A COVID-19 2020-as világméretű megjelenése óta alapjaiban határozza meg mindennapjainkat. Így aligha található a világon olyan ország, amelyben ne merültek volna fel a pandémia hatására különböző olyan alkotmányjogi kérdések, amelyek ezt megelőzően nem kerültek terítékre. Az egyik ilyen kulcskérdés az alkotmányos demokráciákban világszerte a törvényhozó testületek, a parlamentek működésének biztosítása volt. Jelen írásom a parlamentek működésének problémakörével foglalkozik, mégpedig azt vizsgálva, hogy milyen megoldásokat alkalmaztak a világjárvány megjelenését követően az egyes európai országokban, külön hangsúlyt helyezve a magyar szabályozásra a kérdéskörben.

Az Interparlamentáris Unió (Inter-Parliamentary Union, a továbbiakban: IPU) a világ parlamentjeinek kapcsolattartását elősegítő világszervezetként működik, meghatározó szerepet tölt be abban, hogy segítse a világ államaiban a törvényhozással összefüggő jó gyakorlatok terjedését. Az IPU osztályozta a tapasztalható megoldások alapján, milyen főbb működési modellek képzelhetőek el a parlamentek számára a világjárvány idején. Eszerint a COVID-19 megjelenésére három módon reagáltak az egyes országok parlamentjei. Az első megoldást az jelentette, hogy a parlamenti ülések jelenléttel folytatódtak, természetesen járványügyi intézkedések, korlátozások alkalmazásával. Ezek a szigorítások jelenthették az ülések számának csökkentését, egyes dolgozók távmunkára való átállását, esetleg az ülések helyszínének megváltoztatását, méghozzá nagyobb ülésterem használatával, ahol hatékonyabban megvalósulhatott a szociális távolságtartás. Ez utóbbira – ahogyan arról a későbbiekben kitérek – került sor Magyarországon is. A második lehetséges metódus a parlamenti ülések virtuális térbe való áthelyezése lehetett, mégpedig távmunkára való átállással. Ennek kivitelezése egyes piaci szereplők által kifejlesztett, videohívást lehetővé tevő szoftverek használatával történhetett. A virtuális munkamódszer alkalmazása nyilván több probléma lehetséges felmerülésével járt együtt. Habár járványügyi szempontból észszerű megoldásnak tűnt, – különösen a járvány első hulláma idején, amikor nem állt rendelkezésre védőoltás és a védekezés hatékony eszközeinek is csak a megismerése zajlott – a törvényhozás online térben való működése biztonsági, hitelesítési és jogi kérdéseket vetett fel. A harmadik megoldás az volt, hogy a parlament semmilyen formában nem működött, mégpedig azért, mert az ülésszak még nem kezdődött el, de előfordulhatott, hogy a két ülésszak közötti szünetet előre hozták, miután megszavaztak néhány veszélyhelyzeti intézkedést. Az előrehozott parlamenti szünet megoldását választotta például az Egyesült Királyság. A parlamenti ülések egyébiránt a politikai akarat vagy a technikai felszerelés, infrastruktúra hiányában is szünetelhettek.

