jtiblog

A Jogtudományi Intézet blogoldala

A jogosultságkultúra empirikus elemzése: a jogi mobilizáció komponense

2020. március 24. 15:57
Bartha Attila
Fekete Balázs
Gajduschek György
TK PTI, TK JTI

Előző blogbejegyzéseinkben a jogosultságtudat (rights consciousness) első – jogi éberség (rights awareness) – és második – a jogok azonosítása (rights identification) – komponensét elemeztük a 2019 nyarán történt adatfelvétel alapján. Ebben a részben a harmadik elemmel, a jogi mobilizációval (legal mobilization) foglalkozunk.

A jogi mobilizáció komponense a jogosultságtudat döntési momentumát és e döntés mögötti motivációkat ragadja meg. Azt, hogy egy konfliktushelyzetben miért határoznak az érintettek jogi eljárást indítása mellett, vagy éppen milyen okok miatt döntenek úgy, hogy – noha formálisan erre minden lehetőségük adott – mégsem indítanak jogi eljárást. A szociológiai értelemben releváns, a hétköznapokban empirikusan megélt jogosultságtudat ugyanis a konfliktushelyzetek jogi dimenziójának azonosítása és ennek jogi nyelven történő dekódolása mellett azt a mozzanatot is tartalmazza, hogy tudatosan valamilyen jogérvényesítési mechanizmus igénybevétele mellett döntünk. Ezt a hajlandóságot a jogi eljárásokkal kapcsolatos attitűdökkel vizsgálhatjuk.

A jogi mobilizáció komponensét tehát az empirikus kutatás során attitűdkérdések segítségével próbáltuk megragadni. Nyolc kérdésünk közül az első négy a jogi eljárások indításának pozitív ösztönzőit, míg a második négy a jogi út választásának negatív ösztönzőit kívánta feltárni. Ezért az első négy kérdésnél a „pozitív jogi mobilizáció” tényezőinek, a második négy kérdésnél pedig a „negatív jogi mobilizáció” tényezőinek tekinthetjük a kapott válaszokat. A pozitív jogi mobilizáció így (i.) a jogi hatóságok döntési kompetenciájából, (ii.) a jogi útra terelt konfliktusok békés rendezésének lehetőségéből, a jogi úton hozott döntések (iii.) elfogulatlanságából és (iv.) kimenetelük előreláthatóságából épül fel. A negatív jogi mobilizáció pedig (i.) a jogi döntések kikényszerítésének kérdéses hatékonyságából, a jogi eljárások (ii.) túlzottnak ítélt hosszúságából, (iii.) túlzott költségéből, továbbá (iv.) bonyolultságából és érthetetlenségéből áll össze.

Eredményeink szerint ötfokú skálán mérve a magyar népesség átlagában a pozitív jogi mobilizáció tényezőinek átlagértéke 3,31, ezen belül a válaszadók a jogi eljárások kimenetelének előreláthatóságát értékelik a legfontosabbnak (3,40). A negatív jogi mobilizáció tényezőinek átlagértéke 3,08, és az eljárások túlzott hosszúsága (3,31), illetve költsége (3,30) a legerősebb visszatartó erők. Első látásra tehát úgy tűnik, hogy a magyar válaszadók jogi eljárásokkal kapcsolatos attitűdkészletében a pozitív és a negatív ösztönzők közel hasonló intenzitással vannak jelen, így nem mutatják a jogrendszer lehetőségeinek túlzott alul- vagy felülértékelését sem. A magyar adatok adekvát értelmezéséhez ugyanakkor kifejezetten fontos a nemzetközi összehasonlítás, hiszen attitűdkérdéseknél az egy országra vonatkozó számok önmagukban keveset mondanak, jelentőségüket inkább csak más országok adataival összehasonlítva érzékelhetjük. Kutatásunk lehetővé teszi, hogy a jogi mobilizáció tényezőinek elemzésekor a magyar eredményeket árnyaltabban, a holland és szerb adatokkal összevetve értelmezzük (lásd a következő két táblázatot).

