jtiblog

A Jogtudományi Intézet blogoldala

A békési tanyavilágtól az alkotmánybírói székig. Schmidt Péter (1926-2022) élete és pályája

2022. május 23. 10:15
Koi Gyula
tudományos munkatárs, TK JTI

Schmidt Péter sorsa Békés megye tanyavilágából vezetett az alkotmánybírói székig. A fordulatos életút ismertetése különösen a fiatal kutatók, az újabb jogászi generációk, és a joghallgatók számára szolgálhat számos újdonsággal és tanulsággal. A néhai professzor pályájának színtere volt jogelőd intézményünk, az MTA Állam- és Jogtudományi Intézete 1956 és 1967 között. E falak között fejezte be kandidátusi értekezését is.

Élete 96. évében, 2022. május 12-én elhunyt Schmidt Péter volt alkotmánybíró, professor emeritus, az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar korábbi dékánja, 1956 és 1967 között az MTA Állam- és Jogtudományi Intézete egykori kutatója. 1926. december 27-én született Mezőberény településen (Békés vm.). Ahogy önmagát jellemezte, „karácsonyi gyerek” volt,[1] 1926. december 27-én született Mezőberényben. Apja, a német nemzetiségű[2] id. Schmidt Péter nyolcgyermekes család második gyermeke volt. Anyja Wagner Magdolna három leánytestvér egyikeként született. A szülők 1925-ös házasságkötése után a családfenntartó tanyás béres lett, - a tanya helye ma már nem ismeretes. A tanyán a szülők annak ellenére csak németül beszéltek gyermekeikkel, hogy jobban tudtak magyarul, mint németül. A szülőpár elbeszélése szerint 1929-ig a gyermekek jószerével csak németül tudtak, a magyar nyelvet az óvodában sajátították el. Az apai nagyapa mindkét nyelvet jól beszélte, ám unokáihoz csak németül szólt. (A kis Péter a kérdésekre azonban már csak magyarul felelt, de a német nyelvet kiválóan tudta, később jogászként német szakszöveg fordító is volt).[3] A família 1929 őszén a tanyáról a faluba költözött, kezdetben bérelt lakásba, majd a Hadház utcai saját családi házba.

Schmidt fiatal gyermekként a Gőzmalom utcai evangélikus elemi iskolába járt Mezőberényben. 1933 és 1935 júniusa között a magyar mellett német stúdiumokat is folytatott, a latin írás mellett gót betűkkel is tudott írni-olvasni. Később az ún. német-gáti, Sugár utcai elemibe került,[4] majd a család 1936 tavaszán Békésre[5] költözött. Apja téglavetőként dolgozott a községi téglagyárban, a kisgyermek néhány fillérért, mintegy játékosan, a téglák forgatásában, behordásában segédkezett.  Apja keresménye csekély, havi 25 pengő volt csupán. 1936-37-ben a környék legjobb elemi iskolájába, a zsidó hitközségi iskolában végezte el a harmadik és negyedik osztályt.[6] Az ötödik osztályt a Bokor tanító által vezetett elemi iskolában járta ki, ahol gyakori volt az abban a korban elfogadott testi fenyítés, az ún. körmös, mint büntetés. Ezt kollektíve, egy egész padsorra alkalmazta az oktató, ha valamely tanuló nem készült el leckéjével, vagy nem sajátította el kellő mélységben a feladottakat.[7] (Aki ezen tényt előre bejelentette, az rögtön három körmösütést kapott). A család 1938-ban Mezőberénybe költöztött. Apja itt már művezető. 1938 szeptemberében a fiú polgári iskolába került, szeretetteljes tanári környezetbe.[8] 1942 júliusában befejezte a polgári iskolai tanulmányokat. Később a békéscsabai községi Kereskedelmi Középiskola diákja lett.[9] Ide rendszeresen reggel fél 6-kor indult vonattal, de a rossz közlekedési viszonyok miatt csak este 11-re ért haza.[10] 1945-ben a háború miatt sok tanuló hiányzott az iskolából. Osztályfőnöke a jóindulatú dr. Bánhegyi József, falujabeli, mezőberényi gazdálkodó volt.[11] Egyetemi oktatóként ez a pózmentes tanára volt oktatói példaképe az „embernek maradni” mondás példájaként. 1944-ben a középiskola harmadik osztálya nem indult, erre csak 1945-ben került sor.[12]

1943-ban apja kibérelte a gyomai téglagyárat, a gyártás 1944-ben indult meg. 1945-re az idősebb Schmidt katona lett és szovjet fogságba esett, így sok munka maradt a gyerekekre. Az orosz csapatok 1944. október 6-án érkeztek meg Gyomára.[13] Ekkor Schmidt Péternek, mint 16 éven felüli férfi lakosnak határozat érkezett, melyben több napos rizsaratási munkára osztották be. Azonban a helyi „dűlőfelelős” már kukoricatörésre jelölte ki az ifjú embert. A fiatal Schmidt a helyzetet tisztázni akarta, hogy melyik parancsnak is engedelmeskedjen, de az illetőt nem találta otthon. Erről az útról hazafelé tartva szörnyű baleset érte: robbanószerkezetre lépett (feltehetőleg gyalogsági aknára, vagy fel nem robbant kézigránátra). Bal lábujjai megsérültek, bal szeme világát elvesztette, arca tele lett szilánkkal, és a jobb szemében is szilánkdarabok maradtak élete végéig.[14] Péter sebei a gyógyítás ellenére elgennyesedtek, sérült bal lábára 1945 őszéig nem tudott cipőt húzni, így bocskorban,[15] illetve édesanyja által horgolt mamuszban járt.[16]