A virtuális működés kérdései

A legtöbb kérdés a parlamentek távolsági működése kapcsán merült fel, így érdemes ezt valamivel alaposabban körül járni. Több országban is lehetővé tették törvénymódosításokkal, hogy a parlamenti ülések online formában folytatódjanak. Ezzel kapcsolatban igen komoly kihívásokkal kellett megbirkózniuk az egyes informatikai részlegeknek, amelyek felelősek lettek a parlamentek virtuális működésének fenntartásáért a megváltozott körülmények idején. Előnyt élveztek azok az intézmények, amelyekben a felhőalapú adattárolás korábban is elterjedt volt. A parlamenti plenáris és bizottsági ülések lebonyolításához olyan videokonferencia-alkalmazások álltak rendelkezésre, mint például a Microsoft Teams vagy a Zoom, amelyeket széleskörűen alkalmaztak világszerte. A kiválasztott alkalmazásnak technikai szempontból biztosítania kellett azt, hogy a képviselők kivétel nélkül részt tudjanak venni az üléseken, az üléseket vezető személy számára pedig a szükséges ellenőrzési és irányítási funkciókat. Emellett meg kellett teremteni a média munkatársainak a nyomonkövetés lehetőségét, továbbá biztosítani kellett a parlamenti nyilvánosságot is minden érdeklődő számára. Ugyanakkor bizonyos esetekben, például a nemzetbiztonsági bizottságok ülései kapcsán éppen a minősített információk védelme és az illetéktelenek távoltartása a tanácskozásoktól, továbbá a kibertámadások elhárítása jelentették az elsődleges kihívásokat. A rendelkezésre álló rövid idő miatt csak elvétve tapasztalható, hogy a parlamentek háttérapparátusa saját platformot fejlesztett ki a távmunka szervezésére (például Lettország), a legtöbb esetben már meglévő és jól ismert szoftvereket használtak ilyen célokra.

Röviden kitérek rá, hogy az egyes alkalmazások, szoftverek milyen funkciókat rejtettek magukban, amellyel a parlamentek munkáját segítették. Az egyik leginkább kézenfekvő, a magyar általános- és középiskolák, valamint a felsőoktatási intézmények által is bevett alkalmazás volt a Microsoft Teams. A világ azon parlamentjei közül, amelyek online vagy hibrid munkamódszerre álltak át, a Teams a második legnépszerűbb választás volt – derült ki az IPU 2020-as World e-Parliament Reportjából. A Teams leginkább sokoldalúságával és könnyű hozzáférhetőségével lehetett vonzó a parlamentek számára. Előbbi a különböző munkavégzési formákat segítő (hibrid vagy teljesen online), oktatási és tanulmányi videokonferencia-funkciókon keresztül érzékeltethető a legjobban. Mivel az Office 365 alkalmazáscsomag szerves része, így a szolgáltatás előfizetői automatikusan hozzáférnek a Teams-hez is, ezzel bizonyítva a második állítás helyénvalóságát. A Teams-et leginkább a parlamenti bizottsági munkához vették igénybe, például Bahrein, Dél-Afrika, Norvégia és Ukrajna országai is.

Viszonylag a semmiből tett szert igen komoly népszerűségre a Zoom videokonferencia szoftvere, amely a kérdőívet kitöltő parlamentek között az első helyen végzett a népszerűségi listán. Az alkalmazás kedvező funkcióinak köszönhetően nem egy parlament a Zoom kedvéért váltott a Microsoft Teams-ről. A Zoom kapacitásai megfelelőbbnek bizonyultak az akár több száz résztvevővel lebonyolítandó virtuális értekezletek, parlamenti ülések lebonyolításához, emellett biztonságosabb is volt versenytársaihoz képest. Összehasonlítva a vetélytársakkal, a Zoom akár 500 résztvevő mellett is hatékonyan működik egy adott videokonferencia során, ami kétszerese az imént taglalt Teams kapacitásának. A szoftver sokrétű egyéb jellemzőkkel bír, amelyek elősegítik a virtuális ülésezés minél gördülékenyebb menetét. Hátránya ellenben, hogy ingyenes verziója mindössze 40 perces hívásokat tesz lehetővé, maximum 100 felhasználó részvételével. A továbbiakért különböző csomagokban fizetni kell. A Zoom-ot többek között Angola, Argentína, Chile, az Egyesült Királyság, Montenegró, Paraguay és Új-Zéland parlamentjei használták.

