Szentgáli-Tóth Boldizsár
Bor BettinaA mesterséges intelligencia nemzeti laboratórium keretében a Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézete rendszeresen szervez kerekasztalbeszélgetéseket a technológiai fejlődés jogi munkára gyakorolt hatásainak megvitatása érdekében. E programsorozat részeként a Mesterséges Intelligencia Nemzeti Laboratórium és a NKFIH. 138965. kódszámú kutatási projekt (Kockázatok és lehetőségek a mesterséges intelligencia jogi szabályozásában és gyakorlati alkalmazásában) támogatásával szervezett kerekasztal beszélgetésen 2023. május 25-én a téma neves szakértői, intézeti munkatársak és külsős kollégák osztották meg gondolataikat a virtuális bíróságok térnyerésével, ennek előnyeivel, valamint hátrányaival kapcsolatban, különös tekintettel a világjárvány okozta változásokra is. A kétórás eseményen az előadók kivétel nélkül személyesen jelentek meg, hallgatóságként azonban online részvételre is volt lehetőség, ezen a platformon keresztül is érkeztek kérdések a felszólalókhoz.
A workshop moderátora és szervezője Dr. Szentgáli-Tóth Boldizsár, a Jogtudományi Intézet tudományos főmunkatársa volt, a diskurzus két jól elkülöníthető szakaszban zajlott. Első körben Chronowski Nóra, a Jogtudományi Intézet főmunkatársa, Szentgáli-Tóth Boldizsár, valamint Bor Bettina, a Jogtudományi Intézet projektkutatója ismertették egy közelmúltbeli kutatásukat, amely azt vizsgálta, hogy hogyan reagált az alkotmány- és legfelső bíróságok esetjoga a hibrid, vagy teljes mértékben online bírósági tárgyalások egyre növekvő szerepére a világjárványt megelőzően, illetve az azóta eltelt időszakban. Az előadók megállapították, hogy az elmúlt években jelentősen megnőtt a vonatkozó esetjog intenzitása, ráadásul míg korábban jellemzően csak egy-egy fél csatlakozott be indokolt esetben távkommunikációs eszközzel a tárgyalás menetébe, a pandémia árnyékában számos országban átmenetileg általános gyakorlattá vált a személyes jelenlétet teljes mértékben nélkülöző bírósági munka. A legújabb esetjognak tehát arra a kérdésre kellett választ találnia, hogy különleges jogrendi helyzetben, illetve ilyennek nem minősülő időszakokban alkotmányosan elfogadható-e virtuális bírósági tárgyalás megtartásának elrendelése.
A kutatás során Európából, Ázsiából és Latin-Amerikából is kerültek közelmúltbeli felsőbírósági határozatok a kutatók látókörébe, ami azt bizonyítja, hogy globálisan érzékelhető problémáról beszélünk. Bár az attitűdök az egyes országokban némileg eltérőek lehetnek, az a jellemző, hogy a felsőbíróságok elfogadják a virtuális tárgyalás lehetőségét, mint a rendkívüli körülményekre adott szükségszerű és alkotmányosan igazolható válaszlépést, a kényszerítő tényezők megszűnésével, a járványhelyzet kedvezőbbre fordulásával azonban már csak indokolt esetben tartják ezt az alternatívát alkalmazhatónak. Ebből az következik, hogy miközben a gyakorlatban már csaknem napi szinten alkalmazott megoldásról beszélünk, a bírósági gyakorlat egyelőre vonakodik ennek elismerésétől, a virtuális jelenlétet csupán bizonyos esetekben tekinti egyenlő értékűnek a személyes közreműködéssel. Ezzel ellentétben a szakirodalmi diskurzusban egyre inkább az a nézet kezd uralkodóvá válni, hogy az online bírósági tárgyalások nem csupán a rendkívüli körülményekre való átmeneti reflexiót jelentik, hanem a jövőben a korábbinál nagyobb súllyal képezik majd részét az igazságszolgáltatás működésének, lebonyolításukban pedig egyre fontosabb szerep jut majd a mesterséges intelligencián alapuló technológiáknak.
