jtiblog

A Jogtudományi Intézet blogoldala

Valóban a szerzői jog a legalkalmasabb eszköz a mesterséges intelligencia produktumainak védelmére? - Mezei Péter előadása a pesszimista álláspontról

2022. február 01. 14:06
Kálmán Kinga
Kutatási asszisztens, TK JTI

A Társadalomtudományi Kutatóközpont „A mesterséges intelligencia jogi környezetének kihívásai” című MILAB részprojektének keretében került sor 2021. november 11-én Mezei Péter „Mesterséges intelligencia és szerzői jog” című online előadására. Dr. Mezei Péter a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara Összehasonlító Jogi és Jogelméleti Intézetének habilitált egyetemi docense, valamint a finnországi University of Turku címzetes egyetemi docense. Ezen túl a Szerzői Jogi Szakértő Testület tagja, továbbá az European Copyright Society választott tagja. Eddigi kutatói pályája során kiemelt figyelmet szentelt a szerzői jog és a digitalizáció kapcsolatának, amely fókuszon belül jelenleg a mesterséges intelligencia kihívásaival foglalkozik kiemelten.

Mezei előadását azzal az alaptétellel kezdte, hogy a jog egy fikció. Azt tekintjük általánosan jognak, amit annak fogadunk el társadalmi szinten és ezzel a szemmel kell tekinteni a szellemi tulajdonjog területére is. A jog ezáltal tűrte és tűri a folyamatos módosításokat a bomlasztó technológiai fejlesztések tükrében, amelyek hozzájárultak a jog fejlődéséhez a hangoskönyvtől elkezdve a gramofonon át a közös jogkezelésig. Ez különösen igaz az internet világára. Mára az internetes platformok generálják mind a szerzői tartalmak készítését, mind annak fogyasztását elmosva ezzel a határokat szerző, fogyasztó és szolgáltató között.

Ebben a folyamatosan fejlődő szerzői jogi együttélésben bukkant fel a mesterséges intelligencia. Ehelyütt az előadó kitért röviden a mesterséges intelligencia történetére, felidézve az első gondolkodókat (Ada Lovelace, Charles Babbage, Claude Shannon és Alan Turing), akik mind a mai napig meghatározzák a témával kapcsolatos megközelítésünket. A szellemi tulajdon és a mesterséges intelligencia kapcsolata először a ’60-as években merült fel az Amerikai Egyesült Államokban. Azóta a mesterséges intelligencia térnyerése fokozatosan egyre jelentősebbé válik mindennapi életünkben, elég csupán a Google Translate-re, vagy az Alexa virtuális asszisztensre gondolni. Ettől az egyre szembe tűnőbb jelenségtől a szerzői jog tárgyai sem maradhattak érintetlenek: a mesterséges intelligencia megjelent a film- és zeneiparban (mesterséges intelligencia mint színész vagy zeneszerző, aki befejezi Beethoven szimfóniáját), a művészetekben (digitális festmények), az irodalomban (mesterséges intelligencia mint író és költő) és a hírpiacon (mesterséges hírolvasás, deepfake) egyaránt. Mindennek tükrében felmerül a kérdés, hogy készen áll-e a jog a mesterséges intelligencia okozta paradigmaváltásra. Újra kell írnunk a szerzői jogi fikcióinkat az algoritmusok korában?

Mezei szerint erre a kérdésre két lehetséges irányú válasz adható: vagy pozitívan tekintünk a mesterséges intelligencia felé és azt mondjuk, hogy van helye az általa készített műveknek a szerzői jogi szabályozásban, vagy negatív/szkepticista attitűdöt képviselünk és mindezt elutasítjuk. Amennyiben a második álláspontra helyezkedünk, a mesterséges intelligencia által készített produktum így nem lesz feltétlen a szerzői jogi szabályozás tárgya/célja/alanya.

Az állásfoglaláshoz szükséges áttekinteni a mesterséges intelligencia mibenlétét. A jelenséget számos irányból lehet definiálni: attól függően, hogy szoftverhez, vagy hardverhez-csatlakozik-e; erős vagy gyenge kompetenciájú-e; vagy aszerint, hogy rendszerként, entitásként, vagy tudományként tekintünk-e rá. Szerzői jogi szempontból azonban kizárólag egy technológiaként lehet rá tekinteni a sok más modern megoldás közül, amely különböző mértékű részeket tud átvállalni a szellemi alkotás folyamataiban. Így egyaránt bevonható a kódolás, a gépi tanulás (input) vagy a tartalom (output) létrehozásának érdekében. Ettől függően az eszköztől kezdve a segéden át az alkotóig elérve sokféle szerepben, vagy helyzetben helyezhető el a mesterséges intelligencia. Az előadás további részében az output felhasználás, tehát a gépek által generált „művek” szerzői jogi értékelése került a középpontba, amely Mezei jelenlegi főbb kutatási területét is képezi. Mindaddig, amíg technológiaként tekintünk a mesterséges intelligenciára, a felette gyakorolt humán kontrollból kifolyólag nem beszélhetünk szerzői jogi dilemmáról a felmerülő szabályozási folyamat során. A dilemma ott kezdődik, amikor a gépre hagyjuk teljesen a fejlesztést.