1946-ban a Békéscsabán, a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (MADISZ) „székház”[17] padlásszobájában élő Schmidtet és diáktársait Féja Géza (1900-1978) népi író is meglátogatta. 1947 márciusában Schmidt az Áchim András Népi Kollégiumba került. Ilyen környezetben, „szobaközösségben élve”[18] készült az érettségi vizsgára.[19]  Már népi kollégista volt, mikor először lépte át a megyehatárt.[20] 1947 júniusában tett érettségi vizsgát. Ezt követően, Mezőberényben lépett be a Magyar Kommunista Pártba.[21] 1948-ban a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem közigazgatási szakára került. Schmidt szerint sok oktatót ide a Horthy-kormányzat csupán érdemei elismeréséül nevezett ki egyetemi tanárnak, így mindenki azt oktatta, amihez értett. A jogi tárgyat, a magyar közjogot Csizmadia Andor (1910-1985) professzor oktatta - egyéb jogi szakmai tárgy nem volt. Csizmadia beszélt az 1944-45. évi változásokról, elemezte a köztársasági államformára való áttérést.[22] Az egyetemekre ekkor felvételi vizsga nélkül lehetett jelentkezni, bárki szabadon iratkozhatott érettségi vizsgával, így sokan a katonai szolgálat alóli mentesség miatt használták ki ezt a lehetőséget. Az 1500 hallgató közül 15 fő járt előadásokra (köztük Schmidt Péter is), de ez a „kemény mag” sem volt jelen valamennyi egyetemi foglalkozáson. Egyes vizsgák a Szerb utcában folytak (vélhetően a mai ELTE ÁJK ismeretes külön épületéről van szó). 1948-ban a közgazdasági kar elszakadt a Műszaki Egyetemtől. A jobb sorsra érdemes közigazgatási képzés az akkor még Pázmány Péter Tudományegyetem (1950-től Eötvös Loránd Tudományegyetem) Állam- és Jogtudományi Karára került.[23] Az új karon kiegészítő vizsgákkal a II. évfolyamra lehetett beiratkozni, de már csak a jogász szakra. Schmidt Péter így vall erről: „Így lettem véletlenül jogász.” 1949-ben apja visszatért a málenkij robotból, aki fiát arra kérte, hogy ne legyen ügyvéd, vagy bíró, mert „az mind népnyúzó.” 1948 tavaszán a NÉKOSZ két jogászkollégiumot hozott létre: a Madarász László Kollégiumot a Thököly utca 80. szám alatt,[24] valamint a Hajnóczy József Kollégiumot a Garas utcában. A Madarász Kollégium a közigazgatás, a Hajnóczy a klasszikus jogászi tárgyak felé volt nyitott. A Joszip Visszarionovics Sztálin (1878-1953) nevéhez fűződő „hajtószíj-elmélet” negálása, és a kollégiumok „avantgarde jellege” miatt a NÉKOSZ-t 1949 nyarán feloszlatták.[25] Népi kollégistaként itt találkozott először a „valóság pedagógiájával,” a kollégium tette lehetővé, hogy mint „népi tehetség” ne kallódjon el.[26] (NÉKOSZ-kötődését jelzi, hogy nyugdíjas éveiben a Népi Kollégisták Baráti Körének elnöke volt.)[27] Később támogatta az ELTE ÁJK Budaörsi úti Kollégiumot, mely 1976-ban kiváló oktatóvá választotta.[28] Dékánként a népi kollégiumok jelentőségéről később így vallott: „A népi kollégiumoknak a magyar értelmiség átalakulásában döntő szerep jutott. A Horthy-rendszer nem hagyott átjárást a társadalmi rétegek között. Az értelmiség belterjes társadalmi csoport volt. A népi kollégiumoknak éppen az lett a politikai küldetése, hogy megkönnyítse a munkás- és parasztgyerekeknek az egyetemi tanulást. Az a tízezer hely, amit biztosítottak számukra, az értelmiség megújítását jelentette. Ebbe a tízezerbe tartoztam én is.”[29]  

1948-tól az egyetemi oktatók között is „új emberek jelentek meg,” akik nem hallgattak az 1945 utáni változásokról, vagy egyenesen támogatták azt. Ilyenként említette Schmidt Szabó Imre (1912-1991) jogelmélettudóst, a korszak későbbi vezető jogász akadémikusát, az MTA ÁJI igazgatóját, a nemzetközi jogász Hajdu Gyulát (1886-1973) a Nemzetközi Jogi Tanszék, előtte 1949-től a Politika Tanszék vezetőjét, valamint Beér János államjogászt (1905-1966). 1948-ban Beér mellett az (akkor még) Alkotmányjogi Tanszéken (majd 1950-től Államjogi Tanszéken) lett (fizetés nélküli) demonstrátor és szemináriumi csoportok vezetője. 1950-ben a hetedik és nyolcadik szemeszter alkalmával az évfolyamot a bifurkáció jegyében önkéntes alapon két részre osztották. A nagyobbik rész maradt a hagyományos jogi felsőoktatásban, míg egy 50 fős kisebb csoport, közte Schmidt Péter is az ún. államigazgatási szakra került. Új tárgyakkal ismerkedett meg itt: helyi szervek; államháztartástan; államigazgatás szervezése és vezetése; szociális igazgatás;[30] földművelésügyi igazgatás; államigazgatási ügyiratszerkesztés (okiratszerkesztés, azaz kautéla). 1951-ben kötelezővé vált az orosz nyelv és a marxizmus-leninizmus tantárgycsoport. Schmidt 1951. április 1-től az Államjogi Tanszék kinevezett demonstrátora, majd az egyetem elvégzése után tanársegédje lett.[31] 1951 júniusában védte meg szakdolgozatát. Ez volt az első évfolyam, ahol a végzettséggel járó doktori címet már nem adták meg, ez visszamenőleg, 1957-ben történt meg az összes, köztes időben végzett évfolyam számára.[32] Summa cum laude diplomát szerzett.[33]

1951 decemberében kötött házasságot volt gyomai téglagyári munkatársnőjével, Julis Margittal. Beér János tanszékvezető segített egyszobás Balzac utcai első társbérleti lakásuk kiutalásában, ahová az egyetemtől kölcsönkért kézikocsival szállították el a feleség szerény szobabútor hozományát. 1951-ben a Magyar Tudományos Akadémia tudományos aspirantúra ösztöndíjat[34] hirdetett kandidátusi fokozatszerzés céljából három éves időtartamban. Tanulmányait 1951. november 15-én kezdte meg, aspiránsvezetője Beér János professzor volt, aki mellett továbbra is a tanszéken dolgozott. 1953. június 15-én született meg fia, Péter, majd 1957-ben leánya, Zsuzsanna. 1954-ben választották meg Schmidt Pétert az ELTE jogi kari pártalapszervezet titkárává.

