Hollán Miklós
Venczel TimeaA „Büntetőjogunk szabályozási újdonságai – a jogtudatban” című hároméves kutatási projektünk[1] célja a büntetőjogi szabályozás újdonságaival kapcsolatos ismeretek és vélemények feltérképezése. A projekt keretében 2018 októberében végeztettünk el egy kérdőíves adatfelvételt a felnőtt magyar népességre reprezentatív mintán. A kérdőív a mindennapi életben, illetve a médiában gyakrabban előforduló 12 témához kapcsolódott, amelyek egyike az egészségügyi ellátáshoz kapcsolódó előnyök büntetőjogi megítélése volt.
Ezen belül az egyik kérdés arra az esetre vonatkozott, hogy „egy orvos a beteg számára ingyenesen járó műtét után 30 000 forintot fogad el az ellátásra jogosult betegtől”. A válaszadóknak ennek kapcsán azt kellett eldönteniük, hogy ez a magatartás büntetendő-e, illetve arra is választ adhattak, hogy amennyiben ők lennének a jogalkotók, akkor a cselekményt bűncselekménynek nyilvánítanák-e.
A hálapénzzel kapcsolatos kérdés ún. kontrollkérdésként szerepelt kutatásunkban, hiszen e jelenség tekintetében a büntetőjogi szabályozás és a jogalkalmazói megítélés érdemben nem változott: az előny orvos általi utólagos elfogadása ‒ ha nem kötelességszegésért történik ‒ nem képez bűncselekményt.[2] Mivel azonban az utóbbi időszakban a hálapénz büntetőjogi megítélése (újból) a szakpolitikai diskurzus középpontjába került,[3] szükségesnek tartjuk az erre vonatkozó empirikus jogtudatvizsgálat részeredményeivel megismertetni a nyilvánosságot.
Korábbi kutatások
A hálapénz kérdése iránt már az elmúlt évtizedekben is komoly érdeklődés mutatkozott, mind a társadalomtudományok,[4] mind a jogtudomány képviselői részéről.[5] Ennek keretében a hálapénzzel kapcsolatos attitűdöket is többen vizsgálták már. A korábbi kutatások eredményei alapján a magyar lakosság és az orvostársadalom a hálapénzt szükséges rossznak tartja, melyre az egészségügyi dolgozók alulfinanszírozása miatt van szükség.[6]
A korábbi kutatások eredményei alapján a lakosság a hálapénz megítélése tekintetében megosztott. A válaszadók egyik fele (52%) közömbös vagy pozitív attitűddel rendelkezett a hálapénzzel kapcsolatban. Ugyancsak felük (55%) viszont egyetértett azzal, hogy az orvosoknak, egészségügyi dolgozóknak adott hálapénzt vagy ajándékokat el kellene törölni, valamint azzal is, hogy a hálapénz hasonlít a korrupcióhoz.[7]
Egy 2009-ben készített felmérés eredménye szerint a hazai orvosok többsége (57%) nélkülözhetetlennek tartja a hálapénzt az alacsony bérek miatt. Kis részük (6%) gondolja úgy, hogy az állam a betegekkel pótoltatja ki az orvosok fizetését. Viszonylag magas azoknak az orvosoknak az aránya (43%), akik megalázónak tartják a beteg által adott pénzt, és 17%-uk egyáltalán nem értett egyet vele.[8]
Saját eredményeink
A válaszadók közel háromnegyede (72%) helyesen tudta, hogy nem bűncselekmény, ha egy orvos a beteg számára ingyenesen járó műtét után 30 000 forintot fogad el (hálapénzként) az ellátásra jogosult betegtől. Ezzel szemben a közvélemény megosztottabb az ilyen cselekmény (azaz az előny utólagos elfogadása) megítélésében: egyik felük (56%) büntetné, másik felük (42%) nem.
A válaszadók kétharmada (65%) a véleményének megfelelőnek ismeri a törvényt. Elenyésző azok aránya (3%), akik szerint a törvény büntetni rendel valami olyasmit, amit ők szívük szerint nem büntetnének. Ha eltérés van vélemény és ismeret között, az inkább a hálapénz-elfogadás kriminalizálásának irányába mutat.
A hálapénz elfogadását ugyanis a lakosság egyharmada (33%) tudatosan szeretné büntetni, azaz úgy, hogy tisztában van vele: jelenleg ez nem képez bűncselekményt. Ez a vélemény azonban nem feltétlenül alapul a büntetőjogi kérdésekről való szélesebb körű tájékozottságon. Az ilyen választ adók kétharmada (az összes válaszadó 23%-a) ugyanis az egészségügyi ellátással kapcsolatos előnyök büntetőjogi megítélésére vonatkozó más kérdésekre ugyanígy válaszolt (nem bűncselekmény, de azt büntetni kellene rendelni). Ezekre vonatkozó jogismeretük azonban már nem volt összhangban a tételes jogi szabályozással. Hatályos büntetőjogunk ugyanis ‒ a hálapénz elfogadásával szemben ‒ büntetni rendeli, ha az orvos az előnyt a betegtől kéri vagy azt a műtét előtt elfogadja. Mindössze tehát az összes válaszadó maradék 10 %-áról mondható el, hogy nagy valószínűséggel a törvény valóságos ismerete, nem pedig egy attól részben független séma alapján válaszoltak a kérdésekre.
