kibocsátások gyermekekre gyakorolt káros hatásaiért határaikon kívül is, s az a tény, hogy minden állam hozzájárul az éghajlatváltozás következményeihez, nem mentesíti az egyes államokat a saját kibocsátásbeli részesedésük csökkentésére vonatkozó felelősségük alól. A Gyermekjogi Bizottság azt is megállapította, hogy a fiatalok az élethez, egészséghez és kultúrához való joguk vonatkozásában előreláthatóan veszélyeztetés áldozatai.
Ehhez képest az EJEB “nehezen” igazhatónak találta a fiatal kérelmezők áldozati státuszára vonatkozó érveit (elsősorban a hazai jogorvoslati rendszer reális elérhetősége miatt), ami összességében aggályosnak is értékelhető gyermekjogi szempontból, mivel alapvetően mond ellent annak a kutatások és a nagy nemzetközi emberi jogi, klímaügyi és gyermekvédelmi, gyermekjogi szervezetek (UNICEF, Save the Children, IPCC stb.) által határozottan képviselt állításnak, miszerint a gyermekek és fiatalok mint generációs csoport elegendő kárt és kiszolgáltatottságot szenvedtek, szenvednek és fognak el szenvedni a jövőben is a klímaváltozás következtében, gyermekjogaik méltánytalan és aránytalan sérelme mellett, de ez nem mégsem elegendő a strasbourgi joghatóság megállapításához.
A Duarte Agostinho-ügy meglehetősen ambiciózus volt tartalmát tekintve és egyben precedens is lehetett volna, már elsősorban abból a tényből fakadóan, hogy gyerekek, fiatalok voltak a kérelmezők, ami egyrészt a gyermekek részvételi jogai miatt is kiemelten fontos, s mint ilyen a globális média figyelmét is felkeltette, mások mellett klímaaktivisták, mint Greta Thunberg is melléjük állt (és vett részt az ítélethirdetés idejére szervezett demonstráción). Így még, ha nem is volt sikeres, eljárási kérdések, más jogi defektus miatt, de a gyerekek és fiatalok számára levonható az a következtetés, hogy a klíma igazságosságért folytatott harcuk jogi / bírói útra terelése semmiképpen sem fölösleges. Az ügy viszont azt is megmutatta, hogy a beadványok érvelését újra kell tervezni a jövőben, kiemelt figyelemmel a területen kívüliségre vonatkozó érvekre, valamint a hazai jogorvoslati lehetőségek kimerítésére egy regionális/nemzetközi bírósághoz fordulás előtt.
A kérelem elfogadhatatlansága mellett reményt jelent a gyermekjogok vonatkozásában a jövőre nézve, hogy a Klímaszeniorok Egyesülete-ügyében az EJEB döntését lehet akképpen értelmezni, hogy a nem megfelelő nemzeti klímapolitikák és intézkedések sértik az emberi jogokat (beleértve a gyermekek jogait is), s hogy azonnali lépéseket kell tenni annak elkerülése érdekében, hogy „aránytalan terhet rójanak a jövő nemzedékeire”, elismerve az éghajlatváltozás által a gyermekek jogait fenyegető veszélyt. A Klímaszeniorok Egyesülete-ügyének sikere mindenképpen erősítheti a fiatalok jövőbeni klímapereit is, ahol a gyermekek alapvető emberi jogaikat is figyelembe veszik. Mindezeken túl, a nemzedékek közötti igazságosság, szolidaritás kapcsán is jelentőséggel bír ez az ítélet, amely elismerte a most élő nemzedékek generációs felelősségét, és azonnali lépéseket sürgetett annak elkerülése érdekében, hogy "aránytalan teher ne háruljon a jövő nemzedékeire”. Így az EJEB formálódó álláspontja a jövő nemzedékeivel kapcsolatban lehetséges hivatkozási alapot jelent a jövőbeni jogorvoslatok kereséséhez a gyermekek és fiatalok számára.
__________________________________________________________
Jelen blogposzt a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatásával készült.
__________________________________________________________
Az írás a szerző véleményét tartalmazza, és nem értelmezhető a TK hivatalos állásfoglalásaként.