A COVID alatti bezártság felerősítette az online jelenlétet. Online végezzük a munkánkat (home office), a heti nagybevásárlás helyett online rendeljük meg az élelmiszert, webáruházakból válogatjuk a műszaki cikkeket, a ruhákat és még a cipőt is. Hozzá vagyunk szokva a fogyasztói társadalomban ahhoz, hogy a technológia által minden információt megkaphatunk azonnal. Miként történik ez az egészségügyben? A jelen tanulmányban azt nézzük meg, hogy mi az a technológia, ami a COVID alatt vagy annak hatására bevezetésre került, használata elterjedt.

I. Veszélyhelyzeti jogalkotás

A COVID terjedését az emberi kontaktus, így az orvos beteg találkozó is elősegítette. A vírus különösen veszélyes volt a legyengült, krónikus betegségekkel küzdőkre nézve. A járvány veszélyeztette az Egészségügyi Kart is. A betegeknek viszont szükségük volt receptre, tanácsra, beutalóra. Ennek elősegítésére lépett hatályba a telemedicina alkalmazásokról szóló rendeleti szabályozás[1], amely későbbi törvényi[2] szintű jogszabályban került rendezésre.

Az egészségügyi veszélyhelyzet megszűnését követően az Egészségügyről szóló törvény[3] rögzíti a telemedicina keretében nyújtott egészségügyi szolgáltatás általános szabályait. További részletszabályokat állapít meg a működési minimumfeltételekről szóló miniszteri rendelet (továbbiakban: „rendelet”)[4]. Az egészségügyi szolgáltatónak a rendelet 3. § (1) g/ pont alapján – a telemedicina útján nyújtott - egészségügyi szolgáltatáshoz szükséges infokommunikációs eszközt, orvostechnikai eszközöket, telemedicina ellátásra vonatkozó eljárásrendet és betegtájékoztatót kell biztosítania.

A rendelet 9. § (1) bekezdése az eltérő egészségi állapotú betegek differenciált ellátásának fokozatossági elvét rögzíti. A fokozatosság mellett az egészségügyi személyzet kompetenciája eldönteni azt, hogy az ellátás sajátosságai és orvosszakmai megítélése lehetővé teszik-e a személyes találkozáson alapuló tevékenység elláthatóságát infokommunikációs eszköz útján. Az orvos így többek közt diagnózist állíthat fel, terápiás javaslatot, tanácsadást nyújthat, konzultációt, betegirányítást intézhet, beutalót adhat, gyógyszert írhat fel.

A szolgáltató az egészségügyi dokumentáció vezetésére vonatkozó jogszabályoknak megfelelően köteles a telemedicina formájában megvalósult ellátási eseményeket dokumentálni. A medikai (praxis) szoftverben vezetni kell ugyanúgy a tünettan mellett a diagnózist, betegutat, kontroll időpontját, beutalást, a beteg otthonában mért értékeket, és a kontaktus kétoldalúvá tételéhez az aktuális elérhetőségeket, az aktuális tartózkodási helyet.[5] Az információbiztonság technikai feltételei mellett az adatvédelmi tájékoztatás módját[6] is ki kell alakítani, beleértve az adatkezelés részletszabályait is. A telemedicina útján nyújtott szolgáltatások ellátási típusként jeleníthetőek meg, a felmerülő költségek elszámolása és a tevékenység ellátásának a finanszírozása is beépült a jogrendbe[7].

A Nemzeti Népegészségügyi Központ logójával üzemeltetett egészségvonalon[8] is közérthetően kerül bemutatásra a telemedicina fogalma és felhasználási köre, igaz még a régi jogszabályhelyekre hivatkozással és 2021.07.05. keltezéssel.[9] Példamutató módon a honlap felsorolja a telemedicina előnyeit és hátrányait. Előnyként a beteg otthonából, helyszíni várakozás nélküli ellátásban részesülést említi a honlap, anélkül, hogy más betegekkel kelljen találkoznia. Ellátói oldalról csökkenti az orvosilag indokolatlan felesleges személyes orvos-beteg találkozások számát, az orvosok a COVID fertőzés gyanúja esetén sem estek ki az egészségügyi ellátás rendszeréből, az ellátás költségei alacsonyabbak, használatával az egészségügyi rendszer működtetése gazdaságosabb és hatékonyabb.

