2024. március 7-én és 8-án egy angol nyelvű, hibrid formátumú nemzetközi konferencia, valamint egy magyar nyelvű, a hazai szakmai közvéleményt célzó tanácskozás is megrendezésre került a HUN-REN Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézetében, amelyek a Magyar Tudományos Akadémia által finanszírozott „A jogrendszer reagálóképessége a poszt-COVID társadalomban: kockázatok és lehetőségek” című két éves kutatási projekt záróeseményei is voltak egyben.
A két napos eseménysorozat tulajdonképpen kettő, egymáshoz csak részben kapcsolódó szakmai fórumot foglalt magában, ezeket az említett kutatási tematikához való kötődésük, illetve az azt lezáró, összegző jellegük kapcsolta egymáshoz. Az első napon angol nyelven, külföldi kollégák bevonásával, nemzetközi kontextusba helyezve nyílt lehetőség a hazai kutatási eredmények értékelésére és szélesebb perspektívából történő szemügyre vételére. Ebben első sorban finn kollégák voltak a Jogtudományi Intézet munkatársainak partnerei, de máshonnan, például Svédországból is érkeztek előadók. A finn kutatókollégák hasonló tematikájú ikerprojektjüket mutatták be előadásaikban, így a pandémiához kapcsolódó összehasonlító jogi kutatások egy eddig kevesebb figyelemre méltatott vonulata került előtérbe a Közép- és Észak-Európai reflexiók összevetésével. A konferencia a finn és a magyar előadók számára egyaránt megteremtette a lehetőséget a kutatási eredmények átfogó és összehasonlító vizsgálatára, valamint azok széleskörű, magyar és nemzetközi közönség által történő megismerésére.
A Jogtudományi Intézet kutatói számára meghatározó időszak zárult le a projekt befejeztével. A közegészségügyi szükséghelyzetben indult, a pandémia jogrendszerre gyakorolt hatását elemző projektek lassan lezárulnak, ennek megfelelően elérkezett a mérleg megvonásának ideje. Már eddig is három kötetet jelentetett meg a Jogtudományi Intézet a témában, készül azonban egy negyedik, a főbb kutatási eredményeket összegző könyv is, jelentős tematikus átfedésben a konferencia magyar nyelvű előadásaival.
A három könyv mellett közel 50 publikáció jelent meg az elmúlt két évben magyar- és angol nyelven, ezek közül nem egy rangos nemzetközi folyóiratokban, vezető külföldi kiadók köteteiben kapott helyet. Az írott tanulmányok mellett számos nemzetközi konferencián is megjelentek kutatóink, többek között szakterületi tudományos világkongresszusokon, így a rész- és végleges eredmények ezen módon is becsatornázódnak a nemzetközi jogtudományi diskurzusba.
A kutatás első pillére arra a dilemmára fókuszál, hogy a világjárvány által szükségessé tett szabályozás sok tekintetben túlmutat a jogtudomány hagyományos módszertani keretein. Lényeges az is, hogy a jogrendszernek rendkívül gyors ütemben kellett alkalmazkodnia a változó társadalmi jelenségekhez, valamint a külső, természeti (közegészségügyi) kihívásokhoz, ezért nem tudta minden esetben hozzáigazítani az új dilemmákat a meglévő fogalmi keretekhez. A kutatás résztvevői tehát vizsgálták azt a kérdést is, hogy milyen összefüggést kell megállapítani a járvány mutatói és az alkalmazott intézkedések szigorúsága között. A kutatás ebben a körben a jogi dogmatika kialakult struktúráját feszegeti azzal, hogy megkérdőjelezi a hipotézis, a diszpozíció és a jogkövetkezmény eddig általánosan elfogadott hármas felosztását.
A kutatás második pillére – szorosan építve az első, jogelméleti megközelítés eredményeire – az alapvető jogok szempontjából közelíti meg a kérdést és kísérletet tesz a biztonság és a szabadság között ekképp kialakuló új egyensúly feltérképezésére és magyarázatára. Az alapvető jogok korlátozásának lehetőségei tágulnak, standardjai megváltoznak a különleges jogrendi időszakban, kellő tapasztalat híján azonban mindez felkészületlenül érte mind a jogalkotókat, mind a jogalkalmazókat. Fontos ezért olyan fogódzók keresése, amelyek kijelölhetik a bővülő különleges jogrendi jogalkotói mozgástér terjedelmét, szempontjait, valamint abszolút korlátait, segítve ezzel a jogbiztonság maradéktalan érvényesülését az egyre gyakoribbá és hosszabbá váló különleges jogrendi periódusokban.
