A 2017. június 26. napjától alkalmazandó átdolgozott Fizetésképtelenségi Rendeletre figyelemmel az Igazságügyi Minisztérium jogszabály-tervezetet tett közzé a Csődtv. jogharmonizációs célú módosításáról.
A fizetésképtelenségi eljárásról szóló 1346/2000 számú EK tanácsi rendeletet 2017. június 26. napjától felváltja a 2015/848 számú átdolgozott rendelet („új rendelet”). Az új rendelet nem helyezi forradalmian új alapokra az európai fizetésképtelenségi jogot, sokkal inkább a régi rendelet alkalmazása során kikristályosodott esetjogot kodifikálja, illetve az elmúlt több mint egy évtizedben felvetődött egyes kérdésekre kíván megoldást nyújtani. Mégis, az új rendelet egyes rendelkezései rónak bizonyos jogalkotási feladatokat a tagállami törvényhozásokra.
A magyar Igazságügyi Minisztérium 2017. májusában közigazgatási egyeztetésre bocsátotta a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat-tervezetet.
A tervezet alapvetően három szempontból problematikus.
Az EUB következetes esetjoga szerint a nemzeti jogok nem reprodukálhatják az uniós rendeletek rendelkezéseit, illetőleg az autonóm módon értelmezendő közösségi jogi fogalmakat illetően a tagállamok nem bocsáthatnak ki kötelező értelmezési szabályokat. Erre figyelemmel célszerű volna mellőzni az új rendelettel párhuzamos, illetve attól részben eltérő fogalommeghatározásokat a tervezetből.
Az új rendelet egyik koncepcionális újítása, hogy az adós vagy bármely hitelező nemzetközi joghatósági szempontból bíróság előtt megtámadhatja a fizetésképtelenségi főeljárás megindítására vonatkozó határozatot. Az új rendelet rendelkezése közvetlen hatállyal bír, így arra a felek a tagállamokban – így Magyarországon is – közvetlenül alapíthatnak jogokat. Ugyanakkor erősen kérdéses, hogy az új Rendelet által bevezetett „joghatósági megtámadás” tud-e hatékonyan működni a hatályos magyar eljárásjogi környezetben. Erre tekintettel elengedhetetlennek tűnik megteremteni a joghatósági megtámadás jelenleg hiányzó hazai eljárásjogi keretrendszerét – ezt a kérdést a tervezet nem kezeli.
Végezetül az új rendelettel összhangban nem álló, részben annak szabályait túlzottan megszorító rendelkezéseket javasolt az új rendelet szövegére és annak céljaira tekintettel átgondolni.
A fenti kérdéseket vizsgáló tanulmányom kézirata elérhető itt.
A tanulmány a saját szakmai álláspontomat tükrözi, az semmilyen más személy vagy szervezet állásfoglalásaként nem értelmezhető. A tanulmány szerkesztett változata a Bodzási Balázs által szerkesztett és a HVG-ORAC által kiadott tanulmánykötetben fog megjelenni 2017-ben.
___________________________________________________________
Az írás a szerző véleményét tartalmazza és nem értelmezhető az MTA TK hivatalos állásfoglalásaként.