A mi szempontunkból különösen fontosak a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézetében eltöltött évek. 1954 végén lejárt az aspirantúra, az ELTE ÁJK tanszéken azonban nem volt státus, így vagy a Pécsi JPTE, vagy az MTA ÁJI került látókörbe. Kezdetben, 1955. április 1-től, immár a kandidátusi fokozat finisében Pécset választotta, ahol adjunktussá nevezték ki. Ekkor mind az Államjogi Tanszék, mind az Államigazgatási Jogi Tanszék vezetője Szamel Lajos (1919-1998) volt. A heti utazások Pécsre, a tanszéki szobában alvás, a „lejáró oktatói” lét nyűge, illetve a Kocsis Mihály (1899-1970) büntető eljárásjogász dékán teremtette szűk mozgásterű, „patriarchális viszonyok” elriasztották a 30. életéve felé közeledő oktatót. Így végül Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézetében találjuk őt 1956. február 1-től, mégpedig a Kovács István (1921-1990) vezette Államjogi és Államigazgatási Jogi Osztályon.[35] Kandidátusi fokozatát már itt szerezte meg 1956 júniusában, a Vlagyimir Iljics Lenin (1870-1924) nevéhez fűződő demokratikus centralizmus elv érvényesülése a magyar államszervezetben témakör tárgyában írott dolgozattal.[36] A dolgozat szerint valóban Lenin használta először a fogalmat.[37] 1962-ben a Szovjetunióban járt először külföldi kutatóúton. Itt úgy érezte, hogy a föderatív berendezkedés csupán üres jogi formalitás, és ehelyett erőteljes centralizáció következett be. Azt is érzékelte, ami olvasmányélményeiben is tükröződött: a szovjet államjog művelői nyilvánosan csak a politikát szolgálhatták. Ennél a hazai helyzet kedvezőbb volt.[38] 1956 érdekes tapasztalata volt számára, hogy az MDP-t követő MSZMP-be ebben az időben sem Beér, sem Kovács, sem Szamel nem lépett be.[39]  A megváltozott viszonyok között visszalépett kandidátusi értekezése nyomtatásban való megjelentetésétől. Első önálló monográfiája a szocialista országok választójogának összehasonlításáról szólt.[40] Még 1963-ban készült el a lelkiismereti és vallásszabadság,[41] illetve az egyesülési szabadság témakörével foglalkozó két könyvfejezete (utóbbi Ficzere Lajossal közös mű formájában)[42] az intézet programadó, az állampolgárok alapjogaival és kötelességeivel foglalkozó 1965-ös alapmonográfiája számára. A kötet az Akadémiai díj első fokozatát nyerte el. Az állampolgári jogok és kötelességek (mai kifejezéssel: emberi jogok/alapjogok) és a választójog kutatása itt, az Állam- és Jogtudományi Intézetben kezdődött számára.[43] 1959 márciusa és 1962. január 31. között az Állam- és Igazgatás (későbbi Magyar Közigazgatás) folyóirat szerkesztője volt, Beér Jánost és Kovács Istvánt váltotta e szerepben. 1959. október 1-jével az ELTE ÁJK Államjogi Tanszékére került vissza, ahol 1967. február 28-ig félállású docensként dolgozott. Ekkor hagyta el az MTA ÁJI-t, mivel teljes állású docensi státusba került. 1966 őszén Beér János tanszékvezető nem élte túl második agyvérzését, és többek mellett Kovács István egyetemi tanár, ekkor már akadémikus neve is felmerült utódként, de a kiválasztott végül Takács Imre (1926-2001) lett.[44] (1976 és 1990 között felváltva volt Schmidt Péter és a Takács Imre az Államjogi Tanszék, majd az Alkotmányjogi Tanszék tanszékvezetője).[45] 1965-66-ban az ELTE BTK levéltáros szakán az 1945 utáni hivataltörténet tantárgy oktatója. 1966-67-ben az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetébe került. 1967 júniusától 1969. december 31-ig félállásban ismét az Állam- és Igazgatás szerkesztője volt. 1971-72-ben Takács Imrével közösen a Rendőrtiszti Főiskolán a magyar államjog tantárgyat oktatta (1976-tól az RTF-en már magyar alkotmányjog a tantárgy neve).[46] 1973-ban a Politikai Főiskola számára is írt többekkel közösen önálló jegyzeteket. A Magyar alkotmányjog című, a Rendőrtiszti Főiskola számára írt többszerzős tankönyve is jelentős volt. Jelentősége főként a címadásban állt, mely az 1960-as első kiadás Magyar államjog címével szemben „a szocialista államjog-tudomány új eredményeivel,” illetve a választójogi reform (1970. évi I. törvény), az új tanácstörvény (1971. évi I. törvény), a bíróságról (1972. évi IV. törvény), és az ügyészségről (1972. évi V. törvény) szóló törvények mellett a jogalkotás és a jogszabályok kihirdetéséről szóló 1974. évi 24. tvr. és az 1063/1974. (XII. 30.) MT határozat, továbbá Az 1949. évi XX. tv. módosításáról és a Magyar Népköztársaság alkotmányának egységes szövegéről szóló 1972. évi I. törvény (alkotmánymódosító törvény) hatályba lépésével indokolta.[47] Részt vett az 1970. évi III. választójogi törvény előkészítésében. A Lakos Sándor (1921-1996) vezette Társadalomtudományi Intézetben 1971 és 1976 között másodállása volt, 1977-ben  osztályvezetőként (illetve a Szocialista Demokrácia Kutatócsoport vezetőjeként) főállásba került.[48] Főleg az államszervezet, és a szocialista rendszer megreformálásának kérdéseivel foglalkozott.[49] Ekkor az egyetemi oktatómunkáját félállásban folytatta. 1976. július 1-jével nevezték ki egyetemi tanárnak, azaz professzornak.[50] 1980 és 1983 között az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar dékánja volt. 1990-ig, alkotmánybíróvá választásáig dolgozott az egyetemen.[51] Alkotmányjogász (államjogász) volt ugyan közigazgatási jogi kitérőkkel, de a Társadalomtudományi Intézetben folytatott kutatásai miatt joggal köthető a hazai modern magyar politikatudomány (politológia) újrateremtőinek köréhez is.

