jtiblog

A Jogtudományi Intézet blogoldala

Covid19, karantén, választójog

2021. május 31. 7:39
Takács Judit
joghallgató, ELTE ÁJK

Milyen alkotmányossági problémák merülhetnek fel a koronavírusban érintettek választójogával kapcsolatban? Hogyan kezelték ezt a kérdést azok az államok, amelyek tartottak választásokat? Mely megoldások lehetnek alkotmányosan elfogadhatók, s melyek nem igazolhatók semmiképpen? Hogyan hatott a világjárvány az alternatív szavazási módok elterjedtségére és elfogadottságára? Milyen tanulságokat tud Magyarország mindebből levonni a 2022-es országgyűlési választásokra és a távolabbi jövőre tekintettel?

1. A kérdés aktualitása

Már több mint egy év eltelt azóta, hogy a Covid19 része lett az életünknek, és átírta a mindennapjainkat, arra késztetve minket, hogy rövid idő alatt megszokott életvitelünket egy teljesen új helyzethez igazítsuk. Mivel a koronavírusra adott állami reakciók közül sok érinti alapvető jogainkat, így több alkotmányossági dilemmával is szembesülünk, melyeket nem egyszerű feloldani. A választójog is olyan alkotmányos jogunk, mellyel kapcsolatban számos kérdés felmerül a jelenlegi helyzettel összefüggésben. Lehet-e választásokat tartani egy, a világ egészére kiterjedő pandémia idején? Meddig lehet elhalasztani a választásokat anélkül, hogy sérülne az észszerű időközönként tartott választások alapelve? Megvalósul-e a választójog általánossága, ha rengeteg ember nem hagyhatja el otthonát a hatósági házi karantén miatt? Hogyan lehet úgy biztosítani a Covid-fertőzöttek és a karanténba kerülők választójogának gyakorlását, hogy ne sérüljön sem a szavazás közvetlenségének, sem titkosságának alapelve? Ezek olyan kérdések, melyekre az országok kénytelenek voltak reagálni, hiszen a Covid19 több mint egy éve velünk van, és ezalatt jó néhány helyen esedékessé váltak a választások.

A különféle államok különféle válaszokat adtak a felmerült kérdésekre. Az International Institute for Democracy and Electoral Assistance (International IDEA) Global overview of COVID-19: Impact on elections címmel folyamatosan frissülő adatbázist vezet arról, hogy a világ különböző pontjain milyen módon reagáltak a választásokat érintő nehézségekre. Az oldal szerint 2021. 05. 09-ig globálisan legalább 78 országban halasztottak el valamilyen választást a kialakult helyzet miatt, ám legalább 118 országban – számos esetben korábbi halasztások után – végül megtartották a választásokat. Viszont igen eltérő módon oldották meg a folyamat lebonyolítását. Számos országban hoztak új szabályokat annak érdekében, hogy minél inkább lecsökkentsék a vírus terjedésének kockázatát. Így a szavazóhelyiségekben kulcsszerepe volt az olyan higiéniai szabályok bevezetésének, mint például a maszkviselés, a kézfertőtlenítés, a rendszeres szellőztetések vagy annak meghatározása, hogy egyszerre hány személy tartózkodhat a helyiségben.[1] Az ilyen jellegű rendelkezések bevezetése viszonylag egységes képet mutat a megtartott választásokról szóló beszámolókat olvasva, azonban abban már jelentős eltérések vannak, hogy hogyan kezelték a Covid-fertőzöttek és a karanténban lévők csoportját, mennyiben biztosították számukra szavazati joguk gyakorlásának lehetőségét.

A következőkben azt igyekszem körüljárni, hogy milyen alternatívák bevezetésével garantálták az államok, hogy ez a személyi kör is élhessen választójogával, valamint azt vizsgálom, hogy milyen alkotmányossági problémák merülhetnek fel az új megoldásokkal, illetve azzal kapcsolatban, ha egy ország egyáltalán nem tett ilyeneket lehetővé. Teszem ezt annak fényében, hogy hamarosan, 2022-ben Magyarországon is esedékessé válik az országgyűlési választások megtartása, így érdemes lehet kitekintést tenni és megvizsgálni, hogy milyen lehetőségek állnak az állam előtt arra az esetre, ha a világjárvány okozta nehézségekkel még egy év múlva is számolni kell, és melyek azok az alternatívák, amelyek biztosan nem illenének bele a magyar alkotmányjogi szabályozásba és gyakorlatba.

