Szontagh Veronika2018. április 25-én került megrendezésre A jogosultságkultúra hiánya a közép-európai jogi kultúrákban. Mítosz vagy valóság? című NKFI kutatási projekt (NKFIH-FK125520) nyitórendezvénye. A Rights Consciousness and Legal Cultures: Theoretical Perspectives című workshopnak az MTA TK Jogtudományi Intézete adott otthont. A workshop jó alkalom volt a különböző országokból, területekről érkező kutatók, szakértők számára a jogi kultúra fogalmában rejlő elméleti kérdések és az ezekhez kapcsolódó alkalmazási lehetőségek megvitatására.
A workshopot Fekete Balázs, az intézet tudományos munkatársa, a projekt vezetője nyitotta meg, majd a rövid megnyitót egy hosszabb előadás követte. A nyitó előadást David Nelken, a King’s College professzora tartotta, aki a jogi kultúra fogalmáról, definíciós elemeiről és a téma kapcsán felmerülő dilemmákról tartott magas színvonalú előadást Legal culture and the culture of legality címmel. Nelken – aki a jogi kultúra kérdéskörének elismert kutatója és szakértője – olyan elgondolkodtató kérdésekkel indította előadását, mint például mire jó a jogi kultúra elméleti konstrukciója, mit jelent a jogszerűség kultúrája, mi a jó jog, vagy mire jó a jog egyáltalán. Ezeket a kérdéseket továbbgondolva az előadás először a jogi kultúra fogalmát járta körül, kiemelve és külön-külön elemezve a fogalom két elemét, a jogot és a kultúrát. Mind a két fogalom magyarázatának hatalmas szakirodalma van, mint ahogyan a két fogalom összekapcsolásának is. E szakirodalmi bázis ellenére vagy pontosan emiatt, a fogalom körül kialakult szakmai vita mind a mai napig létező és aktuális, illetve a szakirodalomban felleltározott fogalmi elemek ütköztetése továbbra is fontos része a szakmai diskurzusnak.
A jogi kultúra fogalmát nem egyszerű meghatározni, Nelken szerint a jogcsaládok kifejezés helyére lépett be az összehasonlító jogi szakirodalomban, de akár kifejezhetnénk úgy is, hogy jogi hagyományok, jogi ideológia, jogi diskurzus vagy jogterületek. A jogi kultúra egyik legismertebb és leggyakrabban hivatkozott fogalmát Lawrence M. Friedman alkotta meg, aki úgy határozta meg a jogi kultúra fogalmát, hogy ez a jog és jogintézmények irányába megfogalmazott értékek, elvárások, és attitűdök összessége, illetve Friedman elkülönítette egymástól a külső – a joggal hivatásszerűen kapcsolatba nem kerülők – és a belső – a jogászság jogi kultúrája – jogi kultúrát is. Ezzel szemben Nelken fogalma jóval precízebb és más oldalról értelmezi a kérdést, hiszen ő nem szűkíti le a jogi kultúrát, hanem szerinte „a kultúra önmagában, és a jogi kultúra is arról szól, hogy kik vagyunk mi és nem arról, hogy mit csinálunk”.
Nelken előadásának egyik fontos eleme az volt, hogy nemcsak általánosságban beszélt a jogi kultúra fogalmáról, hanem külön-külön hangsúlyozta a jog és a kultúra kifejezést is, és ennek segítségével még inkább árnyalta a fogalom jobb megértését. A jogi KULTÚRA kifejezés a jogban megjelenő kulturális mintázatokra fókuszál, amelyek felvethetnek olyan problémákat, mint például azt, hogy a kultúra túl széles fogalom, túl sokat mond, hiszen a kultúra kifejezés számunkra lehet nagyon átfogó kifejezés is. A JOGI kultúra kifejezés a hangsúlyt sokkal inkább arra helyezi, hogy miként, hogyan épül fel a jogszerűség kultúrája. A fogalom ilyen irányú alkalmazása szintén kérdéseket vethet fel a jogállamiság fogalmával kapcsolatban, mint azt Nelken ezzel a magyar nyelvre szinte lefordíthatatlan kérdéssel illusztrálta: melyik jobb megközelítés és kinek: rule of law vagy a role by law.
Nelken előadásának második részét olyan vitaindító felvetéssel folytatta, hogy vajon létezhet-e általános, univerzális elképzelés arról, hogy a jognak miképpen kellene működnie, lehet-e kultúramentes fogalma a jogi kultúrának, illetve hogy a jogi értékeket vajon tényleg azok formálják-e, akiknek több a veszítenivalójuk.
