Szabó AttilaEbben a blogposztban a tényállítások és értékítéletek elválasztásával foglalkozom. Az elválasztáshoz segítségül hívom a bírósági esetjogot, rámutatva ezzel arra a tényre, hogy a bíróságok nemcsak el tudják, de el is választják egymástól a tényállításokat és az értékítéleteket. Napjainkban kifejezetten fontos ennek a rögzítése, mert az álhírek és a szerző nélküli cikkek világában sok bizonytalanságra ad okot a tények és vélemények összemoshatósága. A poszt apropóját tovább erősíti, hogy a választási kampányidőszakban a választási szervek viszonylag nagyvonalúan kezelték ezt a kérdéskört.
Talán felkapták néhányan a fejüket a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) azon határozatára, amely szerint az „Együtt bontanák le a határzárat” feliratú plakátok a FIDESZ Magyar Polgári Szövetség értékítéletét tükrözik és nem tényt állítanak. Alkotmánybírósági határozat is kimondja, hogy a választási kampányidőszakban a jelöltek, jelölő szervezetek véleménynyilvánítási szabadsága szélesebb. Az AB szerint „[a] választási kampányt pedig az Alkotmánybíróság következetesen olyan szituációnak tekintette, amelyben a lehető legerősebben jönnek számításba a közügyek minél szabadabb vitája melletti érvek, és ahol leginkább helye van a politikai programokról és a jelöltek alkalmasságáról vallott vélemények akár túlzó, felfokozott megfogalmazásának; tekintettel arra is, hogy ezen időszak alatt a cáfolat vagy ellenvélemény kifejtésének is jelentős tere nyílik” {3107/2018. (IV. 9.) AB határozat [26]}. Valóban nyomós érvek szólnak amellett, hogy a választási kampány felfokozott időszakában a szokásosnál túlzóbb véleményeket is tűrnie kelljen a jelölteknek és a jelölő szervezeteknek, azonban a választás tisztasága miatt is lényeges, hogy a vélemény ne válhasson parttalanná és ne lehessen a szabad véleménynyilvánításra hivatkozni akkor, amikor valótlan tényállítás hangzik el.
A fenti példa esetében szólnak amellett érvek, hogy a „lebontanák a határzárat” kijelentés egy tényállítás. Ez esetben az állítás az lenne, hogy „tudomásunk van arról, hogy az ellenzéki pártok kormányra kerülve lebontanák a határzárat”. A tudomás ez esetben objektíven ellenőrizhető. A másik oldalról megközelítve viszont arra juthatunk, hogy ez egy értékítélet, amely szerint „ismerve az ellenzéki pártok múltját és gondolkodását, a kormánypárt véleménye az, hogy ellenzéki pártok akár ezzel kapcsolatos állításaik ellenére is, valójában lebontanák a határzárat.” Az NVB – anélkül, hogy megkísérelte volna a tényállítást elválasztani az értékítélettől – úgy döntött, hogy a két interpretáció közül a vélemény alapú megközelítést választja, azzal, hogy „vitatott tényállítás a közügyekben, [...] tett kijelentés, amely ezáltal a közügyek szabad vitatásával áll összefüggésben [...] ezért a véleménynyilvánítás szabadsága nyújtotta, a fentiekben rögzített alkotmánybírósági és kúriai döntésekben részletezett, [...] magasabb szintű védelmet élvezi.” Azaz az NVB szerint a kampányban még a tényállítást is az értékítélethez hasonló magasabb védelmi szint illeti meg.
A tényállítás és értékítélet elválasztásának megkerülése bravúros megoldás az NVB-től, de nem tartható fent egy jogállamban (N. B. még a választási eljárásban sem), hiszen ez az objektív valóságmegismerés torzulásához vagy akár ellehetetlenüléséhez vezet. A továbbiakban az elmúlt évek bírósági joggyakorlatából mutatok be három ügyet annak érdekében, hogy könnyebb legyen szétválasztani az értékítéletet (véleménynyilvánítást) és a tényállítást.
Az Alkotmánybíróság az Emberi Jogok Európai Bíróságára támaszkodik a tényállítás és értékítélet elválasztásához. „Az EJEB felfogása szerint amennyiben egy állítás igazságtartalma legalább részben ellenőrizhető, igazolható akkor tényállításról van szó [...] egyébként pedig minden más esetben értékítéletről” {13/2014. (IV. 18.) AB határozat [37]}.
Ezt a megközelítést alkalmazza Pribula László is, amikor a jogtudomány számára kidolgozott dogmatikai elválasztást ismerteti:
- tényállítás a valóság egy meghatározott mozzanatára vonatkozó közlés, annak az állítása, híresztelése, hogy valami megtörtént, valami lezajlott, a valóságnak megfelelően létezik.