2. A Covidban érintett személyek speciális helyzetének figyelmen kívül hagyása

A megtartott választásokról szóló beszámolókat vizsgálva arra jutottam, hogy számos esetben figyelembe vették a tényt, hogy a Covid19 miatt rengeteg embernek kellett azért távol maradnia a szavazóhelyiségtől, mert hatósági, illetve önkéntes karanténban vagy éppen kórházban tartózkodott. Mindazonáltal több országban egyáltalán nem méltányolták ezt a kérdést. El Salvadorban, a Zöld-foki Köztársaságban vagy Ghánában például semmilyen speciális szavazási opciót nem vezettek be a koronavírus-fertőzöttekre és a karanténba kerülőkre tekintettel, továbbá Belize-ben sem terjesztették ki a választójog delegálásának intézményét a Covidban érintett személyekre. A curaçaói választásokon a becslések szerint körülbelül 2500 ember nem szavazhatott fertőzöttség vagy a Covid19-hez kapcsolódó tünetei miatt, illetve Kazahsztánban sem járulhattak a szavazóurnákhoz azok, akik koronavírusra utaló jeleket mutattak.[2]

Srí Lankán ugyan lehetővé tették, hogy elkülönített szavazófülkékben, meghatározott idősávban a karanténban lévők is szavazhassanak, ám csak abban az esetben, ha már teljesítették a karantén első 14 napját. Ez nagyjából 500 embert fosztott meg a választójoga gyakorlásától. Brazíliában is hasonló megoldást léptettek életbe, ugyanis annak, aki a választások előtt 14 nappal lázas vagy covidos volt, otthon kellett maradnia. Malajziában kicsit megengedőbb volt a szabályozás, mivel a Covid-tüneteket mutatók számukra kijelölt helyen leadhatták szavazatukat, a karanténba kerülők pedig speciális engedéllyel élhettek választójogukkal. Ugyanakkor a Covid-pozitív személyek részére nem állt fenn ez a lehetőség.[3]

Ennél jóval szigorúbban lépett fel Jordánia, ahol a karanténban lévők meghatározott idősávban leadhatták voksukat, ám a koronavírus-fertőzött vagy koronavírus-gyanús emberek bűncselekményt követtek el azzal, ha elmentek szavazni. Chilében szintén nem élhettek választójogukkal a koronavírusban érintettek, mert az állam szankcionálta, ha elhagyták a hatósági karantént. Ennek következtében körülbelül 14 000 ember nem tudott részt venni a lezajlott népszavazáson.[4]

2.1. A választójog mint alapjog

Álláspontom szerint a Covidban érintettek speciális helyzetének negligálása, illetve joggyakorlásuk büntetése a magyar alkotmányjogi szabályozásból kiindulva két okból is megkérdőjelezhető, így egy ilyen „megoldás” felvetése semmiképpen nem lenne igazolható például a 2022-es országgyűlési választásokon. Egyrészt a választójog nem csupán a képviseleti hatalomgyakorlás eszköze, a képviseleti szerveket létrehozó módszer, hanem politikai részvételi jogként alapjog is,[5] tehát gyakorlásának feltételeit biztosítania kell az államnak.[6] Ugyan a választójog nem abszolút jog, azonban korlátozásának meg kell felelnie az alapjog-korlátozás globális mércéjévé és általánosan alkalmazandó zsinórmértékévé vált alapjogi tesztnek, a szükségességi-arányossági tesztnek.[7] Következésképpen a korlátozásnak kell, hogy legyen legitim célja, amely elérésére alkalmas, emellett szükségesnek és arányosnak kell lennie. Az utóbbi kettő alatt azt értjük, hogy nem áll fenn enyhébb eszköz a cél megvalósítására, illetve az elérni kívánt cél arányos a jogkorlátozás súlyával.[8]