Igen gyakori választásnak bizonyult a Cisco cég által fejlesztett Webex nevű program, amely kifejezetten parlamenti ülések elősegítése céljából is nyújt specializált szolgáltatást. A parlamentek igényeire szabott videokonferencia-alkalmazásban szavazógombokkal, a parlament napirendjének átlátható követésével, a pártok vagy frakciók számára kialakított virtuális különszobákkal és valós idejű fordítási és feliratozási funkcióval segítik a törvényhozó testületek minél hatékonyabb működését. A plenáris ülések moderátora – aki az esetek többségében nyilván a házelnök volt – rendelkezik a szó megadásával és megvonásának lehetőségével a különféle némítási funkciók által, átlátja a képviselői jelentkezések és szókérések időrendjét, emellett megszabhatja, hogy a virtuális ülésekhez hozzáférő képviselők, a média, a parlamenti személyzet, az újságírók vagy egyéb megfigyelők milyen fokú jogosultságokkal rendelkezzenek.

Aránylag kevesebben szavaztak bizalmat – a válaszoló parlamentek közül plenáris ülésekhez 2%-ban, míg bizottsági ülésekhez 7%-ban – a Jitsi elnevezésű, nyílt forráskódú videokonferencia platformnak, amelyet a felhasználók könnyen saját igényeik szerint tudnak testre szabni. A Jitsi ingyenesen, felhasználói fiók létrehozásának követelménye nélkül nyújt szolgáltatást, emellett lehetőséget biztosít prezentációk megtartására képernyőmegosztás-funkciójával, továbbá az arra jogosultak konferenciára való meghívását egyszerűen, a szervező számára készített egyedi URL-kód megosztásával lehet elintézni. A szoftver hang- és képminősége a legjobbak közé sorolandó, ráadásul bármilyen digitális eszközön, bármiféle alkalmazás letöltése nélkül, webes felületről működik.

Innovatív, ám az itt felsoroltak közül a legkevésbé bizonyult elterjedtnek a Kudo nevű szoftver, ami az előbbiekhez képest egészen különleges, mivel többnyelvű tolmácsolást biztosít a videokonferencia során. A Kudo felhőalapú szolgáltatást nyújt, aminek segítségével a világ bármely pontjáról lehetséges nemzetközi konferenciák, megbeszélések szervezése. A résztvevők hivatásos szinkrontolmácsok igénybevételével nyugodtan beszélhetnek a saját nyelvükön, ezzel a cégek vagy egyéb szervezetek rengeteg ellátásra, szállásra és utazásra fordítandó költséget takaríthatnak meg. A Kudo felhasználói között olyan nagy tekintélyű nemzetközi szervezetek találhatóak meg, mint az ENSZ szakosított szerveként működő Nemzetközi Távközlési Egyesület, az Európa Tanács, az Európai Unió parlamentáris szerveként az Európai Parlament vagy maga az IPU.

Az említett alkalmazások, szoftverek használata bizonyos biztonsági aggályokkal is együtt járt. A biztonsági kockázatok csökkentése érdekében megoldás lehetett az adott parlament számára saját applikáció kifejlesztése, de mindez nyilvánvalóan időbe telt volna, ami nem igazán állt az országok rendelkezésére a COVID-19 begyűrűzésének pillanatában. A parlamentek megfontolásra kényszerültek annak tekintetében, hogy melyik módszer vagy szoftver használatával képesek mérsékelni a kívánt mértékben az esetleges kockázatokat. Alapvető kérdésként merült fel az üléseken való szavazás lebonyolítása is. A szavazás törvényességének és titkosságának biztosítására a belső, a parlament informatikai szervezete által kifejlesztett applikáción keresztül az aszinkron formában történő szavazáson át egészen az Európai Parlament által alkalmazott, alacsony sávszélességet igénylő, e-mailben való voksolást is alkalmazták.

Az online munkavégzéshez elengedhetetlen volt, hogy a képviselők megfelelő sávszélességű internetkapcsolattal rendelkezzenek, emellett egy minimális technikai hozzáértés sem volt másodlagos szempont. Ez többnyire rendelkezésre állt a parlamenti képviselőknél, bár az idősebb generációk számára nehezebb lehetett az átállás. A felhőalapú alkalmazások túlterheltségének leküzdése is problémát jelenthetett, hiszen az ilyen típusú applikációk iránti kereslet nagy hirtelenséggel nőtt meg, így a szolgáltatók nem biztos, hogy kellően fel voltak készülve egy ilyen szituációra szolgáltatásaik fejlesztése során. A parlamenteknek a fent említett szempontok mérlegelése nélkül nem volt tanácsos áttérni az ülések online formában történő megszervezésére.