Előadása végén Nelken kitért az empirikus kutatások fontosságára is. Kiemelte, hogy az empirikus kutatások módszertani megalapozottsága mellett azok elméleti megalapozottságára is nagy hangsúlyt kell fektetni. Véleménye szerint a korábbi jogi kultúra fogalma nem támogatja az empirikus kutatásokat, hiszen a fogalom nem megfelelő módon kidolgozott és precíz, így nehéz a fogalom konceptualizálása. A jogi kultúra fogalma igen széles spektrumot fed le, számos alterületre bomlik, viszont kiemelte, hogy ezeket a területeket nem lehet egymástól elválasztva vizsgálni, mivel azok szorosan összefüggnek és hatnak egymásra, ezért alapvetően az összehasonlító jogi vizsgálatok alkalmasak arra, hogy a jogi kultúra egyes elemeit, tárgyait empirikus igénnyel vizsgáljuk. Mivel a fogalom többféle bizonytalanságot hordoz magában, így a kutatások megtervezésekor a konceptualizálás és operacionalizálás folyamatára az átlagosnál nagyobb hangsúlyt kell fektetni.
A workshop délelőtti szekciójában három előadás hangzott el, melyek más-más oldalról, szempontból közelítették meg a jogi kultúra kérdését.
.jpg)
Az első előadást Uitz Renáta (professzor, Közép-európai Egyetem) Human Rights as Counter-Culture: Troubles with Defending Counter-Majoritarian Claims in the Age of Populism címmel tartotta. Az előadás az emberi jogi diskurzus jövőjével foglalkozott, különös tekintettel a populizmus kihívásaira. Az előadó kitért az emberi jogokat gyakran érő kritikákra is, melyek napjaink politikai retorikájában felerősödtek. Sokan vitatják az emberi jogok gyakorlati hasznát, a kritikusok szerint azok csupán egy magasan képzett elit dialógusának részei. Az előadó nem osztotta az által ismertetett kritikákat és nem gondolja, hogy a populizmus felerősödése az emberi jogok végét jelenthetné. Példaként hozta fel a regionális emberi jogi intézmények, különös tekintettel az Emberi Jogok Európai Egyezménye sikerességét. Véleménye szerint az emberi jogokat rögzítő nemzetközi szerződések, főként az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, a hagyományos liberális alkotmányos diskurzus részévé váltak. Az emberi jogok univerzalizmusának megalapozását ugyanakkor több ponton szükséges újragondolni ahhoz, hogy a kor kihívásaira, beleértve a jogi kultúra közegét, megfelelő válaszokat nyújthassanak.
A következő előadásban Burai Petra (jogi tanácsadó, European Center for Not-for-Profit Law; kutató, Max Planck Institute for Social Anthropology) a korrupció jogi megítélésével kapcsolatos kulturális paradoxonokkal foglalkozott (The cultural paradoxes of anti-corruption laws). Előadásában lényegében a jogi kultúra és a korrupció összefüggéseinek kérdését vizsgálta. Burai érvelésének egyik igen érdekes eleme az volt, amikor Tárkány-Szűcs Ernő magyar kulturális antropológus és jogtudós 1981-es írását idézte arról, hogy miként növekszik a törvények és az emberek közötti távolság, ha a hatalmi elit nem foglalkozik az alacsonyabb társadalmi csoportok helyzetével. Ez a gondolat igen elgondolkodtató, természetesen nem csak a korrupcióval összefüggésben. A korrupció mélyen beleivódott a társadalomba, a társadalom tagjai mérlegelik a normák, erkölcsök, társadalmi szabályok betartásakor, hogy azok vajon mennyire szolgálják a saját érdekeiket. Emellett az előadó kitért arra is, hogy korrupciós kérdésekben – szabályozás, korrupció elleni fellépés – milyen nagy szerepe van a hatalomnak, hogy a hatalom szándékai miként alakulnak, mennyire igyekeznek vagy éppen nem igyekeznek megfelelni a külső nyomásgyakorlásnak például az antikorrupciós jogalkotás kérdésében. A hatalmi elit érdekei miatt sok esetben a nemzetközi nyomásgyakorlás sem éri el a hatását és a várt eredményt. Az antikorrupciós jogi megoldások sokszor nem megfelelő célt szolgálnak, hiányoznak az egységes fogalmi készletek, túlságosan eltérőek az implementációs megoldások, amelyek megnehezítik például az adatgyűjtést és az összehasonlító vizsgálatokat. Ezen felül a korrupció egy bizonyos része a hatalmi elit bűncselekménye, melynek látenciája igen magas, és e szereplőknek nem érdeke a korrupció hatékony jogi szabályozása.
