Aujeszky Nóra 
Szabó AttilaAz Alkotmánybíróság egy friss döntésével megerősítette azt a gyakorlatát, ami szerint környezetvédelmi ügyekben a közvetlenül a normákat támadó indítványok esetében az érintettség kedvezőbb lehet, mint más esetekben. A mostani, az alsóörsi védőerdő kapcsán született határozat arra hívja fel a jogkereső és a környezet épségéért tenni akaró emberek figyelmét, hogy a jogi normákkal okozott környezetrombolások esetében lehet értelme közvetlenül az Alkotmánybírósághoz fordulásnak, ha érdemben egyelőre nem is, de eljárásilag mindenképpen.
Alsóörs önkormányzata 2022-ben úgy döntött, hogy a helyi védőerdőt feláldozza, hogy a helyébe benzinkutat építhessen. A korábban zöldterület besorolású helyi védőerdőt így átminősítette határozatával olyan gazdasági övezetté, amelyről egy egyidejű HÉSZ-módosítással rögzítette, hogy abban üzemanyagtöltő-állomás is elhelyezhető. Egy helyi erdővédő nyaralótulajdonos megtámadta a HÉSZ-t módosító rendeletet és az átminősítő normatív határozatot az Alkotmánybíróságon az Abtv. 26. § (2) bekezdése alapján. Panaszában az egészséges környezethez való jogában bekövetkező sérelmét fejtette ki, tekintettel arra, hogy a benzinkút létesítéséhez ki fogják vágni a védőerdőt, ami őt egyrészt a vasút zajától védte meg, másrészt élőhelyként számos állat lakhelyéül is szolgálva olyan természetes környezetet biztosít, aminek megszüntetése a biodiverzitás csökkenését eredményezi és visszalépést okoz a környezeti állapot szintjében. Előadta, hogy a benzinkút létesítésével növekedni fog a forgalom, ami a légszennyezés és a zajszint növekedését is eredményezi – ami ellen védett a védőerdő. Panasza szerint “[p]aradox és az egészséges környezet biztosítására való törekvés teljes hiányáról árulkodó módja a településrendezésnek, hogy a klímaváltozás egyik fő alkotóelemének, az üvegházhatású szén-dioxidnak a megkötésére képes Véderdőt az Önkormányzat a szén-dioxid kibocsátást megnövelő tevékenység (üzemanyagtöltő állomás) támogatására »cseréli«...”
Az indítványozónak persze azt is meg kellett érvelnie, hogy miért érinti őt az a normatív határozat, ami átminősíti a véderdő területét olyanná, amin benzinkutat lehet építeni. Az indítványozó előadta, hogy a sérelmezett norma személyesen és közvetlenül érinti, mert a számára pihenést biztosító ingatlan közvetlen környezetében eredményez olyan változást, ami a természetet rombolja. Az indítványozó álláspontja szerint a védőerdő adta zajszűrés és az ott élő növény- és állatfajok adta természeti környezet, az erdő mint ökoszisztéma eltűnése érintik a legközvetlenebb környezetét. Emellett az indítványozó előadta azt is, hogy a norma hatálybalépésével a véderdőnek helyet adó terület tulajdonosa jogszerűen üzemanyagtöltő állomást hozhat létre, ami természetszerűleg jár a közúti forgalom növekedésével. Ennek veszélye az indítványozó szerint nem bizonytalan időpontra tevődik, mivel a területet már a panasz benyújtása előtt megvásárolta egy beruházó, aki ehhez már tanulmánytervet is készíttetett.
Ez az indítványozói érvelés megfelel az Alkotmánybíróság 33/2012. (VII. 17.) AB határozatában rögzített érintettségi mércének, amit az Alkotmánybíróság elvár az Abtv. 26. § (2) alapján benyújtott közvetlenül a normákat támadó indítványok esetében. E szerint ugyanis „a panasz befogadhatóságának feltétele az érintettség, nevezetesen az, hogy a panaszos által alaptörvény-ellenesnek ítélt jogszabály a panaszos személyét, konkrét jogviszonyát közvetlenül és ténylegesen, aktuálisan érintő rendelkezést állapít meg, s ennek következtében a panaszos alapjogai sérülnek.”