Elöljárók a virtuális ülések terén

Amennyiben egy adott ország törvényhozó testülete úgy döntött, hogy az ülésezést virtuális formában folytatja, – emellett az alkotmányos keretek is lehetővé tették mindezt (vagy legalábbis nem zárták ki), avagy relatíve gyorsan sikerült módosítani az alkotmányt – kulcsfontosságúnak számított az időtényező, vagyis az, hogy milyen gyorsan sikerült átállni a távolléti munkavégzésre, nem is beszélve annak hatékonyságáról. Álljon itt mintaként néhány ország, akik nemcsak ráéreztek a digitális munkavégzés megfelelő módszereire, hanem egyúttal demonstrálják azt is, hogy a virtuális tér használatának milyen kezdeti nehézségei küszöbölhetőek ki megfelelő előrelátással és észszerű tervezéssel. Azok a parlamentek, amelyek már évekkel a pandémia előtt befektettek a távolsági munkavégzést segítő megoldásokba és számos felhőalapú megoldást alkalmaztak, előnyre tehettek szert más államokhoz képest.

A Dél-Afrikai Köztársaság parlamentje volt az egyik olyan, amely nagyon gyorsan képes volt választ találni a koronavírus-járvány okozta krízisre. A törvényhozó hatalmi ág hamar elfogadta azokat a módosításokat, amelyek révén a digitális innováció még sebesebben terjedhetett el. A parlament informatikai személyzete útmutatást dolgozott ki annak érdekében, hogy a képviselők minél gördülékenyebben elsajátíthassák a virtuális vagy hibrid ülésezés fortélyait. Dél-Afrikában ráadásul sikerült a nyilvánosságot is nagyobb mértékben bevonni a parlament hétköznapjaiba azáltal, hogy az állampolgárok a WhatsApp nevű üzenetküldő alkalmazás útján visszajelzéseket küldhettek az egyes, a plénum elé benyújtott törvényjavaslatokról. Ha ez még nem lett volna önmagában elég, a politikai közösség számára lehetővé vált javaslatok benyújtása is a különböző törvényalkotási folyamatok kapcsán. A parlamentben létrehoztak egy stúdiót, amelyben élő adásban vitatták meg a képviselők a törvényhozást érintő aktuális problémákat, támogatva ezzel az emberek tájékozódását.

Kiemelendő Ecuador példája is, melynek parlamentje nemcsak azonnali, de hatékony megoldásokkal tudott előállni a körülmények hirtelen megváltozása során. A 17 milliós lakosú ország 137 fős törvényhozása határozatot hozott a jelenléti ülések felfüggesztéséről és a virtuális térbe való átállásról. Ezzel nyilvánvalóan nem kevés munka hárult az informatikai osztályra, de ez nem volt másképp a többi országban sem. Az ecuadori parlament a már bemutatott Zoom-ot választotta üléseinek színhelyéül, ezzel biztosítva a képviselők azonosítását, amelyet a titkárság végzett el, egyúttal nyilvántartva a képviselői jelenlétet is. A képviselők az Anydesk applikáción keresztül hozzáfértek a törvényalkotási eljáráshoz, valamint a már 2012 óta használt úgynevezett „Electronic Office System”-hez, szavazni is utóbbi rendszeren keresztül tudtak. Az elektronikus aláírással ellátott hivatalos dokumentumokat a DTS 2.0 dokumentumkezelő rendszer felhasználásával nyújtották be. Ecuadorban is törekedtek a nyilvánosság minél szélesebb körének tájékoztatására, így a hagyományosan a rádióban és televízióban közvetített, de a COVID miatt a virtuális térbe költöztetett plenáris üléseket a Facebook, a Twitter vagy a YouTube felületein is követni lehetett élőben. Az országban 34 virtuális plenáris és 329 bizottsági ülést tartottak, ezek során 52 alkalommal szavaztak és több törvényt is a videokonferenciákon fogadtak el. Ez idő alatt csaknem 200.000 dollárt spóroltak, ami a képviselők utaztatására, szállására és egyéb költségeinek fedezésére szolgált volna, ellenben a virtuális parlament felállítása alig több mint 10 ezer dollárba került. Ecuadorban már 2019-ben elfogadtak egy, a parlamenti törvényhozási eljárás és az adminisztratív munkafolyamatok digitalizálását célzó stratégiát, aminek a célja a választópolgárokhoz közelebb hozni a parlament tevékenységét, egyben átláthatóbbá és az emberek felé nyitottabbá tenni a testületet.

