Kálmán KingaA Társadalomtudományi Kutatóközpont „A mesterséges intelligencia jogi környezetének kihívásai” című MILAB részprojektének keretében került sor 2021. november 11-én Mezei Péter „Mesterséges intelligencia és szerzői jog” című online előadására. Dr. Mezei Péter a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara Összehasonlító Jogi és Jogelméleti Intézetének habilitált egyetemi docense, valamint a finnországi University of Turku címzetes egyetemi docense. Ezen túl a Szerzői Jogi Szakértő Testület tagja, továbbá az European Copyright Society választott tagja. Eddigi kutatói pályája során kiemelt figyelmet szentelt a szerzői jog és a digitalizáció kapcsolatának, amely fókuszon belül jelenleg a mesterséges intelligencia kihívásaival foglalkozik kiemelten.
Mezei előadását azzal az alaptétellel kezdte, hogy a jog egy fikció. Azt tekintjük általánosan jognak, amit annak fogadunk el társadalmi szinten és ezzel a szemmel kell tekinteni a szellemi tulajdonjog területére is. A jog ezáltal tűrte és tűri a folyamatos módosításokat a bomlasztó technológiai fejlesztések tükrében, amelyek hozzájárultak a jog fejlődéséhez a hangoskönyvtől elkezdve a gramofonon át a közös jogkezelésig. Ez különösen igaz az internet világára. Mára az internetes platformok generálják mind a szerzői tartalmak készítését, mind annak fogyasztását elmosva ezzel a határokat szerző, fogyasztó és szolgáltató között.
Ebben a folyamatosan fejlődő szerzői jogi együttélésben bukkant fel a mesterséges intelligencia. Ehelyütt az előadó kitért röviden a mesterséges intelligencia történetére, felidézve az első gondolkodókat (Ada Lovelace, Charles Babbage, Claude Shannon és Alan Turing), akik mind a mai napig meghatározzák a témával kapcsolatos megközelítésünket. A szellemi tulajdon és a mesterséges intelligencia kapcsolata először a ’60-as években merült fel az Amerikai Egyesült Államokban. Azóta a mesterséges intelligencia térnyerése fokozatosan egyre jelentősebbé válik mindennapi életünkben, elég csupán a Google Translate-re, vagy az Alexa virtuális asszisztensre gondolni. Ettől az egyre szembe tűnőbb jelenségtől a szerzői jog tárgyai sem maradhattak érintetlenek: a mesterséges intelligencia megjelent a film- és zeneiparban (mesterséges intelligencia mint színész vagy zeneszerző, aki befejezi Beethoven szimfóniáját), a művészetekben (digitális festmények), az irodalomban (mesterséges intelligencia mint író és költő) és a hírpiacon (mesterséges hírolvasás, deepfake) egyaránt. Mindennek tükrében felmerül a kérdés, hogy készen áll-e a jog a mesterséges intelligencia okozta paradigmaváltásra. Újra kell írnunk a szerzői jogi fikcióinkat az algoritmusok korában?
Mezei szerint erre a kérdésre két lehetséges irányú válasz adható: vagy pozitívan tekintünk a mesterséges intelligencia felé és azt mondjuk, hogy van helye az általa készített műveknek a szerzői jogi szabályozásban, vagy negatív/szkepticista attitűdöt képviselünk és mindezt elutasítjuk. Amennyiben a második álláspontra helyezkedünk, a mesterséges intelligencia által készített produktum így nem lesz feltétlen a szerzői jogi szabályozás tárgya/célja/alanya.
Az állásfoglaláshoz szükséges áttekinteni a mesterséges intelligencia mibenlétét. A jelenséget számos irányból lehet definiálni: attól függően, hogy szoftverhez, vagy hardverhez-csatlakozik-e; erős vagy gyenge kompetenciájú-e; vagy aszerint, hogy rendszerként, entitásként, vagy tudományként tekintünk-e rá. Szerzői jogi szempontból azonban kizárólag egy technológiaként lehet rá tekinteni a sok más modern megoldás közül, amely különböző mértékű részeket tud átvállalni a szellemi alkotás folyamataiban. Így egyaránt bevonható a kódolás, a gépi tanulás (input) vagy a tartalom (output) létrehozásának érdekében. Ettől függően az eszköztől kezdve a segéden át az alkotóig elérve sokféle szerepben, vagy helyzetben helyezhető el a mesterséges intelligencia. Az előadás további részében az output felhasználás, tehát a gépek által generált „művek” szerzői jogi értékelése került a középpontba, amely Mezei jelenlegi főbb kutatási területét is képezi. Mindaddig, amíg technológiaként tekintünk a mesterséges intelligenciára, a felette gyakorolt humán kontrollból kifolyólag nem beszélhetünk szerzői jogi dilemmáról a felmerülő szabályozási folyamat során. A dilemma ott kezdődik, amikor a gépre hagyjuk teljesen a fejlesztést.
