Pap András LászlóA Kúria 2017 júniusában nyilvánosságra hozott ítélete kimondta, hogy 2011-ben Gyöngyöspatán szélsőjobboldali szervezetek demonstrációja során a megfélemlített polgárok elmaradt védelme kimerítette a zaklatás tényállását. A döntés amiatt jogtörténeti kuriózum, mert februárban a bíróság részben tévesen, egy későbbi sajtóközlemény által korrigálva hirdetett ítéletet.
Balogh Lídia 2017 februárjában számolt be arról, hogy az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH) határozata szerint kimerítette a roma nemzetiség miatti zaklatás tényállását egy szülő nő emberi méltóságát sértő bánásmód a B.A.Z. Megyei Kórházban. Egy a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) által indított perben az Egri Törvényszék 2015. szeptemberi ítéletében két jelenségre vonatkozóan is megállapította az egyenlő bánásmódhoz való jog sérelmét. Kimondta, hogy a rendőrség 2011-ben Gyöngyöspatán megsértette a megfélemlített roma lakosság egyenlő bánásmódhoz való jogát azzal, hogy amikor a helyi Jobbik behívására az azóta bíróság által jogerősen feloszlatott szélsőséges, cigányellenes szervezet, a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület megszállta Gyöngyöspata cigánysorát, nem védte meg őket. Emellett megállapította, hogy a rendőrség bírságolási gyakorlata is lehet diszkriminatív.
Az első diszkriminációs tényállás a rendőrség „hallgatására” vonatkozott, azaz szélsőséges szervezetek fenyegetésének el nem hárítására. A zaklató ebben az esetben a jogszabályi rendelkezés logikájából fakadóan, nem a szélsőjobboldali paramilitáris szervezet, hanem a rendőrség, amely hozzájárult ahhoz, hogy a helyi roma lakosság számára megfélemlítő, megalázó, ellenséges környezetet alakuljon ki. A Debreceni Ítélőtábla jogerős, 2016 áprilisában meghozott ítélete ellentétes álláspontra helyezkedett és elutasította a keresetet. Ezt a Kúria 2017 februári ítélete, helyt adva a felülvizsgálati kérelemnek, megváltoztatta, kimondva, hogy a szélsőséges szervezetek éjszakai fáklyás felvonulása, a katonai kiképzőtábor létesítése és a huzamos jelenlét egy egész település roma lakosságát félemlítette meg heteken át, és az elmaradt rendőrségi fellépés a romák emberi méltóságát sértő magatartás, amivel közrehatott a velük szemben kialakult ellenséges, megalázó, megfélemlítő környezet kialakulásában.
Az döntés összhangban áll az Emberi Jogok Európai Bíróságának a gyűlölet-bűncselekmények alulminősítése kapcsán kialakult joggyakorlatával, amely szerint a hatékony vizsgálat lefolytatásának elmaradása, ész az ehhez kapcsolódó bűncselekményi alulminősítés az Egyezmény megsértését jelenti és ez több Magyarország ellen folyt friss döntésben is megjelent: például a 2015-ös Balázs kontra Magyarország, vagy a 2016-os R.B. kontra Magyarország- ügyben. A 2017-es Király és Dömötör kontra Magyarország döntésben 2017. januárjában a bíróság kimondta, hogy a magyar hatóságok fellépése elégtelen volt a 2012-es devecseri szélsőjobboldali tüntetésen, ahol kővel dobálták és szidalmazták a helyi romákat. Ezzel a hatóságok azt üzenték a nyilvánosságnak, hogy a nyíltan rasszista magatartások következmény nélkül maradhatnak és így nem védték meg a panaszosoknak megfélemlítés-mentes magánszférához és etnikai identitáshoz való jogát.