A kutatás harmadik iránya pedig azt vizsgálja, miként éleződtek ki a társadalmi különbségek a rendelkezésre álló erőforrások szűkössége okán a pandémia alatt. Ez különösen a modern technológia egyenlőtlen elosztásában érhető tetten, ami az ilyen megoldások társadalmi szerepének robbanásszerű növekedésével a mindennapi élet egyre több részterületén, ennek megfelelően csaknem minden jogágban érzékelteti hatását. Ugyanis a mesterséges intelligencia alapú technológiák, valamint a távmegoldások egyre fontosabbá válnak a bírósági és hatósági eljárásokban, a választások megszervezésében, az egészségügyben, az oktatásban, a pénzügyi rendszerben. Akiknek tehát korlátozott az ezekhez történő hozzáférése, vagy nem rendelkeznek az igénybevételhez szükséges kompetenciákkal, halmozottan hátrányos helyzetbe kerülhetnek. Ez a problémakör leginkább a pandémia előtt is marginalizálódó, leszakadó társadalmi rétegeket sújtja elsősorban.
A konferencia első, nemzetközi, angol nyelvű napján a résztvevők megvizsgálták a COVID-19 pandémia hatását a jogállamiság mechanizmusaira, különös tekintettel a következőkre: (1) a speciális jogrend bevezetése, (2) a hatalmi ágak szétválasztása, (3) a bírói hatalom helyzete, (4) a legmeghatározóbb emberi jogi kérdések, mint például a gyermekjogok, valamint (5) az ombudsman szerepe.
Az összehasonlító szempontú kutatások és előadások lehetővé tették a párhuzamok felállítását, valamint a különbségek érzékeltetését a finn és a magyar szabályozás és gyakorlat között. A megannyi különbözőséget feltételező tényező között – például a magyar oldalon felmerülő populista politikai tendenciák vagy az alkotmányos berendezkedés folyamatos változása az elmúlt közel 15 évben – megvilágítást nyertek közös szempontok is. Mindezekre alapozva a kutatók reflektáltak arra a felvetésre, hogy egyáltalán nem közömbös egy válsághelyzetre, világjárványra adott reakció esetén az, hogy az adott ország jogrendszerének általános állapota, rezilienciája milyen volt a krízis megérkeztekor, illetve szociológiai szempontból milyen jellemzőkkel rendelkezett a társadalom.
Az együttgondolkodás eredményeként a résztvevők megismerhették, hogy milyen gyakorlat és szabályozás kristályosodott ki a digitalizáció által távolról is hozzáférhetővé tett igazságszolgáltatás és jogalkotás területein. A kutatók ugyancsak megkísérelték meghúzni a megfelelő szabályozás határait az emberi jogok védelme és a hatékony válságmenedzsment között a különböző alapjogvédelmi intézmények és gyakorlataik összehasonlító vizsgálatán keresztül.
Az első napot Gárdos-Orosz Fruzsina, a Jogtudományi Intézet igazgatója vezette fel a különleges jogrend elméleti aspektusait fejtegető előadásában, majd finn részről Janne Salminen, magyar oldalon pedig Bán-Forgács Nóra vázolták fel az ombudsmani típusú jogvédelem perspektíváit és korlátait a világjárvány árnyékában. Különösen érdekes volt látni a széles jogkörökkel rendelkező, alkotmányossági felülvizsgálatot is végző finn parlamenti ombudsman intenzív szerepvállalását szemben az alapvető jogok hazai biztosának visszafogott aktivitásával. A délelőtt második részében az interdiszciplináris vonatkozásoké lett a főszerep: a jogi megközelítéshez szorosan kötődő politikatudományi, szociológiai és gyermekvédelmi szempontokat jelenítették meg a kerekasztalbeszélgetésen résztvevő szakemberek: Lőrincz Viktor, Kiss Márta, Albert Fruzsina, Mikecz Dániel, Kovách Imre, illetve finn részről Nasiya Daminova.
Az ebédet követően az igazságszolgáltatás különböző szintjei kerültek előtérbe, elsőként ismét Nasiya Daminova, a finn ikerprojekt vezetője értékelte a pandémiához kapcsolódó eddigi strasbourgi és luxemburgi bírósági gyakorlatot, illetve az európai bírói fórumok hatását a nemzeti jogrendszerek ellenállóképességére. Szentgáli-Tóth Boldizsár és Deáki Dorottya a különleges jogrendi alkotmányossági felülvizsgálat szerepét összegző globális adatbázisuk kontúrjait ismertették, illetve gyűjtő és rendszerező munkájuk eddigi tapasztalatait osztották meg. A szekció zárásaként Chronowski Nóra a nemzeti bíróságok alkalmazkodását vizsgálta, kitérve a technológiai változásokra, az egyéb hatalmi ágak irányából érkező kihívásokra, illetve a konkrét eljárások menedzselésének nehézségeire.
