jtiblog

A Jogtudományi Intézet blogoldala

Kriptovaluták és Covid – mit tanulhatunk (ha tanulhatunk) szabályozási szempontból egy kriptopiaci hullámzásból

2022. augusztus 19. 15:41
Rácz Lilla
tudományos segédmunkatárs, TK JTI

Bevezetés

Amikor az Egészségügyi Világszervezet 2020. március 11-én több kontinensre kiterjedő világjárványnak, vagyis pandémiának minősítette a COVID-19 koronavírus fertőzést, még nem lehetett előre látni, hogy pontosan mekkora volumenű egészségügyi, társadalmi és gazdasági kihívások elé néznek a világ országai. Több mint két évvel a járvány kitörése után gazdasági szempontból megállapítható: a koronavírus járvány az elmúlt évszázad legnagyobb világgazdasági krízisét okozta. A világszintű határlezárások keltette nyomasztó bezárkózás és frusztráció, a megroppanó iparágak és a zuhanó tőzsdék ihlette borús előrejelzésekkel terhes horizonton azonban volt egy szektor, amely mintha immunis lett volna a megtorpanó világgazdasággal együtt járó bizonytalanság ellen. A koronavírus járvány alatt a kriptovaluták piaca, minden korábbi saját csúcsát megdöntve, valósággal szárnyalt. A spekulánsok meséibe illő felfutást azonban hamarosan egy még nagyobb kiábrándulás követte, és ha válságról nem is beszélhetünk, de a kriptopiac jelenleg az egyik legsötétebb időszakát éli.

A kriptovaluták piacának a járvány alatt tapasztalható felfutása majd hirtelen összeomlása újra rámutatott a kriptovaluták önszabályozó természetéből fakadó legnagyobb kérdésre (is): egy fizetési rendszer biztonságos és kiszámítható működéséhez valóban elég a megelőlegezett, a szereplők között feltételezetten fennálló bizalom, vagy szükség van külső (állami, regionális, vagy globális) közhatalmi erővel alkotott szabályokra is, amik a bizalom megingása esetén garantálni tudják a piaci szereplők és befektetéseik (viszonylagos) biztonságát. A kriptovaluták piacának, illetve a kriptovalutákkal folytatott ügyleteknek a szabályozásához azonban, minden más előtt, a kriptovaluták jogi helyzetének, mindeddig elmaradt, rendezése lenne szükséges.

A kriptovaluták hullámzása

2020 decemberében, a koronavírus járvány harmadik hullámának közepén, a vakcinák kifejlesztéséről és engedélyezéséről érkező hírek ellenére a járvány enyhülése szempontjából még túlzottan nagy optimizmusra okot nem adó napokban (2020 végén világszerte a járvány kezdete óta már több mint 79 millió fertőzöttet azonosítottak, és az elhunytak száma meghaladta az 1,7 milliót), a kriptovaluták piacáról a járványhelyzet miatt általánosan visszafogottnak, inkább borúlátónak nevezhető közhangulattal szöges ellentétben álló hírek érkeztek. A kriptovaluták leghíresebb/leghírhedtebb, a kriptovalutákat világszinten ismertté tevő képviselője, „a kriptovaluták arca és neve”, a Bitcoin árfolyama 2020. december 17-én a korábbi (saját) rekordját megdöntve, elérte és áttörte a 23000 dolláros piaci határt. Vagyis egy darab virtuális Bitcoin érméért volt, hogy 23421 dollárt is kértek (a Bitcoin értékének legutolsó jelentős felfutásakor, 2017-ben ez az álomhatár még 20000 dollárnál megállt). Ez azt jelentette, hogy a Bitcoin piaci értéke egy év alatt több mint a háromszorosára nőtt. 2021-ben a kriptovaluták piaca még sikeresebb évet zárt. 2021. november elején, ha csak rövid időre is, de több mint három billió dollár értékűre nőtt a kriptovaluta piac. A Bitcoin piaci értékét tekintve nemcsak megőrizte vezető helyét, de újabb és újabb magasságokba emelkedett (és ebben már több más kriptovaluta is követte): 2021. február 19-én éppen csak, hogy az 54000 dolláros érték alatt maradt (ami újabb csúcsot jelentett). A teljes kriptovaluta piac óriásává nőve ki magát, elérte az 1 billió dolláros összpiaci értéket. A 2017-es Bitcoin-láztól eltérően a piaci szereplők a 2020-as felfutást nem spekulációval, hanem az intézményi befektetők megjelenésével és szélesebb körű piaci részvételével magyarázták, ami szerint a 2020-as majd 2021-es piaci növekedésnek biztosabb lábakon kellett (volna) állnia az előzőnél. Voltak azonban továbbra is olyanok, akik bizalmatlanok voltak a belső érték nélküli „eszközzel”, vagy „digitális valutával” szemben, és ennek hangot is adtak (Warren Buffett egyenesen csalással összekapcsolt szerencsejátéknak nevezte a Bitcoint).