Az intézményes diszkrimináció klasszikus esetét jelentő másik, a gyöngyöspatai ügyben is megjelenő, etnikai profilalkotásnak is nevezett jelenség arra utal, amikor a rendőrség „rászáll” a helyi romákra: míg a szélsőségeseket csak elvétve igazoltatták, és még ritkábban indítottak ellenük szabálysértési eljárásokat, addig a helyi romákat a saját lakóhelyükön rendszeresen igazoltatták. Az érintett szabálysértések többsége „nem a gyalogosok részére kijelölt járdán történő közlekedés”, „szabálytalan személyszállítás”, „gyermek szállítása gyermekülés nélkül” (az egyik ilyen eset akkor történt, amikor valaki a családját menekítette egy verekedés elől), „köztisztasági szabálysértés” (például cigarettacsikk eldobása, napraforgómag héjának eldobása), autósoknál „elsősegélyláda szavatossági ideje lejárt”, „be nem csatolt biztonsági öv” volt. A fokozott rendőri jelenlét a szélsőségesek távozása után a fennmaradt, és a rendőrség kapacitását jórészt a romák apró-cseprő, főleg gyalogosokat és kerékpárosokat érintő szabálysértésekért történő bírságolásra használták. Akadt olyan is, akit azért bírságoltak meg, mert „köpködött”. Az elsőfokú bíróság itt a zaklatás tényállását nem találta igazolhatónak, de kimondta, hogy a rendőrség szabálysértési bírságolási gyakorlatával közvetlen hátrányos megkülönböztetésben részesítette a helyi roma lakosságot, ugyanis rendkívül sok esetben bírságoltak főleg gyalogos és kerékpáros szabálysértésekért, miközben hasonló szabálysértésekért a nem roma lakosság körében nem intézkedtek. A TASZ a bizonyítás során a rendőrségtől kért szabálysértési adatokból következtetve azzal érvelt, hogy a helyi romákkal szemben a helyi nem romákhoz képest tizenháromszor több bírságot szabtak ki, miközben hasonló szabálysértések szankció nélkül maradtak a nem roma lakosság körében.
A Kúria 2017 februári ítéletének szóbeli indokolásában, egyetértve a felperes TASZ álláspontjával kimondta, hogy a rendőrség romákkal szembeni aránytalanul szigorú bírságolási gyakorlata diszkriminációt valósított meg. A civil szervezet ennek megfelelően hírt is adott a megnyert perről, néhány óra múlva azonban a Kúria sajtóközleményben adott tájékoztatást arról, hogy az ítélet szóbeli indokolásának ez a része tévesen hangzott el, és ellentétben áll a kihirdetett rendelkező résszel, amelyben ez a megállapítás nem hangzott el. A kaotikus helyzet tisztázására a civil szervezet két közérdekű adatigénylése sem bizonyult elégségesnek, csak a februárban kelt, márciusban kiküldött, júniusban nyilvánosságra hozott döntés tisztázta a helyzetet: a Kúria elutasította a TASZ felülvizsgálati kérelmét és fenntartotta a másodfokú ítéletet abban a tekintetben, hogy az igazoltatások során jelentkező etnikai aránytalanságokat nem látta megállapíthatónak, többek között azért, mert az etnikai hovatartozásról a rendőrség és az állam nem vezet, nem vezethet nyilvántartásokat. (A döntés figyelmen kívül hagyja azt a szakirodalomban, a joggyakorlatban és az ombdusmani judikatúrban is egyértelműnek tekintett álláspontot, hogy itt az intézkedő rendőrök percepciójáról és nem etnikai identitásról van szó.)
Az igazoltatások során megnyilvánuló, etnikai profilalkotásnak nevezett jelenség jogi megragadására történt már kísérlet a hazai joggyakorlatban. A Magyar Helsinki Bizottság (MHB) és a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság között zajló eljárásban 2012-ben az EBH megállapította, hogy az önmagukban jogszerű és szakszerű egyedi rendőri intézkedések összeadódó hatása etnikai aránytalanságok előidézéséhez vezethetett. A Hatóság 2016. januárjában is egyezséget hagyott jóvá az MHB és a Budapesti Rendőr-főkapitányság között, amelyben a BRFK vállalta, hogy az körlevelet bocsát ki a hátrányos szociális helyzetű emberek egyenlő bánásmódhoz fűződő joga tiszteletben tartása tárgyában, és hangsúlyozza, hogy diszkriminatív az ételosztáskor, illetve egyéb szociális- illetve egészségügyi szolgáltatások igénybevételekor a szolgáltatást igénybe vevő hajléktalan/más, rossz szociális helyzetű személyekkel szemben foganatosított „általános igazoltatás”.