Ideológiai alapállásáról így vallott: „Apám szociáldemokrata múltjától az MKP-be való 1947-es belépésemen át a népi kollégiumok baloldali hatásáig mélységesen meg voltam győződve arról, hogy a társadalmi egyenlőség, a szegénység, a nyomor csak a szocializmus útján haladható meg. közvetlen élményem apám béres-, kubikos-, téglavető múltja. Ennek az életnek magam is résztvevője voltam. Minden idegszálam tiltakozott a múlt, a Horthy-rendszer visszaállítása ellen. Az ötvenes évek első fele persze negatív érzéseket, tapasztalatokat hozott, de ez akkor még nem állt össze tudatos cselekvési programmá, 1956 ezt érlelte. A Petőfi-kör reformelképzeléseivel értettem egyet, a Rákosi-rendszer diktatórikus módszereit elítéltem.”[52] A Mozgó Világ 1988/1. számában megfogalmazott,[53] az 1985-86-os tapasztalatokon alapuló politikairendszer-kutatásokban megjelenik az érdekviszonyok pluralitása, és ennek megfelelően a nyilvánosság igénylése, de a többpártrendszer szükségességének kimondásáig már nem jutnak el. Az MSZMP Központi Bizottsága részére ez az anyag két ív terjedelemben megküldésre került. A Politikai rendszer továbbfejlesztésével foglalkozó Bizottság elnöke, Lázár György (1924-2014) is fogadta Schmidtet. A bizottság sem nem tagadta, sem meg nem erősítette a két íves anyagban foglaltakat. 1988 januárjában a Magyar Demokrata Fórum egyik összejövetelén kíván a választójogról előadást tartani. Ám az ülés előtt (a szintén békés megyei, gyomai származású) Pál Lénárd (1925-2019) a kulturális KB titkár behívatta a pártközpontba, ahol a Politikai Bizottság határozataként közölte vele, (azaz pártutasításba adta – K.Gy.), hogy az MDF eseményén nem vehet részt.[54] Végső elkeseredésében 1989 júniusában kilépett a pártból.[55] 1990. július 2-án alkotmánybíróvá választották pártonkívüliként, mandátuma 1996. december 27–ig tartott.[56] E körben is megfogalmazott néhány megállapítást. Meggyőződése volt, hogy nem volt feltétlenül szükséges az alkotmánybíróság létrehozása. A számvevőszék, az ombudsman intézményének létrehozása mellett azonban ez is a demokratikus átalakulás egyik lehetőség volt, és 1990-től az Alkotmánybíróság alkotmányvédő szerepével ki is vívta helyét. Szerinte szűkíteni kellett volna a törvényhozási tárgyak kőrét, s a kötelező kétharmados országgyűlési döntések számát.[57] Meglátása szerint nálunk az alkotmányozásnak nincs társadalmi hagyománya, sőt, a térséget vezető nagyhatalom, a Szovjetunió még ennél is kevesebb ilyen hagyománnyal rendelkezett. Az 1949. évi XX. törvény nemcsak megtagadta az európai alkotmányos hagyományokat, hanem a jogi normák hiányát politikai szólamokkal helyettesítette.[58] Így nehezen tartotta elképzelhetőnek egy közmegegyezéses alkotmány megszületését.[59] Sokatmondó megállapítása volt (az AB elnöki intencióval szemben), hogy nincsen láthatatlan alkotmány, csak látható.[60] 1996. decemberi, 70. életévét követő emeritálása után 1997. január 1-jétől a közélttől visszavonultan élt.

Schmidt Péter mintegy 220 publikációt adott közre 1950 és 2005 között a magyaron kívül angol, francia, német, és orosz nyelven.[61] 1991 és 1996 között negyvenkét ügy előadója volt az Alkotmánybíróságon, 1990 és 1993 között hét AB határozathoz különvéleményt, 1993-ban egy AB határozathoz párhuzamos véleményt fűzött.[62] Kutatóként az állampolgári jogokkal,[63] a választójoggal,[64] (továbbá politikatudományi kutatásokkal) foglalkozott főként. Milyen volt tanárként? Kukorelli István visszaemlékezése alapján kedvelt professzor volt, akinek óráit a hallgatók látogatták. Érthetően adott elő, gondolkodni tanított, és ez tette izgalmassá a szemináriumokat is.[65]

Díjai, kitüntetései, elismerései számosak. Akadémiai díj I. fokozat (1967). Az ELTE ÁJK kiváló oktatója (1975).[66] Az ELTE ÁJK Budaörsi úti Kollégium kiváló oktatója (1976). Munka érdemrend arany fokozata (1986). ELTE Aranyérem (1983).[67] Bibó István Emlékdíj (1994). Magyar érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetés (1996). Mezőberény díszpolgára (2014).[68]

A Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézete jogutóda, a Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézete búcsúzik egykori, jelentős pályát befutott kutatójától.

Bibliográfia

(Schmidt Péter válogatott művei.

Források és felhasznált irodalom)

Schmidt Péter egyes művei

Önálló monográfiák és tanulmánygyűjtemények

Schmidt Péter (1956a): A demokratikus centralizmus elve és érvényesülése a Magyar Köztársaság államhatalmi és államigazgatási szerveinek rendszerében. Kandidátusi értekezés. Budapest, Tudományos Minősítő Bizottság. 251, (15). ISBN nincs.

Schmidt Péter /összeáll./ (1956b): A Szovjetunió és az európai népi demokráciák hatályos választójogi törvényei, különös tekintettel a Magyar Népköztársaság választójogi törvényhozásának fejlődésére. Budapest, Állam- és Jogtudományi Intézet. 226. ISBN nincs.

Schmidt Péter /összeáll./ (1966): Választási rendszerek az európai szocialista országokban. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézet Jogösszehasonlító Osztály. 255. ISBN nincs.

Schmidt Péter (1984): Szocializmus és államiság. Budapest, Kossuth Könyvkiadó. 149-276. ISBN nincs.

Schmidt Péter (2008): A politikai átalakulás sodrában. Budapest, Századvég Kiadó. 416. ISBN 978 963 7340 66 6

Szerkesztői-szerzői, valamint szerkesztett kötetek

Schmidt Péter – Berényi Sándor – Zoltán Edit /szerk./ (1974): Az állampolgár és a hivatalos személy. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a leningrádi[69] Zsdanov[70] Egyetem[71] Államjogi – Államigazgatási Jogi Tanszékeinek szimpóziuma. [Leningrád,] 1973. október [25-26.]. Ford.: Bajáki Veronika.  Budapest, ELTE ÁJK Államigazgatási Jogi Tanszék–ELTE ÁJK Államjogi Tanszék. v, 211. [ELTE ÁJK] Tudományos tanácskozások és viták sorozat 1. ISBN nincs.

Schmidt Péter – Berényi Sándor /szerk./ (1976a): Az államjog és az államigazgatási jogi szabályozás továbbfejlesztésének egyes időszerű elméleti kérdései. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a leningrádi Zsdanov Egyetem Államjogi – Államigazgatási Jogi Tanszékeinek szimpóziuma. [Leningrád,] 1975. szeptember. Ford.: Bajáki Veronika- Faludi Gábor.  Budapest, ELTE ÁJK Államigazgatási Jogi Tanszék–ELTE ÁJK Államjogi Tanszék. iv, 139. [ELTE ÁJK] Tudományos tanácskozások és viták sorozat 2. ISBN nincs.

Schmidt Péter – Berényi Sándor /szerk./ (1976b): A jogalkotás államjogi és az államigazgatási jogi kérdései. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a leningrádi Zsdanov Egyetem Államjogi – Államigazgatási Jogi Tanszékeinek szimpóziuma. [Budapest,] 1974. december. Ford.: Bajáki Veronika.  Budapest, ELTE ÁJK Államigazgatási Jogi Tanszék–ELTE ÁJK Államjogi Tanszék. 117. [ELTE ÁJK] Tudományos tanácskozások és viták sorozat 3.[72] ISBN nincs.