Az Egészségvonalon a telemedicina hátrányai is bemutatásra kerülnek. Így a személyes kapcsolat hiányát említi az oldal, ami elszemélytelenedéshez vezethet, rontva a páciens és a kezelőorvos közti bizalmi viszonyt. Megnőhetnek az asszisztensek, nővérek adminisztrációs feladatai.

Betegtársadalmi szempontból akár egyfajta egyenlőtlenség alakulhat ki egyes betegcsoportok mentén. Például könnyen kiszorulhatnak a digitális szolgáltatásból azok, akik nem rendelkeznek internet-hozzáféréssel vagy a használatához szükséges ismerettel. A fogyatékkal élők közt egy tanulmány szerint a COVID a digitális egyenlőtlenségeket felerősítette, mert kevésbé tudják a technológiát adaptálni.[10] Ugyanakkor egy másik kutatás szerint a digitális egészségügy új lehetőségeket nyújt a hajléktalan emberek szűrésében, prevenciójában, és krónikus betegségeik monitorozásában.[11] A gyermekvédelem területén is működik telekommunikációs eszközhasználat[12], a Gyermekvédelmi törvényben meghatározott család és gyermekvédelmi szolgáltatók, a kapcsolattartási ügyeletben a konfliktusok kezelésére közvetítői szolgáltatást (mediáció) nyújtanak, melynek keretében kötelező telefonos vagy elektronikus úton az érintett egészségi állapotáról érdeklődni.[13]

A gyakorlat aztán visszaigazolta a telemedicina népszerűségét, például a lakosság 71%-a kérte receptjét online vagy telefonon, így a technológia használata a kutatások szerint is átalakítja az orvos-beteg kapcsolatot, a döntéshozatalt, és az egészségmenedzsmentet.[14] Ugyanezen felmérések alapján a betegek úgy gondolják, hogy a technológia segítségével az egészségügyben az ellátás kényelmesebbé válik, időt lehet vele spórolni, javul az orvos-beteg kommunikáció, és gyorsabban juthatnak ellátáshoz. Kockázatként tekintenek a páciensek arra, hogy egy hibás technológia viszont veszélyeztetheti a gyógyulást.

II. Alapellátás a Telemedicina korában

A telemedicina rendszerbe állítása és felhasználási köre tehát a COVID alatt került jogszabályi úton rendezésre. „Kásler Miklós első intézkedései között a 65 éves feletti korosztályt mentesítette, a közvetlen orvos-beteg találkozás alól és távmunkában rendelte feladatait ellátni.”[15] Míg korábban a személyes találkozás elvárt volt, általánossá vált, hogy - az orvosszakmai lehetőségek függvényében - az orvos infokommunikációs eszköz útján tudjon bizonyos egészségügyi szolgáltatást végezni.

Járványtól független jelenség az információs társadalomban az, hogy a fogyasztói szerepben lévő érintett, ha problémája van, először az interneten elérhető információt keresi. Ezt igazolja az a kutatás is, mely szerint a hazai lakosság több mint 70%-a használja az internetet az egészséggel kapcsolatosan is.[16] Az említett felmérés szerint az információ forrásai a weboldalak, a közösségi média fórumai, a Facebook (beteg) csoportjai, valamint blogok, podcastok. Bár a szakirodalomhoz nem mindig könnyű hozzájutni, mégis a felmérésben megkérdezettek szakmai folyóiratokból is tájékozódnak egészségi kérdésekről. Ezért dicséretes volt az a kezdeményezés, amely az egészségügyi tartalmú, beteg felvilágosító és tájékoztató weboldalakat pontszám szerint minősíti átláthatóság és szakmaiság szerint.[17]

Az e-páciens jelenség tehát a technológiai mellett kulturális és társadalmi átalakulást is magában hordoz. Egy kutatás szerint[18] az egészségügyi társadalom nagy arányú többsége ismeri és szeretné is használni a technológiát, amelyekről konferenciákon, szakirodalomban, és továbbképzéseken tájékozódhat. A felmérés szerint ugyanakkor van egy jelentős (18%) réteg, aki egyáltalán nem használja a telemedicinális megoldásokat. Az orvos - beteg felmérési adatokat egymásra vetítve látszik, hogy a megkérdezett betegek ötöde érzi úgy, hogy nem pártolja az orvosuk az internetes információkeresést, és ezt jól érzik addig, míg a megkérdezett orvosok hatoda jelezte, hogy ellenzi a betegek internetes tájékozódását. Ennek ellenére már olyan példa is létezik, hogy bejáratott facebook csoportban lehet kérdezni, tájékozódni például nem-orvosi, mégis ellátáshoz kapcsolódó praktikus információkról, rendelési időről, szabadságról, receptkiváltás rendjéről.[19]

