Az Egyenlő Bánásmód Hatóság néhány napja nyilvánosságra hozott határozata kimondja, hogy a Miskolcon működő Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház megvalósította a zaklatás tényállását, illetve megsértette az egyenlő bánásmód követelményét egy nővel szemben, akit gyermeke világrahozatala során a kórház két dolgozója roma származására utaló, illetve emberi méltóságát sértő megjegyzésekkel illetett.
„Ti, cigányok úgyis csak a pénzért szültök!” címmel jelent meg néhány napja az Index.hu-n egy tudósítás, amelyet több internetes hírportál is átvett. A cikk apropója az volt, hogy az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH) nyilvánosságra hozta a határozatát egy ügyben, amelyben egy roma nő zaklatásra hivatkozva panaszolt be egy miskolci kórházat. A döntés, illetve körülményeinek bemutatása előtt érdemes egy megjegyzés erejéig kitérni az EBH szerepére: Magyarországon ez a hatóság „az emberi méltóság garanciális intézménye, az egyenlő bánásmód követelményének megvalósulását ellenőrző autonóm állami jogorvoslati fórum”, amely olyan kérelmezők (panaszosok) ügyében jár el, akik – állításuk szerint – hátrányos megkülönböztetést, vagyis diszkriminációt szenvedtek el.
A szóban forgó, 349/2016. számú EBH-határozat megállapítása szerint az eljárás alá vont egészségügyi szolgáltató – a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház – a kérelmezővel (vagyis a panaszt benyújtó nővel) szemben megsértette az egyenlő bánásmód követelményét, mégpedig azáltal, hogy a nő szülése során az őt ellátó orvos (a kórház dolgozója) „roma nemzetiséghez való tartozására utaló, a panaszos emberi méltóságát sértő kijelentést tett”. A határozat kimondja, hogy az eljárás alá vont kórház „e magatartásával a kérelmezővel szemben roma nemzetiséghez való tartozásával és bőrszínével összefüggésben megvalósította a zaklatás tényállását.”
A határozatból kiderül, hogy mi szerepelt az érintett nő által az EBH-nak benyújtott panaszbeadványban: „a kérelmezőt 2016. február 10- én vették fel a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Szülészeti és Nőgyógyászati Osztályára, ahol még aznap világra hozta gyermekét. [...] A kérelmező panaszában foglaltak szerint a szülésznő vajúdás közben azt mondta neki, hogy ha még egyszer kiabál, felpofozza és az arcába nyomja a párnát. Az őt ellátó orvos pedig úgy fogalmazott, hogy ha a kérelmező még egyszer kiabál, akkor behívja a pszichiátert, elveteti tőle a gyereket és »nem lehet gyese«, mindehhez pedig hozzátette, hogy »ti cigányok úgyis csak a pénzért szültök«.”
Az EBH az eljárás alá vont intézménnyel szemben a következőket szabja ki határozatában:
- a kórház számára megtiltja a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsítását;
- elrendeli, hogy a kórház 60 napra tegye közzé az EBH-határozat anonimizált, vagyis a panaszos és a tanúk személyes adatait nem tartalmazó változatát az intézmény honlapjának nyitóoldalán (jelen bejegyzés írásakor erre még nem került sor: az említett webhelyen az általános bemutatkozó anyag mellett csupán arról olvashatunk, hogy átmenetileg látogatási tilalmat vezettek be a kórházban az influenza miatt); az anonimizált határozatot az EBH is közzéteszi 60 napra a saját honlapján;
- 500 ezer forintnyi bírság, valamint 27 ezer forintnyi eljárási költség megfizetésére kötelezi a kórházat.
Az EBH határozatának kelte 2016. december 15. Az azóta eltelt idő alatt az eljárás vont intézmény képviselője kézhez kapta a határozatot, és ettől számítva 30 napja volt annak eldöntésére, hogy kezdeményezi-e a határozat bírósági felülvizsgálatát. Ez a jogvesztő határidő már lejárt, a határozat pedig jogerőssé vált, mivel a kórház nem nyújtott be felülvizsgálati kérelmet (sőt, az EBH képviselőjének tájékoztatása szerint a bírságot is befizette a Magyar Államkincstár folyószámlájára).