Ez utóbbi felállás számos megválaszolatlan kérdés előtt nyit ajtót. Feleslegessé válik az emberi erőforrás, ha a mesterséges intelligencia önállóan is képes alkotni? Lesz piaca a mesterséges intelligencia által készített tartalmaknak? Az előadó szerint ezekre a kérdésekre csak idő kérdése, hogy mikor lesz igenlő a válasz. A harmadik kérdésként mindezen tartalmak szellemi tulajdonvédelmének szükségessége merül fel, ezen belül is a szerzői jog, mint szabályozási megoldás indokoltsága. Ha végig elemezzük a mesterséges intelligencia felépítését, láthatjuk, hogy már most sem esik teljesen kívül a szerzői jog védelmi hálóján: részelemei besorolhatók már létező kategóriákba, mint szoftver, mint adatbázis és mint emberi közreműködéssel elérhető szerzőség. Ezzel szemben számos antropocentrikus aspektus megoldatlansága még bizonytalanságot okozhat, ilyen például a mesterséges intelligencia lehetséges jogalanyisága, a jogpolitikai célok, a védelmi idő, az eredetiség vagy a kártérítés kérdésköre.
Ezek olyan, a speciális jogszabályi igazításokat megelőző szerzői jogi szabályozási kérdések, amelyek határozott megoldását megelőzően semmiképpen sem érdemes a szerzői jog esetleges átstrukturálásán gondolkozni az előadó szerint. Mezei úgy látja, hogy a klasszikus szerzői jogban (műalkotások) nincs jelen pillanatban helye nem emberek által létrehozott tartalmaknak. Kitér ugyanakkor arra, hogy rengeteg más, igazolható álláspont létezik, a mesterséges intelligencia szerzőségétől kezdve a sui generis szemléletmódon keresztül a kapcsolódó jogi védelem kiterjesztéséig bezárólag. A mesterséges intelligenciáért vállalhatja a felelősséget a terjesztője, a munkáltató vagy az az ember, aki a tartalom létrehozásáért felel. A diskurzus során még maga a szerzőség jogi védelmének szükségessége is megkérdőjeleződött, azonban ezek a hangok többnyire kisebbségben maradnak. Mezei is úgy véli, hogy a szerzői jog addig szerzői jog, ameddig célja és tárgya az emberhez, az emberi érdekek védelméhez köthető és az emberek által gyakorolható.
Az elméleti keretrendszer és a tudományos diskurzus irányainak felvázolását követően egy empirikus kutatás került bemutatásra az előadás folyamán. Mezei Péter Alina Trapova, olasz szerzői jogásszal közösen a mesterséges intelligenciának az európai újságírás területén betöltött szerepét kutatja empirikus módszerekkel. Legfőbb hipotézisük szerint a mesterséges intelligencia az újságírás kizárólag adatintenzív munkafolyamataiban vesz részt, amely elvitathatatlan előnyökkel jár (gyors tartalomfejlesztés, bővülő tartalomkínálat, adminisztratív feladatok átvétele). Az új technológia alkalmazása ezen a területen is felveti a szerzői jogi védelem szükségességének kérdését. Ebből kifolyólag a kutatók megvizsgáltak 10 európai natural language generation (NLG, az emberi nyelvek és a gépi kódok közti kompatibilitást segítő mesterséges intelligenciák) szolgáltatót arra keresve a válaszokat, hogy ezen cégek milyen arányban támogatják bármilyen sajtóorgánumok munkáját, tehát mennyire alkalmasak ezek a programok akár helyettesíteni az emberi szerzőket. Az alapvető következtetés szerint a jelenleg létező NLG szolgáltatók eszközként működtetik a mesterséges intelligencia alapú szolgáltatásokat, és az ügyfél sajtóorgánumoknak jelentős befolyásuk van a végeredmény tekintetében.
Ezt követően a kutatás az emberi oldalt mutatja be, a média és kommunikáció területén dolgozó szakembereknek a mesterséges intelligencia újságírás területére történő bevonásának gondolatához viszonyulásán keresztül. Az újságírók hasznosnak tartják a mélyebb, hosszabb kutatást igénylő feladatok esetében az algoritmusok alkalmazását, míg a kiadók kissé tartózkodóbbak. Az olvasók oldaláról ugyanakkor fontosabbnak bizonyul a tartalom megbízhatósága, mélysége és alapossága, mint a szerző kifejezett személye. Mindebből összefoglalóan arra lehet következtetni, hogy az újságírás területén a mesterséges intelligencia megjelenése nem vonta magával a szerzői jogi kérdések megjelenését vagy elszaporodását, a válaszok alapján ez nem merül fel a média területén. Az európai újságírás esetében nincs releváns jogi indok arra, hogy a szerzői jogot a mesterséges intelligencia révén antropocentrikusan módosítsuk, a kifejezett szerzői jogi védelem elmaradása nem jár számottevő negatív következményekkel. Ezzel szemben viszont több olyan előnye van a mesterséges intelligencia alkalmazásának, amelyből a szakma rengeteget profitálhat, mint például a gyorsaság, az alaposabb munka és az újságírók „felszabadítása” az érdemibb, kreatívabb feladatok ellátására.