Schmidt Péter – P. Kálmán Katalin /szerk./ (1984): A politikai intézmények fejlesztési irányai. Budapest, MSZMP KB Társadalomtudományi Intézet. 170. ISBN 963 7700 08 0

Schmidt Péter /szerk./ (1985): Tanulmányok a politikai rendszer vizsgálatának köréből II. Állam, közigazgatás, érdekviszonyok. Budapest – Dabas, MSZMP KB Társadalomtudományi Intézet – Dabasi Nyomda. 234. ISBN 963 00 0561 2

Schmidt Péter – Kukorelli István /szerk./ (1989): Az alkotmányosság alapjai. Társadalom – demokrácia – alkotmányosság. Budapest, MSZMP KB Társadalompolitikai Osztály – Kossuth Könyvkiadó. 289. ISBN 963 09 3442 6

Könyvfejezetek

Schmidt Péter (1965a): Lelkiismereti- és vallásszabadság. In: Bokorné Szegő Hanna – Ficzere Lajos – Garancsy Mihályné – Halász József – Kovács István – Kulcsár Kálmán – Lőrincz Lajos – Péteri Zoltán - Rácz Attila – Schmidt Péter – Szabó Imre – Toldi Ferenc: Az állampolgárok alapjogai és kötelességei. Szerk.: Halász József – Kovács István – Szabó Imre. Budapest, Akadémiai Kiadó. 474-524. ISBN nincs.

Schmidt Péter – Ficzere Lajos (1965b): Az állampolgárok egyesülési joga. In: Bokorné Szegő Hanna – Ficzere Lajos – Garancsy Mihályné – Halász József – Kovács István – Kulcsár Kálmán – Lőrincz Lajos - Péteri Zoltán - Rácz Attila – Schmidt Péter – Szabó Imre – Toldi Ferenc: Az állampolgárok alapjogai és kötelességei. Szerk.: Halász József – Kovács István – Szabó Imre. Budapest, Akadémiai Kiadó. 389-425. ISBN nincs.

Schmidt Péter (1976): 1. fejezet Az alkotmányjog alapfogalma. 3. fejezet Az állampolgárok alapvető jogai és kötelességei. 6. fejezet Az állami szervek rendszere a Magyar Népköztársaságban. 9. fejezet A népképviselet és a választójog. In: Bajáki Veronika – Gaál Zoltán – Pőcze Béla – Sári János – Schmidt Péter – Takács Imre: Magyar alkotmányjog (szerk.: Schmidt Péter). Budapest, BM Tanulmányi és Propaganda Csoportfőnökség. 7-38., 73-116., 169-178., 245-288.  ISBN 963 03 0284 5

Schmidt Péter (1984) [1979]: A szocialista államiság és az állampolgári jogok. In: Schmidt Péter: Szocializmus és államiság. Budapest, Kossuth Könyvkiadó. 149-276. ISBN nincs.

Schmidt Péter (1989): 4. fejezet Az állampolgárok alapvető jogai és kötelezettségei. 5. fejezet A választási rendszer. In: Kukorelli István – Schmidt Péter (szerk.): Az alkotmányosság alapjai. Társadalom – demokrácia – alkotmányosság. Budapest, MSZMP KB Társadalompolitikai Osztály – Kossuth Könyvkiadó. 84-124., 125-157. ISBN 963 09 3442 6

Schmidt Péter (1991): 1. fejezet Az alkotmány és az alkotmányosság alapjai. 3. fejezet Az állampolgári (emberi) jogok. 5. fejezet Az Országgyűlés választásának és működésének alapvető szabályai. 7. fejezet Az alkotmánybíráskodás. 10. fejezet Jogforrások a Magyar Köztársaságban. In: Schmidt Péter – Sári János – Svecz Márta: Igazgatási ismeretek I. Alkotmánytan a közgazdasági szakközépiskolák igazgatási-ügyviteli ágazatának III. osztálya számára. Budapest, Tankönyvkiadó. 5-18., 31-55., 67-86., 95-102., 120-125. ISBN 963 18 3807 2

Tanulmányok

Schmidt Péter (1957): A decentralizáció és a demokratikus centralizmus. Állam- és Jogtudományi Intézet Értesítője II. évf. 1-2. sz. 1-15.

Schmidt Péter (1988): Ütköztetni, integrálni. Mozgó Világ 46. évf. 1. sz. 104-107.

Életrajzi források

Bihari Mihály (2008): Előszó – alkotmányjogász, politikai reformer. In: Schmidt Péter: A politikai átalakulás sodrában. Budapest, Századvég Kiadó. 7-17. ISBN 978 963 7340 66 6

Kőrösi Koppány (1995): Ember – Schmidt Péter [interjú]. Közpolitika 1. évf. 2. sz. 1-3.

Kukorelli István (2006): „Ha egy kapura megy a játék, nincs értelme a játékszabályoknak.” Tanítványi főhajtás Schmidt Péter előtt. In: Fűrész Klára – Kukorelli István (szerk.): Ünnepi kötet Schmidt Péter egyetemi tanár 80. születésnapja tiszteletére. Budapest, Rejtjel Kiadó. 11-18. ISBN 978-963 7255 35 9 ISBN 963 7255 35 4

Mátyás Ferenc – Török Ibolya /összeáll./ (2006a): Schmidt Péter bibliográfiája. In: Fűrész Klára – Kukorelli István (szerk.): Ünnepi kötet Schmidt Péter egyetemi tanár 80. születésnapja tiszteletére. Budapest, Rejtjel Kiadó. 423-433. ISBN 978-963 7255 35 9 ISBN 963 7255 35 4

Mátyás Ferenc –Török Ibolya /összeáll./ (2006b): A Magyar Közlönyben közzétett határozatok, melyeknek Schmidt Péter volt az előadó alkotmánybírája. Alkotmánybírósági határozatok, melyekhez Schmidt Péter különvéleményt írt. Alkotmánybírósági határozatok, melyekhez Schmidt Péter párhuzamos véleményt fűzött. In: Fűrész Klára – Kukorelli István (szerk.): Ünnepi kötet Schmidt Péter egyetemi tanár 80. születésnapja tiszteletére. Budapest, Rejtjel Kiadó. 434-437., 438-438., 439-439. ISBN 978 963 7255 35 9 ISBN 963 7255 35

Schmidt Péter (2008): Önarckép. In: Schmidt Péter: A politikai átalakulás sodrában. Budapest, Századvég Kiadó. 19-59. ISBN 978 963 7340 66 6

Sereg András (2005): Schmidt Péter. In: Sereg András: Alkotmánybírák talár nélkül. Budapest, KJK-Kerszöv Jogi és Üzleti Kiadó Kft., 2005. 145-156. ISBN 963 224 853 8

Egyéb jogirodalom

Berényi Sándor (1966): A demokratikus centralizmus elvének érvényesülése az államigazgatási szervezetben. In: Berényi Sándor – id. Martonyi János – Szamel Lajos – Szatmári Lajos: Magyar államigazgatási jog. Általános rész. Budapest, Tankönyvkiadó. 138-153. ISBN nincs.