Sokakat meglephet, de a Maldív-szigetek is élen járt a virtuális parlament kiépítésében, melyet gondosan felépített stratégiai tervezéssel oldott meg az egyébként világszinten nagynak nem tekinthető ország. Mindezt elősegítette, hogy a Maldív-szigetek alkotmánya és a parlamenti ülések eljárási szabálya – megfelelő értelmezéssel, persze – nem írták elő kógens módon a jelenléti ülésezést. A távolléti formában való üléseket a – korábban taglalt – Microsoft Teams-en szervezték meg, mivel a parlament már évek óta előfizetője és használója volt az Office 365 egyéb alkalmazásainak. A szavazást a Teams-ben található bővítménnyel, a Polly-val oldották meg. A plénum tevékenységét a YouTube-on lehetett élőben követni. A Teams felületét egyébként a parlament informatikai személyzete többször tesztelte a parlamenti titkársággal, majd formális üléseket is szerveztek, ahol a képviselők is kipróbálhatták a virtuális ülésrendet annak rendes körülmények közötti alkalmazása előtt. Az átállás jórészt gördülékenyen ment, de folyamatos segítségnyújtást biztosítottak a képviselőknek. A  Teams-nek megvoltak a maga korlátjai, így például a képviselők mikrofonját nem lehetett „központilag” némítani úgy, hogy csak akkor tudjanak felszólalni, amikor szót kapnak. A szavazásra használt Polly időnként lefagyott és furcsasága volt a rendszernek, hogy fél óránál rövidebb időre nem lehetett korlátozni rajta a szavazás idejét. A Maldív-szigeteki hatóságok ugyanakkor elismerték, hogy még így is rengeteg együttműködésre és türelemre volt szükség a virtuális ülések lebonyolításához.

Államok, amelyek eltértek a többitől

Egyes országok parlamentjei az előzőekben említettekkel ellentétben nem a hatékony és sebes átállásban, hanem a legfontosabb döntések elfogadásában és a parlamenti munka időleges felfüggesztésében látták a világjárvány okozta krízisben a megoldást. Az Egyesült Királyság parlamentje is egy volt ezen államok közül, mivel a szigetországban 2020. március 25-én elfogadták a Coronavirus Act-et és további, a veszélyhelyzet okozta sürgős intézkedéseket hoztak, majd a húsvéti szünetet kissé előre hozta a törvényhozás, végül április 21-én folytatta munkáját. A parlament technikai csapata a szünetet kihasználta, ugyanis megteremtette a hibrid – vagyis egyes képviselők jelenléti, míg a többség távolléti formában való részvételét – és a teljesen online ülésezés feltételeit is. Előbbi formában az alsóház, a House of Commons, míg utóbbi megoldást alkalmazva a felsőházként funkcionáló House of Lords tartotta plenáris üléseit.