Ez utóbbi felállás számos megválaszolatlan kérdés előtt nyit ajtót. Feleslegessé válik az emberi erőforrás, ha a mesterséges intelligencia önállóan is képes alkotni? Lesz piaca a mesterséges intelligencia által készített tartalmaknak? Az előadó szerint ezekre a kérdésekre csak idő kérdése, hogy mikor lesz igenlő a válasz. A harmadik kérdésként mindezen tartalmak szellemi tulajdonvédelmének szükségessége merül fel, ezen belül is a szerzői jog, mint szabályozási megoldás indokoltsága. Ha végig elemezzük a mesterséges intelligencia felépítését, láthatjuk, hogy már most sem esik teljesen kívül a szerzői jog védelmi hálóján: részelemei besorolhatók már létező kategóriákba, mint szoftver, mint adatbázis és mint emberi közreműködéssel elérhető szerzőség. Ezzel szemben számos antropocentrikus aspektus megoldatlansága még bizonytalanságot okozhat, ilyen például a mesterséges intelligencia lehetséges jogalanyisága, a jogpolitikai célok, a védelmi idő, az eredetiség vagy a kártérítés kérdésköre.

Ezek olyan, a speciális jogszabályi igazításokat megelőző szerzői jogi szabályozási kérdések, amelyek határozott megoldását megelőzően semmiképpen sem érdemes a szerzői jog esetleges átstrukturálásán gondolkozni az előadó szerint. Mezei úgy látja, hogy a klasszikus szerzői jogban (műalkotások) nincs jelen pillanatban helye nem emberek által létrehozott tartalmaknak. Kitér ugyanakkor arra, hogy rengeteg más, igazolható álláspont létezik, a mesterséges intelligencia szerzőségétől kezdve a sui generis szemléletmódon keresztül a kapcsolódó jogi védelem kiterjesztéséig bezárólag. A mesterséges intelligenciáért vállalhatja a felelősséget a terjesztője, a munkáltató vagy az az ember, aki a tartalom létrehozásáért felel. A diskurzus során még maga a szerzőség jogi védelmének szükségessége is megkérdőjeleződött, azonban ezek a hangok többnyire kisebbségben maradnak. Mezei is úgy véli, hogy a szerzői jog addig szerzői jog, ameddig célja és tárgya az emberhez, az emberi érdekek védelméhez köthető és az emberek által gyakorolható.

Az elméleti keretrendszer és a tudományos diskurzus irányainak felvázolását követően egy empirikus kutatás került bemutatásra az előadás folyamán. Mezei Péter Alina Trapova, olasz szerzői jogásszal közösen a mesterséges intelligenciának az európai újságírás területén betöltött szerepét kutatja empirikus módszerekkel. Legfőbb hipotézisük szerint a mesterséges intelligencia az újságírás kizárólag adatintenzív munkafolyamataiban vesz részt, amely elvitathatatlan előnyökkel jár (gyors tartalomfejlesztés, bővülő tartalomkínálat, adminisztratív feladatok átvétele). Az új technológia alkalmazása ezen a területen is felveti a szerzői jogi védelem szükségességének kérdését. Ebből kifolyólag a kutatók megvizsgáltak 10 európai natural language generation (NLG, az emberi nyelvek és a gépi kódok közti kompatibilitást segítő mesterséges intelligenciák) szolgáltatót arra keresve a válaszokat, hogy ezen cégek milyen arányban támogatják bármilyen sajtóorgánumok munkáját, tehát mennyire alkalmasak ezek a programok akár helyettesíteni az emberi szerzőket. Az alapvető következtetés szerint a jelenleg létező NLG szolgáltatók eszközként működtetik a mesterséges intelligencia alapú szolgáltatásokat, és az ügyfél sajtóorgánumoknak jelentős befolyásuk van a végeredmény tekintetében.

