Az MTA TK Jogtudományi Intézete 2019. június 6-án kerekasztal-beszélgetést szervezett az aktuális család- és foglalkoztatáspolitikai kihívásokról, különös tekintettel a nők munkaerőpiaci helyzetére. A Balogh Lídia (tudományos munkatárs, MTA TK JTI) által vezetett kerekasztal-beszélgetésben Katona Noémi, a Friedrich Ebert Alapítvány Nemek közötti igazságosság Kelet-Közép-Európában programjának tudományos munkatársa, az MTA TK Szociológiai Intézetének fiatal kutatója, Kende Ágnes, a Közép-Európai Egyetem (CEU) kutatója, Lehoczkyné Kollonay Csilla, a Közép-Európai Egyetem emerita professzora, valamint Szikra Dorottya, az MTA TK Szociológiai Intézetének tudományos főmunkatársa vett részt.
A beszélgetés apropóját a nemrég bejelentett családvédelmi akcióterv adta: a diskurzus az „ismétlődő szülés veszélye” néven ismertté vált jogeset mentén indult, majd a kisgyermekes szülők munkaerőpiaci helyzetére fókuszált, végül pedig azt járta körbe, hogy egyáltalán lehetséges-e jogi/policy eszközökkel hatékonyan befolyásolni a demográfiai folyamatokat, valamint a termékenységet.
Az „ismétlődő szülés” problémakörét szemléltető, komoly médianyilvánosságot kapott ügyben egy állami intézménynél foglalkoztatott fiatal nő szerződését többször is határozott időre meghosszabbította a munkáltató, miután azonban gyedre ment, kiváló szakmai teljesítménye ellenére elbocsátották, és férfi kollégáját részesítették előnyben. Az ügynek azért is volt széles körű visszhangja, mert a nemi diszkriminációs ügyek hazánkban az utóbbi években nem jellemzők, ha mégis előfordulnak, akkor azokat általában férfiak kezdeményezik; ilyenhez vezetett például a nők 40 év munkaviszonyt követő nyugdíjazásának lehetősége. A vázolt problémára egy blogbejegyzés szerzője egyfajta szülésre vonatkozó, a munkáltatónak és a munkavállalónak egyaránt védőhálót nyújtó biztosítás bevezetését vetette fel.
Kollonay Csilla az eset kapcsán elmondta, hogy a határozott idejű munkaviszony meghosszabbításához, de különösen a megismételt hosszabbításhoz alapos indok szükséges mind az európai uniós, mind a magyar munkajogi szabályok szerint. Az ismételten hosszabbított munkaviszony gyerekszüléshez kapcsolódó megszüntetése megfelelő szakmai indok nélkül különösképpen nem megengedett. A megfelelő indok nélkül ismételten hosszabbított határozott idejű szerződések joggal való visszaélésnek tekinthetők, amint arra több esetben bírósági ítéletek is rámutattak már, hiszen a határozatlan idő a munkavállalót védő fontos garancia. Mindazonáltal a munkáltató jogvita esetén bizonyíthatja, hogy indokoltan döntött a határozott idő ismételt meghosszabbítása mellett, ha azonban erre nem képes, a határozott idő kikötése érvénytelen. Diszkrimináció miatt indított vitában a joghátrány, valamint a fokozottan védett csoporthoz tartozás tényét a munkavállalónak kell valószínűsítenie, de a joghátrány és a védett csoporthoz tartozás közötti okozati összefüggés valószínűsítése nem feladata, bár ezzel ellentétes, téves bíró jogértelmezéssel is találkozunk (lásd a Kúria összefoglaló véleményének 69. oldalát). A munkáltatónak pedig nem a két tény közti okozati összefüggés hiányát, hanem a munkáltatói intézkedés okszerű indokoltságát kell bizonyítania.
Kollonay Csilla felhívta a figyelmet arra is, hogy a szülési szabadságot a korábbival megegyező jövedelemmel biztosítani kell, viszont míg a gyermekgondozási díj és az (új elnevezésű) gyermekgondozást segítő ellátás igénybevétele esetén kötelező a fizetés nélküli szabadság kiadása, a gyermekgondozási támogatás igénybevételére ez a szabály már nem vonatkozik. Egyelőre azonban ez kevés problémát okoz, mert a munkáltatók gyakorlatába beépült a fizetés nélküli szabadság biztosítása. Fontos hangsúlyozni azt is, hogy a munkáltató egyenlő bánásmódra vonatkozó kötelezettsége az alkotmánybírósági/bírósági gyakorlat szerint csak az alapbérre vonatkozik, a béren kívüli juttatásokra és a jutalmakra nem, mivel ezekre senkinek nincs alanyi joga. Ez a megközelítés azonban vitatható, egyrészt mivel a diszkrimináció vizsgálatának éppen hogy alanyi jog hiányában lehet értelme, másrészt korábban a bíróság betegség miatti távollét esetén helyt adott a munkavállaló prémium iránti igényének.
