Szentgáli-Tóth Boldizsár2018. december 6-án az MTA TK Jogtudományi Intézete adott otthont az International Society of Public Law Central and Eastern European Chapterrel (ICON-S CEE) közösen szervezett, a közép- és kelet-európai országok alkotmányos helyzetét vizsgáló workshopnak. A workshop alapját az I CONnect és a Clough Center közös projektjeként évente kiadott, 2017 Global Report of Constitutional Law című kötet adta, amely a világ 61 országáról tartalmaz alkotmányjogászok és bírák által készített elemzéseket. A workshopon a közép- és kelet-európai országjelentések szerzőinek lehetőségük nyílt arra, hogy intenzív párbeszédet folytassanak a régió alkotmányos helyzetéről, a közös problémákról és tendenciákról.
A konferenciát Gárdos-Orosz Fruzsina, az MTA TK Jogtudományi Intézetének igazgatója, valamint Bodnár Eszter, az ICON-S CEE társelnöke nyitotta meg.
Szente Zoltán, az MTA TK Jogtudományi Intézete, valamint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem munkatársa vitaindító hozzászólásában a közép- és kelet-európai régió alkotmányos fejlődésének közös sajátosságait és különbségeit elemezte. Šimon Drugda, a Koppenhágai Egyetem doktorjelöltje, a Global Report egyik társszerkesztője röviden bemutatta a projektet, annak fejlődését, nehézségeit és perspektíváit.
A további előadások a térség egyes országaiban megfigyelhető releváns folyamatok vizsgálatára koncentráltak. Elsőként a Palacky Egyetem oktatója, Maxim Tomoszek ismertette előadásában a cseh demokrácia pillanatnyi állapotát. Szavaiból kiderült: jelenleg a centrista, populista politikát folytató ANO 2011 vezette koalíció van kormányon az országban, mely a szociáldemokratákkal és a kommunistákkal együttműködve irányít. A koalíció hosszas tárgyalássorozat eredményeként állt fel, felváltva az ANO mozgalom korábbi kisebbségi kormányát, mely 2017 januárjában bukott meg a vele szemben kezdeményezett bizalmi szavazáson. A kormányt jelenleg Andrej Babiš vezeti miniszterelnökként, aki Csehország második leggazdagabb embereként kézben tartja a média jó részét, ami a plurális közélet jelentős korlátját képezi. További aggályokat vet fel, hogy Babišsal szemben az uniós támogatások felhasználásával kapcsolatban csalás bűncselekmény elkövetésének gyanúja merült fel, ezzel összefüggésben formálisan is vádat emeltek már a miniszterelnökkel szemben. A 2018. októberi szenátusi és önkormányzati választások a kormánypártok vereségével végződtek, ami tovább fokozza a politikai életben tapasztalható feszültségeket. A bíróságok egyelőre megőrizték függetlenségüket, az alkotmánybíróság pedig továbbra is számottevő ellensúlyt képez a kormánnyal szemben. Ez különösen annak köszönhető, hogy az alkotmánybírók kinevezésében az államfő mellett fontos szerepe van az ellenzéki többségű szenátusnak is. A következő parlamenti választások 2021-ben esedékesek, ezek eredményét egyelőre nehéz megjósolni. Könnyen elképzelhető, hogy a mostani ellenzék pártjai alakíthatnak majd kormánykoalíciót.