Ezt követően a kutatás az emberi oldalt mutatja be, a média és kommunikáció területén dolgozó szakembereknek a mesterséges intelligencia újságírás területére történő bevonásának gondolatához viszonyulásán keresztül. Az újságírók hasznosnak tartják a mélyebb, hosszabb kutatást igénylő feladatok esetében az algoritmusok alkalmazását, míg a kiadók kissé tartózkodóbbak. Az olvasók oldaláról ugyanakkor fontosabbnak bizonyul a tartalom megbízhatósága, mélysége és alapossága, mint a szerző kifejezett személye. Mindebből összefoglalóan arra lehet következtetni, hogy az újságírás területén a mesterséges intelligencia megjelenése nem vonta magával a szerzői jogi kérdések megjelenését vagy elszaporodását, a válaszok alapján ez nem merül fel a média területén. Az európai újságírás esetében nincs releváns jogi indok arra, hogy a szerzői jogot a mesterséges intelligencia révén antropocentrikusan módosítsuk, a kifejezett szerzői jogi védelem elmaradása nem jár számottevő negatív következményekkel. Ezzel szemben viszont több olyan előnye van a mesterséges intelligencia alkalmazásának, amelyből a szakma rengeteget profitálhat, mint például a gyorsaság, az alaposabb munka és az újságírók „felszabadítása” az érdemibb, kreatívabb feladatok ellátására.

Mezei Péter előadása zárásaként felhívta mindenki figyelmét a terület jogi fejlődésének szemmel tartására, továbbá az adatbányászat jogi kérdéskörének legérdekesebb vetületeire, mint a szerzői jogi felhasználás egyik előzetes feltételére. Ezt követően Grad-Gyenge Anikó a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar dékánhelyettese, valamint az ottani Üzleti Jogi Tanszék tanszékvezető habilitált egyetemi docense ismertette véleményét felkért hozzászólóként. Elsősorban, Mezei zárására reagálva felhívta a figyelmet az adatbányászattal kapcsolatos jelenlegi európai uniós jogalkotási folyamatokra. A szerzői jog szabályozásának lehetőségét nem veti el, és itt is említi a jelenlegi, e témában zajló jogalkotási törekvéseket. Abban egyetért Mezeivel, hogy amennyiben a szerzői jog szükségképpen csak az emberhez kapcsolódóan létezhet, ebben az esetben a mesterséges intelligencia nem lehet alanya ezen jogterületnek. Ez az állásfoglalás felveti a kérdést, hogy lehet-e egy mesterséges intelligencia által készített produktum kreatív, egyedi alkotás, hol van a határa az emberi gondolatnak. Mielőtt azonban közvetlenül arra a helyzetre készülnénk fel, hogy hogyan szabályozzunk egy olyan szerzői jogi világot, amelyet a mesterséges intelligencia dominál, – az önvezető autók analógiájával élve – Grad-Gyenge inkább a fokozatosságra helyezné a hangsúlyt. A fokozatosságot pedig a gyakorlati tapasztalatok indokolják, hiszen amíg még csak részben van jelen a mesterséges intelligencia a szellemi alkotások területén, ezen csekélyebb részvétel hatásait szükséges lekövetni a jogi szabályozással, a teljes „mesterséges intelligencia-világ” helyett. A folytonosság jelen lépcsőjénél említhetők a felhasználók információs jogai, a jogdíj jogosultjának meghatározása, vagy a stílus mesterséges intelligencia által történő lemásolása elleni fellépés mint olyan aspektusok, amelyekre már most is megnyugtató lenne jogi válaszokat találni.

A felkért hozzászóló összegzően úgy véli, hogy a mesterséges intelligencia szerzői jogának esetleges jövőbeli szabályozása attól függ, hogy a lehetséges szélesebb térnyerés következtében kiformálódik-e egy olyan jogos érdek, védendő érték, amely a jog eszközeit igényelheti azonos módon, mint az emberi szerzőknél.

Az előadás során a közönség mélyebb megértésre tehetett szert a mesterséges intelligencia és a szerzői jog egymáshoz való viszonyával kapcsolatban. Talán a legfontosabb konklúzió a tudományos diskurzus sokszínűsége és ebben Mezei Péter álláspontjának újszerűsége, hiszen gondolatai nem illeszkedik a mesterséges intelligenciával szembeni általános vélekedések közé. A legtöbb jogi szempontú megközelítés elengedhetetlennek tartja a mesterséges intelligencia bármilyen megjelenési formájának jogi szabályozását, az esetek túlnyomó többségében a bizonytalanságok okozta félelem csillapítása érdekében. Ezzel szemben az előadó álláspontjának nóvuma ennek a szükségszerűségnek az elvetésében rejlik. Emellett az elméleti alapvetéseken túl az empirikus kutatások eredményével még teljesebb képet kaphattak a hallgatók nem csupán a jogi, hanem a társadalmi megítélés kérdéskörében is. Mezei Péter előadása hozzájárult mind a mesterséges intelligencia általános jelenségének, mind a szellemi alkotásokra kifejtett hatásának alaposabb megértéséhez, valamint rávilágított azokra a csomópontokra, amelyek továbbgondolásra sarkallhatnak mindenkit, aki a területtel foglalkozik, vagy foglalkozni szeretne. 