Ezt követően Szikra Dorottya fejtette ki a szülésre vonatkozó biztosítással kapcsolatos álláspontját és leszögezte, hogy ez a jogintézmény valójában már létezik az 1880-as évek óta. Éppen a baleset okozta munkáltatói veszteségek kezelésére jelent meg az iparosodó Németországában először az államilag szervezett biztosítás. Ehhez hozzájárultak a munkavállalók által indított sikeres perek is, amelyek nemcsak az államilag szervezett biztosítást, de az állam által előírt és felügyelt biztonságos munkakörülmények szabályozását is elindították. A munkáltató által finanszírozott balesetbiztosítást fokozatosan terjesztették ki a XIX. század végén a betegség, valamint a szülés esetére is, amelyekkel kapcsolatos terheket már megosztva viseli a munkavállaló és a munkáltató. Magyarországon 1891, azaz a kötelező betegség elleni biztosítás bevezetése óta létezik a szülésre vonatkozó védelem, az ún. terhességi gyermekágyi segély (TGyÁS). Ma a nők a korábbi keresetük 100 százalékát kapják, felső plafon nélkül 24 hétig. Az ellátás nevét pár éve változtatták CSED-re (csecsemőápolási díjra), amely nemzetközi összehasonlításban is megfelelő mértékű ellátás, és biztosítja, hogy az anya a szülés utáni időszakban ne kényszerüljön dolgozni.
Mindehhez Kollonay Csilla hozzátette, hogy időközben a munkáltatók is áttoltak számos kockázati tényezőt a munkavállalókra. Ennek azzal lehetne gátat szabni, ha az állam részt vállalna a termékeny korú nőket nagyobb számban foglalkoztató munkáltatók ebből eredő többletterheiből. Ugyanígy át kellene értelmezni a kisgyermekes apák munkaerőpiaci helyzetét is. Vannak ezekre vonatkozó határozott jogalkotási tervek európai uniós szinten is, kérdéses, hogy ezek mikor és hogyan kerülhetnek majd át a gyakorlatba. (lásd ezt a dokumentumot, az irányelvtervezet angol nyelvű szövege a bevezető magyarázatokkal [Explanatory Memorandum] pedig itt érhető el).
Kende Ágnes ellentmondásosnak találta a jelenlegi szabályozási célkitűzéseket, mivel egyszerre törekszik a jogalkotó a munkáltató helyzetének rugalmasabbá, a munkavállaló pozíciójának kiszolgáltatottabbá tételére, miközben a születésszámot is növelni kívánja. Kitért arra, hogy számos interjú készült már a témában, és ez alapján a hazai szervezeti kultúra kevéssé kedvező a nők számára, a részmunkaidős foglalkoztatás nem elterjedt, a nőkkel szembeni munkahelyi, családi és társadalmi elvárások pedig egyszerre szinte teljesíthetetlenek. Az apák aktív részvétele a gyermeknevelésben ma sem jellemző, a hazai családmodellben a nőnek az első néhány évben a gyermek mellett a helye. Szembeállította a magyar attitűdöt a svéddel: a svéd édesanya arra neveli leányát, hogy saját lábára álljon, míg a magyar arra, hogy gazdag férjet találjon magának, aki később majd eltartja. Kedvezőnek nevezte viszont Kende Ágnes a bölcsődei férőhelyek bővítését; ma már minden faluban kell ilyen intézményt nyitni, ahol legalább húsz bölcsődés korú gyermek van. Szikra Dorottya hozzátette, hogy ugyanakkor ezt az érintetteknek kell igényelniük, akiknek a legtöbb esetben nincsen tudomásuk erről a jogukról.
Katona Noémi a Vasas Szakszervezet rövidesen megjelenő tanulmányára hívta fel a figyelmet. Az itt idézett interjúk szerint a nemi alapú diszkrimináció ma is a mindennapok része a munkaerőpiacon, az anyáknál negatívan, az apáknál pozitívan hat a kisgyermek karrierperspektíváikra és megítélésükre. Jellemző ma is a hagyományos háztartási munkamegosztás, a nőkre hárul elsősorban a gyermeknevelés és az idős családtagok ápolása is. A nőbizottság törekszik a nők számára jelentős témák napirendre tűzésére, azonban még mindig kisebb arányban vannak nők vezető pozícióban a szakszervezeten belül, mint férfiak. Katona Noémi beszámolt a Vasas Nőbizottság felvonulásán szerzett tapasztalatairól, mely szerint a közvetlen vezető szerepe mindig meghatározó a nők számára abban, hogy mennyire családbarát a munkahely. A „kismamaműszakot” és a kisszámú munkahelyi bölcsődét rendkívül pozitívan ítélik meg, de ezek száma egyelőre elenyésző. Bár EBH-állásfoglalás is született arról, hogy nem lehet a gyermekvállalásra, a családra, a házasodásra vonatkozó kérdéseket feltenni az állásinterjún, a gyakorlatban ez mégis indirekt módon sokszor megtörténik.