Az orvosok döntő többsége szívesen használja a távkonzultációt járványtól függetlenül is.[20] Az EESZT rendszer kézzelfogható és látványos eredménye például az e-recept elterjedése és általánossá válása, naponta 800 000 receptet rögzítenek a rendszerben, és évente 75 millió leletet, ambulánslapot, zárójelentést és közel 180 millió orvos-beteg találkozást dokumentálnak online.[21] Az e-recept majdnem teljesen kiszorította a hagyományos receptírás módozatot. Az orvos már személyes betegtalálkozó esetén sem nyomtatja ki a receptet, esetleg összesítve a gyógyszereket egy emlékeztető lapot kap a beteg, amit a gyógyszertárban bemutathat, saját magának eltehet.

III. Telemedicina a járó és fekvőbeteg ellátásban

Megszületik egy olyan döntés, hogy orvos beteg találkozóra kell sort keríteni. Ma már a recepción megállítanak, van-e időpontunk. Jó esetben az intézményben egységes időpontfoglaló rendszer működik, kezelő személyzettel, telefonos elérhetőséggel. A szakrendelésen, járóbeteg ellátásban a beteg a beutaló birtokában bejelentkezik az időpontra, ahol lehet telefonon. Az intézmény előjegyzi az időpontot saját informatikai rendszerében (HIS). A beutalóval a fogadó intézmény szakrendelése megbizonyosodik arról, hogy más arra jogosult orvos által indokolt ellátásról van szó. Van lehetőség „e-beutaló” kiállítására, de a betegektől sokszor a másik intézmény elvárja a papír alapú beutaló bemutatását is.

Az időpontfoglalás, a betegfogadás mesterséges intelligencia (röviden: „MI” alkalmazásával álláspontom szerint optimalizálható[22]. Az ellátáshoz kapcsolódó orvosi tájékoztatás megadása, a beteg állapotára és képességeire szabott egyéniesített információ technológiai nehézségei miatt még várathat magára. Azonban a nyelvtechnológiai rendszerek hang és beszédfelismerő szoftvereinek segítségével a tájékoztatás MI alapú módozataival annak egy része automatizálható, növelve a „betegélményt”, tájékozottságot, felkészülést az ellátásra.[23] A COVID járvány idején több kezdeményezés is történt az orvos beteg találkozó minimalizálására. Például lehetőség volt telefonos kardiológiai szakorvosi konzultáció nyújtására, vagy államilag finanszírozott ellátás keretében teledermatológiai szolgáltatás nyújtására, illetve a fogászatban pedig a szabályozó korlátozta a személyes ellátást a sürgősségi esetekre, így a ’teledentistry’ keretében pretriázs, fogszabályozási, és primer prevenciós tevékenységet végezhettek a fogorvosok.[24]

Tagállami viszonylatban Magyarország az Egységes Egészségügyi Szolgáltató Tér bevezetésével (továbbiakban: „EESZT”) óriási helyzeti előnyben lehet azokkal a tagállamokkal, vagy akár más földrészek nagy államaival szemben, ahol a kisebb ellátókra és finanszírozókra bontott egészségügyi adatbázisok régiókra vannak széttöredezve. Az egészségügyi igazgatás és társadalombiztosítás szempontjából úgyszintén lehetőség az, hogy az adatipar oldaláról olcsóbban és hatékonyabban modellezhetővé, előrejelezhetővé válik a finanszírozás, az ellátás kapacitásának a tervezése.

Az EESZT egységes és strukturált adatbázisa korlátlan lehetőségeket hordoz az MI alapú rendszerek fejlesztése szempontjából. Az EESZT információs portál[25] szerint a fejlesztők számára nyitott a kapcsolódás lehetősége. Mégis az EESZT-t üzemeltető Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) képviselőjének egyik nyilvános előadása[26] szerint a fejlesztő cégek mellett nagyon sok saját fejlesztést végeztek a COVID alatt, mert az gyorsan és nagy számban kellett.