Berényi Sándor – Bajáki Veronika /szerk./ (1978): Az állami szervek döntésének tudományos megalapozása a szocialista népképviseleti és államigazgatási szervek tevékenységében. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a leningrádi Zsdanov Egyetem Államjogi – Államigazgatási Jogi Tanszékeinek szimpóziuma. [Budapest,] 1975. szeptember. Előszó: Berényi Sándor. Ford.: Bajáki Veronika – Szalai Éva.  Budapest, ELTE ÁJK Államigazgatási Jogi Tanszék–ELTE ÁJK Államjogi Tanszék. 125. [ELTE ÁJK] Tudományos tanácskozások és viták sorozat 4. ISBN nincs.

Koi Gyula (2015): II.3. alpont Demokratikus centralizmus, hatalommegosztás, hatalmi ágak elválasztása. – A Kínai Népköztársaság hatályos alkotmányának jellemzői. In: Bóka János – Jordán Gyula – Koi Gyula – Kormány Attila – Salát Gergely: A kínai alkotmány. Szerk.: Salát Gergely. Az alkotmány szövegét kínaiból ford.: Varga Bálint Zsolt. Budapest, Typotex. 70-72. 24-27. lj. Pázmány Nemzetközi Tanulmányok 1. ISBN 978 963 279 859 2 ISSN 2416 1438

_____________________________________________

[1] Bihari Mihály (2008): Előszó – alkotmányjogász, politikai reformer. In: Schmidt Péter: A politikai átalakulás sodrában. Budapest, Századvég Kiadó. 7-17. ISBN 978 963 7340 66 6

[2] Sereg András (2005): Schmidt Péter. In: Sereg András: Alkotmánybírák talár nélkül. Budapest, KJK-Kerszöv Jogi és Üzleti Kiadó Kft., 2005. 145. ISBN 963 224 853 8

[3] Schmidt Péter (2008): Önarckép. In: Schmidt Péter: A politikai átalakulás sodrában. Budapest, Századvég Kiadó. 19. ISBN 978 963 7340 66 6 Kukorelli István (2006): „Ha egy kapura megy a játék, nincs értelme a játékszabályoknak.” Tanítványi főhajtás Schmidt Péter előtt. In: Fűrész Klára – Kukorelli István (szerk.): Ünnepi kötet Schmidt Péter egyetemi tanár 80. születésnapja tiszteletére. Budapest, Rejtjel Kiadó. 11. ISBN 978-963 7255 35 9 ISBN 963 7255 35 4 Bihari (2008): i.m. 7-8.

[4] Schmidt (2008): i.m. 20.

[5] Megjegyzendő, hogy Békésen, ebben a kisvárosban született egy néhai alkotmánybíró, a szintén ELTE ÁJK-n oktató büntető eljárásjogász, Erdei Árpád (1939-2021).

[6] Schmidt (2008): i.m. 21., Kukorelli (2006): i.m. 11., Bihari (2008): i.m. 8.

[7] Schmidt (2008): i.m. 22.

[8] Schmidt (2008): i.m. 23.

[9] Schmidt (2008): i.m. 24.

[10] Sereg (2005): i.m. 147.

[11] Schmidt (2008): i.m. 25.

[12] Schmidt (2008): i.m. 26.

[13] Sereg (2005): i.m. 147.

[14] Schmidt (2008): i.m. 27., Bihari (2008): i.m. 8., Sereg (2005): i.m. 147-148.

[15] Schmidt (2008): i.m. 28.

[16] Sereg (2005): i.m. 148.

[17] Schmidt (2008): i.m. 29.

[18] Bihari (2008): i.m. 8.

[19] Schmidt (2008): i.m. 30.

[20] Kukorelli (2006): i.m. 11.

[21] Sereg (2005): i.m. 149.

[22] Schmidt (2008): i.m. 35.

[23] Kukorelli (2006): i.m. 11.

[24] Schmidt (2008): i.m. 36., Sereg (2005): i.m. 149.

[25] Schmidt (2008): i.m. 37.

[26] Bihari (2008): i.m. 8.

[27] Kukorelli (2006): i.m. 11.

[28] Kukorelli (2006): i.m. 11-12.

[29] Kőrösi Koppány (1995): Ember – Schmidt Péter [interjú]. Közpolitika 1. évf. 2. sz. 1.

[30] Schmidt (2008): i.m. 39.

[31] Kukorelli (2006): i.m. 12.

[32] Schmidt (2008): i.m. 40.

[33] Kukorelli (2006): i.m. 12.

[34] Bihari (2008): i.m. 9.

[35] Bihari (2008): i.m. 9-10.

[36] Schmidt Péter (1956): A demokratikus centralizmus elve és érvényesülése a Magyar Köztársaság államhatalmi és államigazgatási szerveinek rendszerében. Kandidátusi értekezés. Budapest, Tudományos Minősítő Bizottság. 251, (15).

[37] Schmidt (2008): i.m. 42., Sereg (2005): i.m. 150. Schmidt Péter (1957): A decentralizáció és a demokratikus centralizmus. Állam- és Jogtudományi Intézet Értesítője II. évf. 1-2. sz. 1-15. Vö.: Berényi Sándor (1966): A demokratikus centralizmus elvének érvényesülése az államigazgatási szervezetben. In: Berényi Sándor – id. Martonyi János – Szamel Lajos – Szatmári Lajos: Magyar államigazgatási jog. Általános rész. Budapest, Tankönyvkiadó. 138-153. ISBN nincs. Az újabb irodalomból: Koi Gyula (2015): II.3. alpont Demokratikus centralizmus, hatalommegosztás, hatalmi ágak elválasztása. – A Kínai Népköztársaság hatályos alkotmányának jellemzői. In: Bóka János – Jordán Gyula – Koi Gyula – Kormány Attila – Salát Gergely: A kínai alkotmány. Szerk.: Salát Gergely. Az alkotmány szövegét kínaiból ford.: Varga Bálint Zsolt. Budapest, Typotex. 70-72. 24-27. lj. Pázmány Nemzetközi Tanulmányok 1. ISBN 978 963 279 859 2 ISSN 2416 1438

[38] Schmidt (2008): i.m. 43.

[39] Schmidt (2008): i.m. 45.

[40] Schmidt Péter /összeáll./ (1966): Választási rendszerek az európai szocialista országokban. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézet Jogösszehasonlító Osztály. 255.