A kriptovaluták piacára 2022-ben valóban újra beköszöntött a tél. 2022. május 12-én egy Bitcoin „érme” ára 26000 dollár alá csökkent, és egy nap alatt a teljes kriptovaluta piacról nem kevesebb, mint 200 milliárd dollár tűnt el. A kriptopiac 2022 nyarán is, kisebb átmeneti erősödésekkel ugyan, de tovább gyengélkedik (habár az egyik legnagyobb digitális eszközkezelő 2022. júliusi jelentése szerint a mostani kriptotélből már „csak” 250 nap van hátra), amivel egyre inkább erősödnek azok a hangok (újfent), amelyek szerint a befektetők védelme érdekében a piaci önszabályozás már nem elég, intézményi, egyenesen állami, vagy akár regionális szabályokra lenne szükség.

A szabadságra született kriptovaluták megrendszabályozása?

Azonban felmerül a kérdés: hogyan lehet egy olyan eszközt állami (uniós) vagyis közjogi eszközökkel (rendeletekkel, irányelvekkel, törvényekkel) megrendszabályozni, aminek éppen az adta „léte értelmét”, hogy egy olyan világot ígért, amelyben az állam közvetítő szerepe, legalábbis bizonyos körben, egyes pénzügyi műveletek lebonyolítása során, kiiktatásra kerülhet. A Bitcoin, legalábbis anonim „alkotója” elképzelése szerint, egy olyan rendszer eszközévé, fizetőeszközévé, „valutájává” vált volna, amelyben a hálózat egyes szereplői, kizárólag egymás ellenőrzésére támaszkodva, az állam, az állam központi bankja, és egyáltalán bármilyen pénzintézet kikerülhetetlenül költséges és körülményes közreműködése nélkül is úgy tudnának egymás között kisebb-nagyobb ügyleteket lebonyolítani, hogy a rendszert végső soron semmi más nem tartja fenn, mint a rendszer többi (anonim) szereplőjébe vetett bizalom, ami mellé semmilyen külső ellenőrzést nem kellene igénybe venni. A Bitcoin, és vele együtt a többi kriptovaluta azonban, feltehetően, túlnőtte a kezdeti elképzeléseket. Egy államon kívüli, illetve állam mellett létező mátrixból kilépve eredeti funkciójától, talán túlzottan, messze kerülve egy hatalmas önálló piaccá nőtte ki magát, ahol már nem mint fizetőeszköz, hanem mint befektetési eszköz, vagyonképző elem, egyenesen áru szerepel és ennek megfelelő szabályozást is igényel(ne). (Az Egyesült Államokban például az a döntés is megszületett, hogy a Bitcoint a Commodity Exchange Act (CEA) szabályai alá rendelve áruként határozzák meg.) Mindemellett ugyanakkor, tagadhatatlan, hogy a Bitcoin eredeti funkcióját is őrzi, így fizetési eszközként, a gazdasági elszámolások egységeként és a megtakarítások eszközeként is felhasználásra kerül (El Salvador 2021-ben még törvényes fizetőeszközévé is nyilvánította a Bitcoint; több-kevesebb haszonnal), nem feltétlenül csak a feketepiacon. Így mint virtuális valuta, a gazdasági értelemben vett pénz legtöbb funkciójának betöltésére is alkalmas[1]. Ha egyszer élesen felmerül a kérdés, és gyakorlati lépések születnek a kriptovaluták minősítésére és szabályozására, az előzőekből következően, minden jogalkotási kísérlet előfeltételeként, önként adódna a kérdés: egy eljövendő szabályozás szempontjából mégis minek kellene a Bitcoint, illetve a többi kriptovalutát tekinteni? Helyes-e azok áruként, illetve akár pénzként való minősítése?

