Hollán Miklós2020. május 8. napján a Semmelweis Egyetem rektora egy interjúban azt nyilatkozta, hogy az új koronavírus tekintetében „tankönyvi értelemben járvány már nincs, de a járványveszély megmaradt". Érdemes megvizsgálni, hogy ennek milyen kihatása lehet[1] a járványügyi szabályszegés[2] és a járványügyi védekezés akadályozásának[3] büntetőjogi tényállásaira. A járványügyi elkülönítés (megfigyelés stb.) szabályainak megszegése (végrehajtásának akadályozása) ugyanis ‒ amennyiben zárlati kötelezettség alá nem tartozó fertőző betegségről van szó, csak ‒ akkor képez bűncselekményt, ha az „járvány idején” történik.
1. A járvány végének büntetőjogi kihatása
A járvány „tankönyvi” (továbbiakban: orvosi-szakmai) értelemben való megszűnésének büntetőjogi kihatása a járvány büntető tényállásokban szereplő fogalmának értelmezésétől függ. Márpedig ‒ amint azt korábban kimutattuk ‒ még büntetőjogászoknak sem könnyű megválaszolni, hogy pontosan milyen kritériumok alapján beszélünk a büntetőjogban járványról.[4]
Elképzelhető ugyanis egy olyan álláspont, hogy a járvány fennállásáról szóló döntésnél a büntetőjogban is az orvosi tankönyvek járvány fogalmát kell alapul venni. Ezen álláspont elfogadása esetén a jogalkalmazónak abban a kérdésben kell szakértőt kirendelnie, hogy az elkövetés idején orvosi-szakmai értelemben volt-e járvány.
A jogirodalomban olyan felfogás dominál, hogy a büntetőjogban a 18/1998. (VI. 3.) NM rendeletben (a továbbiakban: NM rendelet) meghatározott járvány fogalom irányadó.[5] Ennek alapján „járvány: egy adott fertőző betegségnek a vártnál szignifikánsan gyakoribb vagy egy meghatározott küszöbszintet meghaladó előfordulása egy adott területen, illetve közösségben, egy meghatározott időtartam alatt, vagy legalább két egymással összefüggő eset, amely összefüggés járványügyi bizonyítékkal alátámasztható”.[6] Ezen álláspont követése esetén a jogalkalmazónak a szakértőt arra a kérdésre kell kirendelnie, hogy az elkövetés idején a rendeletben található járvány fogalom elemei (így pl. két egymással járványügyi bizonyítékkal is alátámaszthatóan összefüggő eset) fennálltak-e.
Az általam helyesnek tartott álláspont szerint a büntetőjogban is végső soron az a törvényi rendelkezés irányadó, hogy a „járvány […] fennállását […] az egészségügyi államigazgatási szerv állapítja meg”.[7] Ebben az esetben a bizonyítandó tény megállapításához vagy megítéléséhez különleges szakértelem a büntetőeljárásban nem szükséges, hiszen azt a hatóság a járvány fennállását megállapító aktusa „pótolja”.
Attól függően, hogy a fenti álláspontok közül melyet követjük, nemcsak a járvány kezdete, hanem annak megszűnése kapcsán is eltérő következtetésre lehet jutni. Így a második felfogás alapján (az orvosi-szakmai és a jogszabályi fogalom eltérése esetén) büntetőjogilag akkor is járvány áll fenn, ha az orvosi-szakmailag már nem állapítható meg. A harmadik álláspont szerint pedig akkor is járvány van, ha az orvosi tankönyvek vagy az NM rendelet közvetlen alkalmazása alapján nem ez a helyzet, de a járvány végét a hatóság még nem állapította meg.
2. A járvány veszélyének fennmaradása
A rektor arra is utalt, hogy megítélése szerint a járvány veszélye megmaradt. Ezzel arra utalt, hogy fennáll a járvány újbóli kitörésének lehetősége, különösen azért, mert vannak olyan helyek (pl. idősotthonok, ápolási otthonok, hajléktalanszállók), ahol „egyetlen eset lángra tud lobbantani egy kis járványt”.
