2023. november 2-án a HUN-REN Jogtudományi Intézetében egyedülálló kereskedelmi konferencián vehettek részt az érdeklődők. Az esemény módot adott arra, hogy végig kövessük Magyarország útját 1973-tól egészen napjainkig a kereskedelempolitika útvesztőjében, olyan szakértők irányításával, akik jelen voltak és közreműködtek az egyes korszakok legnagyobb döntéseinél. A mérföldkövek megtárgyalásán túl a hallgatóság képet kaphatott Magyarország jelenlegi pozíciójáról, a világgazdaságban és a geopolitikában zajló változásokról és az elkövetkező időszak kihívásairól egyaránt.
A konferenciát Gárdos-Orosz Fruzsina, a HUN-REN TK JTI kutatóprofesszora és intézetigazgatója nyitotta meg. A résztvevők köszöntése, illetve az egyes panelek bemutatása után intézetvezető asszony köszönetet mondott Horváthy Balázs (egyetemi docens SZE; tudományos munkatárs, HUN-REN TK JTI), Nagy Csongor István (tanszékvezető egyetemi tanár, SZTE; kutatóprofesszor, HUN-REN TK JTI) és Hajdu Gábor (egyetemi adjunktus, SZTE; tudományos segédmunkatárs, HUN-REN TK JTI) szervező munkájáért. A program felépítése szerint a megnyitót két kerekasztal beszélgetés, majd a vitának és a hozzászólásoknak helyet adó rész követte.
Az első kerekasztal központi témája Magyarország Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezményhez (GATT) való csatlakozása volt, illetve ennek hatása az ország világkereskedelemben betöltött szerepére. A beszélgetés Martonyi János (professor emeritus, SZTE) korábbi külügyminiszter elnöklésével folyt, résztvevői Dienes-Oehm Egon, Magyarország Európai Unió melletti helyettes állandó képviselője, alkotmánybíró, Druskóczi László, Magyarország Állandó Képviselete kereskedelempolitikai csoportjának vezetője, illetve Milassin László (c. egyetemi tanár, SZE) kereskedelempolitikai szakértő voltak.
Martonyi János nyitó beszédében néhány általános összefüggésre mutat rá, a GATT-ot illető, a mai szóhasználatban lévő bizonytalanságok tisztázása céljából. Elsőként leszögezi: a GATT nem szabadkereskedelmi rendszer. Eredeti célkitűzése az volt, hogy a világkereskedelmet szabadabbá tegye, mégpedig fokozatos jelleggel. A teljes szabadságot azonban – multilaterális megállapodás lévén – sosem kívánta elérni. Az Egyezmény az egyenlő elbánás jogi technikáját, a legnagyobb kedvezményes elbánás elvét vezeti be. A szabadság pajzsán úgymond „maga üti a réseket”, amikor az egyenlő elbánás alapelvétől való eltérésre lehetőségét nyújt – a legnagyobb kedvezmény elvét rögzítő I. cikk alóli kivételekkel. E kivételek sorából először a XXIV. cikk emelendő ki, mely a szabadkereskedelmi övezetek és vámuniók létrehozását teszi lehetővé: e rendszeren belüli kivételszabály később tényleges főszabállyá emelkedett. A „második rés” a fejlődő országokkal szembeni kedvezőbb, preferenciális elbánás, majd az általános vámpreferenciák rendszerének megjelenése. Harmadik elem a gazdaságirányítási sajátosságokkal bíró országok – mint csatlakozáskor hazánk is – kezelése. Csatlakozásunkkor kompromisszumos megoldás született, mely kompromisszum végül a rendszerváltozás folyamatában szűnt meg, amikor is az országot illető korlátozások diszkriminatív hatásai eltűntek. Zárásként kiemelésre kerültek a GATT csatlakozás pozitív következményei a magyarországi reform folyamatok lezajlásában.