 Úgy vélem, hogy nem felel meg a szükségesség altesztjének, tehát nem lehet alkotmányosan igazolható jogkorlátozás, ha az állam a koronavírusos és karanténba kerülő személyeket kizárja a választójoguk gyakorlásából azáltal, hogy nem biztosít alternatív szavazási módszereket, valamint szankcionálja a megjelenésüket a szavazóhelyiségekben. A legitim cél nyilvánvalóan fennáll, hiszen a korlátozás számos egyén élethez való jogának, valamint testi egészséghez való jogának védelmét szolgálja, emellett biztosítja, hogy az állam eleget tegyen intézményes életvédelmi kötelezettségének.[9] A szabályozás alkalmas is ennek a megvalósítására, hiszen azzal, hogy a Covidban érintett személyi körnek otthon kell maradnia, jelentősen lecsökken a továbbfertőzés kockázata. Mindazonáltal számos enyhébb eszköz rendelkezésre áll a jogalkotói cél elérésére, melyek nem avatkoznak be ilyen súlyosan a választójog gyakorlásába.

Többek között alternatív szavazási módok bevezetésével – például levélszavazás, mozgóurna, autóból való szavazás –, illetve speciális idősávok és szavazóhelyek kijelölésével is garantálni lehetne, hogy a koronavírus továbbterjedésének kockázatát minimális szintre redukálják. Jó néhány ország élt is ezekkel az opciókkal, bizonyítva, hogy bár nagyobb szervezéssel és több költséggel jár, de lehet biztosítani, hogy ne kerüljön sor arra, hogy választópolgárok tömegei nem tudnak a szavazóurnákhoz járulni. Ez alapján álláspontom szerint elfogadhatatlan azzal védekezni, hogy csak így lehet reagálni a kialakult helyzetre. Valóban ez az egyik legegyszerűbb megoldás, azonban a választójog klasszikus alanyi jog,[10] vagyis gyakorlása alapvetően nem függhet attól, hogy mekkora munkaterhet ró az államra az alternatív megoldások megszervezése és megvalósítása. Ráadásul az államtól nemcsak azt kívánja meg az alapjogi gyakorlat, hogy tartózkodjon az alapjogok megsértésétől, hanem objektív intézményvédelmi kötelezettsége keretében tevőlegesen is biztosítania kell, hogy azokat a jogosultak gyakorolhassák.[11]

2.2. A választójog általánossága

A másik ok, amiért kifogásolható az államok ilyen jellegű reakciója a covidosok választójogának dilemmájára, az a választójogi alapelvekben, azon belül is a választójog általánosságában keresendő. A választási alapelvek egyrészt a választójog alapjogi mivoltához kapcsolódnak. Például a választójog általánossága levezethető az emberi méltóságból, mely megkívánja, hogy a közösség tagjai maguk dönthessenek arról, kik hozhatnak rájuk nézve kötelező döntéseket. Emellett viszont önálló jelentésük is van:[12] olyan alkotmányos követelmények, melyek biztosítják a választási rendszer demokratikusságát. A választójog általánosságából az következik, hogy csak kivételesen kerülhet sor a választójogból való kizárásra, mert ez a jog a politikai közösség valamennyi tagját megilleti, akik megfelelnek az alkotmányosan igazolható, normatív feltételeknek.[13]

A választójog általánosságát sérti, ha különféle hirtelen meghozott szabállyal ellehetetlenítik számtalan hatósági karanténba kerülő vagy koronavírus-fertőzött ember szavazati jogának gyakorlását. Bár nem feltétlenül szándékosan, de ezáltal olyan privilégiummá válhat a választójog, mellyel a társadalom adott esetben jelentős hányada nem élhet. Így akaratlanul is egyfajta cenzus alakulhat ki, és a választások eredményei torzulhatnak, hiszen a választópolgárok akár jelentős százaléka nem szólhat bele abba, hogy a következő ciklusban ki irányítsa az országot. Természetesen a Covid19 előtt is voltak olyan emberek, akik például betegség miatt nem voltak képesek vagy nem akartak élni választójogukkal, mert az adott szituációban nem tudtak a közélettel is foglalkozni. Azonban a koronavírus olyan helyzetet szült, melyben a választók tömegesen kerülnek hatósági vagy önkéntes karanténba, azaz a kiesés nem néhány, hanem számos emberben mérhető. Közülük feltételezhetően sokan élnének választójogukkal, ha az állam garantálná, hogy önmaguk és mások veszélyeztetése nélkül, biztonságosan leadhatják voksukat. Véleményem szerint egyértelműen sérül a választójog általánossága, ha a választópolgárok rajtuk kívül álló okból nagy arányban nem gyakorolhatják azt. Mindezt úgy, hogy az államnak lenne módja más megoldást találni, hiszen számos ország meg tudta oldani a problémát.