Írország is külön úton járt a COVID-19 járvány kitörését követően, ami parlamentjének működését illette. Az ír alkotmány nem biztosította a virtuális ülésezés vagy a távolléti szavazás lehetőségét. Az ír parlament 2020 első felében három különböző fázisban szervezte meg tevékenységét az év eleji választásokat követően. A kétkamarás plénum alsó- és felsőháza (Dáil Éirann és Seanad Éirann) március végén egyaránt összeült, hogy határozzon a szükséges veszélyhelyzeti intézkedésekről – tette mindezt mindkét kamara korlátozott létszámmal, a pártok megegyezése nyomán. Az áprilistól június végéig terjedő időszakban az alsóház korlátozott képviselői létszámmal, de ülésezett, míg a felsőház nem ült össze, mert még nem alakult meg a tavaszi választásokat követően. Ebben az időszakban egy, a hatékonyabb járványügyi intézkedéseket elősegítő bizottságot is létre hoztak Special COVID-19 Response Committee néven. A harmadik fázis június végén jött el, amikor az új felsőház is megalakult és mindkét kamara elláthatta rendes feladatait

Új-Zéland parlamentje szintén sajátos megoldást választott. Az óceániai ország miniszterelnöke javaslata nyomán felállított egy kiterjedt ellenőrző hatáskörökkel rendelkező átmeneti bizottságot Epidemic Response Committee elnevezéssel. A bizottságban a kormány és az ellenzék egyes tagjai is képviseltették magukat. Az időleges jelleggel létrehozott testület volt hivatott a parlament helyett ellenőrizni a végrehajtó hatalom működését, amíg a teljes törvényhozó testület nem ült össze.

Az Országgyűlés Magyarországon a COVID első hulláma idején

A következőkben a Magyar Országgyűlés adaptációs járványügyi intézkedéseit tekintem át. Magyarország Alaptörvényének (a továbbiakban: Alaptörvény) 53. cikke tartalmazza a veszélyhelyzet kihirdetésének feltételeit. Az Alaptörvény 53. cikk (1) bekezdése kimondja, hogy a Kormány az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető elemi csapás vagy ipari szerencsétlenség esetén, valamint ezek következményeinek az elhárítása érdekében veszélyhelyzetet hirdet ki, és sarkalatos törvényben meghatározott rendkívüli intézkedéseket vezethet be. Ugyanezen cikk (2) bekezdése szerint a Kormány a veszélyhelyzetben rendeletet alkothat, amellyel – sarkalatos törvényben meghatározottak szerint – egyes törvények alkalmazását felfüggesztheti, törvényi rendelkezésektől eltérhet, valamint egyéb rendkívüli intézkedéseket hozhat. A veszélyhelyzet kihirdetésére hazánkban 2020. március 11-én került sor, amely az Alaptörvény 53. cikk (3) bekezdése szerint tizenöt napig maradhatott hatályban, ezt követően az Országgyűlés felhatalmazására volt szükség ennek meghosszabbításához.

A Kormány már a tizenöt napos határidő lejártát megelőzően, 2020. március 20-án benyújtotta az Országgyűlésnek a koronavírus elleni védekezésről szóló javaslatát T/9790. számon, mindezt pedig a javaslat tárgyalását követően, eltérve az egyes házszabályi rendelkezésekről szóló 10/2014. (III. 24.) OGY határozattól (a továbbiakban: Házszabály), meg akarta szavaztatni a parlamenttel. Ehhez azonban a Házszabály 65. § (1) bekezdése alapján a képviselők négyötödös többségének a támogatása kellett volna, amit nem sikerült elérni. Így a törvényjavaslatot sürgős tárgyalásban, de nem azonnal, 2020. március 23-án, hanem egy héttel később 2020. március 30-án szavazta meg az Országgyűlés, négy nappal a veszélyhelyzet első alkalommal való kihirdetésének lejártát követően. Ezzel megszületett a 2020. évi XII. törvény a koronavírus elleni védekezésről.