- Míg az értékítélet vagy vélemény értékelést, álláspontot, bírálatot fejez ki úgy, hogy abból közvetve sem lehet valótlan tartalmú tények közlésére következtetni.
A következő három példa azt mutatja be, hogy a tényállítás és az értékítélet – a fenti definíciók felhasználásával – még a bemutatott nehéz esetekben is szétválasztható, és ezt a szétválasztást a magyar bírósági esetjog meg is oldja.
1. Tényállítás egy szóval
Nehéz kérdésnek tűnik, hogy mennyire hordoznak tényállítást az egyes szavak. Egy újságcikkben azt írta az újságíró, hogy az általa megkérdezett rendőröket – egy bizonyos ügy kapcsán – vegzálja a felettesük. A bíróság ítélete szerint a vegzál szó a jelentésével arra utal, hogy az említett felettes nem szabályszerűen jár el a beosztottjaival szemben. (A vegzál jelentése az idegen szavak gyűjteménye szerint: háborgat, zaklat.) Ez pedig olyan tény, amely nem felelt meg a valóságnak. Az valósnak tekinthető az adott ügyben, hogy a beosztottakra nyomást helyezett a vezetőjük, azonban ezt mindvégig jogszerű eljárások keretében tette. Így vegzálás nem történt. Az újságíró hamis tényt állított (Debreceni Ítélőtábla Pf.II.20.096/2012/4).
Meg kell itt jegyezni, hogy a bíróság ebben az ítéletben nem vizsgálta azt, hogy az újságíró véleményszabadságát az Alaptörvény külön védi, így az ítélet alapjogi szempontból nem biztos, hogy helyes. Azonban irányadó a tekintetben, hogy a polgárok egymás közötti horizontális viszonyaiban hogyan lehet jogszerűen eljárni.
Az ügyből az derül ki, hogy egy-egy szónak vagy kifejezésnek is lehet tényállító tartalma, ha egyébként a történtek nem kerülnek teljes körűen kibontásra. Valószínűleg nem állapította volna meg a bíróság a tényállítást, ha az újságíró úgy fogalmazott volna, hogy a vezető felől érkező nyomást a beosztottak vegzálásnak élik meg. Ami biztos, hogy természetesen egy szónak is lehet tényállítás tartalma. Nem írhatja az újságíró, hogy XY fut, ha valójában XY sétál. Ugyanígy nem írható le valakiről, hogy valaki mást vegzál, ha valójában csak valaki másra nyomást gyakorol. Természetesen ha minden mozzanat részletesen kibontásra kerül a szövegben, akkor ahhoz egy-egy szó inkább már véleményként csatlakozik, hiszen az olvasó pontosan fogja érteni, hogy mi történt. Jól látszik az is, hogy a bíróság számára a teljes szövegkörnyezet és az olvasó számára alkotott kép a fontos. Ha ezekből az derül ki, hogy a szerző értékítéletről van szó, akkor az első látásra tényállításnak tűnő fordulatok is minősülhetnek álláspontnak vagy bírálatnak.
2. Valótlan tény és ráépülő vélemény
Fontos kérdés, hogy a valótlan ténybeli alapra épített terjedelmes véleménnyel mi a helyzet. Erre a kérdésre választ kaphatunk a Magyar Helsinki Bizottságnak a Fidesz elleni peréből. A Fidesz képviselője azt állította a Magyar Helsinki Bizottságról, hogy az a „nemzetközi spekuláns pénztőke politikai megrendelését teljesíti álcivil szervezetként, és „pofátlan módon a fekete-fehér adatokat is próbálja meghamisítani. Hazugságaikkal szemben tény az, hogy 2014-ben a menedékkérők 4/5-e, de mintegy 35.000 ember nem háborús övezetből érkezett Magyarországra, tehát megélhetési bevándorló volt. Idén májusig a menedékkérők 17,3%-a érkezett háborús övezetből, vagyis az illegális határátlépők nagy többsége nem politikai menekült.” A közlemény további részében a Fidesz e tények alapján minősíti a Helsinki Bizottságot. A bírósági döntés szerint „a szabad véleménynyilvánításhoz való jog védelme nem terjed ki a valótlan tényállításokra, ha a nyilatkozó személy kifejezetten tudatában van a közlés valótlanságának, vagy foglalkozása, hivatása gyakorlásának szabályai szerint elvárható lett volna tőle a tények valóságtartalmának vizsgálata, de a véleménynyilvánítási alapjog felelős gyakorlásából adódó gondosságot elmulasztotta.” Ez pedig azt jelentette ebben az ügyben, hogy a Fidesz képviselőjének tudnia kellett volna bizonyítani az általa állított tényeket ahhoz, hogy ilyen tartalmú véleményt mondhasson, de ezt nem tudta megtenni (Kúria Pfv.IV.22.430/2016/4.).