A pénz rövid története

Mivel „[a] pénz meglehetősen bonyolult jelenség, így nem könnyű rövid és tömör definíciót adni, amely meghatározná lényegét s kellőképpen elhatárolná más gazdasági jelenségektől. A szokásos eljárás épp ezért az, hogy felsoroljuk azokat a legfontosabb funkciókat, amelyeket betölt, majd egyszerűen azt mondjuk, hogy pénznek nevezzük mindazokat a dolgokat, amelyek a jelzett funkcióknak megfelelnek.”[2] A „pénz” eredetileg áruként kezdte történetét, tulajdonképpen bármi (élőállat, ásvány, növény) betölthette a pénz szerepét, amennyiben annak az adott közösségben (legalább rövid távon nem múló) értéket tulajdonítottak és egyben számolási egységnek is alkalmas volt (vagyis több darab állt belőle rendelkezésre, akár osztható, „darabolható”, „vágható” volt stb.). A benne rejlő érték sokáig elválaszthatatlan volt a pénz fogalmától, a nemesfémek pénzként, majd pénzérmeként való elismerése is a bennük rejlő (illetve alapvetően nekik tulajdonított), önmagukban álló értékükben rejlett. Hosszú évszázadok és a kényszerítő szükség kellettek ahhoz, hogy a bennük rejlő érték alapján tulajdonképpen értéktelen papírdarabok, illetve a nemesfémtartalomtól megfosztott fémpénzek átvehessék, szinte kizárólagosan, a pénz funkcióit az egyes társadalmakban. Ezzel, a pénznek a benne rejlő érték kritériumától való teljes megfosztásával azonban a technológia fejlődésével lehetővé vált az is, hogy már fizikai formájától teljesen megfosztott adategyüttesek is pénzként funkcionálhassanak, mindaddig, amíg a pénz gazdasági funkcióit képesek betölteni. (Habár a nemesfémek modern gazdaságban betöltött szerepét sem szabad teljesen figyelmen kívül hagyni. Nagy gazdasági nehézségek és súlyos pénzromlás esetén a nemesfémek, kis mennyiségben, még mindig mentsvárul szolgálhatnak, legalábbis átmenetileg.)

A fentebb felsorolt funkciókon túl, amelyek betöltésére való képesség elengedhetetlen, ugyanakkor önmagában elégséges is ahhoz, hogy egy államon kívüli, vagy állam mellett létező mátrixban már felruházható legyen egy eszköz, akár egy virtuális adat is a pénz szerepével, még egy nagyon fontos feltételnek való megfelelés szükség ahhoz, hogy egy eszköz, amely gazdasági értelemben pénzként funkcionálhat, ténylegesen, jogi értelemben is a pénz szerepét tölthesse be az egyes gazdaságokban. Ez az állami, közjogi elismerés, amikor az állam egy jogszabályban kinyilvánítja, hogy egyes eszközöket törvényes fizetőeszköze(i)ként, illetve a saját területén törvényes fizetőeszközökként ismer el. E nélkül a közjogi elismerés nélkül jogi értelemben pénzről nem beszélhetünk. Ezért a világ legtöbb országában (kivétel erre a már említett El Salvador, illetve 2022. április 28-tól a Közép-afrikai Köztársaság), a Bitcoin, alapítója akaratának megfelelően, még őrzi államon kívüli szerepét, mindamellett, hogy a gazdaságokban viszont, különösen a kriptopiacokon egyre jelentősebb szerepet nyer.

Korona és kriptovaluta

A koronavírus járvány okozta személyi és társadalmi szorongás és félelem, a gazdasági nehézségek, a lezárások, az egyébként is gyengélkedő világgazdaság megtorpanása a globális gazdasági és pénzügyi piacok működésének olyan bizonytalanságát hozta el, hogy a megrendült bizalom helyreállítására szinte önként adódott az egyszerűségéről és átláthatóságáról híres kriptovaluták piaca, amely innovatív, újszerű jelenségként egzotikus, de mégis biztos befektetési lehetőségként, nyugodt kikötőként hathatott sok kis- és nagyobb befektető számára.[3] Minél többen kerestek biztonságos helyet megtakarításaiknak a kriptopénzek piacán, a piac annál nagyobbra nőtt, és egyre gyorsabban és gyorsabban szívott fel magába egyre több és több pénzt.