A vitán felül álló előnyök mellett is azonban az online bírósági eljárások alkalmazása számos alkotmányossági dilemmát vet fel, a workshop célja lényegében ezen alkotmányossági dilemmák rendszerezése és körüljárása volt. Az alapvetően frontális nyitó előadást követően ennek megfelelően kerekasztal beszélgetésre került sor, amely a virtuális bíróságok globális és hazai perspektíváit vizsgálta különös tekintettel a mesterséges intelligencia alapú szoftverekben rejlő, még kiaknázatlan lehetőségekre. A kerekasztal beszélgetés három résztvevője leképezte a különböző jogászi hivatásrendek, illetve generációk sokszínűségét, így az elhangzottak több irányból megvilágítva a problémát értékes körképet rajzoltak ki a hallgatóság számára. A Szentgáli-Tóth Boldizsár által moderált beszélgetés három résztvevője Homoki Péter ügyvéd, Pálfi Dóra bírósági titkár és Ph.D hallgató, valamint Ződi Zsolt, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Eötvös József Kutatóközpontjának munkatársa voltak. A beszélgető partnerek a moderátor által felvetett kérdésekre reflektáltak különböző sorrendben, a másfél órás időkeretben 10 moderátori kérdés megvitatására nyílt mód, ezt egészítették ki a rendezvény záró szakaszában a hallgatóság felvetései.
A meghívottak először az online bírósági munka pandémia előtti súlyára tértek ki és megállapították, hogy ez az eszközrendszer évtizedek óta ismert és széles körben alkalmazott a világ bíróságain. A technológia korlátai, valamint az ilyen típusú tárgyalási metódussal szembeni ellenérzések következtében azonban mindeddig csak bizonyos ügycsoportokra, például a nemzetközi jogvitákra, illetve a távollévő fél részvételével folyó eljárásokra korlátozódott ennek igénybe vétele, esetleg biztonsági szempontok, vagy valamely fél egészségi állapota indokolhatta alkalmazását. A témával kapcsolatos élénk szakirodalmi diskurzus is jól jelzi a virtuális bíróság realitását, kevéssel a világjárványt megelőzően Richard Suskind fejtette ki több nagyhatású munkájában a témával összefüggő nézeteit.
Ehhez képest a Covid-19 annyiban hozott újat, hogy a digitális bíróság vált a bírósághoz történő hozzáférés egyetlen elérhető eszközévé, ezzel párhuzamosan a kapcsolódó félelmek is szükségszerűen háttérbe szorultak. Mindennapossá, számos országban kizárólagossá váltak a virtuális térben zajló tárgyalások, ennek köszönhetően gyarapodott a rendelkezésre álló tapasztalat, illetve háttérbe szorultak a korábban mérvadónak tekintett alkotmányossági kifogások. Ennek hátterében a különleges jogrendre történő utalás húzódott meg: számos felsőbíróság vélte úgy, hogy a rendkívüli körülmények közepette a bírósági munka folytonosságának biztosítása számos adaptációs intézkedés számára jelent alkotmányossági igazolást.
A résztvevők egyértelműen úgy foglaltak állást, hogy a virtuális bíróság részét fogja képezni a jövő igazságszolgáltatásának, de valójában már inkább a jelen, sem mint a jövő elemeként érdemes erre tekintenünk. Az ilyen megoldások terjedése feltehetően ügycsoportonként szelektíven fog alakulni: bizonyos típusú jogvitáknál, például családjogi kérdésekben, vagy súlyosabb bűncselekmények esetén kevésbé valószínű a gyakoribb alkalmazhatóság, ezzel szemben a mérlegelést kevésbé igénylő, rutinszerű és nagymennyiségben előforduló ügyeknél fokozottabb mértékű bevonása indokolt lehet. Ilyenek lehetnek egyes cégbírósági eljárások, vagy akár a kisebb értékű követelésekről szóló perek. Általánosságban a magánjogi jogvitákban hamarabb kerülhet sor a virtuális tárgyalás integrációjára, míg a szigorúbb alkotmányossági garanciákkal körbebástyázott büntető perekben ez a folyamat lassabban bontakozhat ki.
A beszélgetés során elhangzott az is, hogy a bírósági munkafolyamatok jellege befolyásolhatja, mennyiben adhatóak át egyes funkciók a mesterséges intelligencia alapú szoftvereknek, így az esetjogban történő keresés, a dokumentumok anonimizálása, vagy akár a befogadhatóság olyan részterületek lehetnek, ahol a mesterséges intelligencia valódi segítséget jelent. Felmerülhet a dokumentumok, akár ítéletek megszövegezésénél történő közreműködés is, ilyenkor azonban az érdemi emberi felügyelet elengedhetetlen, végsősoron ennek hatékonyságától és alaposságától függ, mennyiben tudjuk kiaknázni a mesterséges intelligencia alapú technológiák előnyeit.