Ha tehát van adat, akkor ezzel az egészségügy vonatkozásában olyan gépi tanulási, MI alapú rendszereket vagy módszereket fejleszthetünk, amelyek adatelemzéssel, képi felismeréssel, nyelvtechnológiai megoldásokkal segítik az egészségügyi ellátórendszert, önmagukban vagy hardver részeként. A detektív, azaz múltbeli és mérhető számításokon alapuló, vagy előre meghatározott paraméterek és protokollok mentén tanuló rendszerek például a képalkotó diagnosztikában[27], a személyre szabott precíziós medicinában[28], a virtuális klinikai kutatást gyorsító gyógyszerfejlesztésekben[29] egészíthetik ki az emberi tevékenységet.

Digitális adatfelvétel helyett többségében a fekvőbeteg ellátásban a nővérek kézzel adminisztrálnak. Papír alapon például a beteg lázlapját, vagy dokumentálják kézzel a napi ápolási feladatokat az ápolási lapon. A technológia[30] képes lenne leváltani a lázlapot egy a beteg csuklójára helyezett szenzortechnológiával. A COVID idején így érintésmentesen lehetett volna rögzíteni a vitális méréseket, amelyek automatikusan feltöltődhetnének a kórházi rendszerbe (HIS), felszabadítva az adminisztrációs terhek alól az ápoló személyzetet. Azonban azt is látni kell, hogy az intézményi infrastruktúrának is fejlődnie kell ehhez, például az adatátviteli képesség és sebesség, a tárhely kapacitás, az információ biztonság területén.

IV. A technológia egyéb hatásai

A COVID alatt egyre több informatikai megoldás segítette vagy bővítette a tájékoztatási képességeket, például az OMSZ Életmentő koronavírus információs alkalmazása.[31] A kommunikáció nem csak a sürgősségi betegellátásban résztvevőknek, hanem általánosan az ellátásban dolgozóknak is segíthet. Például egy szakpszichológiai segélyhívó szolgáltatás útján az egyének terhelését, kiégését, depresszióját, lelki terheit kezelheti. A betegek is érzik a másik oldalon ennek súlyát, a betegágy melletti kiegyensúlyozott szolgálat növeli a beteg biztonságérzetét, elégedettségét, és ezzel a gyógyulási esélyeit.[32]

A tágabb értelemben vett egészségügyi ellátórendszerben is történtek COVID indukálta fejlesztések. Ilyen például a vírus terjedésének előrejelzésére szolgáló szennyvízalapú epidemiológiában az algoritmusokkal történő elemzés, melynek során a szennyvízben található vírus koncentráció és az esetszám összefüggését lineáris regresszióval mutatták ki.[33] Az infekciókontroll területén nemcsak az adatok feldolgozásával összefüggő a fejlődés, a COVID és más fertőzések megelőzésére szolgáló zárófertőtlenítő takarítás érintésmentes felületfertőtlenítő technológiával történt, kiváltképpen ott, ahol magas fertőzöttséget mutató egységek találhatóak.[34]

Az adatalapú klinikai kutatás az Egészségügyi Tudományos Tanács ajánlása szerint azért fontos, mert az online gyűjtött multicentrikus adatok strukturáltan kerülnek felvételre, így annak elemzése révén könnyebben elérhető a gyógyítás hatékonyságának javítása, a transzlációs medicina új fogalmával pedig korábbi gyógyszerkészítmények repozícionálására jó példa a COVID-ellenes hatóanyagok kutatása.[35]

V. Összegzés

A COVID elsősorban az információs technológia területén gyorsította fel a digitális eszköztár fejlesztését, aminek a szabályozása időközben és folyamatában alakult ki. A kutatások alapján elmondható, a gyorsan fejlődő technológiai háttérnek az orvosok és a betegek döntő többsége örül, így a jövőben várható annak további térhódítása. Az egységes és strukturált egészségügyi adatbázis kitűnő táptalaja lehet az adatalapú MI fejlesztéseknek.

__________________________________________________________

[1] a 157/2020. (IV. 29.) Korm. rendelet (hatályos: 2020.06.17-ig) és az azt kiegészítő 33/2020. (IX. 16.) EMMI rendelet (hatályos: 2020.09.18-ig)

[2] 2020. évi LVIII. törvény a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és a járványügyi készültségről 85. § (2) bek.

[3] 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről 106/A. §, 247. §

[4] 60/2003. (X. 20.) ESzCsM rendelet az egészségügyi szolgáltatások nyújtásához szükséges szakmai minimumfeltételekről 3.§ (1) bek. g/ pont

[5] Győrffy et al (2020.) A telemedicina lehetőségei a COVID–19-pandémia kapcsán a nemzetközi és a magyarországi tapasztalatok és ajánlások tükrében,  Orv Hetil. 2020; 161(24): 983–992.