 

Magyarország

Hollandia

Szerbia

Pozitív jogi mobilizáció

3,31

3,46

3,51

Negatív jogi mobilizáció

3,08

3,04

3,17

Eltérés

0,23

0,42

0,34

1. táblázat. A pozitív és negatív jogi mobilizációs tényezők átlaga országonként

 

 

Magyarország

Hollandia

Szerbia

A pozitív jogi mobilizáció legerősebb tényezője

a jogi eljárások előrelátható kimenetele: 3,40 (1,06)

a jogi eljárások előrelátható kimenetele: 3,56 (1,11)

békés rendezés lehetősége: 3,70 (1,16)

A negatív jogi mobilizáció legerősebb tényezője

az eljárások túlzott hosszúsága: 3,31 (1,18)

az eljárások túlzott költsége: 3,34 (1,19)

az eljárások túlzott hosszúsága: 3,47 (1,26)

2. táblázat. A legerősebb jogi mobilizációs attitűdök országos átlagértéke (zárójelben: szórása)

Mindhárom országra érvényes mintázat, hogy a pozitív jogi mobilizációs ösztönzők valamivel erősebbek a negatív jogi mobilizáció tényezőinél. Ez alapján feltételezhető, hogy Európában általánosan érvényes lehet, hogy az emberek valamivel többre értékelik a jogi eljárások előnyeit, mint hátrányait – bár az eljárások hossza és költsége miatt sokan szkeptikusak a jogi úton történő konfliktuskezelés lehetőségével szemben.

Összehasonlító adataink arra is rámutatnak, hogy a jogi mobilizáció pozitív ösztönzői Magyarországon gyengébbek mint akár Hollandiában, akár Szerbiában. A negatív jogi mobilizáció tényezőinek Magyarországra vonatkozó átlagértéke ugyanakkor a másik két ország adata között helyezkedik el és a holland adathoz áll közelebb, azaz nálunk a jogi eljárásokhoz történő szkeptikus viszonyulás motivációi kevésbé érzékelhetők mint Szerbiában. A jogi mobilizációval kapcsolatos negatív tényezők szerkezete – az egyes attitűdök erősségének sorrendje – azonban nagyon hasonló a két országban. Magyarországon és Szerbiában is az eljárások túlzott hosszával, majd ezt követően túlzott költségével szemben fogalmazódik meg a legerősebb kritika (e két tényező értéke között csupán néhány századpont a különbség). Ehhez képest az eljárások túlzott bonyolultsága és a jogi döntések kikényszerítésének hiánya kevésbé jelentős visszatartó erők a magyar és a szerb válaszadók jogi mobilizációs attitűdkészletében. A pozitív jogi mobilizációs tényezők szerkezeti mintájában nincs hasonló egybeesés; a három ország polgárai eltérően rangsorolják a jogi úton történő konfliktusrendezés melletti érveket.

A pozitív és a negatív jogi mobilizációs tényezők értékelésében a különbség Magyarországon a legkisebb (23 százalékpont), ami azt jelenti, hogy a magyarok várják a legkisebb relatív előnyt a konfliktushelyzetek jogi úton történő megoldásától. Szerbiában ugyan a magyarországinál is erősebbek a visszatartó erők a jogi út választásától, azonban a szerb válaszadók sokkal több előnyt is társítanak a jogi eljárásokhoz – számukra különösen fontos, hogy lehetővé teszik a viták békés rendezését. A jogi mobilizáció pozitív ösztönzői Hollandiában a legerősebbek a negatív tényezőkhöz képest: a holland adatok 42 százalékpontos különbséget mutatnak a pozitív jogi mobilizáció javára, ami a magyar eltérés közel kétszerese. Nemzetközi összevetésben tehát azt látjuk, hogy bár a pozitív jogi mobilizációs tényezők Magyarországon is erősebbek a visszatartó tényezőknél, a jogi út választásának mérlegelésénél a pozitív döntés melletti érvek túlsúlya nálunk jellemzően gyengébb mint akár Hollandiában, akár Szerbiában. Azaz a jogi eljárásokkal szemben nemzetközi összevetésben szkeptikus a magyar lakosság hozzáállása, ami erősen elgondolkodtató harminc évvel a jogállami rendszerváltás után.

A jogi mobilizáció pozitív és negatív tényezői természetesen nem függetlenek a szocio-demográfiai változóktól. Eredményeink ugyanakkor Magyarország esetében is megerősítik azt a nemzetközi kutatási eredményt, hogy más társadalmi jelenségekhez képest a jogi mobilizációs motívumok viszonylag gyengén függenek össze a válaszadók társadalmi hátterével. Nincs például érdemi hatása a jogi mobilizációra a gyerekszámnak, a családméretnek, a vallásosság mélységének és intenzitásának, az anyagi helyzet rövid távú változásának és a szubjektív társadalmi pozíciónak sem.