A nemzetközi konferencia utolsó szakaszában külföldi előadók szólaltak fel: előadásaik sorát Laurianne Allezard, a lundi egyetem francia kutatója nyitotta meg, aki kapcsolódva még az előző blokkhoz is, a tudományos tények érvként történő felbukkanásával foglalkozott az alkotmánybíróságok gyakorlatában. Végezetül, finn részről előbb Mehrnoosh Farzamfar a pandémia alatti határokon átívelő szabad mozgás európai uniós jogi vonatkozásaira fókuszált, majd Petra Jervinen a gyermekjogok érvényesülését tekintette át az oltási kampányok időszakában.
A konferencia második napján került bemutatásra a poszt-COVID projekt hazai leágazása, magyar nyelven, kiemelve minden pillérhez (alprojekthez) kapcsolódóan a legfontosabb eredményeket. Ezen prezentációk a (1) speciális jogrendből levonható tanulságokról, a (2) tudományos érvelés és a jog viszonyáról, valamint a (3) jog és technológia új kihívásairól szóltak.
Folytatva a pandémia által facilitált digitális előretörés új kihívásait, a (táv)oktatás területe sem maradhatott érintetlenül és a nyilvánvaló előnyökön túl Pap András felülvizsgált olyan kockázatokat mint az akadémiai szabadság szűkülése, valamint az eddig is velünk élő diszfunkciók erősödése. A palettát büntetőjogi megközelítéssel színesítette Mezei Kitti, aki az elkövetkezendő időszakot meghatározó digitalizációs tárgykörben esedékes, Uniós jogalkotás bemutatásával és a pandémia kapcsán előtérbe kerülő dezinformáció mint egyéni és társadalmi probléma, valamint az ehhez fűződő tartalomszűrési kérdések gyakorlati implikációinak elemzésével tágította a diskurzus kereteit. Ezen, jellemzően kockázatalapú, ex ante típusú szabályozás kritikájaként merült fel, hogy annak kvantitatív jellege azonban képtelen megragadni az emberi jogok védelmének lényegét, mindamellett, hogy a vállalkozói szektorra sokszor életszerűtlen eljárásmennyiséget és potenciális versenyhátrányt terhel.
Visszatérő témaként, Sulyok Katalin utalva Laurianne Allezard csütörtöki előadására is, több oldalról is analizálta a pandémia egyik meghatározó jogi kérdéseként számontartott dilemmát, a természettudományos érvek bírói gyakorlatba történő beemelésének helyességét, ismeretelméleti legitimitását és a különböző alapjogi tesztekkel való kompatibilitásának vizsgálatát. Az általa feltett kérdések többsége a jogtudomány és a természettudomány saját jogon fennálló, kölcsönösen is önálló, kognitív meggyőzőereje, a definíciós ellentmondások, valamint a bizonytalanság fogalmára adott különböző megközelítések körül forogtak. Az előadást követően tartalmas és nagyívű vita bontakozott ki a szakértői bizonyítás terjedelmétől egészen a jogásztársadalom széleskörű szakmai felkészültségének fontosságáig, kompetenciáinak folyamatos fejlesztéséig.
A konferencia zárásaként részletes elemzésben részesült a különleges jogrend hazai olvasata, illetve a jogrendszer ellenállóképességének jogelméleti megalapozásáról is hallhattak előadásokat a résztvevők Lőrincz Viktor, Fábián Áron és Matyasovszki-Németh Márton jóvoltából.
A kétnapos eseménysorozat kiváló alkalmat kínált a közelmúltbeli közegészségügyi válsághelyzettel foglalkozó hazai jogász kutatóknak legfontosabb eredményeik ismertetésére, megvitatására, külföldi kollégákkal is értékes, témába vágó eszmecserék lefolytatására. Annak ellenére, hogy szerencsére a pandémia ma már nem határozza meg mindennapjainkat, első hullámainak jogi konzekvenciáit mindeddig nem vontuk le teljeskörűen, a terítéken lévő számos nyitott kérdés rendezéséhez pedig sokban hozzájárultak a Jogtudományi Intézet vonatkozó kutatásai is. Ezeknek az erőfeszítéseknek a vissza- és előretekintő összegzését nyújtotta a két, egymáshoz igazított konferencia, de közben készül már a Jogtudományi Intézet negyedik, a pandémia jogi tanulságait elemző kötete is.
__________________________________________________________
A kutatás a Társadalomtudományi Kutatóközpont MTA poszt-COVID jelenségek kutatására irányuló nagy kockázatú pályázati támogatása által finanszírozott "A jogrendszer reagálóképessége a poszt-COVID társadalmakban: kockázatok és lehetőségek" (05016764) projektje keretében valósult meg.
__________________________________________________________
Az írás a szerzők véleményét tartalmazza, és nem értelmezhető a TK hivatalos állásfoglalásaként.