3. Egy sajátos megoldás alkotmányossági problémái

Mielőtt bemutatnám, hogy milyen működőképes és alkotmányjogilag sokkal kevésbé megkérdőjelezhető megoldások merültek fel a Covid19 alatt megtartott választásokon, kitérnék még egy olyan esetre, mely bár lehetővé tette a koronavírusban érintettek számára a választást, mégsem tartom alkotmányosan igazolhatónak a módszerét. Izlandon többek között olyan megoldást dolgoztak ki a 2020. 06. 27-én megtartott elnöki választásra, mely szerint azok a személyek, akik karanténba kerültek, le tudták adni szavazatukat az autójukból egy kijelölt parkolóhelyen. Ezzel magában nem is lenne probléma, több ország élt is ilyen alternatívával. Csakhogy a részletszabályokat elég sajátosan alakította ki az állam. Az Igazságügyi Minisztérium szerint a személynek főszabály szerint egyedül kellett lennie az autóban, nem szállhatott ki, és sem az ajtókat, sem az ablakokat nem nyithatta ki. Ebből fakadóan a szavazata leadására úgy került sor, hogy leírta a jelölt nevét, akire szavazni kívánt, majd megmutatta azt a választási iroda képviselőjének, aki ezt rögzítette.[14]

3.1. A szavazás titkossága

Meglátásom szerint ez a szabályozás két választási alapelvvel, a szavazás titkosságával és a szavazás közvetlenségével sem áll összhangban. A szavazás titkossága olyan feltétlen érvényesülést kívánó követelmény, mely garantálja, hogy egy adott választópolgár által leadott szavazat tartalma ne lehessen rekonstruálható, a szavazatszámláló bizottság vagy más ne tudja megállapítani, hogy a személy kire adta le voksát.[15] Ez az elvárás egyáltalán nem tud érvényesülni az izlandi megoldás keretében, hiszen a választó személye és a szavazatának tartalma összekapcsolódik azáltal, hogy fel kell mutatnia a választási iroda képviselőjének, kire szeretne szavazni. Mindez számos embert eltántoríthat választójogának gyakorlásától, mivel nem biztosított az anonimitás, ami sokaknál garanciális szerepet játszik abban, hogy elmennek szavazni. Hiszen a névtelenség védi meg őket attól, hogy a jövőben bármilyen élethelyzetben hátrányos helyzetbe kerüljenek abból fakadóan, hogy korábban bizonyos személyekre, bizonyos pártokra adták le a voksukat.

A választás legitimitását és demokratikusságát is alááshatja, ha emiatt sokan nem vesznek részt rajta. Mivel akár hasonló helyzet is kialakulhat, mint azokban az esetekben, melyekben nem biztosították a covidosoknak és a karanténban lévőknek a választójog gyakorlását. Azaz a politikai közösség bizonyos hányada nem fog a szavazóurnákhoz járulni, így a megválasztott hatalomgyakorló demokratikus legitimációja nem a politikai közösség egészétől, hanem csak bizonyos százalékától fog származni. Vitathatatlan, hogy minden esetben vannak olyanok, akik nem mennek el szavazni, tehát sosem a politikai közösség egésze legitimálja a képviseleti szerveket. Azonban ezzel a módszerrel az a fő probléma, hogy a hatósági karantén nem egy-két személyt, hanem számos embert érint, akik közül valószínűleg sokan szavaztak volna, ha az állam eleget tesz feladatának, és olyan szabályozást alakít ki, mely a választási alapelveknek megfelel. Az országoktól tehát elvárható, hogy olyan rendszert alkossanak, mely nem eltántorítja az embereket választójoguk gyakorlásától, hanem elősegíti, hogy a politikai közösség minél nagyobb számban részt tudjon venni a választáson.