Szlovákiát három szakember, a pozsonyi Comenius Egyetemről Tomáš Ľalík és Kamil Baraník, továbbá a Koppenhágai Egyetem doktorjelöltje, Šimon Drugda képviselte. Főként a szlovák alkotmánybíróság helyzetére és gyakorlatára koncentráltak hozzászólásukban, melyből kiderült, hogy a szlovák demokrácia viszonyai Vladimír Mečiar miniszterelnöksége idején szilárdultak meg. Azóta a Kassán székelő alkotmánybíróság számos érzékeny politikai kérdésben hozott döntést, jelentősen hozzájárulva ezzel a szlovák alkotmányos rendszer továbbfejlesztéséhez. A testület egyebek mellett alkotmányellenesnek találta és megsemmisítette az egyes rendkívül súlyos bűncselekményeket elkövetők választójogának megszüntetéséről szóló, valamint a köztársasági elnök kegyelmi döntéseinek hatályon kívül helyezését lehetővé tevő törvényt. A 13 alkotmánybírót a 150 tagú nemzeti tanács (parlament) által megnevezett jelöltek közül az államfő nevezi ki. A nemzeti tanács mindig kétszer annyi jelöltet állít, mint ahány hely aktuálisan megüresedett a testületben. A következő időszakban szinte a teljes alkotmánybírói gárda lecserélődik majd, ezért egyelőre bizonytalan, milyen lesz a jövőben az alkotmánybíróság karaktere és gyakorlata. Az érzékelhető, hogy a jogalkotásban egyelőre nem alakult ki az alapvető jogok védelmének megfelelő kultúrája, az alapjog-korlátozásokhoz gyakran nem kapcsolódik kielégítő jogalkotói indokolás sem. Erre tekintettel az alkotmánybíróság szerepe továbbra is kiemelten fontos lesz.
Az elmúlt évek magyarországi fejleményeiről az Eötvös Loránd Tudományegyetem oktatói, Pozsár-Szentmiklósy Zoltán, Bodnár Eszter és Gárdos-Orosz Fruzsina készítettek jelentést. Arra hívták fel a figyelmet, hogy Magyarországon a kétharmados parlamenti többségből következően a kormánykoalíció gyakorlatilag egyoldalúan állíthat jelölteket, ezért az alkotmánybírák a kormányzathoz köthető értékeket és világnézetet képviselik a testületben is. Ebből következően az alkotmánybíróság nem jelent valódi ellensúlyt a kormánnyal szemben, leginkább csak legitimálja a kétharmados parlamenti többség döntéseit. A 2012-ben hatályba lépett Alaptörvény megváltoztatta a testület profilját: korábban az absztrakt normakontroll számított a fő alkotmánybírósági hatáskörnek, melyet az actio popularisnak köszönhetően bárki kezdeményezhetett. Jelenleg ezzel szemben az alkotmányjogi panasz került előtérbe: ezzel a rendszerszintű problémák helyett az egyéni jogsérelmek kerültek az alkotmánybíróság munkájának fókuszába. Pillanatnyilag is több fontos ügy fekszik döntésre várva a testület előtt, így a migrációt támogató tevékenységet folytató civil szervezetekre kivetett különadó, valamint a felsőoktatási törvény közelmúltbeli módosítása, az úgynevezett lex CEU.
A lengyelországi helyzetről Magdalena Konopacka számolt be, aki a Gdanski Egyetemről érkezett. A jogállamiság szempontjából a legfontosabb kihívás az igazságügyi reform, mely három éve kezdődött és a bírósági rendszer szinte valamennyi szintjét érinti. Maga a reform valós társadalmi igényen alapul: sokan gondolták úgy, hogy az igazságszolgáltatás átfogó reformja indokolt. Az más kérdés, hogy a megvalósult konkrét változásokkal már sokan nem tudnak azonosulni. Az alkotmánybíróság esetében az új törvények megnehezítették a döntéshozatalt, miközben a kormányoldal igyekezett a testület összetételét a saját javára megváltoztatni. Az ilyen módon átalakított alkotmánybíróság lényegesebb ellensúlyt képez a végrehajtó hatalommal szemben, mint korábban, azonban a bírósági reform egyéb elemei kapcsán mégis kezdeményezték az Európai Unió Bíróságának eljárását. A szűkebben vett igazságszolgáltatás reformjának legfontosabb eleme a bírák kényszernyugdíjazása volt. Ennek eredményeként minden 65 év feletti bíró jogviszonya megszűnt, bár a köztársasági elnök vétója nyomán az eredeti koncepció úgy módosult, hogy az érintett bírók kezdeményezhették, hogy a köztársasági elnök hozzájáruljon jogviszonyuk további fenntartásához. A módosítás eredményeként jelentősen megváltozott a legfelső bíróság összetétele, a hivatalban lévő elnök megbízatása pedig bírói jogviszonyának megszűnésével idő előtt véget ért. A bírósági reform komoly társadalmi feszültségeket váltott ki Lengyelországban, számos tüntetésre került sor, az Európai Unió pedig megindította a 7. cikk szerinti eljárást, mely akár Lengyelország szavazati jogának felfüggesztéséhez is vezethet az uniós döntéshozatalban. Jövőre parlamenti választások lesznek Lengyelországban, ezek eredménye nagyban befolyásolja majd a további fejleményeket.