A modern technológiák bírósági alkalmazása során az alapvető jogok maradéktalan tiszteletben tartására kell elsősorban összpontosítani. Ezzel kapcsolatban a felszólalók megjegyezték egyrészt, hogy az emberi bíróságoknál is sor kerülhet alapvető jogok megsértésére, másrészt, hogy a jelentős változások minden korábbi esetben is a mesterséges intelligenciához hasonló félelmeket idéztek elő sokakban, hosszú távon ez mégsem tudott gátat szabni az innovatív megoldások előretörésének. A meghívott előadók a tisztességes eljáráshoz való jogot jelölték meg elsősorban olyanként, amely jelentősen sérülhet személyes jelenlét hiányában, megfelelő körültekintéssel azonban ezek a kockázatok jórészt kiküszöbölhetőek. A bírósági eljárások hatékonyabbá és olcsóbbá válhatnak, ez pedig vonzóbbá teheti a jogszolgáltatásnak ezt a formáját, figyelembe véve, hogy az elmúlt években a munkaügyi pereket leszámítva minden egyéb területen a bírósági ügyteher jelentős csökkenését tapasztalhattuk. A bírósághoz való fordulás jogát megkönnyítheti a virtuális tárgyalási forma, gondoljunk például az utazási költségek és az erre fordított idő kiesésére, a megfelelő infrastruktúrával, vagy kompetenciákkal nem rendelkező társadalmi rétegek szempontjából viszont akár további akadályozó tényezők is felmerülhetnek. Távlatilag akár a jogi képviselet is részben, vagy egészben mesterséges intelligencia alapú technológiára bízható, ami az ügyvédi költségeket foghatja vissza jelentősen.
Magyarország korábban Európa élvonalába tartozott a bírósági informatikai fejlesztések tekintetében, a Bírósági Integrált Informatikai Rendszer (BIIR) keretén belül működő platformok már jóval a pandémiát megelőzően lehetővé tették az elektronikus ügyintézést, rendelkezésre állt bizonyos helyeken a távmeghallgatásokhoz nélkülözhetetlen technológiai háttér is. A világjárvány árnyékában más országokkal összevetve kevesebb előrelépés történt, bár kétségtelen, hogy a távmeghallgatásokhoz szükséges kimeneti pontok száma jelentősen gyarapodott, a teljesen virtuális keretek között tartott tárgyalások még sincsenek egyelőre jelen a magyar igazságszolgáltatásban, mint ahogyan a mesterséges intelligencia alapú technológiák sem. A globálisan érzékelhető tendenciák azonban feltehetően hosszabb távon a magyarországi helyzetre is hatással lesznek, így számíthatunk a bírósági technológiai fejlesztések további hullámaira a jövőben, egyúttal a virtuális bírósági munka gyakoribb alkalmazására is.
A kerekasztalbeszélgetés résztvevőinek szavaiból az a konklúzió bontakozott ki, hogy a virtuális bírósági munka már jelenleg is reálisan elérhető lehetőség, amely valószínűleg gyorsan el fog terjedni a világ bíróságain. A régóta ismert munkamódszer fejlődésének újabb lendületet adott a világjárvány, a virtuális bírósági tárgyalások azonban annak végeztével is velünk maradnak, vagy talán csak most lesznek velünk igazán. A jogászi, bírósági és társadalmi attitűdök egyelőre még nem képezik le ezt a gyorsütemű változást, előbb-utóbb azonban erre sor fog kerülni és feltételezhető, hogy ez Magyarországon is érzékeltetni fogja a hatását a mindennapi bírósági munkában is. Ezért is fontos, hogy folyamatosan nyomon kövessük a jogi munka technológiai hátterével összefüggő változásokat és felkészüljünk azok megfelelő integrációjára a bírósági munkában és más hivatásrendeknél is, ehhez a folyamathoz járulnak hozzá az ehhez hasonló kerekasztalbeszélgetések is.
__________________________________________________________
Jelen írás a Mesterséges Intelligencia Nemzeti Laboratórium és a NKFIH. 138965. kódszámú kutatási projekt (Kockázatok és lehetőségek a mesterséges intelligencia jogi szabályozásában és gyakorlati alkalmazásában) keretében készült.
__________________________________________________________
Az írás a szerző véleményét tartalmazza, és nem értelmezhető a TK hivatalos állásfoglalásaként.