[41] Schmidt Péter (1965a): Lelkiismereti- és vallásszabadság. In: Bokorné Szegő Hanna – Ficzere Lajos –  Garancsy Mihályné – Halász József – Kovács István – Kulcsár Kálmán – Lőrincz Lajos - Péteri Zoltán - Rácz Attila – Schmidt Péter – Szabó Imre – Toldi Ferenc: Az állampolgárok alapjogai és kötelességei. Szerk.: Halász József – Kovács István – Szabó Imre. Budapest, Akadémiai Kiadó. 474-524. ISBN nincs.

[42] Schmidt Péter – Ficzere Lajos (1965b): Az állampolgárok egyesülési joga. In: Bokorné Szegő Hanna – Ficzere Lajos – Garancsy Mihályné – Halász József – Kovács István – Kulcsár Kálmán – Lőrincz Lajos - Péteri Zoltán - Rácz Attila – Schmidt Péter – Szabó Imre – Toldi Ferenc: Az állampolgárok alapjogai és kötelességei. Szerk.: Halász József – Kovács István – Szabó Imre. Budapest, Akadémiai Kiadó. 389-425. ISBN nincs.

[43] Schmidt (2008): i.m. 47., Sereg (2005): i.m. 151.

[44] Schmidt (2008): i.m. 48.

[45] Kukorelli (2006): i.m. 12.

[46] Schmidt (2008): i.m. 48.

[47] Schmidt Péter (1976): 1. fejezet Az alkotmányjog alapfogalma. 3. fejezet Az állampolgárok alapvető jogai és kötelességei. 6. fejezet Az állami szervek rendszere a Magyar Népköztársaságban. 9. fejezet A népképviselet és a választójog. In: Bajáki Veronika – Gaál Zoltán – Pőcze Béla – Sári János – Schmidt Péter – Takács Imre: Magyar alkotmányjog (szerk.: Schmidt Péter). Budapest, BM Tanulmányi és Propaganda Csoportfőnökség. 7-38., 73-116., 169-178., 245-288.  ISBN 963 03 0284 5

[48] Kukorelli (2006): i.m. 12.

[49] Schmidt (2008): i.m. 50.

[50] Kukorelli (2006): i.m. 12.

[51] Schmidt (2008): i.m. 51.

[52] Schmidt (2008): i.m. 52.

[53] Schmidt Péter (1988): Ütköztetni, integrálni. Mozgó Világ 46. évf. 1. sz. 104-107.

[54] Schmidt (2008): i.m. 54.

[55] Schmidt (2008): i.m. 54-55., Bihari (2008): i.m. 11-12., Sereg (2005): i.m. 152.

[56] Schmidt (2008): i.m. 56., Sereg (2005): i.m. 153.

[57] Schmidt (2008): i.m. 57.

[58] Schmidt (2008): i.m. 58. Szerintünk a magyar történeti alkotmány felfogható a vérszerződés óta tartó folyamatos alkotmányozásként is. Más a helyzet persze, ha alkotmányon csupán a kartális alkotmányt értjük.

[59] Schmidt (2008): i.m. 59.

[60] Bihari (2008): i.m. 12.

[61] A számítások alapját az alábbi forrás képezte: Mátyás Ferenc – Török Ibolya /összeáll./ (2006a): Schmidt Péter bibliográfiája. In: Fűrész Klára – Kukorelli István (szerk.): Ünnepi kötet Schmidt Péter egyetemi tanár 80. születésnapja tiszteletére. Budapest, Rejtjel Kiadó. 423-433. ISBN 978-963 7255 35 9 ISBN 963 7255 35 4

[62] Mátyás Ferenc – Török Ibolya /összeáll./ (2006b): A Magyar Közlönyben közzétett határozatok, melyeknek Schmidt Péter volt az előadó alkotmánybírája. Alkotmánybírósági határozatok, melyekhez Schmidt Péter különvéleményt írt. Alkotmánybírósági határozatok, melyekhez Schmidt Péter párhuzamos véleményt fűzött. In: Fűrész Klára – Kukorelli István (szerk.): Ünnepi kötet Schmidt Péter egyetemi tanár 80. születésnapja tiszteletére. Budapest, Rejtjel Kiadó. 434-437., 438-438., 439-439. ISBN 978-963 7255 35 9 ISBN 963 7255 35 4

[63] Schmidt Péter (1976): 1. fejezet Az alkotmányjog alapfogalma. 3. fejezet Az állampolgárok alapvető jogai és kötelességei. 6. fejezet Az állami szervek rendszere a Magyar Népköztársaságban. 9. fejezet A népképviselet és a választójog. In: Bajáki Veronika – Gaál Zoltán – Pőcze Béla – Sári János – Schmidt Péter – Takács Imre: Magyar alkotmányjog (szerk.: Schmidt Péter). Budapest, BM Tanulmányi és Propaganda Csoportfőnökség. 7-38., 73-116., 169-178., 245-288.  ISBN 963 03 0284 5 Schmidt Péter (1984) [1979]: A szocialista államiság és az állampolgári jogok. In: Schmidt Péter: Szocializmus és államiság. Budapest, Kossuth Könyvkiadó. 149-276. Schmidt Péter (1989): 4. fejezet Az állampolgárok alapvető jogai és kötelezettségei. 5. fejezet A választási rendszer. In: Kukorelli István - Schmidt Péter (szerk.): Az alkotmányosság alapjai. Társadalom – demokrácia – alkotmányosság. Budapest, MSZMP KB Társadalompolitikai Osztály – Kossuth Könyvkiadó. 84-124., 125-157. ISBN 963 09 3442 6

[64] Schmidt (1966): i.m. 1-255. Schmidt Péter (1991): 1. fejezet Az alkotmány és az alkotmányosság alapjai. 3. fejezet Az állampolgári (emberi) jogok. 5. fejezet Az Országgyűlés választásának és működésének alapvető szabályai. 7. fejezet Az alkotmánybíráskodás. 10. fejezet Jogforrások a Magyar Köztársaságban. In: Schmidt Péter – Sári János – Svecz Márta: Igazgatási ismeretek I. Alkotmánytan a közgazdasági szakközépiskolák igazgatási-ügyviteli ágazatának III. osztálya számára. Budapest, Tankönyvkiadó. 5-18., 31-55., 67-86., 95-102., 120-125.  ISBN 963 18 3807 2

[65] Kukorelli (2006): i.m. 12-13.

[66] Kukorelli (2006): i.m. 13.

[67] Kukorelli (2006): i.m. 11-12.

[68] Schmidt (2008): i.m. 52.

[69] Az 1924 és 1991 között A Szovjetunióban Leningrád nevet viselő város (or. Ленинград; Len’ingrad), korábban 1914 és 1924 között Petrográd (or. Петроград; Petrograd) neve jelenleg újra Szentpétervár (or. Санкт-Петербург; Sankt Pet’erburg), amely visszakapta 1703 és 1914 között viselt nevét.