[6] Kovácsy Zsombor (2021.) Telemedicina: a lehetőség amely a jövőbe repítheti az elcsigázott magyar egészségügyet. Portfolio, Gazdaság (url: https://www.portfolio.hu/gazdasag/20211013/telemedicina-a-lehetoseg-ami-a-jovobe-repitheti-az-elcsigazott-magyar-egeszsegugyet-504948 letöltve: 2023.03.28.)

[7] Az Egészségbiztosítási Alap terhére finanszírozható járóbeteg-szakellátási tevékenységek meghatározásáról, az igénybevétel során alkalmazandó elszámolhatósági feltételekről és szabályokról, valamint a teljesítmények elszámolásáról szóló 9/2012. (II. 28.) NEFMI rendelet módosítása

[8] https://egeszsegvonal.gov.hu/ellatorendszer/intenziv-szakellatas/104-ellatorendszer/640-telemedicina.html (letöltve: 2023.03.31.)

[9] https://egeszsegvonal.gov.hu/ellatorendszer/intenziv-szakellatas/104-ellatorendszer/640-telemedicina.html (letöltés ideje: 2023.03.24.)

[10] Julianna Boros, Edmond Girasek, Bence Döbrössy, Zsuzsa Győrffy (2023.) Use of digital healthcare among people living with disabilities. Fogyatékosságtudomány folyóirata 2022/2, 77.-78. (URL: http://fogyatekossagtudomany.elte.hu/wp-content/uploads/2023/01/FT_2022_2_Boros_ea_08.pdf letöltve: 2023.03.31.)  

[11] Zsuzsa Győrffy, Sándor Békási, Bence Döbrössy, Virág Katalin Bognár, Nora Radó, Emıília Morva, Szabolcs Zsigri, Péter Tari, Edmond Girasek (2021) Exploratory attitude survey of homeless persons regarding telecare services in shelters providing mid- and long-term accommodation: The importance of trust. Sungwoo Lim, New York City Department of Health and Mental Hygiene, UNITED STATES, 13.

[12] 35/2020. (X.5.) EMMI rendelet

[13] Gyulai Edina (2021.) A személyes és az online mediáció a kapcsolattartási ügyelet gyakorlatában a pandémia idején. Családi Jog, 2021/1

[14] Girasek Edmond dr., Boros Julianna dr., Döbrössy Bence Susánszky Anna dr., Győrffy Zsuzsa dr. (2022.)  E-páciensek Magyarországon: Digitális egészséggel kapcsolatos ismeretek, szokások egy országos reprezentatív felmérés tükrében. Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, Magatartástudományi Intézet, Budapest, 6.

[15] Dr. Balogh Sándor, Dr. Diós Erzsébet (2020.) Hómofisz. Esettanulmány két hét történései alapján, egy háziorvosi rendelôben. Medicus Universalis, LIII. ÉVFOLYAM 2. SZÁM | 2020. ÁPRILIS

[16] Girasek Edmond dr., Boros Julianna dr., Döbrössy Bence Susánszky Anna dr., Győrffy Zsuzsa dr. (2022.)  E-páciensek Magyarországon: Digitális egészséggel kapcsolatos ismeretek, szokások egy országos reprezentatív felmérés tükrében. Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, Magatartástudományi Intézet, Budapest, 1160-1163.

[17]  dr. Ködmön József (2018) Egészségügyi információ az interneten. Debreceni Egyetem, Egészségügyi Kar, Egészségügyi Informatikai Tanszék, Nyíregyháza, Orvosi Hetilap  2018; 159(22): 855–862.

[18] Girasek Edmond dr. Boros Julianna dr. Döbrössy Bence, dr. Győrffy Zsuzsa (2023.) E-orvosok Magyarországon: Digitális egészséggel kapcsolatos tapasztalatok és vélemények a hazai orvosok körében. Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, Magatartástudományi Intézet, Budapest, Orvosi Hetilap,  132-139.