Az ügy tanulsága az, hogy akármilyen kicsi részben is állít valaki tényt és mond az alapján nagyrészt véleményt, a tény értékelését a bíróság el fogja végezni. Hamis tényeket pedig nem állíthat senki, illetve az újságíróknak, ahogyan a közszereplőknek is, kötelességük, hogy a szakmájuk szerint elvárható mértékben az állított tény valóságtartalmáról meggyőződjenek.
3. Tény vagy vélemény valakit bűnözőnek nevezni?
Egy hetilap a következő szöveget közölte egy cikkében: „A nyilatkozó szerint nem véletlen egybeesés, hogy hazánk átadott egy, a szlovákok által kért bűnözőt. Miközben ugyanis a magyar elfogató parancs alapján Léván [őt] őrizetbe vették, a rendőrség átadta északi szomszédjának, a szlovák alvilágban ismert [személyt].” Az érintett személy beperelte a lapot, mivel szerinte valótlant állít azzal, hogy őt bűnözőnek nevezi. Azt ő maga is elismerte, hogy korábban követett el bűncselekményt, amiért elítélték, de már – az idő múlásával – mentesült minden büntetőjogi következmény alól.
A Kúria „az összes körülmény mérlegelésével arra a következtetésre jutott, hogy a »bűnöző« kifejezés a jelen esetben értékítéletet, véleményt képez a felperes személyéről, amelynek alapját a felperes korábbi elítélései adják. A minősítés ténye, illetve lehetősége a korábbiak szerint független attól, hogy a felperes mentesült-e a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól vagy sem. Az ilyen módon kifejtett vélemény a felperes előéletére figyelemmel nem volt ellentétes a logika alapvető szabályaival, kifejezésmódjában pedig nem indokolatlanul bántó, sértő vagy megalázó, burkoltan valótlan tényállítást sem fejez ki” (Kúria Pfv.IV.21.882/2015/3.).
Azt mondta ki ezzel a Kúria, ha alappal titulál valakit bűnözőnek egy újságíró, akkor az lehet az újságíró véleménye, értékítélete, addig, amíg valótlan tényt nem állít. Lehet valakiről azt írni, hogy bűnöző, ha a cikkben kiderül az, hogy ezt mi alapján állítja az újságíró. Így nem lesznek az olvasók sem megtévesztve.
***
Erős érvek szólhatnak amellett, hogy kampányidőszakban – a választási eljáráshoz kapcsolódóan – a választási szervek és a bíróságok a mérlegelésükben több teret adjanak a tényeknek az értékítélettel szemben, de nem indokolt és nem tartható az az álláspont, amely szerint ezen időszakban csak vélemények vannak és tények nincsenek. Másrészről pedig csak akkor érhető el, hogy a választók jól informáltak és így tudatosak legyenek, ha a választási szervek módszeresen elvégzik a tényállítások és értékítéletek elválasztását. Fokozottan igaz ez, akkor, amikor a vélemények szabad piaca nem kiegyenlített. Nem kellően vette azonban figyelembe ezeket a szempontokat az Alkotmánybíróság, amikor egy határozott tényállítást, azt, hogy az adott képviselőjelölt egyszer sem ejtette ki Fót nevét a korábbi képviselői munkája során, a kampányban a választópolgárokra gyakorolt lehetséges hatásai miatt kezelt értékítéletként [lásd 3107/2018. (IV. 9.) AB határozat].
A bemutatott példákból az látszik, hogy még nehéz esetekben is különválasztható a tényállítás az értékítélettől. Ezt a szétválasztást célszerű már annak elvégeznie, aki belép a közlésével a nyilvános térbe, de végső esetben a bíróságnak mindenképpen meg kell ezt tennie.
A kérdést árnyalja viszont, hogy milyen eljárásjogi garanciák biztosítják, hogy a tények és az értékítéletek elválaszthatók legyenek. A személyiségi jogi perekben vagy a sajtó-helyreigazítások során ezek a garanciák megfelelően kidolgozottak, de a választási eljárásban a kifogást tevő által hamisnak tartott tényt állító személynek általában a választási jogsértések esetére nyitva álló jogorvoslatok nem peres (nem kontradiktórius) jellege miatt nincsen arra lehetősége, hogy bizonyítsa az általa állított tény valós voltát.
Ez az eljárásjogi nehézség azonban olyan probléma, amely egy másik poszt témája lehet, hiszen már implikálja, hogy a tények és a vélemények egy tisztességes eljárásban mindig szétválaszthatók.
_________________
Az írás a szerző véleményét tartalmazza és nem értelmezhető az MTA TK hivatalos állásfoglalásaként.