[70] Andrej Alekszandrovics Zsdanov (or. Андрей Александрович Жданов; Andrej Aleksandrovič Ždanov) 1896 és 1948 között élt orosz származású, a mai ukrán Mariupolban született szovjet kultúrpolitikus. Családja elszegényedett középosztálybeli, azaz marxista-leninista nomenklatúra szerint burzsoá család volt. Apja ortodox teológus végzettségű, számos nyelven tudó, nagy könyvtárral rendelkező tanfelügyelő, anyja magas kultúrájú család tagja. Anyja révén két rektor és egy magas állású ortodox pópa rokona. Legmagasabb tanulmányait az érettségi vizsga jelentette a tveri gimnáziumban, ezzel a Bolsevik Párt vezetői közül kiemelkedett. 1934-ben a meggyilkot Szergej Kirov (1886-1934) leningrádi párttitkár utódaként 10 000 pártmunkást deportáltatott Észak-Szibériába. Vonalas, dogmatikus, a szovjet művészet mindenhatóságát hirdető kultúrpolitikája a kínai kulturális forradalomban élt tovább. Moszkvában halt meg. Halála után róla nevezték el a Szovjetunió második legfontosabb egyetemét, az 1819 óta működő Leningrádi Állami Egyetemet.

[71] Jelenlegi elnevezése: Szentpétervári Állami Egyetem (or. Санкт-Петербу́ргский госуда́рственный университе́т; Sankt Peterburgskij  Gosudarstvennij Universitet).

[72] A sorozat befejező kötete: Berényi Sándor – Bajáki Veronika /szerk./ (1978): Az állami szervek döntésének tudományos megalapozása a szocialista népképviseleti és államigazgatási szervek tevékenységében. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a leningrádi Zsdanov Egyetem Államjogi – Államigazgatási Jogi Tanszékeinek szimpóziuma. [Budapest,] 1975. szeptember. Előszó: Berényi Sándor. Ford.: Bajáki Veronika – Szalai Éva.  Budapest, ELTE ÁJK Államigazgatási Jogi Tanszék–ELTE ÁJK Államjogi Tanszék. 125. [ELTE ÁJK] Tudományos tanácskozások és viták sorozat 4. ISBN nincs.

_____________________________________________

Az írás a szerző véleményét tartalmazza, és nem értelmezhető a TK hivatalos állásfoglalásaként.

Címkefelhő

alapjogok európai bíróság európai bizottság tagállami mozgástér ttip európai parlament belső piac fogyasztóvédelem tisztességtelen szerződési feltétel jogállamiság diszkrimináció alkotmánybíróság európai központi bank gazdasági és monetáris unió versenyjog kúria állami támogatás uniós értékek demokrácia jogegységi határozat előzetes döntéshozatali eljárás nemzeti érdek közös kereskedelempolitika euró eu alapjogi charta brexit arányosság elve szociális jog irányelvek átültetése european convention of human rights kásler-ítélet fizetésképtelenségi rendelet választás oroszország eusz 7. cikke human trafficking egységes piac európai bizottság elnöke human rights környezetvédelem adatvédelem fenntartható fejlődés ultra vires aktus bevándorlás közös kül- és biztonságpolitika ceta német alkotmánybíróság btk trump nafta közigazgatás wto tpp migráció nemzeti bíróságok russia menekültkérdés fundamental rights strasbourgi bíróság panpsychism szolidaritás ukraine crisis bankunió personhood polgári kezdeményezés magyarország szankció syngamy kötelezettségszegési eljárás environment eu sanctions energiapolitika ecthr európai integráció civil törvény compliance devizakölcsön alkotmányjog prison conditions ukrán válság fővárosi közgyűlés surrogacy európai parlamenti választások fogyatékosok jogai ebh államcsőd közbeszerzés felsőoktatás normakontroll kiotói jegyzőkönyv national courts internet verseny szabadsága magyar helsinki bizottság szülő nők helyzete likviditás külkapcsolatok állampolgárság lex ceu eljárási alkotmányosság versenyképesség adójog consumer protection platformtársadalom halálbüntetés vesztegetés peschka menekült hatáskörmegosztás european court of human rights nemzetközi magánjog közjogtudomány adózás európai politikai pártok; single market adókövetelés hálapénz jogelmélet fal dajkaterhesség környezetvédelmi politika családi jog zaklatás gmo-szabályozás pártfinanszírozás retaliation adatmegőrzési irányelv fizetésképtelenségi eljárás schuman-nyilatkozat dublin iii egyesült királyság áruk szabad áramlása öröklési jog szegregáció beruházásvédelem gmo-mentesség központi bankok európai rendszere európai politikai közösség hungary közerkölcs sokszínű európa alapító atyák vallásszabadság első alkotmánykiegészítés 1951-es genfi egyezmény egészségvédelem uniós polgárság irányelvek szabályozáshoz való jog european neighbourhood policy hatáskör-átruházás politikai pártok european court of justice kisebbségek juncker bizottság obamacare strasbourgi esetjog tényleges életfogytiglan közigazgatási perrendtartás ártatlanság vélelme jog és irodalom elsőbbség elve kohéziós politika sokféleség energiahatékonysági irányelv születésszabályozás parlament európai bíróság elnöke új btk. általános közigazgatási rendtartás alapjogi charta legitimáció erdély ukraine régió fizetésképtelenség; energiaunió eurasian economic union hobby lobby véleménynyilvánítás szabadsága lenaerts törökország kikényszerítés konferencia székelyföld autonomy of eu legal order jogharmonizáció; dcfta büntetőjog média hatékony jogvédelem szabadságvesztés történelmi konfliktusok személyek szabad mozgása law in literature uk report inviolability of eu legal order csődjog; jogos védelem országgyűlés franciaország uniós válságkezelés európai jog szociális deficit law as literature európai szomszédságpolitika mulhaupt european values többségi demokrácia; european central bank áldozatvédelem sajtószabadság németország lojális együttműködés európai tanács európai emberi jogi egyezmény letelepedés szabadsága lengyel alkotmánybíróság brit jelentés olaszország népszavazás german constitutional court végrehajtás válság lengyelország ingatlanadó-követelés article 7 teu common commercial policy omt értékközösség egyesülési jog szíria uniós jog sérthetetlensége kiskereskedelmi különadó jogállamiság-védelmi mechanizmus excessive deficit nyilvános meghallgatás rule of law egyenlő bánásmód görögország muršić érdekközösség velencei bizottság lengyel alkotmánybíróság uniós jog autonómiája eu klímapolitika exclusionarism kommunikáció democracy európai unió alapjogi ügynoksége emberi méltóság pénzügyi válság ügynökprobléma gazdasági szankciók civil jogállamiság infrastruktúrához való hozzáférés kvótakereskedelem protectionism datafication reklámadó

Archívum