[19] Dr. Balogh Sándor, Dr. Diós Erzsébet (2020.) Hómofisz. Esettanulmány két hét történései alapján, egy háziorvosi rendelôben. Medicus Universalis, LIII. ÉVFOLYAM 2. SZÁM | 2020. ÁPRILIS

[20] Kránicz Rita – Hambuch Anikó – Halász Renáta Makszin Lilla – Sárkányné Lőrinc Anita (2022.) Háziorvosi és szakorvosi távkonzultációk nyelvi és kommunikatív vizsgálata. Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar Egészségügyi Nyelvi és Kommunikációs Intézet Bioanalitikai Intézet Porta Lingua 2022. 2. szám

[21] Girasek Edmond dr., Boros Julianna dr., Döbrössy Bence Susánszky Anna dr., Győrffy Zsuzsa dr. (2022.)  E-páciensek Magyarországon: Digitális egészséggel kapcsolatos ismeretek, szokások egy országos reprezentatív felmérés tükrében. Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, Magatartástudományi Intézet, Budapest

[22] Zorkóczy Miklós (2021.) Mesterséges intelligencia mondd meg nékem I. rész, MED. Et. JUR.,2021/4, Egészség Joga Alapítvány, Debrecen.

[23] Zorkóczy Miklós (2021.) Mesterséges intelligencia mondd meg nékem II. rész, MED. Et. JUR.,2022/1, Egészség Joga Alapítvány, Debrecen.

[24] Győrffy et al (2020.) A telemedicina lehetőségei a COVID–19-pandémia kapcsán a nemzetközi és a magyarországi tapasztalatok és ajánlások tükrében,  Orv Hetil. 2020; 161(24): 983–992.

[25] https://e-egeszsegugy.gov.hu/fejlesztoknek (letöltve: 2023.03.31.)

[26] Szabó Bálint OKFŐ Informatikai Igazgató (2021). Digital Health Summit, 2021.11.30.

[27] https://www.kheironmed.com/mammography/ (letöltés:2022.12.29.)

[28] https://oncompass.hu/ (letöltés: 2022.12.29.)

[29] https://turbine.ai/ (letöltés: 2029.12.29.)

[30] https://www.entremo.com/ (letöltve 2023.03.31.)

[31] Győrffy et al (2020.) A telemedicina lehetőségei a COVID–19-pandémia kapcsán a nemzetközi és a magyarországi tapasztalatok és ajánlások tükrében,  Orv Hetil. 2020; 161(24): 983–992.

[32]  DR. IRINYI Tamás PhD, DR. NÉMETH Anikó PhD (2022.) Kiégés és depresszió az egészségügyi szakdolgozói társadalomban. (Url: https://elitmed.hu/kiadvanyaink/nover/kieges-es-depresszio-az-egeszsegugyi-szakdolgozoi-tarsadalomban/pdf-open letöltve:2023.03.28.)

[33] Pándics Tamás, Róka Eszter, Henczkó Judit, Khayer Bernadett, Kis Zoltán, Málnási Tibor, Pályi Bernadett, Schuler Eszter, Vargha Márta (2022.) A hazai szennyvízalapú COVID-19 előrejelző rendszer – másfél év tanulságai. NÉPEGÉSZSÉGÜGY a népegészségügyi képző- és kutatóhelyek országos egyesületének tudományos folyóirata, 99. évfolyam 1. szám. Semmelweis Egyetem Egészségügyi Technológiaértékelő és Elemzési Központ

[34] Kopcsóné Németh Irén, Dandárné Csabai Csilla, Bazsó Orsolya, Käfer Mónika, Biró Zsoltné, Balogh Mónika, Csák Margit, Csordásné Gergely Orsolya (2022) Intézményi infekciókontroll a COVID-19 pandémia idején, MRK okozta fertőzések megelőzése a Honvédkórházban. NÉPEGÉSZSÉGÜGY a népegészségügyi képző- és kutatóhelyek országos egyesületének tudományos folyóirata, 99. évfolyam 1. szám. Semmelweis Egyetem Egészségügyi Technológiaértékelő és Elemzési Központ

[35] ETT IV/8537/2021/ETT számú állásfoglalás

__________________________________________________________

Készült A jogrendszer reagálóképessége a poszt-COVID társadalomban: kockázatok és lehetőségek projekt keretében - technológia alprojekt: A pandémia számos új technológia alkalmazását vonta maga után, sokszor olyan területeken, amelyeket a jog még nem, vagy nem teljes körűen szabályoz. A kutatás harmadik alprojektje ezeket a technológia központú szabályozási válaszokat, kísérleteket vizsgálja.

__________________________________________________________

Az írás a szerző véleményét tartalmazza, és nem értelmezhető a TK hivatalos állásfoglalásaként.