A koronavírus járvány alatt a kriptopiac felfutása, majd aktuális lecsúszása újra ráirányította a figyelmet arra, hogy mennyire sérülékeny lehet egy piac, ha nincsenek megfelelő szabályozók (akár ún. riasztó red flagek) beépítve a rendszerébe; milyen könnyen kerülhet veszélybe az, aki megfelelő tájékozódás, előképzettség nélkül próbálja a nagyobb biztonságérzet kedvéért egy a saját szabályozását éppen csak kialakító, első piaci hullámait megérő „áru”, „eszköz” felvásárlásába fektetni a megtakarításait (hiszen nehezen várható el egy átlagos kisbefektetőtől, hogy például az Elliot hullámelmélet alkalmazásával kalkulálja ki, hogy a piaci mozgások éppen milyen irányba fordultak, illetve fognak fordulni egy adott áru kapcsán a tőzsdén).

Nehéz megmondani, hogy 2020-ban és 2021-ben nem a spekulánsok hajtották-e fel rekordmagasságokba például a Bitcoin árát. Annyit azonban ki lehet jelenteni, hogy a Bitcoin és az összes kriptovaluta piaca, amint túlnőtte magát, villámgyorsan elkezdett leereszteni, amiből feltehetően néhányan jól, néhányan viszont nagyon rosszul jártak. És mivel a kriptopénzek a legtöbb országban a jogi értelemben vett senki földjére vannak egyelőre utalva, ahova egyébként feltehetően ősatyjuk/ősanyjuk is szánta őket, így teljesen a saját piacukra, azok résztvevőire (eladókra és vevőkre, legyenek ezek tisztességes kereskedők, befektetők, vagy éppen spekulánsok) marad a működésük során felmerült visszásságok kezelése, legyen ennek bármi is az ára.

A jövő szabályozási irányvonala egyelőre nem egyértelmű, de legalább abban már egyetértés van, hogy valamilyen, a gazdasági nagyhatalmaknak egymásra is figyelemmel lévő, lehetőség szerint globális szempontokat is tekintetbe vevő választ adni kell a kriptopénzek felvetette kérdésekre, nemcsak azért, mert a feketepiacon az anonimitás leple alatt tökéletesen alkalmas bűncselekmények finanszírozására, hanem azért is, mert a magánszereplők viszonyai között is egyre nagyobb szerepet kap és nem feltétlenül csak a rendszeren belüli bizalom fenntartására irányuló pénzügyi műveletek lebonyolítása során. A kriptovaluták különleges, hibrid természete vár itt új szabályozási megoldásra, amelyek áruk is, de mégsem tisztán áruk, a pénz funkcióinak betöltésére is alkalmasak elméletileg, de mégsem minősülhetnek pénznek. Egyáltalán mennyire engedhető be az állami szabályozás a kriptopénzek világába, vagy a közhatalom szabályozó erejének megjelenésével, éppen lényegi mivoltuktól fosztanánk meg a kriptopénzeket? Egy biztos: a teljes elutasítás útja ma már nem járható.

__________________________________________________________

[1] Pete Péter: Bevezetés a monetáris makroökonómiába. Osiris Kiadó, Budapest, 1996. 23. o.

[2] Pete Péter: Bevezetés a monetáris makroökonómiába. Osiris Kiadó, Budapest, 1996. 23. o.

[3] Samuel Asumadu Sarkodie, Maruf Yakubu Ahmed, Phebe Asantewaa Owusu, COVID-19 pandemic improves market signals of cryptocurrencies–evidence from Bitcoin, Bitcoin Cash, Ethereum, and Litecoin, Finance Research Letters Volume 44, 2022. doi.org/10.1016/j.frl.2021.102049.

__________________________________________________________

Jelen blogposzt a Magyar Tudományos Akadémia poszt-COVID-jelenségek kutatására irányuló nagy kockázatú pályázata keretében készült.

__________________________________________________________

Az írás a szerző véleményét tartalmazza, és nem értelmezhető a TK hivatalos állásfoglalásaként.