A többi szocio-demográfiai változóval összehasonlítva viszonylag erős a foglalkozás hatása a jogi mobilizációs attitűdökre. A vállalkozók egyrészt a magyarok átlagánál többre értékelik a jogi eljárásokhoz kapcsolódó döntési kompetenciát, másrészt az átlagosnál szignifikánsan elégedetlenebbek a jogi döntések kikényszerítésének hiánya és az eljárások túlzott költségessége miatt. Érdekes ugyanakkor, hogy a vállalkozók a magyarok átlagánál kevésbé tartják bonyolultnak és érthetetlennek a jogi eljárásokat. A vállalkozói státusz ilyen összetett hatása a jogi mobilizáció pozitív és negatív tényezőire valószínűleg abból fakad, hogy tevékenységük során a vállalkozók rendszeresen kénytelenek jogi eljárásokkal kapcsolatos döntéseket hozni, és ők találkoznak a legtöbbet jogi kérdésekkel. Az alkalmazottak körében az átlagnál kevésbé erősek a konfliktusok jogi útra terelésének ellenösztönzői – legalábbis az alkalmazottak kevésbé panaszkodnak a kikényszerítés hiányára és az eljárások túlzott költségére. Ezzel szemben az átlaghoz képest szignifikánsan nagyobbak a jogi útra lépéstől visszatartó tényezők két inaktív foglalkoztatási csoportnál. A diákok és a háztartásban dolgozók (GYES-en, GYED-en lévők) is erősen tartanak az eljárások bonyolultságától és érthetetlenségétől, emellett a diákoknál az eljárások túlzott költsége, a háztartásbeliek számára pedig a kikényszerítés feltételezett gyengesége is szignifikáns visszatartó tényező.

A nem és a jogi mobilizációs attitűdök között féloldalas összefüggést tapasztalhatunk. A nem és a pozitív jogi mobilizációs tényezők között nincs érdemi kapcsolat, a nem és a negatív mobilizációs tényezők között viszont szignifikáns az összefüggés. A nők a férfiakhoz képest határozottan jobban tartanak a jogi döntések kikényszerítésének hiányától, az eljárások túlzott költségétől, illetve bonyolultságától és érthetetlenségétől is. A jogi mobilizációs attitűdökben tehát szignifikáns gender gap tapasztalható, mivel a nők lényegesen komolyabbnak érzékelik a konfliktusok jogi útra terelésétől visszatartó tényezőket.

Erősen polarizációs hatású a jogi mobilizációs attitűdökre az életkor. A magyarok átlagához képest a 30 alattiak számára szignifikánsan nagyobbak a konfliktusok jogi rendezésétől visszatartó tényezők. A fiatalok jogi mobilizációjára erősen negatív hatású a jogi eljárások vélt költsége, hossza, továbbá bonyolultsága és érthetetlensége is. Emellett a 30 alattiaknál viszonylag gyengék a jogi mobilizáció pozitív ösztönzői: a fiatal felnőttek korcsoportja a magyarok átlagánál lényegesen szkeptikusabb a jogi hatóságok döntési kompetenciáját és a döntések elfogulatlanságát illetően is. Gyökeresen ellentétes ezzel az 50 és 65 év közötti válaszadók jogi mobilizációs attitűdkészlete. Ebben a korcsoportban a jogi mobilizáció pozitív tényezői minden dimenzióban szignifikánsan erősebbek az átlagosnál. Az 50-65 évesek a magyarok átlagánál érdemben többre értékelik a jogi hatóságok döntési kompetenciáját, a konfliktusok békés rendezésének esélyét, a jogi eljárások elfogulatlanságát és kimenetelük előreláthatóságát is. Összegezve, adataink egy elgondolkodtató generational gap létezésére utalnak a jogi mobilizáció kapcsán: míg a fiatalok attitűdje egyértelműen negatív a jogi eljárásokkal szemben, addig az 50 év felettiek a népesség átlagánál lényegesen pozitívabban állnak azokhoz.

Szokatlan mintázat rajzolódik ki a magyarok jogi mobilizációs attitűdjében az iskolai végzettség szerint. Az alapfokú végzettségűek két pozitív mobilizációs tényezőt – a békés rendezés lehetőségét és az eljárások kimenetelének előreláthatóságát – is szignifikánsan többre értékelnek a magyar népesség átlagánál, miközben kevésbé panaszkodnak a jogi eljárások túlzott hosszúságára és költségére. Ezzel szemben a középfokú és a felsőfokú végzettségűek jogi mobilizációs attitűdkészletében is szignifikáns visszatartó erő az eljárások hossza és költsége. Emellett a felsőfokú végzettségű magyarok a népesség átlagánál lényegesen kevesebbre értékelik a jogi eljárások békés konfliktusrendezési hatását és kimenetelük előreláthatóságát. Eredményeink szerint tehát egy paradox educational gap mutatkozik a magyarok jogi mobilizációs attitűdjében: míg a képzetlen lakosság többre tartja a jogi eljárásoktól várható előnyöket, addig az iskolázottabb népesség körében nagyobb súllyal esnek latba a negatív mobilizációs tényezők.