Bianca Gutan Romániáról szóló előadásában felidézte, hogy a román demokrácia történetében a 2017-es fejlemények fordulópontot jelentettek, a következő esztendő pedig csak megerősítette az előzőleg megfogalmazódott aggályokat. A kormányzat 2017 elején olyan sürgősségi rendeletet fogadott el, melyben dekriminalizált egyes olyan korrupcióval összefüggő magatartásokat, amelyek gyanúja felmerült bizonyos kormánytagokkal szemben. Ez az intézkedés óriási felháborodást váltott ki: a társadalom tüntetéssorozattal, az alkotmányos rendszer több szereplője pedig a sürgősségi rendelettel szemben előterjesztett jogorvoslati kérelmekkel reagált az esetre. A szóban forgó rendeletet végül hatályon kívül helyezték, a feszültségek azonban továbbra is számottevők, főként a fizetések csökkentése és a folyamatban lévő igazságügyi reform miatt, mely sokak szerint komolyan veszélyezteti a bíróságok függetlenségét.
A program könyvbemutatóval folytatódott. A Szente Zoltán és Gárdos-Orosz Fruzsina által szerkesztett, a Routledge kiadó gondozásában megjelent kötet az európai alkotmánybíráskodás aktuális kihívásaival foglalkozik. A könyv bemutatóját Kovács Ágnes, a Debreceni Egyetem Jogszociológiai Tanszékének adjunktusa tartotta. Rámutatott arra, hogy a kötetben körvonalazódó fő probléma az alkotmánybíróságok aktivitásának megfelelő szintje: gyakran éri ezeket a testületeket az aktivizmus, ugyanakkor a túlzott visszafogottság vádja is. A könyv azt vizsgálja, hogyan lehet megfelelő standardokat felállítani az alkotmánybíráskodás helyes gyakorlatának kialakításához, valamint hogy mennyire érvényesülnek ezek pillanatnyilag az egyes európai országokban. Abban egyetértés mutatkozik, hogy a törvényhozásnak széles mozgásteret kell hagyni akarata keresztülvitelére, a demokrácia és a jogállamiság sérelme esetén azonban közbe kell avatkoznia az alkotmánybíróságoknak. A probléma az, hogy ez napjainkban nem mindig történik meg, pedig a kormányok gyakran hajlamosak az egyéni szabadságjogok indokolatlan korlátozására, a szociális jogok figyelmen kívül hagyására vagy érvényesülési körük szűkítésére.