Járvány és járványveszély között azonban a büntetőjog számára ‒ az egészségügy joggal szemben ‒ lényeges eltérés van. Az Eütv. ugyanis a járványveszélyt egyes rendelkezései vonatkozásában kifejezetten a járvány fogalma alá vonja.[8] Ebből azonban az is következik, hogy a járványveszély az Eütv. többi rendelkezése vonatkozásában, illetve a büntető tényállás tekintetében nem minősül járványnak. Ha tehát a járvány megszűnt, de a járványveszély fennmarad, az nem akadálya bizonyos közigazgatási (járványügyi) intézkedések fennmaradásának (ezek egy részének elrendeléséhez egyébként még a járvány veszélye sem kell). A járványügyi intézkedések (pl. járványügyi elkülönítés) szabályainak megsértése azonban a járvány megszűnését követő elkövetés esetén ‒ ha zárlati kötelezettség alá nem tartozó fertőző betegségről van szó ‒ már nem járhat büntetőjogi következményekkel.
3. A járvány és a veszélyhelyzet fenntartása
Felmerülhet olyan álláspont is, hogy mindaddig jogilag járvány van, amíg a 40/2020. (III. 11.) Korm. rendelettel kihirdetett, illetve a koronavírus elleni védekezésről szóló 2020. évi XII. törvénnyel fenntartott veszélyhelyzet fennáll.
Ez az értelmezés azonban álláspontom szerint nem fogadható el. Az nem egyértelmű, hogy a veszélyhelyzet elrendelése valóban feltételezte-e a járvány tényleges fennállását.[9] Az azonban bizonyos, hogy a veszélyhelyzet akkor is tarthat, ha a járvány már nem áll fenn. Ezt vezethető le abból, hogy a veszélyhelyzet ‒ 40/2020. (III. 11.) Korm. rendelet, illetve a 2020. évi XII. törvény alapján ‒ „az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető tömeges megbetegedést okozó humánjárvány megelőzése, illetve következményeinek elhárítása érdekében” rendelték el.[10] Márpedig a tömeges megbetegedést okozó humánjárvány következményeinek elhárítása érdekében akkor is szükség lehet rendkívüli intézkedésekre, ha a járványnak már vége van.
4. Az elkövetési hellyel összefüggő kérdések
Ahogy korábbiakban már utaltunk rá, elképzelhető a járvány idején elkövetés tényállási elemének részben elkövetési helyként való értelmezése is. Eszerint pl. a járványügyi szabályszegés vétségét nem követi el, aki a járványügyi megfigyelés szabályait egy olyan területen szegi meg, ahol a fenti fogalmak szerint már nincs járvány (csak annak veszélye).[11]
Márpedig az ország különböző területein (jelenleg egyik oldalról Budapesten és Pest megyében, illetve az ország többi részében) igencsak eltérőek a fertőzöttségi adatok. Erre figyelemmel lehet olyan megállapítás, hogy Budapest és Pest megye (vagy egy harmadik megye) vonatkozásában a járvány fennállása egy bizonyos időpontban még megállapítható, de az ország többi része tekintetében már nem. Ha ez így van, akkor annak a büntető jogszabályok alkalmazásánál is jelentőséget kell tulajdonítani. Nyilvánvalóan a leginkább biztos helyzetet ebben a vonatkozásban is az jelentené, ha a járvány (végének) az Eütv. szerinti hatósági megállapítása megyei szintre lebontva is megtörténne.
5. Az időbeli hatály kapcsolódó kérdései
Kérdéses lehet az olyan esetek elbírálása, amikor a tettes a cselekményt (pl. járványügyi megfigyelés szabályainak megszegése) még járvány idején valósította meg (pl. 2020. május 1. napján), de azt csak ezt követően (pl. 2020. május 25. napján) bírálják el.
Ilyen esetben a Btk. 2. § (1) bekezdése alapján az elkövetéskor hatályos törvényt kell alkalmazni, az elbíráláskor hatályos törvény alkalmazására viszont ‒ a büntetőjogi felelősség kérdésében[12] ‒ nincs lehetőség.
Az elbíráláskor hatályos törvény alkalmazására ugyanis a Btk. 2. § (2) bekezdése I. fordulata alapján akkor van lehetőség (és egyben kötelezettség), „ha a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő új büntető törvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény”.
E rendelkezés alkalmazására a fenti hipotetikus ügyben azért nem kerülhet sor, mert annak egyik konjunktív alkalmazási feltétele, nevezetesen az elbíráláskor hatályos új büntető törvény hiányzik. A járványügyi bűncselekmények szabályozása ugyanis a fenti hipotetikus cselekmény elkövetése és elbírálása között nem változott: A járványügyi szabályszegés bűncselekménye a Btk. hatályba lépése, a járványügyi védekezés akadályozásának tényállása pedig azóta változatlan, hogy az utóbbit 2020. március 31. napjától hatályos büntető normaként a Btk.-ba iktatták.