A délelőtti panel utolsó előadója, Danilo Vuković (docens, Belgrádi Egyetem) Attitudes Towards the Rule of Law in Contemporary Serbia: A Coherent Legal Culture? címmel tartott előadást. Ez az előadás egy korábbi empirikus kutatás ismertetése volt, amely a szerb lakosság attitűdjeit vizsgálta a jogállamisággal összefüggésben. A kutatás elején Vuković bemutatta azokat a kutatásokat, szakirodalmakat, amelyek elméletileg megalapozták a kutatást: például Gibson és Caldeira (1996) híres tanulmányát (The Legal Cultures of Europe) gyakran használják fel az ilyen jellegű attitűdvizsgálatok alapjaként módszertani és elméleti kidolgozottsága miatt, illetve az ott kapott eredmények összehasonlítási alapként szolgálhatnak az újabb kutatások számára. A szerb adatok azt mutatják, hogy Szerbia – a fent említett kutatás alapján – a jogállamiság támogatottságának mértéke szerint a Gibson és Caldeira által azonosított két nagy országcsoport között helyezkedik el. A szerbek mérsékelten fogadják el a jogállamiságot, azok azonban, akik támogatják a politikai intézményeket, azok jobban támogatják a jogállamiságot is. Minél hagyományosabb, patriarchálisabb egy személy attitűdje, ez az állítás viszont annál kevésbé igaz. Érdekes adat, hogy az iskolázottság és a kor nem mutatott szignifikáns összefüggést a jogállamisággal kapcsolatos attitűdökkel, viszont az általános jóllét korrelációban állt a jogállamiság elfogadottságával. Vuković hangsúlyozta, hogy az adatokra hatással lehettek az adatfelvétel évében zajló szerb parlamenti választások és a kampány, amelyek során a klientelizmus és korrupció kérdése előtérbe került, illetve több normatív érték kérdése a kampány témája volt.
A workshop délutáni szekciója négy előadásra épült. Ezek közül az elsőt Mateja Čehulić (egyetemi tanársegéd, Zágrábi Egyetem) Conceptualization of legal culture within structural functionalism címmel tartotta. Kiindulópontként a jogi kultúra friedmani megközelítésének kritikáját fogalmazta meg. A kutatásának célja, hogy a jogi kultúra koncepciójának kritikai megközelítését dolgozza ki, illetve újfajta elméleti megközelítést alkalmazzon annak jobb megértéséhez. A jogi kultúra konceptualizálásának új irányát a strukturális-funkcionális megközelítés képezheti. Kutatásának egyik elméleti alapját Parsons AGIL-paradigmája adja, amely a szociális rendszer alrendszerei és ezek kapcsolatára igyekszik választ adni. Parsons modellje szerint a társadalmi rendszereknek négy alapvető funkciót kell ellátniuk, a négy funkció négy alrendszerre tagolódik, amelynek része a jog és a kultúra is. Az AGIL-paradigma szerint ezek a rendszerek folyamatosan továbbtagolódhatnak. Az előadó úgy vélte, hogy eredményei hozzájárulhatnak a jogi kultúra stabilitásáról és hasznosságáról szóló évtizedes diskurzushoz.
A következő előadásban Ioan-Mihai Popa (tudományos munkatárs, Max Planck Institute for Social Anthropology) az Emberi Jogok Európai Bíróságának a román jogi kultúrára gyakorolt hatását mutatta be (From court to television: Legal mobilization and the ‘shadow’ of the European Court of Human Rights in the Romanian public sphere). Ez egy jelenleg is zajló átfogó, európai kutatás, és az előadó a román jogi kultúrával kapcsolatos első eredményeket ismertette. A kutatás arra keresi a választ, hogy Emberi Jogok Európai Bíróságának döntései miként jutnak el a társadalom tagjaihoz, hogyan épülnek be a közbeszédbe, és ennek milyen indirekt hatásai vannak. Az előadó bemutatott két szekularizációval kapcsolatos esetet: ortodox vallási jelképek a román középiskolákban, illetve az egyházi iskolákba való beiratkozás feltételeinek kérdése. A kutatásukban arra keresik a választ, hogy a releváns bírósági döntések miként definiálják a vallás szerepét a (román) közoktatásban. Mind az egyházi, mind a szekuláris oktatásért küzdő szereplők a bírósági eljárásokat a saját stratégiájuk céljaira használják fel, és megpróbálják mobilizálni a társadalmat saját célkitűzéseik érdekében.