3.2. A szavazás közvetlensége

A másik kivetnivaló ebben a megoldásban az, hogy nem garantálja a szavazás közvetlenségét. Hiszen végső soron a választási iroda képviselője rögzíti, hogy kire szeretne szavazni a választópolgár, azaz ő adja le helyette a szavazatot. A közvetlenség viszont azt hivatott biztosítani, hogy a választó és a megválasztott közé ne ékelődjön be közvetítő, a választópolgár helyett ne más gyakorolja szavazati jogát. Ugyanis személyhez kötött döntésről van szó, vagyis a jog alanya és a jog gyakorlására feljogosított nem választható el egymástól.[16] Értelemszerűen az izlandi megoldásban a választási iroda képviselőjének azt a személyt kell megjelölnie a szavazólapon, akit a választó megnevez, tehát nem arról van szó, hogy egy köztes grémium, például elektori testület kerülne a képbe. Ám úgy gondolom, hogy a szavazás közvetlenségének mégis azzal lehetne teljességgel eleget tenni, ha a választópolgár maga tölthetné ki a szavazólapot az autójában, majd a kitöltött lapot adhatná le. Nyilván az előbbi megoldás teljesebben tudja biztosítani, hogy véletlenül se merüljön fel annak kockázata, hogy a karanténban lévő személy megfertőz valakit. Azonban megfelelő higiéniai szabályokkal és védőfelszerelés biztosításával az utóbbi opció is megvalósítható, ahogyan az több ország példájában meg is mutatkozott.

Mindemellett fontos megemlíteni, hogy a közvetlenséget nem követeli meg minden ország alkotmánya. Például az Egyesült Királyságban hagyományosan van arra lehetőség, hogy a választópolgárok megbízzanak valakit, aki leadja helyettük szavazatukat.[17] Számos más országban is alkalmazták ezt az alternatívát, és lehetővé tették, hogy például azok, akik karanténban vannak, delegálhassák választójogukat. Volt ilyen opció az Egyesült Királyság mellett többek között Hollandiában, Spanyolországban, illetve Horvátországban is.[18] Ugyanakkor Magyarországon alkotmányos elvárás a szavazás közvetlensége,[19] tehát az államnak mindenképpen ki kellene zárnia az ilyen jellegű megoldásokat, ha úgy alakulna, hogy 2022-ben még mindig napirenden kellene lennie a kérdésnek, hogy mi történjen a hatósági karanténban lévők választójogával. Mindenesetre az utóbbi időszak számos más pozitív példát is hozott a kérdésben, hiszen – ahogyan már említettem – sok országban figyelemmel voltak a Covidban érintettek helyzetére, és változatos alternatívákat dolgoztak ki annak érdekében, hogy ők is leadhassák szavazatukat.

4. Előremutató alternatívák a probléma megoldására

Bulgáriában, Csehországban, Moldovában, Portugáliában vagy Romániában a karanténban lévők, illetve a Covid-betegek mozgóurnát igényelhettek, valamint Olaszországban, Litvániában vagy Észak-Macedóniában is volt lehetőség otthonról szavazni. Természetesen a folyamat nem volt mindenhol zökkenőmentes, és a bürokratikus akadályok miatt sem sikerült mindenkinek biztosítani ezt az opciót, hiszen sok esetben a mozgóurnára való regisztráció határideje túl korai volt. Így például Grúziában sokan lemaradtak erről a lehetőségről, mert a határidő után jelentkeztek náluk a koronavírusos tünetek. Emellett többek között Horvátországgal kapcsolatban is ki lehet emelni, hogy hiába lehetett a választás napján délig igényelni a mozgóurnát, nem volt kapacitás arra, hogy valamennyi megkeresésnek eleget tudjanak tenni.[20]