Az Országgyűlés jelenléti formában folytathatta munkáját a COVID-19 első hulláma során, azonban a járványügyi szigorítások nem kerülhették el a parlamentet sem. A szociális távolságtartás érdekében a plenáris üléseket a 400 fő befogadására alkalmas felsőházi ülésterembe költöztették át, ezzel óvva a képviselők és a háttérszemélyzet egészségét. Továbbá, kötelezővé tették a szájmaszk viselését is. A képviselőknek lehetőleg csak a felszólalásuk és a szavazás idejére korlátozva javasolták az ülésteremben tartózkodást. A parlament dolgozóinak és személyzetének nagy része távmunkára állt át, amihez biztosították számukra a megfelelő támogatást technikai felszerelések formájában. Az Országgyűlésben már évek óta lehetséges volt elektronikusan a megfelelő indítványok, így a javaslatok, módosítások, kérdések elektronikus úton való benyújtása, egyedül a szavazás nem valósulhatott meg távolléti formában.

Az Országgyűlés informatikai fejlettsége egyébként már a COVID előtt is meglehetősen előrehaladott volt, mivel már 2017 óta alkalmazzák a Törvényalkotás Parlamenti Informatikai Rendszerét (a továbbiakban: ParLex). A ParLex „egy olyan parlamenti dokumentum- és irományszerkesztő valamint folyamatkezelő rendszer, amely a hatályos jogszabályok előírásaira épülve a megfelelő felhasználói- és adatbiztonság mellett biztosítja egyes irományok szerkesztését és elektronikus benyújtását” – derül ki az Országgyűlés honlapján található tájékoztatóból. A ParLex segítségével az Országgyűlés a parlamenti munka 21. századi követelményeinek megfelelően a törvényalkotási eljárás egyes szakaszait átláthatóan, minden képviselő számára nyomon követhető módon tudja végezni.

Néhány közeli európai állam gyakorlata

Végezetül néhány régiónkban található ország parlamentjének működési megoldásaival foglalkozom. Ezen környező példák fényében könnyebben értékelhetjük a hazai válaszadási kísérleteket, amiket a parlament működésének szempontjából foganatosítottak a COVID-19 megjelenésére válaszul.

Először Ausztriát veszem górcső alá: nyugati szomszédunk alkotmánya nem tette lehetővé a távolsági ülések megtartását. Emiatt az osztrák törvényhozásnak különböző járványügyi biztonsági és higiénés intézkedéseket kellett megtennie. A képviselők részvételét az egyes parlamenti frakciók arányában korlátozták a képviselőcsoportok megállapodása alapján. Ezen a módon biztosítható volt a képviselők kellő távolságtartása, míg egyeseknek a karzaton jelöltek ki ülőhelyet. A képviselők szóban tudtak szavazni, egyesével, méghozzá az adott ülés végén, ezáltal elkerülve az ülésterem túlzsúfoltságát.

Horvátország törvényhozása korlátozta a jelenléttel járó üléseinek számát. Különös intézkedések elfogadásával lehetővé tették a bizottsági munka jelenlét nélküli lebonyolítását, a szavazás pedig e-mail vagy SMS formájában történt meg, ami igen ritka megoldási formának tekinthető a különböző, fent említett applikációk ismeretében. A horvát parlamentben 2020 húsvétját követően folytatódhatott a munka, a plenáris üléseken a szavazást három különböző teremben tartották meg – a szociális távolságtartást elősegítendő. A parlamenti elnökség változtatásokat hajtott végre az eljárásjogi szabályokban, amelyek segítségével a parlament működése során kiküszöbölhetővé tették a jövőbeli rendkívüli körülményeket, így a koronavírus-járvány okozta fennakadásokat is. Bizonyos járványügyi intézkedéseket vezettek be, mégpedig a kézfertőtlenítésre, a szociális távolságtartásra és a parlamenti ülésrendre vonatkozóan. A távolságtartással lebonyolított értekezletekhez egy belső, parlamenti szoftvert hoztak létre.