Az Alkotmánybíróság Indítványozó érintettségének vizsgálatakor egy korábbi döntésből indult ki, amiben kimondta, hogy a település területén ingatlannal rendelkező magánszemély egy olyan jogszabály alkalmazásában érintett, ami a települési ingatlanoknak a Balaton-part használatát is érinti, így "az indítványozó alapjogi pozíciója és a norma között szoros kapcsolat áll fenn" {[3300/2021. (VII. 22.) AB végzés, Indokolás [19]}. Ezt a korábbi döntést Szabó Marcel alkotmánybíró úgy kommentálta tanulmányában, hogy ebből "annyi bizonyosan következik, hogy a természetes személy indítványozók érintettségének igazolására adott esetben akár az adott jogszabállyal érintett településen lakás is elegendő lehet, ha a kérdéses jogszabályi rendelkezés az adott településen élők jogi helyzetét érinti kifejezetten." Most a friss döntésben – melynek előadó alkotmánybírója az előbb idézett Szabó Marcel volt – az Alkotmánybíróság megerősítette, hogy egy településre vonatkozó norma esetén a településen ingatlantulajdonnal rendelkező személy érintettnek minősül a XXI. cikk sérelmekor. Az érintettség vizsgálatakor azt is figyelembe vette az Alkotmánybíróság – megerősítve korábbi tételét –, hogy az egészséges környezethez való jog sérelmét már a környezeti állapot romlásának kockázata megalapozza, valamint tekintettel volt a kockázat előrehaladottságára is: a polgármesternek ugyanis már megvan a felhatalmazása a településrendezési szerződés beruházóval való megkötésére. Mindezekre együttes tekintettel állapította meg az érintettséget (ugyanakkor a panaszt elutasította).
A döntésből az következik, hogy bármely jogszabály, ami egy településen környezeti sérelmet okozhat, támadható az Alkotmánybíróság előtt a település lakói vagy ingatlantulajdonosai számára amennyiben az Abtv. 26. § (2) szerinti eljárás egyéb feltételei fennállnak. Fontos, hogy ez mindenki számára ismertté váljon, kiváltképp ma, amikor a környezeti kockázatok döntő része kormányrendeletekkel “kiemelt” beruházások révén érinti az embereket, vagy éppen – mint jelen esetben is – a helyi szabályozásbeli gazdasági érdekek motiválta környezetrombolás révén. A jogalkotás környezeti diszfunkciói ellen új, hatékony eszköz lehet az Alkotmánybírósághoz fordulás – természetesen csak akkor, ha az érintettségen túl érdemi döntések terén is progresszív lesz az AB az egészséges környezethez való jogot érintő panaszok terén. Ez egyelőre, a mostani panasz tekintetében még nem elmondható.
Üdvözlendő ugyan az Alkotmánybíróság érintettséget illetően bemutatott megengedő gyakorlata, hiszen a környezeti épségünk, az egészséges környezetünk kérdései tényleg mindannyiunkat – talán nem is csak a településen ingatlantulajdonnal rendelkezőket – közvetlenül érintik. Adós marad azonban ez a határozat és az eddig kialakult gyakorlat is azzal, hogy érveléssel támassza alá az érintettségi mérce leszállítását. Meggyőződésünk szerint az érvelésnek az Alaptörvény P) cikkéből kell fakadnia. Az ugyanis kimondja, hogy a természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége. A “mindenki kötelessége” szófordulat bőven megalapozza azt, hogy mindannyian érintettek lehessünk az Abtv. 26. § (2) szerint eljárásokban is, ha a természeti erőforrások pusztulásához, degradálásához vezető jogszabályokkal találkozunk. Nem túlzás talán azt mondani, hogy ebből zöld ügyekben egy kvázi actio popularis következik.
Ha pedig ez így van, akkor ennek a szemléletnek a közjog minden területére ki kell terjednie, hiszen az Alaptörvénnyel és annak alkotmánybírósági értelmezésével nem lehetnek ellentétesek a jogszabályok. Ez viszont ahhoz vezethet, hogy az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény 10. § szerinti érintettséggel kapcsolatban sem lehet alacsonyabb a mérce. Persze nem ugyanaz az érintettség egy jogszabály és egy ügy esetében, de az Alkotmánybíróság szemlélete, és a P) cikkből fakadó – jelen esetben egyébként nem érvényesített – kötelezettség a teljes jogrendszerre kisugárzik. Ennek megfelelően pedig a közigazgatási, természetvédelmi, építési, vízügyi, stb. engedélyezési ügyekben is meg kell engednie a hatóságoknak, hogy amennyiben a környezet épségéért aggódó ügyfél bejelentkezni kíván egy eljárásba, akkor az lehetővé váljon. Ha ez most még utópisztikus is, az viszont reálisnak tűnhet, hogy az ide vonatkozó hatósági mérce kövesse az Alkotmánybíróság által most megteremtett trendet és egyre könnyebb legyen a polgárok számára, hogy a saját környezetükben induló eljárásokba érintettként, ügyfélként beavatkozhassanak.
__________________________________________________________
Az írás a szerzők véleményét tartalmazza, és nem értelmezhető a TK hivatalos állásfoglalásaként.