A délutáni szekció indításaként a Tiranai Egyetem oktatója, Adea Pirdeni osztott meg részleteket a jelenlévőkkel az albán helyzetről. Egyrészt számos kétely fogalmazódott meg a választások tisztaságával kapcsolatban, ezért több párt bojkottálta is a tavalyi országgyűlési választásokat. A másik fő problémát Albániában is az igazságügyi reform jelenti, melynek része a bírók, ügyészek és más igazságszolgáltatási dolgozók átvilágítása. A folyamat során az érintettek hátterét, előéletét, valamint szakmai felkészültségét vizsgálják. A folyamattal kapcsolatban számos visszásságra derült fény, ráadásul sok bírói státusz meg is szűnt az átvilágítás eredményeként. A helyzet az alkotmánybíróság esetében a legnehezebb, ahol olyan sok alkotmánybíró megbízatása szűnt meg, hogy pillanatnyilag nem határozatképes, gyakorlatilag működésképtelen a testület. Az alkotmány védelmének legfőbb szerve jelenleg tehát nem láthatja el feladatait. További aggodalomra ad okot az észszerűtlenül gyors jogalkotás térnyerése, ami gyakran a minőség rovására megy.
A bolgár alkotmányos rendszer állapotát Ivo Gruev, az Oxfordi Egyetem doktorjelöltje vázolta fel. Bulgáriában a rendszerváltást követően kétpólusú pártrendszer alakult ki, valamint fokozatosan kiépültek a demokráciát és a jogállamiságot védő legfontosabb intézmények, különösen az alkotmánybíróság. Komoly nehézségeket okoz, hogy a bolgár alkotmánybíróság nem jogosult semmilyen formában bírósági döntések alkotmányosságának felülvizsgálatára, így az egyéni jogsérelmek nem is igen jutnak el a testülethez. A bírósági rendszer egy másik problémáját a rendkívüli bíróságok jelentik: egy, a kommunista időszakra reflektáló alkotmányos rendelkezés kizárja bármiféle rendkívüli bíróság létesítését az országban. Ennek ellenére folyamatosan napirenden van a nagyobb korrupciós ügyekre specializálódott bírói fórum felállítása. Komoly visszhangot váltott ki az Isztambuli Egyezmény ratifikálásának visszautasítása a közelmúltban, melyet az alkotmánybíróság is megerősített. Nem következetes a parlamenti összeférhetetlenséggel kapcsolatos gyakorlat sem, de a büntetőjogi garanciák sem érvényesülnek maradéktalanul az országban, a média túlnyomó része pedig néhány oligarcha kezében összpontosul.
Az előadások sorát Katarina Vatovec, a szlovén alkotmánybíróság tanácsadója, egyetemi oktató zárta. A közelmúltban a népszavazás intézménye kapcsán merültek fel anomáliák. A szlovén kormány egymilliárd euróból tervezett vasútfejlesztést, azonban sokan túlságosan drágának ítélték a projektet és népszavazást kezdeményeztek róla. A referendum érvénytelen lett, az eredményt azonban megtámadták az alkotmánybíróság előtt arra hivatkozva, hogy a kormányzat közpénzből finanszírozhatta népszavazási kampányát, míg a népszavazást kezdeményezők nem részesültek ilyen forrásokban. Az alkotmánybíróság kimondta a népszavazási törvény alkotmányellenességét, majd a legfelső bíróság megsemmisítette a referendum eredményét; ezt követően a miniszterelnök lemondott. A megismételt népszavazás a projektről ismét érvénytelennek bizonyult.
Összességében a konferencia átfogó körképet nyújtott a közép-kelet-európai alkotmányos rendszerek aktuális problémáiról, a jogállamiságot fenyegető főbb kihívásokról a régióban. Az előadásokat élénk vita övezte, a jelenlévő szakértőknek lehetőségük nyílt tapasztalataik kicserélésére, a környező országok nehézségeinek alaposabb megismerésére. Megállapítható, hogy Közép- és Kelet-Európában jelenleg erősek a jogállamiság és a demokrácia kiteljesedését veszélyeztető tendenciák, szép számmal megfigyelhetők azonban biztató jelek is, melyekre ugyancsak többen felhívták a figyelmet.
___________
A beszámoló eredeti változata angol nyelven megjelent az I CONnect blogján.
_____________________________________________
Az írás a szerző véleményét tartalmazza, és nem értelmezhető az MTA TK hivatalos állásfoglalásaként.