A következő előadást Tilen Štajnpihler Božič (egyetemi docens, Ljubljanai Egyetem) és Mojca M. Plesničar (kutató, Ljubljanai Kriminológiai Intézet) tartotta Developing legal consciousness in legal education: Using Bourdieu’s concept of habitus and theory of the juridical field címmel, amely a nemrégiben kezdődött kutatásuk hipotéziseit, módszertanát és várt eredményeit ismertette. A kutatás elméleti alapját Bourdieu mezőelmélete és habituselmélete adja. A kutatás alapvető hipotézise az, hogy a jogi oktatásnak hatása van jogrendszer működésére és a jogi kultúrára. E hipotézisnek vizsgálatához a kutatók a joghallgatók, illetve nem joghallgatók attitűdjét fogják vizsgálni az egyetem első és utolsó évében. A kutatás nem vizsgálja a hallgatók tárgyi tudását, hanem kifejezetten attitűdjeik vizsgálatát célozza a büntetések és diszkrimináció témakörében. E két témakör kiválasztásánál az is lényeges szempont volt, hogy ezek olyan jogi kérdések, amelyekről mindenkinek van véleménye, mindenki állást tud róluk foglalni. A kutatás még folyamatban van, így a két kutató azt ismertette, hogy milyen eredményeket várnak. Úgy vélik, hogy az elsőéves egyetemisták véleményei jóval színesebbek és eltérőbbek lesznek, mint az utolsó évben, illetve a joghallgatók és nem joghallgatók között nagyobb lesz az eltérés az attitűdök terén.
A workshop utolsó előadását Antonija Petričušić (egyetemi adjunktus, Zágrábi Egyetem) és Dario Čepo (egyetemi adjunktus, Zágrábi Egyetem) Legal Field as a Site of Value Contestation: Contesting Parental Religious Freedom to the Right to (Secular) Education címmel tartották. Előadásuk fő kérdése, hogy a vallási értékek miként válhatnak a jogi viták forrásává. A kutatásuk fókuszában a horvát konzervatív mozgalom tevékenységének vizsgálata áll, amely mozgalom célja a konzervatív (vallási) értékek előtérbe helyezése. Ennek az egyik leglátványosabb eleme az a népszavazási kezdeményezés volt, melyben a horvát lakosságot arról kérdezték, hogy a házasság alkotmányos fogalma alatt a férfi és nő közötti szövetséget értsék-e. Céljuk még, hogy ezek az értékek minél jobban megjelenjenek az oktatásban is, különös tekintettel a szexedukációs oktatástól való tartózkodásra és az abortuszról való vélemény meghatározására. A konzervatív mozgalom szerint a közoktatásban tartott egészségnevelő órák ellentétben állhatnak a szülők alapvető értékeivel, és azzal, hogy ők választhassák meg, hogy a gyermekük milyen értékek mentén vesz részt ezeken az oktatásokon. A konzervatív mozgalom hatása olyan mértékű volt, hogy a jogalkotásban is megjelentek a terveik és elképzeléseik, valamint a politikai vitákban számtalan esetben emberi jogi érveket hoztak fel álláspontjuk megalapozására. Az alapvető értékek mentén lévő társadalmi törésvonalak a politikában is erőteljesen megjelennek, amelyek komoly problémává válhatnak a modern társadalmakban, hiszen a konzervatív értékek szemben állhatnak a szekularizációs törekvésekkel.
A jogi kultúra fogalma – ahogy ezt a workshop előadásai is alátámasztották – igen széles körű és tág fogalom. A jogi kultúrához kapcsolódó kutatási területek változatosak, idetartozhatnak a jogtudat- és a jogi attitűd vizsgálatok vagy éppen a nagyobb jogcsaládok kutatása, de a sort hosszan lehet folytatni. A jogszociológiai vizsgálatok erős elméleti megalapozottságával és az empirikus módszertanával hasznos információkat nyújtanak a társadalom és a jog tágan értelmezett kapcsolatáról, egymásra való hatásukról. A workshop is bebizonyította, hogy a jogi kultúra fogalmának értelmezése mind a mai napig része a szakmai vitának, illetve hogy a témakörben folytatott kutatások milyen nagymértékben hozzájárulnak az ismereteink bővüléséhez a jogról, a társadalomról.
(A workshop az NKFIH-FK125520 projekt és az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont belső pályázati támogatásának köszönhetően valósult meg.)