Szikra Dorottya rámutatott, az állam munkáltatóként is sokszor rossz példával rukkol elő. Gyakoriak az állami szférában is a határozott idejű munkaszerződések, a munkanélküli segély időtartama kilenc hónapról háromra csökkent, és a kieső időszakot egyre inkább a piaci szereplők igyekeznek biztosítani.
Kende Ágnes hozzátette, hogy a munkaerőhiány miatt a kisgyermekes anyáknak több esélyük van elhelyezkedni, mint korábban, több gyermek esetében azonban munkaerőpiaci helyzetük továbbra is rendkívül kedvezőtlen. A családvédelmi intézkedések főként a középosztály számára kecsegtetők, a szegényebb rétegek ezek előnyeiből jórészt kimaradnak. A bölcsődei férőhelyek száma ugyan növekszik, de az intézményi ellátottság továbbra sem kielégítő. A helyzetet tovább súlyosbítják a nemek közti fizetési egyenlőtlenségek, valamint az anyák szüléshez kapcsolódó fizetés nélküli szabadságának hossza.
Kollonay Csilla ehhez hozzátette, hogy a jogrendszer a kialakult sztereotípiákat erősíti. Még a családbarátnak vagy női szempontból kedvezőnek tartott munkahelyek sem fordítanak figyelmet az apák ösztönzésére a családi életben történő fokozottabb részvételre, a gyermekgondozási szabadság kivételére. Álláspontja szerint a gyermek gondozása kapcsán nyújtott állami támogatást el kellene felezni az édesanya és az édesapa között, ellenkező esetben a juttatás összege csökkenne. Mérsékelni kellene a nemek közötti jövedelmi egyenlőtlenségeket is. Kollonay Csilla a kismama kifejezést is mellőzné, mivel megítélése szerint ez is csak a kialakult sztereotípiákat erősíti.
Katona Noémi az idősgondozás helyzetéről osztott meg néhány gondolatot. Bár az idősgondozás a családpolitika része kellene hogy legyen, teljesen kimarad az újabb családpolitikai intézkedésekből. Utalt arra, hogy a nők általában több időt fordítanak az idős családtagok otthoni gondozására, amit a jelenlegi rendszer alig kompenzál. A „szendvicsgeneráció” tagjai, akik jellemzően középkorú nők, egyszerre gyermeket is nevelnek és idős családtagjaikról is gondoskodnak. Az otthon végzett ápolói és nevelési munka mellett a fizetett reproduktív munkát szinte kizárólag nők végzik nagyon alacsony bérekért és gyakran kedvezőtlen munkakörülmények között. A bölcsődei gondozók és az ápolási tevékenységet folytatók megfelelő anyagi megbecsültségével lehetne javítani a kisgyerekes anyukák és a „szendvicsgeneráció” életkörülményein, munkavállalási lehetőségein és az ápolási deficit mérséklésén is.
A vita megnyitását követően a hozzászólók a fenntartható modell és a nemnövekedés narratívájának szükségességét hangsúlyozták. Az emberek többsége a család és a karrier összeegyeztetésének útjait keresi, ebben kellene hatékonyabb segítséget nyújtani a munkáltatói és a családi elvárások racionalizálásával. Felmerült a részmunkaidős foglalkoztatás lehetőségének szinte teljes hiánya, valamint a feketegazdaság túlságosan magas aránya. Mások azt emelték ki, hogy a demográfiai folyamatokba történő állami beavatkozás rendszerint a korfa torzulásához vezet, érdemi és hosszú távú előrelépést azonban nem hoz.
A kerekasztal résztvevői záró gondolataik keretében úgy érveltek, hogy a részmunkaidő alacsony fizetések esetében nem jelenthet megoldást, ráadásul erősíti a sztereotípiákat, és az érintettek nyugdíjperspektíváit is kedvezőtlenül befolyásolja. Szükség lenne a nemi szerepek közelítésére mind a családi életben, mind pedig a munkaerőpiacon, ez kiküszöbölhetné a mostani állapot számos visszásságát.
Összességében több különböző álláspontot ismerhettek meg a jelenlévők a hazai család- és foglalkoztatáspolitika aktuális kihívásairól, és sok más olyan megközelítés is létezik, amelyek ennek a beszélgetésnek a keretében nem merültek fel. Az viszont kétségtelen, hogy függetlenül attól, melyik állásponttal is azonosulunk, folytatni szükséges a témában a párbeszédet a lehető legszélesebb körben, mivel ezen a területen minden intézkedés hosszabb távon is alapvetően befolyásolja a magyar társadalom egésze és annak minden egyes tagja jövőjét is.
_____________________________________________
Az írás a szerző véleményét tartalmazza, és nem értelmezhető az MTA TK hivatalos állásfoglalásaként.