Dienes-Oehm Egon hozzászólásában kiegészítette Martonyi szavait. Szó esett a Bretton Woods-i rendszerről, s kiemelésre került a GATT „nemzetközi szervezet jellege”, vagyis: a GATT formálisan nem minősül nemzetközi szervezetnek, de a valóságban mindig úgy működött. Számos személyes emlék, történet kíséretében érezhettük át, miért is volt igazán jelentős mozzanat Magyarország kereskedelempolitikája szempontjából a csatlakozás. Kiemelendő, hogy a tagság lehetővé tette, hogy ugyan jelentős korlátozások mellett, de Magyarország egyenrangú partnerként viselkedhessen a gazdaságpolitikai világszíntéren. Mindez nagyban segítette az országot a piacgazdasági viszonyok kiépítése során. Fontos elem, hogy a tagság folyományaként a befektetések területén a külföldi vállalatok is engedélyt kaphattak hazánkban: végtére is a gazdaság nyitottabbá vált. Mindezt tekinthetjük úgy, hogy Magyarország reintegrálódott az európai viszonyokba. A GATT léte, a GATT-tal való foglalkozás már önmagában is pozitív hatásként került értékelésre.
Milassin László a WTO létrejötte előtti intézményi alapokról szólt. Szemléletes előadásából képet kaphattunk arról, hogy az 1970-es és 1980-as években mely kérdések voltak kiemelkedően fontosak az ország számára, illetve hogyan történt ezek érvényesítése a tárgyalások mindennapi gyakorlatában. Említésre kerültek a Magyarország (mint „állami kereskedelemet folytató állam”) és a „nyugati tömb” országai közti értelmezési nehézségek; a külkereskedelmi törvény kodifikációja és pozitív hozadékai. A professzor úr zárásként a GATT-ra jellemző kompromisszumkeresést méltatta.
Druskóczi László szintén kiemelte a csatlakozás pozitív hatásait az ország gazdasági fejlődésére nézve. Ezek közül a tanulófolyamat megindulásán volt a hangsúly, mivel ez volt az, amely megágyazott annak a formának, módnak, amellyel ma az ország a nemzetközi kereskedelemben részt vesz. A GATT elveinek való megfelelés, maga a verseny is segített a gazdaság fejlődésében. Ahhoz, hogy a nemzetközi szinten versenyképes gazdasági szereplőik megjelenjenek és életben maradjanak az országban, a csatlakozás elengedhetetlen volt. Mindez egy alapot épített ahhoz, hogy később az ország az Európai Unió tagjává válhasson.
A második kerekasztal résztvevői (Horváthy Balázs, Nagy Csongor István, Hajdu Gábor) a 2004 május 1. utáni időszak változásairól és a jelenkor kihívásairól osztották meg nézeteiket.
A beszélgetés az uniós csatlakozás pillanatától indult. Horváthy Balázs bemutatta, miért volt jelentős, hogyan befolyásolta hazánk kereskedelempolitikáját az, hogy az Európai Unió tagjává vált. Mi is az a „mozgástér”, amellyel az egyes államok rendelkeznek? Az az uniós keretrendszer, amelyen belül a tagállamok kereskedelempolitikai célkitűzéseiket érvényesíteni tudják; egy közjogi feltételrendszer. Leszögezésre került: a politika konkrét kivitelezése ezen túl sok technikai kérdéstől is függ.
Nagy Csongor István előadásában hangsúlyozta, hogy az Unióhoz való csatlakozás minőségileg más kérdés, mint a GATT-hoz való csatlakozás. Utóbbi során ugyanis azt vállalják a tagállamok, hogy „bizonyos dolgokat nem tesznek meg”; a kereskedelmet korlátok és szabályok közé szorítják. Az EU vámunió, vagyis hatáskör átruházás, szuverenitás korlátozás történik. A hatáskör átruházásának következményei az ukrán gabona ügy bemutatásával kerültek szemléltetésre: a közös hatáskör nem fedheti el azt, hogy az Unióban eltérő érdekek vannak jelen. Kérdés: hogyan tudjuk jól gyakorolni hatáskörünket? A kisebb államok mennyire hatékonyan képesek megjeleníteni saját érdekeiket? Ennek kezelése alapvetően politikai kérdés.