Ezzel együtt más megoldások is felmerültek. Például Csehországban, Izraelben, Litvániában, Hollandiában vagy az Amerikai Egyesült Államok több tagállamában is volt lehetőség autóból leadni a szavazatot. A postai szavazás intézménye az Egyesült Államok mellett elérhető volt Indiában, Hollandiában, Németországban, Dél-Koreában, az Egyesült Királyságban, Lengyelországban vagy Spanyolországban is. Továbbá sok helyen elkülönített szavazóhelyiségeket alakítottak ki. Például Izraelben a házi karanténban lévők vehették ezeket igénybe, amennyiben viseltek kesztyűt és maszkot. Jamaicán a koronavírus-fertőzöttek élhettek ezzel az opcióval meghatározott idősávban, de nem érkezhettek tömegközlekedéssel. Dél-Koreában is biztosított volt ilyen alternatíva, sőt Indonéziához és Ukrajnához hasonlóan azokat a személyeket is ide irányították át, akiknél a testhőmérséklet ellenőrzésekor hőemelkedést észleltek. Csehországban pedig például kórházakban alakítottak ki speciális szavazóhelyeket.[21]

Emellett Dél-Koreában és Spanyolországban arra is volt lehetőség, hogy a karanténban lévők meghatározott idősávban, a hivatalos szavazási idő után vagy annak utolsó órájában menjenek el leadni voksukat. További alternatívaként az előzetes szavazás opciója is felmerült többek között Új-Zélandon, Portugáliában, Bermudán vagy Oroszországban. Az utóbbi államban otthonról és elektronikusan is lehetett voksolni. Új-Zélandon ezenfelül online, telefonon, sőt kórházakban, karanténlétesítményekben és szociális otthonokban is lehetővé tették a szavazást. Izrael is hasonlóan járt el, hogy minél több embernek garantálhassa a választójog gyakorlását, így a kórházak Covid19-szárnyai mellett a kijelölt Covid19-hotelekben, mi több a Ben-Gurion nemzetközi repülőtéren is állítottak fel szavazófülkéket.[22]

Ezek az alternatív szavazási megoldások nyilvánvalóan messze nem tökéletesek, hiszen így sem volt lehetősége minden olyan covidosnak vagy hatósági karanténba kerülőnek gyakorolni a választójogát, aki szerette volna. Ráadásul, ha beleásnánk magunkat a szabályozások részleteibe, akkor bizonyosan számos alkotmányossági problémára is fény derülne, melyeket indokolt lenne orvosolni. Mégis nagyon pozitívan értékelem, hogy sok államnak nem kerülte el a figyelmét, hogy a higiéniai szabályok és egyéb korlátozások mellett olyan speciális szavazási opciók kidolgozására is fókuszáljon, melyek nemcsak a választás biztonságban való megtartását, hanem annak demokratikusságát is garantálják. Mindezek a konklúziók Magyarországnak is jó példával szolgálhatnak akár 2022-re, akár a későbbi évekre tekintettel.

5. Összegzés

Természetesen volna még mit csiszolni rajtuk, ám ezek a kezdeményezések a jövőre nézve kiindulópontként és tanulságként is szolgálhatnak. A különféle országok reakciói iránymutatást jelenthetnek abban, hogy mi mindent kell számításba venni a választások szervezésekor arra az esetre, ha a Covid mégsem tűnne el olyan gyorsan az életünkből, mint ahogyan azt várjuk, illetve, ha más hasonló kihívások elé kerülnénk az elkövetkezendő években. Az eddig megtartott választások tanulmányozásából világossá válhat előttünk, hogy milyen hibákat nem szabad elkövetnünk, valamint milyen elvek mentén és milyen módszerekkel tudunk kialakítani alkotmányosan is elfogadható megoldást. Olyan megoldást, amely lehetővé teszi a választások megtartását – biztosítva az észszerű időközönként tartott választások követelményét –, de emellett a választójog általánosságát és egyenlőségét, továbbá a szavazás közvetlenségét és titkosságát is garantálja, és nem sodor veszélybe emberi életeket olyan speciális szituációban, mint például egy világjárvány.