A fenti hipotetikus eset egyébként nemcsak az elkövetéskor, hanem az elbíráláskor hatályos büntetőtörvény szerint is bűncselekményt képez. A Btk. 2. § (2) bekezdés I. fordulatának alkalmazásánál ugyanis nem azt kell vizsgálni, hogy a cselekmény (az elkövetési időtől megfosztva) bűncselekményt képezne-e, ha azt az elbírálás idején követik el. Arra a kérdésre ugyanis valóban nemleges választ kellene adni, hogy bűncselekményt képez-e a járványügyi megfigyelés szabályainak megszegése, ha azt járvány után (zárlati kötelezettség alá nem tartozó fertőző betegség tekintetében) követik el. A Btk. 2. § (2) bekezdés I. fordulatában foglalt rendelkezés helyes értelmezése szerint azonban az elkövetéskor megvalósított konkrét cselekményt (a járvány idején elkövetés tényével együtt) kell összevetni az elbíráláskor hatályos büntető törvénnyel. Márpedig a járvány idején elkövetett cselekmények az elkövetéskor és az elbíráláskor hatályos büntető törvény szerint is bűncselekményt képeznek, akkor is, ha az utóbbi időpontban a járvány fennállása már nem állapítható meg.
Ezen esetkör megítélését egyébként a Tokaji Géza ‒ a XX. század egyik legnagyobb hazai dogmatikusa ‒ már akkor kidolgozta, amikor ennek még (szerencsére) nem volt ilyen gyakorlati jelentősége. Így utalt arra, hogy „a dolog természeténél fogva egyáltalán nem tartozik a büntető törvény időbeli hatályának a fogalmi körébe az az eset, ha valamelyik büntető rendelkezés meghatározott időben (pl. járvány idején) történt elkövetésre vonatkozik, de a cselekmény elbírálására csak később (a járvány elmúltával) kerül sor”.[13]
A Legfelsőbb Bíróság 1/1999. BJE számú büntető jogegységi határozata szerint „ha a[z 1978. évi] Btk. Különös Részének valamely rendelkezése ún. keretdiszpozíció, és az annak keretét kitöltő jogszabályi rendelkezésekben a bűncselekmény elkövetése után olyan mérvű változás következik be, amely a kötelezettség megszüntetésével vagy a tilalom feloldásával az addigi büntetőjogi védelmet megszünteti, e változás […] az elbíráláskor hatályban lévő büntetőjogi szabályozás visszaható hatályú alkalmazását alapozza meg”.
Ez ‒ a Btk. alkalmazásánál is irányadó ‒ jogegységi határozat tehát olyan esetekben is lehetőséget ad (egyben kötelezettséget teremt) az elkövetéskor hatályos büntető törvény (és a kereteit kitöltő jogszabály) alkalmazására, ha a büntető jogszabály maga nem (hanem csak a kereteit kitöltő jogszabály) változott.
A járvánnyal kapcsolatos fenti hipotetikus esetben viszont a keretet kitöltő jogszabályi rendelkezésekben sem következett be változás, hanem csak a megbetegedések számában (arányában) vagy egymáshoz való viszonyában. Erre figyelemmel a jogegységi határozat alkalmazása ‒ legalábbis a járvány megszűnésére tekintettel ‒ fel sem merülhet, ahogy így erre tekintettel a büntető törvény visszaható hatályú alkalmazása sem.
A jogegységi határozat alkalmazása egyáltalán akkor merülhetne fel, ha pl. az NM rendelet járvány fogalma változna meg olyan módon, hogy a járvány megállapításának szigorodnak a feltételei. Az új büntető törvény alkalmazására azonban a jogegységi határozat alapján ekkor sem kerülhetne sor, mivel nem lenne megállapítható az, hogy a rendelet módosítása a kötelezettség megszüntetésével vagy a tilalom feloldásával az addigi büntetőjogi védelmet megszüntette volna. Az egészségügyi jogi szabályok ilyen módosítása ugyanis legfeljebb az jelentené, hogy „a keretrendelkezéseket kitöltő jogszabályok tartalma úgy változik, hogy ezzel a büntetőjogi védelem terjedelme módosul, de nem szűnik meg”. Ez viszont a jogegységi határozat indoklása szerint nem elegendő az elbíráláskor hatályos büntető jogszabály visszaható hatályú alkalmazásához.