Hasonló álláspontra jutott a TASZ, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda, az Európai Roma Jogok Központja Alapítvány és az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány beadványa után az alapvető jogok biztosa és a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét ellátó biztoshelyettes közös, átfogó vizsgálata, amely a Miskolci Önkormányzati Rendészet által koordinált és más társszervekkel együtt folytatott hatósági ellenőrzési gyakorlat kapcsán megállapította, hogy a rendészeti biztosítás mellett zajló, különösebb indok nélküli, nemegyszer visszatérő jellegű és megfélemlítő hatással járó közös hatósági ellenőrzések kellő alkotmányos indok nélkül, szükségtelen módon és aránytalan mértékben korlátozták a többségében rászoruló, hátrányos helyzetű, nagy számban és arányban roma nemzetiségű személyek magánszférához való jogát. A kifejezetten a miskolci szegregált területekre koncentráló, visszatérő ellenőrzések a társadalmi származás, valamint a vagyoni helyzet alapján közvetlen, valamint nemzetiségi származáson alapuló közvetett diszkriminációt idéztek elő.
A zaklatás további esetekben is megjelent: a Fővárosi Ítélőtábla 2014-es ítéletében a rendőrség rendezvénytiltó gyakorlatáról állapította meg az egyenlő bánásmód megsértését. A másodfokon eljáró bíróság kimondta, hogy a BRFK szexuális irányultságon alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetést és zaklatást valósított meg, amikor 2012 áprilisában a közlekedés ellehetetlenülésére hivatkozva annak ellenére tiltotta meg a budapesti melegfelvonulás megtartását, hogy a korábbi évben az ugyanezekre az indokokra épített határozatát a bíróság hatályon kívül helyezte – ráadásul a két esemény között több olyan rendezvény megtartását tudomásul vette nagyjából azonos útvonalra, amelyen az érintett felvonulásra tervezettnél lényegesen többen vettek részt. (Az egyik a békemenet volt a betiltott rendezvény becsült résztvevőinél százszor több résztvevővel.) Az első fokon eljáró Fővárosi Törvényszék azt is megállapította, hogy a BRFK zaklatást követett el, mert döntése így hozzájárulhat a melegfelvonulást szervező LMBT-közösség tagjai számára megalázó, ellenséges, megfélemlítő környezet kialakulásához, illetve megerősödéséhez a szexuális irányultságukkal összefüggésben, ugyanis „a hatósági döntések mintául szolgálnak a társadalom tagjainak, és a megkülönböztető módon tiltó rendőrségi döntés jelentősen felerősítheti a meleg kisebbséggel szemben amúgy is fennálló ellenségességet, amely az ellentüntetésekben is testet ölt”.
Az MHB korábban több olyan stratégiai pert indított, amely arra irányult, hogy egyes politikusok, állami, önkormányzati vezetők rasszista kijelentéseit a zaklatás fogalma alá vonva, az egyenlő bánásmód megsértése miatti közigazgatási jellegű szankciókkal visszaszorítható legyen a rasszista közbeszéd. E stratégiai perek jelentőségét 2012 előtt az adta, hogy a gyökeresen új szabályozást bevezető alaptörvény, az új Ptk. és Btk. hatálybalépése előtt, a gyűlöletbeszéd elleni fellépésre az Alkotmánybíróság értelmezése szerint sem a büntetőjog, sem a polgári jog nem volt alkalmas. Legutóbb az EBH 2016 novemberében állapította meg egy, a TASZ által kezdeményezett eljárásban, hogy Majoros János, Mezőkeresztes polgármestere a romákkal szembeni zaklatást valósított meg a helyi lapban közzétett előítéletes megnyilatkozásával.
___________________________________________________________
Az írás a szerző véleményét tartalmazza és nem értelmezhető az MTA TK hivatalos állásfoglalásaként.