Vizsgálatunk fontos eredménye, hogy a jogrendszerrel való személyes kapcsolat egyértelműen kedvezően hat a jogi mobilizációs attitűdökre. Azok, akik már olvastak jogszabályt, konzultáltak ügyvéddel vagy jogásszal, illetve részt vettek bírósági eljárásban, lényegesen kevésbé osztják a jogi eljárások bonyolultságával és érthetetlenségével kapcsolatos nézeteket. Személyes tapasztalatok hiányában ugyanakkor a jogrendszer meglehetősen idegennek és elrettentőnek tűnik a magyarok szemében. Ilyen értelemben a jogi mobilizációs attitűdöknél valamiféle experience gap is érzékelhető.

Összegezve a szocio-demográfiai változóknak a jogi mobilizációra gyakorolt hatását megfogalmazható, hogy bizonyos társadalmi háttérváltozók polarizálják a jogi mobilizáció pozitív és negatív dimenzióit. Ezek (i.) a nem, (ii.) az életkor – a fiatal (30 alatti) versus az 50 feletti korcsoporthoz tartozás –, (iii.) az iskolai végzettség (iv.) és a személyes jogi tapasztalat. Mindezek alapján a jogi mobilizációs motivációk az olyan 50-65 közötti, alacsony végzettségű férfiaknál a legerősebbek, akiknek személyes tapasztalata is van a jogi eljárásokról. Ezzel ellentétben azok a fiatal, magasan kvalifikált nők állnak a leginkább szkeptikusan a jogi eljárásokhoz, akik nem rendelkeznek azokról semmilyen személyes tapasztalattal. E két hipotetikus típus szélsőséges formában illusztrálja a jogi mobilizációs attitűdök paradox működését a mai magyar társadalomban. Egyszersmind hozzájárul annak megértéséhez is, összhatásukat tekintve miért gyengébbek a jogi mobilizációs tényezők a mai Magyarországon mint akár Hollandiában, akár Szerbiában.

 

A blogbejegyzéshez felhasznált kérdőív elemek

K28. Megoldatlan konfliktusok esetén az emberek különféle indokból indíthatnak jogi eljárást (bíróságra mennek vagy hatósághoz fordulnak). Mennyire ért egyet az alábbi indokokkal? (egyáltalán nem értek egyet – teljesen egyetértek)

1. Érdemes jogi eljárást indítani, mert csak a jogi hatóságok tudnak dönteni megoldatlan magántermészetű konfliktusokban.

2. Érdemes jogi eljárást indítani, mert így békésen rendeződhet egy konfliktus.

3. Érdemes jogi eljárást indítani, mert a jogi eljárások általában elfogulatlan döntéssel végződnek.

4. Érdemes jogi eljárást indítani, mert a jogi eljárások kimenetele előrelátható a jogszabályok alapján.

 

K29. Számos érv szólhat azonban amellett is, hogy megoldatlan konfliktusok esetén az emberek NE INDÍTSANAK jogi eljárást. Mennyire ért egyet az alábbi indokokkal? (egyáltalán nem értek egyet – teljesen egyetértek)

1. Nem érdemes jogi eljárást indítani, mert a bíróság nem tudja kikényszeríteni a jogi döntések végrehajtását.

2. Nem érdemes jogi eljárást indítani, mert a jogi eljárások túl hosszúak.

3. Nem érdemes jogi eljárást indítani, mert a jogi eljárások túl költségesek.

4. Nem érdemes jogi eljárást indítani, mert a jogi eljárások túl bonyolultak és érthetetlenek.

_____________________________________________

A blogbejegyzés az NKFI FK 125520. számú, A jogosultságkultúra hiánya a közép-európai jogi kultúrákban. Mítosz vagy valóság? projekt keretében készült.

_____________________________________________

Az írás a szerzők véleményét tartalmazza, és nem értelmezhető a TK hivatalos állásfoglalásaként.