6. Összegzés
A járványügyi szabályszegés vétsége és a járványügyi védekezés akadályozásának bűntette esetén a büntetőjogi felelősség megállapításának egyik (vagylagos) feltétele a járvány idején való elkövetés.
Ha a járvány orvosi-szakmai értelemben 2020. május elején megszűnt (vagy később megszűnik), akkor vitatott lehet, hogy ennek a büntetőjogszabályok alkalmazásában van-e jelentősége. A járvánnyal kapcsolatos büntető rendelkezések ugyanis ‒ sajnálatos módon ‒ nem adnak határozott iránymutatást a jogalkalmazónak abban a kérdésben, hogy a járvány fennállását orvosi-szakmai alapon, közvetlenül az egészségügyi jogszabály szerint vagy a járványügyi hatóság normatív aktusa alapján kell vizsgálni.
Ha járvány már nem, hanem csak annak veszélye áll fenn, akkor ez nem alapozza meg a járvány idején elkövetés büntető tényállási elemének megállapítását. A veszélyhelyzet fennmaradásából nem lehet visszakövetkeztetni a járvány fennállására.
Az utóbbi időszak statisztikai adatira figyelemmel felmerülhet az is, hogy a járvány az ország egyes területein szűnt (vagy szűnik majd) meg. Ha valóban ez a helyzet, akkor ennek konzekvenciáit a büntető jogalkalmazásban is le kell vonni.
Nem tartozik a büntető törvény időbeli hatályának a fogalmi körébe az az eset, ha a büntető rendelkezés meghatározott időben (pl. járvány idején) történt elkövetésre vonatkozik, de a cselekmény elbírálására csak később (a járvány elmúltával) kerül sor. Erre figyelemmel tehát nem merülhet fel az elbíráláskori hatályos büntetőtörvény visszaható hatályú alkalmazása a járvány kezdete után elkövetett, de annak megszűnése után elbírált cselekmények esetén.
_____________________________________________
[1] Jelen blogbejegyzésben kompetencia hiányában nem vizsgáljuk, hogy a járvány orvosi szakmai szempontból megszűnt-e, hanem ennek lehetőségét feltételezzük.
[2] 2012. évi C. törvény (Btk.) 361. §.
[3] Btk. 322/A. §. Hatályos 2020. március 31. napjától.
[4] Hollán Miklós: Bolyongás a járvány (büntetőjogi) fogalma körül. MTA Law Working Papers 2020/8. 16-17. o.
[5] Így pl. Gellér Balázs: „XXXIV. fejezet ‒ A közigazgatás rendje elleni bűncselekmények” In: Új Btk. kommentár (főszerk: Polt Péter). 6. kötet. Nemzeti Közszolgálati és Tankönyv Kiadó, Budapest, 2013. 201. o., Ambrus István: A koronavírus-járvány és a büntetőjog. MTA Law Working Papers, 2020/5. 2. o. 1. lábjegyzet.
[6] NM rendelet 3/A. § 9. pont.
[7] 1997. évi CLIV törvény (Eütv.) 74. § (1) bek.
[8] Eütv. 74. § (1) bek. bekezdés és (2) bek. a)-c) pont.
[9] Hollán (4. lj.) 12-13. o.
[10] 40/2020. (III. 11.) Korm. rendelet, illezve 2020. évi XII. törvény 1. §.
[11] Hollán (4. lj.) 14-16. o.
[12] Jelen blogbejegyzés tekintetében nem vizsgáljuk, hogy az elbíráláskori törvény alkalmazására arra tekintettel sor kerülhet-e, hogy a cselekmény enyhébben bírálandó el.
[13] Tokaji Géza „Jogszabálytan” In: Nagy Ferenc ‒ Tokaji Géza: A magyar büntetőjog általános része. JATEPress, Szeged, 1995. 16. o.
_____________________________________________
Lezárva 2020. május 11. napján.
_____________________________________________
Készült „A magyar jogrendszer reakcióképessége 2010 és 2018 között (FK 129018)” OTKA-kutatás TK által is támogatott „Epidemiológia és jogtudomány” című projektje keretében.
_____________________________________________
Az írás a szerző véleményét tartalmazza, és nem értelmezhető a TK hivatalos állásfoglalásaként.