Címkefelhő

alapjogok európai bíróság európai bizottság tagállami mozgástér ttip európai parlament belső piac fogyasztóvédelem tisztességtelen szerződési feltétel jogállamiság diszkrimináció európai központi bank alkotmánybíróság gazdasági és monetáris unió versenyjog kúria állami támogatás uniós értékek demokrácia jogegységi határozat előzetes döntéshozatali eljárás euró nemzeti érdek közös kereskedelempolitika eu alapjogi charta brexit arányosság elve szociális jog irányelvek átültetése european convention of human rights kásler-ítélet fizetésképtelenségi rendelet választás eusz 7. cikke oroszország egységes piac európai bizottság elnöke human trafficking adatvédelem human rights környezetvédelem ultra vires aktus bevándorlás fenntartható fejlődés ceta német alkotmánybíróság btk közös kül- és biztonságpolitika trump wto nafta közigazgatás migráció nemzeti bíróságok russia tpp fundamental rights menekültkérdés szolidaritás ukraine crisis bankunió strasbourgi bíróság panpsychism polgári kezdeményezés magyarország personhood kötelezettségszegési eljárás szankció syngamy environment eu sanctions energiapolitika civil törvény compliance devizakölcsön ecthr európai integráció alkotmányjog prison conditions ukrán válság fővárosi közgyűlés európai parlamenti választások fogyatékosok jogai surrogacy felsőoktatás normakontroll kiotói jegyzőkönyv national courts internet verseny szabadsága magyar helsinki bizottság ebh államcsőd közbeszerzés lex ceu eljárási alkotmányosság versenyképesség adójog consumer protection platformtársadalom halálbüntetés vesztegetés szülő nők helyzete likviditás külkapcsolatok állampolgárság közjogtudomány adózás európai politikai pártok; single market adókövetelés hálapénz peschka menekült hatáskörmegosztás european court of human rights nemzetközi magánjog zaklatás gmo-szabályozás pártfinanszírozás retaliation adatmegőrzési irányelv fizetésképtelenségi eljárás schuman-nyilatkozat jogelmélet fal dajkaterhesség környezetvédelmi politika családi jog öröklési jog szegregáció beruházásvédelem gmo-mentesség központi bankok európai rendszere európai politikai közösség hungary közerkölcs sokszínű európa alapító atyák vallásszabadság dublin iii egyesült királyság áruk szabad áramlása uniós polgárság irányelvek szabályozáshoz való jog european neighbourhood policy hatáskör-átruházás politikai pártok european court of justice kisebbségek juncker bizottság első alkotmánykiegészítés 1951-es genfi egyezmény egészségvédelem jog és irodalom elsőbbség elve kohéziós politika sokféleség energiahatékonysági irányelv obamacare strasbourgi esetjog tényleges életfogytiglan közigazgatási perrendtartás ártatlanság vélelme alapjogi charta legitimáció erdély ukraine régió fizetésképtelenség; energiaunió születésszabályozás parlament európai bíróság elnöke új btk. általános közigazgatási rendtartás törökország kikényszerítés konferencia székelyföld autonomy of eu legal order jogharmonizáció; eurasian economic union hobby lobby véleménynyilvánítás szabadsága lenaerts történelmi konfliktusok személyek szabad mozgása law in literature uk report inviolability of eu legal order csődjog; dcfta büntetőjog média hatékony jogvédelem szabadságvesztés uniós válságkezelés európai jog szociális deficit law as literature európai szomszédságpolitika mulhaupt european values többségi demokrácia; jogos védelem országgyűlés franciaország európai tanács európai emberi jogi egyezmény letelepedés szabadsága lengyel alkotmánybíróság brit jelentés olaszország european central bank áldozatvédelem sajtószabadság németország lojális együttműködés válság lengyelország ingatlanadó-követelés article 7 teu népszavazás german constitutional court végrehajtás egyesülési jog szíria uniós jog sérthetetlensége kiskereskedelmi különadó jogállamiság-védelmi mechanizmus excessive deficit nyilvános meghallgatás rule of law common commercial policy omt értékközösség velencei bizottság lengyel alkotmánybíróság uniós jog autonómiája eu klímapolitika exclusionarism kommunikáció democracy európai unió alapjogi ügynoksége egyenlő bánásmód görögország muršić érdekközösség civil jogállamiság infrastruktúrához való hozzáférés kvótakereskedelem protectionism datafication reklámadó emberi méltóság pénzügyi válság ügynökprobléma gazdasági szankciók

Archívum