_____________________________________________

Készült 138965. számú NKFIH pályázat és a Mesterséges Intelligencia Nemzeti Laboratórium keretében az Innovációs és Technológiai Minisztérium, valamint a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal támogatásával.

_____________________________________________

Az írás a szerző véleményét tartalmazza, és nem értelmezhető a TK hivatalos állásfoglalásaként.

Címkefelhő

alapjogok európai bíróság európai bizottság tagállami mozgástér ttip európai parlament belső piac fogyasztóvédelem tisztességtelen szerződési feltétel jogállamiság diszkrimináció alkotmánybíróság európai központi bank gazdasági és monetáris unió versenyjog kúria állami támogatás uniós értékek demokrácia jogegységi határozat előzetes döntéshozatali eljárás nemzeti érdek közös kereskedelempolitika euró eu alapjogi charta brexit arányosság elve szociális jog irányelvek átültetése european convention of human rights kásler-ítélet fizetésképtelenségi rendelet választás oroszország eusz 7. cikke human trafficking egységes piac európai bizottság elnöke human rights környezetvédelem adatvédelem fenntartható fejlődés ultra vires aktus bevándorlás közös kül- és biztonságpolitika ceta német alkotmánybíróság btk trump nafta közigazgatás wto tpp migráció nemzeti bíróságok russia menekültkérdés fundamental rights strasbourgi bíróság panpsychism szolidaritás ukraine crisis bankunió personhood polgári kezdeményezés magyarország szankció syngamy kötelezettségszegési eljárás environment eu sanctions energiapolitika ecthr európai integráció civil törvény compliance devizakölcsön alkotmányjog prison conditions ukrán válság fővárosi közgyűlés surrogacy európai parlamenti választások fogyatékosok jogai ebh államcsőd közbeszerzés felsőoktatás normakontroll kiotói jegyzőkönyv national courts internet verseny szabadsága magyar helsinki bizottság szülő nők helyzete likviditás külkapcsolatok állampolgárság lex ceu eljárási alkotmányosság versenyképesség adójog consumer protection platformtársadalom halálbüntetés vesztegetés peschka menekült hatáskörmegosztás european court of human rights nemzetközi magánjog közjogtudomány adózás európai politikai pártok; single market adókövetelés hálapénz jogelmélet fal dajkaterhesség környezetvédelmi politika családi jog zaklatás gmo-szabályozás pártfinanszírozás retaliation adatmegőrzési irányelv fizetésképtelenségi eljárás schuman-nyilatkozat dublin iii egyesült királyság áruk szabad áramlása öröklési jog szegregáció beruházásvédelem gmo-mentesség központi bankok európai rendszere európai politikai közösség hungary közerkölcs sokszínű európa alapító atyák vallásszabadság első alkotmánykiegészítés 1951-es genfi egyezmény egészségvédelem uniós polgárság irányelvek szabályozáshoz való jog european neighbourhood policy hatáskör-átruházás politikai pártok european court of justice kisebbségek juncker bizottság obamacare strasbourgi esetjog tényleges életfogytiglan közigazgatási perrendtartás ártatlanság vélelme jog és irodalom elsőbbség elve kohéziós politika sokféleség energiahatékonysági irányelv születésszabályozás parlament európai bíróság elnöke új btk. általános közigazgatási rendtartás alapjogi charta legitimáció erdély ukraine régió fizetésképtelenség; energiaunió eurasian economic union hobby lobby véleménynyilvánítás szabadsága lenaerts törökország kikényszerítés konferencia székelyföld autonomy of eu legal order jogharmonizáció; dcfta büntetőjog média hatékony jogvédelem szabadságvesztés történelmi konfliktusok személyek szabad mozgása law in literature uk report inviolability of eu legal order csődjog; jogos védelem országgyűlés franciaország uniós válságkezelés európai jog szociális deficit law as literature európai szomszédságpolitika mulhaupt european values többségi demokrácia; european central bank áldozatvédelem sajtószabadság németország lojális együttműködés európai tanács európai emberi jogi egyezmény letelepedés szabadsága lengyel alkotmánybíróság brit jelentés olaszország népszavazás german constitutional court végrehajtás válság lengyelország ingatlanadó-követelés article 7 teu common commercial policy omt értékközösség egyesülési jog szíria uniós jog sérthetetlensége kiskereskedelmi különadó jogállamiság-védelmi mechanizmus excessive deficit nyilvános meghallgatás rule of law egyenlő bánásmód görögország muršić érdekközösség velencei bizottság lengyel alkotmánybíróság uniós jog autonómiája eu klímapolitika exclusionarism kommunikáció democracy európai unió alapjogi ügynoksége emberi méltóság pénzügyi válság ügynökprobléma gazdasági szankciók civil jogállamiság infrastruktúrához való hozzáférés kvótakereskedelem protectionism datafication reklámadó

Archívum