 

Címkefelhő

alapjogok európai bíróság európai bizottság tagállami mozgástér ttip diszkrimináció európai központi bank fogyasztóvédelem tisztességtelen szerződési feltétel jogállamiság belső piac alkotmánybíróság európai parlament előzetes döntéshozatali eljárás gazdasági és monetáris unió demokrácia kúria állami támogatás jogegységi határozat versenyjog uniós értékek eu alapjogi charta szociális jog irányelvek átültetése euró kásler-ítélet eusz 7. cikke arányosság elve választás nemzeti érdek oroszország közös kereskedelempolitika european convention of human rights brexit fizetésképtelenségi rendelet nemzeti bíróságok ultra vires aktus német alkotmánybíróság kötelezettségszegési eljárás európai parlamenti választások európai bizottság elnöke adatvédelem wto bankunió magyarország energiapolitika devizakölcsön fogyatékosok jogai btk alkotmányjog fővárosi közgyűlés közös kül- és biztonságpolitika strasbourgi bíróság szankció ukrán válság migráció szolidaritás egységes piac russia ukraine crisis compliance fundamental rights eu sanctions bevándorlás európai integráció környezetvédelem fenntartható fejlődés menekültkérdés ceta polgári kezdeményezés trump nafta tpp ecthr prison conditions surrogacy human trafficking human rights közigazgatás panpsychism personhood syngamy environment civil törvény irányelvek legitimáció kikényszerítés szociális deficit letelepedés szabadsága kiskereskedelmi különadó központi bankok európai rendszere hatáskör-átruházás elsőbbség elve adatmegőrzési irányelv közerkölcs európai unió alapjogi ügynoksége magyar helsinki bizottság vesztegetés hálapénz vallásszabadság első alkotmánykiegészítés obamacare születésszabályozás hobby lobby büntetőjog jogos védelem áldozatvédelem külkapcsolatok hatáskörmegosztás tényleges életfogytiglan új btk. szabadságvesztés lojális együttműködés végrehajtás gazdasági szankciók állampolgárság nemzetközi magánjog családi jog öröklési jog uniós polgárság alapjogi charta személyek szabad mozgása európai jog európai emberi jogi egyezmény uniós jog sérthetetlensége uniós jog autonómiája infrastruktúrához való hozzáférés versenyképesség adózás gmo-szabályozás gmo-mentesség european neighbourhood policy ukraine uk report európai szomszédságpolitika brit jelentés excessive deficit exclusionarism protectionism national courts consumer protection single market retaliation hungary european court of justice autonomy of eu legal order inviolability of eu legal order european values article 7 teu rule of law democracy reklámadó verseny szabadsága halálbüntetés schuman-nyilatkozat alapító atyák juncker bizottság energiahatékonysági irányelv energiaunió eurasian economic union dcfta european central bank german constitutional court omt görögország pénzügyi válság államcsőd likviditás menekült fal dublin iii 1951-es genfi egyezmény strasbourgi esetjog európai bíróság elnöke lenaerts hatékony jogvédelem franciaország németország értékközösség érdekközösség ügynökprobléma közbeszerzés környezetvédelmi politika áruk szabad áramlása egészségvédelem ártatlanság vélelme törökország történelmi konfliktusok uniós válságkezelés európai tanács válság szíria lengyel alkotmánybíróság jogállamiság normakontroll eljárási alkotmányosság beruházásvédelem szabályozáshoz való jog jog és irodalom erdély konferencia law in literature law as literature lengyel alkotmánybíróság lengyelország jogállamiság-védelmi mechanizmus eu klímapolitika kvótakereskedelem kiotói jegyzőkönyv adójog európai politikai pártok; pártfinanszírozás európai politikai közösség politikai pártok kohéziós politika régió székelyföld mulhaupt ingatlanadó-követelés nyilvános meghallgatás kommunikáció datafication internet platformtársadalom adókövetelés fizetésképtelenségi eljárás sokszínű európa kisebbségek sokféleség fizetésképtelenség; jogharmonizáció; csődjog; többségi demokrácia; olaszország népszavazás common commercial policy egyenlő bánásmód emberi méltóság ebh szülő nők helyzete peschka jogelmélet parlament véleménynyilvánítás szabadsága média országgyűlés sajtószabadság muršić european court of human rights dajkaterhesség egyesült királyság közigazgatási perrendtartás általános közigazgatási rendtartás egyesülési jog velencei bizottság civil felsőoktatás lex ceu közjogtudomány zaklatás szegregáció

Archívum