A határozat szövege magyarázat nélkül említ egy bizonyos ERRC-t, amely a kérelmező részéről tett egyezségi ajánlat szerint kérdőíves felmérést végzett volna a kórházban. A rövidítés a budapesti székhelyű European Roma Rights Centre (Európai Roma Jogok Központja) nevű civil szervezetre utal. Ez a szervezet – amint az egy angol nyelvű, a határozat jogerőre emelkedését megelőzően kiadott sajtóközleményből kiderül – jogi képviselőt biztosított a kérelmezőnek azt követően, hogy tudomást szerzett a történtekről, illetve arról, hogy az érintett panaszbeadványt nyújtott be az EBH-hoz. A stratégiai pereiről ismert ERRC jelenleg nem csak Magyarországon, hanem egy regionális program keretében Bulgáriában, Csehországban, Macedóniában, Bosznia-Hercegovinában és Szerbiában is foglalkozik a roma nők jogainak érvényesülésével a szülészeti-nőgyógyászati ellátás, illetve várandósgondozás terén; olyan eseteket, illetve panaszokat gyűjtve, amelyekben – a miskolci ügyhöz hasonlóan – tetten érhető a romákkal szembeni diszkrimináció.
Az üggyel kapcsolatban említésre méltó néhány további, a határozatból nem megismerhető körülmény is; egyfelől az EBH-ügy helyszínét illetően. A B.-A.-Z. Megyei Kórház – ismertebb nevén: a „Szentpéteri kapui kórház” – szülészeti és nőgyógyászati osztálya 2015-ben költözött új helyre: a jelentős ráfordítással kialakított, 109 ággyal, négy műtővel és öt szülőszobával működő részlegben kényelmes elhelyezés és korszerű ellátás nyújtható az ide kerülő nőknek, illetve újszülöttjeiknek. Az osztály működését azonban korábban is érte már kritika az egyenlő bánásmód szempontjából. 2008-ban egy helyi lap tudósítást készített („»Színre szín« a B.-A.-Z. megyei kórház szülészetén?”) egy olvasói bejelentés nyomán, amely szerint a Szentpéteri kapui kórház gyermekágyas osztályán elkülönítve helyezik el a roma és nem roma édesanyákat; a cikkben megszólalók közül többen megerősítették, hogy a kórtermi szegregáció létező gyakorlatnak számít. 2013-ban szintén a helyi média járta körül egy cikkben („Apás szüléshez háromezer a beugró?”) azt a kérdést – ugyancsak olvasói levél alapján –, hogy miért kell jelentős költséget viselniük azoknak, akik élni kívánnak törvény által biztosított jogukkal, amely szerint „a szülő nőnek joga van arra, hogy az általa megjelölt nagykorú személy a vajúdás és a szülés alatt folyamatosan vele lehessen” – a Szentpéteri kapui kórházban ugyanis háromezer forintért kapható az az eldobható öltözék, amelyet a szülőszobába lépni kívánó hozzátartozóknak viselniük kell. A helyzet megoldatlanságára reflektált egy miskolci civil szervezet, a Regina Alapítvány 2016-os, adománygyűjtéssel egybekötött kampánya („Ugye te sem szeretnél egyedül lenni a szülőszobán?”), amelyben arra hívták fel a figyelmet, hogy a megyében élő családok egy részének vállalhatatlan terhet jelent a látogatói öltözék beszerzése, az egyedüllét pedig fokozza a vajúdó-szülő nők kiszolgáltatottságát.
Mindeközben aligha elképzelhető, hogy a szegénységben élő, illetve a roma családok hátrányai, valamint az egyenlő bánásmódra és az esélyegyenlőségre vonatkozó jogi normák ismeretlenek volnának a B.-A.-Z. Megyei Kórház Szülészeti és Nőgyógyászati Osztályának szakmai vezetője számára. Az osztályvezető főorvos, dr. Nagy Gábor jegyez ugyanis egy fejezetet a hazai védőnők és szülésznők számára alapművet jelentő szakkönyv, A várandósgondozás kézikönyve legutóbbi (2016-os) kiadásában, amely a „Roma nők várandósgondozásának szociológia háttere” címet viseli. Ez az írás nemcsak a roma nők társadalmi helyzetére vonatkozó társadalomtudományi kutatások eredményeiről nyújt áttekintést, figyelembe véve a problémák társadalomlélektani és politikai környezetét is, de összegyűjti a nemzetiségek jogaira, illetve az egyenlő bánásmód követelményére, az egyenlő méltóság elvére vonatkozó jogszabályokat is: beleértve az Alaptörvény, az egyenlő bánásmódról szóló, valamint az egészségügyről szóló törvény vonatkozó rendelkezéseit is – pontosan azokat, amelyekre az EBH elmarasztaló határozata is hivatkozott.
___________________________________________________________
Az írás a szerző véleményét tartalmazza és nem értelmezhető az MTA TK hivatalos állásfoglalásaként.