Mezei Péter előadása zárásaként felhívta mindenki figyelmét a terület jogi fejlődésének szemmel tartására, továbbá az adatbányászat jogi kérdéskörének legérdekesebb vetületeire, mint a szerzői jogi felhasználás egyik előzetes feltételére. Ezt követően Grad-Gyenge Anikó a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar dékánhelyettese, valamint az ottani Üzleti Jogi Tanszék tanszékvezető habilitált egyetemi docense ismertette véleményét felkért hozzászólóként. Elsősorban, Mezei zárására reagálva felhívta a figyelmet az adatbányászattal kapcsolatos jelenlegi európai uniós jogalkotási folyamatokra. A szerzői jog szabályozásának lehetőségét nem veti el, és itt is említi a jelenlegi, e témában zajló jogalkotási törekvéseket. Abban egyetért Mezeivel, hogy amennyiben a szerzői jog szükségképpen csak az emberhez kapcsolódóan létezhet, ebben az esetben a mesterséges intelligencia nem lehet alanya ezen jogterületnek. Ez az állásfoglalás felveti a kérdést, hogy lehet-e egy mesterséges intelligencia által készített produktum kreatív, egyedi alkotás, hol van a határa az emberi gondolatnak. Mielőtt azonban közvetlenül arra a helyzetre készülnénk fel, hogy hogyan szabályozzunk egy olyan szerzői jogi világot, amelyet a mesterséges intelligencia dominál, – az önvezető autók analógiájával élve – Grad-Gyenge inkább a fokozatosságra helyezné a hangsúlyt. A fokozatosságot pedig a gyakorlati tapasztalatok indokolják, hiszen amíg még csak részben van jelen a mesterséges intelligencia a szellemi alkotások területén, ezen csekélyebb részvétel hatásait szükséges lekövetni a jogi szabályozással, a teljes „mesterséges intelligencia-világ” helyett. A folytonosság jelen lépcsőjénél említhetők a felhasználók információs jogai, a jogdíj jogosultjának meghatározása, vagy a stílus mesterséges intelligencia által történő lemásolása elleni fellépés mint olyan aspektusok, amelyekre már most is megnyugtató lenne jogi válaszokat találni.
A felkért hozzászóló összegzően úgy véli, hogy a mesterséges intelligencia szerzői jogának esetleges jövőbeli szabályozása attól függ, hogy a lehetséges szélesebb térnyerés következtében kiformálódik-e egy olyan jogos érdek, védendő érték, amely a jog eszközeit igényelheti azonos módon, mint az emberi szerzőknél.
Az előadás során a közönség mélyebb megértésre tehetett szert a mesterséges intelligencia és a szerzői jog egymáshoz való viszonyával kapcsolatban. Talán a legfontosabb konklúzió a tudományos diskurzus sokszínűsége és ebben Mezei Péter álláspontjának újszerűsége, hiszen gondolatai nem illeszkedik a mesterséges intelligenciával szembeni általános vélekedések közé. A legtöbb jogi szempontú megközelítés elengedhetetlennek tartja a mesterséges intelligencia bármilyen megjelenési formájának jogi szabályozását, az esetek túlnyomó többségében a bizonytalanságok okozta félelem csillapítása érdekében. Ezzel szemben az előadó álláspontjának nóvuma ennek a szükségszerűségnek az elvetésében rejlik. Emellett az elméleti alapvetéseken túl az empirikus kutatások eredményével még teljesebb képet kaphattak a hallgatók nem csupán a jogi, hanem a társadalmi megítélés kérdéskörében is. Mezei Péter előadása hozzájárult mind a mesterséges intelligencia általános jelenségének, mind a szellemi alkotásokra kifejtett hatásának alaposabb megértéséhez, valamint rávilágított azokra a csomópontokra, amelyek továbbgondolásra sarkallhatnak mindenkit, aki a területtel foglalkozik, vagy foglalkozni szeretne.
_____________________________________________
Készült a 138965. számú NKFIH pályázat és a Mesterséges Intelligencia Nemzeti Laboratórium keretében az Innovációs és Technológiai Minisztérium, valamint a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal támogatásával.
_____________________________________________
Az írás a szerző véleményét tartalmazza, és nem értelmezhető a TK hivatalos állásfoglalásaként.