Arról nem is beszélve, hogy ez a rendkívüli helyzet abban is segítségünkre lehet, hogy kitágítsuk a választásokról alkotott felfogásunkat, és nyitottabbá váljunk olyan új alternatívákra, melyek a technológiának köszönhetően elérhetővé váltak. Ezek adott esetben azt is lehetővé tehetik, hogy minél több választópolgár éljen választójogával, így kiszélesítve a képviseleti szervek legitimációs bázisát és erősítve a demokratikus berendezkedést. Kétségtelen, hogy egyelőre bizonyosan hangsúlyos marad a személyes részvétel a választásokon, azonban az új lehetőségek megjelenése nagyobb mozgásteret adhat a választópolgároknak.

_____________________________________________

[1] Global overview of COVID-19: Impact on elections. In: International Institute for Democracy and Electoral Assistance (International IDEA), 2021. 05. 09. [Letöltés: 2021. 05. 10.] (a továbbiakban: International IDEA – Covid19 és választójog)

[2] International IDEA – Covid19 és választójog

[3] International IDEA – Covid19 és választójog

[4] International IDEA – Covid19 és választójog

[5] Bodnár Eszter: Választójog. In: Jakab András – Fekete Balázs (szerk.): Internetes Jogtudományi Enciklopédia (Alkotmányjog rovat, rovatszerkesztő: Bodnár Eszter, Jakab András), 2016. [2]-[3] [Letöltés: 2021. 03. 02.] (a továbbiakban: Bodnár: Választójog)

[6] 1/2013. (I. 7.) AB határozat [54]

[7] Gárdos-Orosz Fruzsina: Az alapjogok korlátozása. In: Jakab András – Könczöl Miklós – Menyhárd Attila – Sulyok Gábor (szerk.): Internetes Jogtudományi Enciklopédia (Alkotmányjog rovat, rovatszerkesztő: Bodnár Eszter, Jakab András), 2020. [40-41] [Letöltés: 2021. 03. 02.], továbbá Bodnár: Választójog [20]

[8] Somody Bernadette – Szabó Máté Dániel – Vissy Beatrix – Dojcsák Dalma: Alapjogi tanok I. Budapest: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2018. pp. 63-67. (a továbbiakban: Somody – Szabó – Vissy – Dojcsák: Alapjogi tanok I.)

[9] Az állam életvédelmi kötelezettségéről lásd: Somody – Szabó – Vissy – Dojcsák: Alapjogi tanok I. pp. 103-104.

[10] Bodnár: Választójog [6]

[11] Somody – Szabó – Vissy – Dojcsák: Alapjogi tanok I. p. 53., pp. 56-57.

[12] Bodnár: Választójog [5], [19]

[13] Bodnár Eszter – Pozsár-Szentmiklósy Zoltán (szerk.): Alkotmányos tanok I. Budapest: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2018. p. 85. (a továbbiakban: Bodnár – Pozsár-Szentmiklósy: Alkotmányos tanok I.)

[14] International IDEA – Covid19 és választójog

[15] 32/2004. (IX. 14.) AB határozat, ABH 2004, 446, 455., továbbá Bodnár – Pozsár-Szentmiklósy: Alkotmányos tanok I. p. 88.

[16] Bodnár: Választójog [7], továbbá Bodnár – Pozsár-Szentmiklósy: Alkotmányos tanok I. p. 87.

[17] Bodnár – Pozsár-Szentmiklósy: Alkotmányos tanok I. p. 88.

[18] International IDEA – Covid19 és választójog

[19] Magyarország Alaptörvénye 2. cikk (1) bekezdés

[20] International IDEA – Covid19 és választójog

[21] International IDEA – Covid19 és választójog

[22] International IDEA – Covid19 és választójog

_____________________________________________

Az írás a szerző véleményét tartalmazza, és nem értelmezhető a TK hivatalos állásfoglalásaként.