Lengyelországban a törvényhozás alsóháza, a Szejm lehetővé tette a képviselői számára, hogy a parlamenten kívülről is szavazhassanak. A Szejmről szóló törvény tiltotta a parlamenti ülések online formában történő megtartását, ezért módosítani kellett azt kifejezetten a COVID-19 okozta szituáció miatt. A felsőházban, a Szenátusban és annak bizottságaiban megtárgyalandó kérdések többnyire a világjárvánnyal kapcsolatos teendőkre korlátozódtak. A Szenátus ülései hibrid rendszerben kerültek összehívásra, egyes képviselők az ülésteremben foglaltak helyet, mások két további teremben a Szenátus épületén belül, míg egyesek távolléti formában vettek részt az üléseken. A távolról csatlakozó képviselőknek videoklip formájában mutatták meg, miként tudnak részt venni az üléseken, majd személyazonosságuk hitelesítésére szöveges üzenetben került sor. Az otthonmaradók számára ugyanúgy biztosították a kérdések feltételének és a véleményük kifejtésének a lehetőségét, ami rendkívül fontos a képviselői jogok biztosítása miatt. A Szenátus plenáris és bizottsági üléseinek lebonyolítására vonatkozóan nem fogadtak el módosítást.

Romániában a parlament mind a plenáris, mind a bizottsági üléseit távolléti formában valósította meg a járvány kitörésekor. A román Szenátus házszabályát aszerint módosították, hogy lehetővé tegye az ülések megtartását távollét esetén. Az elfogadott módosítások szerint kivételes esetekben, – ide értve a világjárványokat is – amikor a parlamenti képviselők nem képesek jelen lenni a Szenátusban, a plenáris ülések, a frakcióvezetők bizottsági ülése és az állandó bizottságok ülései elektronikus úton is megtarthatók. A távolléti formában lebonyolított ülésezést a Szenátus weboldalán keresztül lehetett követni. A plenáris üléseken való szavazást telefonon keresztül oldották meg, méghozzá név szerint.

Szlovákiában a februári választásokat követően az új parlament alakuló ülésére 2020. március 20-án került sor. Ugyanezen év márciusa és áprilisa folyamán hat plenáris ülést tartottak meg. A jelenlévő parlamenti képviselők számát és a határozatképességhez szükséges létszámot a járványhelyzetre tekintettel sem csökkentették. A plenáris- és bizottsági üléseket egyaránt a média és a sajtó kizárásával hívták össze. A képviselők számára kötelezővé tették a száj és orr eltakarására alkalmas maszk használatát, továbbá gumikesztyű viselését, amellett, hogy rendszeresen fertőtlenítő kézmosással igyekeztek segíteni a fertőzés elleni védekezést. A parlament épületébe való belépést jelentősen korlátozták, arra csak az ott dolgozók és az arra feljogosított személyek kaptak engedélyt. A plenáris üléseket követni kívánóknak online formában közvetítették a történéseket, míg a sajtótájékoztatók a parlament épülete előtt zajlottak le.

Záró gondolatok

Amint arra rámutattam, a koronavírus-járvány igen eltérő megoldásokra késztette az államok parlamentjeit, hogy fenntartsák biztonságos és egyben hatékony működésüket. A folyamatos működés és a rendszeres ülésezés alkotmányos követelmény a legtöbb demokratikus országban. A veszélyhelyzet alatt nagyobb súllyal bíró végrehajtó hatalom ellenőrzését pedig mindenképpen szükséges ellátni, hiszen ez a parlament egyik – ha nem – a legfontosabb funkciója. A járvány első hulláma jelentette veszély során nyilvánvalóan rendkívüli megoldásokhoz kellett folyamodni, mert nem volt elérhető a koronavírus elleni védekezés leghatékonyabb ellenszere, a védőoltás. Több, mint másfél év távlatából egyes rendelkezések ma már szinte értelmezhetetlenek, hiszen fokozatosan növekszik az átoltottság mértéke világszerte. Bízom benne, hogy a jövőben már nem kell semmilyen intézkedéssel a parlamentek működését hasonló mértékben korlátozni, illetve átszervezni.

_____________________________________________

Az írás a szerző véleményét tartalmazza, és nem értelmezhető a TK hivatalos állásfoglalásaként.