Azt feltételezzük, hogy a válaszadók többsége az egészségügy működésével vagy kifejezetten a hálapénz rendszerével kapcsolatos elégedetlenségét fejezte ki, amikor a büntetőjogi fellépést helyeselte. Kutatásunk azonban ‒ alapvetően büntetőjogi fókuszából adódóan ‒ nem fordított figyelmet a hálapénz elleni fellépés más eszközeire (pl. egészségügyi igazgatási szabályozás, munkajogi vagy fegyelmi felelősség, illetve szemléletformálás). A hálapénz elfogadásával kapcsolatos lakossági véleményekről akkor nyerhetnénk pontosabb képet, ha egy célzott kutatás ezekre is kiterjedne. Ennek keretében arra vonatkozóan lenne érdemes kérdéseket feltenni, hogy az emberek akkor is a büntetőjogi megoldást választanák-e, ha más hatékony (és kevesebb jogkorlátozással járó) megoldás is rendelkezésre áll.
Jogalkotási következtetések
A kutatási eredményből levonható jogalkotási következtetéseket illetően ‒ nem csak a fentiekre figyelemmel ‒ érdemes igencsak óvatosnak lenni. A törvényhozásnak még akkor sem kell meghajolnia a közhangulat nyomása előtt, ha a lakosságnak az általunk észleltnél nagyobb többsége helyeselné a büntetőjogi eszközök igénybevételét a hálapénzt elfogadó orvosokkal szemben. A jogalkotónak ugyanis figyelemmel kell lennie a büntetőjog alapelveire, illetve a jogalkotás azokkal sokszor egybeeső alkotmányos korlátaira is. Ebben a vonatkozásban ma is érvényesek az Alkotmánybíróság következő megállapításai: „A büntetőjog a jogi felelősségi rendszerben az ultima ratio. […] A büntetőjogi szankció, a büntetés szerepe és rendeltetése a jogi és erkölcsi normák épségének fenntartása akkor, amikor már más jogágak szankciói nem segítenek. […] Valamely magatartás büntetendővé nyilvánításának szükségességét szigorú mércével kell megítélni: a különböző életviszonyok, erkölcsi és jogi normák védelmében az emberi jogokat és szabadságokat szükségképpen korlátozó büntetőjogi eszközrendszert csak a feltétlenül szükséges esetben és arányos mértékben indokolt igénybe venni, akkor, ha az alkotmányos vagy az Alkotmányra visszavezethető állami, társadalmi, gazdasági célok, értékek megóvása más módon nem lehetséges.”[9]
_____________________________________________
[1] Lezárva 2020. január 28. napján. Készült az NKFIH K 125378. számú, „Büntetőjogunk szabályozási újdonságai – a jogtudatban” című 2017–2020 közötti projekt keretében a Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézetében.
[2] Vö. Hollán Miklós: „A Kúria ítélete a hálapénzről. Elvi határozat az egészségügyi korrupció büntetőjogi kérdéseiről” Magyar Jog, 2016/1, 39–49. és Hollán Miklós: Adalékok a hálapénz büntetőjogi fogalmához – Gondolatok Ott István elemzése kapcsán” Jogesetek Magyarázata, 2015/4, 27–36.
[3] Lásd pl. „Az orvosi kamara szeretné, ha bűncselekmény lenne a hálapénz elfogadása”, HVG, 2020. január 14. és „Az államtitkár szerint a kamara döntse el, hogy a hálapénzért börtönbe küldené-e az orvost”, Index, 2020. január 20.
[4] Hankiss Elemér: „A korrupció” [1978] In Társadalmi csapdák. Diagnózisok. Budapest, Magvető, 1983. 77, 101.
[5] Ádám György: Az orvosi hálapénz Magyarországon. Budapest, Magvető, 1986; Györgyi Kálmán: „Orvosi hálapénz és büntetőjogi felelősség” Magyar Jog, 1988/9, 752–761.
[6] Baji P. – Pavlova M. – Gulácsi L. – Groot W. (2013): Exploring consumers’ attitudes towards informal patient payments using the combined method of cluster and multinomial regression analysis – the case of Hungary. BMC Health Serv Res, 2013, 15(13):62.10.1186/1472-6963-13-62.
[7] Egészségügyi Gazdasági Szemle, 2012. november.
[9] 30/1992. (V. 26.) AB határozat, Indokolás IV. 4. pont.
_____________________________________________
A blogbejegyzés az NKFIH K 125378. számú, Büntetőjogunk szabályozási újdonságai – a jogtudatban projekt keretében készült.
_____________________________________________
Az írás a szerzők véleményét tartalmazza, és nem értelmezhető az MTA TK hivatalos állásfoglalásaként.