Címkefelhő

alapjogok európai bíróság európai bizottság tagállami mozgástér ttip európai parlament belső piac fogyasztóvédelem tisztességtelen szerződési feltétel jogállamiság diszkrimináció alkotmánybíróság európai központi bank gazdasági és monetáris unió versenyjog kúria állami támogatás uniós értékek demokrácia jogegységi határozat előzetes döntéshozatali eljárás nemzeti érdek közös kereskedelempolitika euró eu alapjogi charta brexit arányosság elve szociális jog irányelvek átültetése european convention of human rights kásler-ítélet fizetésképtelenségi rendelet választás oroszország eusz 7. cikke human trafficking egységes piac európai bizottság elnöke human rights környezetvédelem adatvédelem fenntartható fejlődés ultra vires aktus bevándorlás közös kül- és biztonságpolitika ceta német alkotmánybíróság btk trump nafta közigazgatás wto tpp migráció nemzeti bíróságok russia menekültkérdés fundamental rights strasbourgi bíróság panpsychism szolidaritás ukraine crisis bankunió personhood polgári kezdeményezés magyarország szankció syngamy kötelezettségszegési eljárás environment eu sanctions energiapolitika ecthr európai integráció civil törvény compliance devizakölcsön alkotmányjog prison conditions ukrán válság fővárosi közgyűlés surrogacy európai parlamenti választások fogyatékosok jogai ebh államcsőd közbeszerzés felsőoktatás normakontroll kiotói jegyzőkönyv national courts internet verseny szabadsága magyar helsinki bizottság szülő nők helyzete likviditás külkapcsolatok állampolgárság lex ceu eljárási alkotmányosság versenyképesség adójog consumer protection platformtársadalom halálbüntetés vesztegetés peschka menekült hatáskörmegosztás european court of human rights nemzetközi magánjog közjogtudomány adózás európai politikai pártok; single market adókövetelés hálapénz jogelmélet fal dajkaterhesség környezetvédelmi politika családi jog zaklatás gmo-szabályozás pártfinanszírozás retaliation adatmegőrzési irányelv fizetésképtelenségi eljárás schuman-nyilatkozat dublin iii egyesült királyság áruk szabad áramlása öröklési jog szegregáció beruházásvédelem gmo-mentesség központi bankok európai rendszere európai politikai közösség hungary közerkölcs sokszínű európa alapító atyák vallásszabadság első alkotmánykiegészítés 1951-es genfi egyezmény egészségvédelem uniós polgárság irányelvek szabályozáshoz való jog european neighbourhood policy hatáskör-átruházás politikai pártok european court of justice kisebbségek juncker bizottság obamacare strasbourgi esetjog tényleges életfogytiglan közigazgatási perrendtartás ártatlanság vélelme jog és irodalom elsőbbség elve kohéziós politika sokféleség energiahatékonysági irányelv születésszabályozás parlament európai bíróság elnöke új btk. általános közigazgatási rendtartás alapjogi charta legitimáció erdély ukraine régió fizetésképtelenség; energiaunió eurasian economic union hobby lobby véleménynyilvánítás szabadsága lenaerts törökország kikényszerítés konferencia székelyföld autonomy of eu legal order jogharmonizáció; dcfta büntetőjog média hatékony jogvédelem szabadságvesztés történelmi konfliktusok személyek szabad mozgása law in literature uk report inviolability of eu legal order csődjog; jogos védelem országgyűlés franciaország uniós válságkezelés európai jog szociális deficit law as literature európai szomszédságpolitika mulhaupt european values többségi demokrácia; european central bank áldozatvédelem sajtószabadság németország lojális együttműködés európai tanács európai emberi jogi egyezmény letelepedés szabadsága lengyel alkotmánybíróság brit jelentés olaszország népszavazás german constitutional court végrehajtás válság lengyelország ingatlanadó-követelés article 7 teu common commercial policy omt értékközösség egyesülési jog szíria uniós jog sérthetetlensége kiskereskedelmi különadó jogállamiság-védelmi mechanizmus excessive deficit nyilvános meghallgatás rule of law egyenlő bánásmód görögország muršić érdekközösség velencei bizottság lengyel alkotmánybíróság uniós jog autonómiája eu klímapolitika exclusionarism kommunikáció democracy európai unió alapjogi ügynoksége emberi méltóság pénzügyi válság ügynökprobléma gazdasági szankciók civil jogállamiság infrastruktúrához való hozzáférés kvótakereskedelem protectionism datafication reklámadó