A közös Uniós érdek és az individuális érdekek megjelenésének elemzésekor Nagy Csongor István utalt rá, hogy az EU-n belül erőteljesen érvényesül a kizárólagos hatáskör az árukereskedelem szempontjából, viszont ahogy haladunk „kifelé” a kereskedelem csatornáinak palettáján, egyre kevésbé jelenik meg az egységes uniós szabályozás. Mégpedig a kereskedelem volumene szempontjából az áru egyre kevésbé jelentős – évtizedes folyamatokkal egyre dominánsabbá válik az a terület, ahol nagyobb a megmaradó tagállami hatáskör.
Hajdu Gábor hozzászólásában bemutatta az Unió kereskedelempolitikájának oximoronját: az egységes kereskedelmi külpolitika kialakítása elkerülhetetlen az EU jellege miatt, amelynek azonban tükröznie kell az állami igényeket. Ennek tökéletes kivitelezése lehetetlen, a sokszor teljesen eltérő tagállami igények okán. Hangsúlyozásra került a kompromisszumkeresés fokozott szerepe ezen a területen. Arra a kérdésre, hogy mennyiben képesek a kis államok megjeleníteni érdekeiket az Európai Unió kereskedelempolitikájának alakításakor, Hajdu Gábor pozitív tényezőként utalt az Unió azon „képességére”, hogy felerősíti a kis államok hangját a nagy államokkal való tárgyalás során.
Horváthy Balázs hozzászólásában a közös és az individuális érdekek „összefeszülésének” különböző példáit hozta, melyek leginkább a kereskedelmi korlátok területén figyelhetők meg. Utalt az egységes uniós érdek kialakításának nehézkes folyamatára. A hatásköri kérdéseket illető hozzászólások sodra végül a tagállamok által kötött kétoldalú befektetésvédelmi megállapodások kérdésköréhez vezetett. A résztvevők azt tárgyalták meg, hogy azon 2020-as multilaterális egyezmény megszületése, amely az EU-s tagállamok közötti, e tárgyban megkötött egyezményeket megszünteti, Magyarország érdekei szempontjából előnyös fejlemény-e.
Nagy Csongor István kitért rá, hogy sok nagy magyar befektető is érintett a vonatkozó jogvitákban és üdvözölte az egyezmény megszületését, majd a MOL-Horvátország jogvita során született döntések elemzésére tért rá. Hajdu Gábor csatlakozott az egyezmény létének pozitív hatásait taglaló gondolatokhoz, majd Horváthy Balázs tisztázott néhány, egyezményt érintő részletkérdést (hatály, fenntartások).
A „jelen” megtárgyalása után a beszélgetés résztvevői a jövő felé fordultak: fenntartható-e a globális szabadkereskedelmi paradigma az ellenségeskedések és konfliktusok (ld. ukrán háború, USA-Kína konfliktus) jelen intenzitása mellett? Elemzésre kerültek az okok, amelyek az elmúlt két évtizedben a multilaterális kereskedelmi rendszer fejlődésének megtorpanásához vezettek.
Nagy Csongor István hozzászólásában emlékeztetett arra, hogy a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) a „nyugati típusú” jogállami, demokratikus rendszereket alapul véve lett kialakítva. Ez az oka annak, hogy nem képes igazán jól kezelni azokat a rendszereket, amelyek nem nyilvános szabályalkotásra, hanem individuális intézkedések sorára épülnek. Sok esetben a kereskedelemkorlátozó intézkedések átmehetnek a „szűrőn”, mivel egyedi közigazgatási intézkedések képében jelennek meg.
A jelenlévők egyetértettek abban, hogy napjainkban erős változások zajlanak le: megváltozik a gazdasági és geopolitikai világrend, átalakulnak az országcsoportok, új erőközpontok jönnek létre, s eközben a nemzetközi intézményrendszer lényegében változatlan maradt. A multilaterális szabályozás és a WTO jövőjét illetően a beszélgetés résztvevői jóslásokba nem bocsátkoztak, de emlékeztettek rá, hogy a tagállamok a soron következő 2024-es miniszteri konferenciára komoly vállalásokat tettek a rendszerszintű problémák feloldása érdekében.
E tanulságos és izgalmas konferencia beszámolóját Martonyi János professzor úr szavaival zárom: el kell fogadni, hogy a világ megváltozik. Alkalmazkodni kell hozzá!
__________________________________________________________
Az írás a szerző véleményét tartalmazza, és nem értelmezhető a TK hivatalos állásfoglalásaként.