jtiblog

A Jogtudományi Intézet blogoldala

A Bizottság irányelv-tervezete az anyagi fizetésképtelenségi jog részleges harmonizációjáról

2016. november 24. 15:21
Fabók Zoltán
Ügyvéd, Horváth és Társai Ügyvédi Iroda, DLA Piper Fellow of INSOL International

A közzétett irányelv-tervezet limitált körben az anyagi fizetésképtelenségi jogok harmonizációját célozza meg. Az uniós jogszabály a magyar fizetésképtelenségi jogra is jelentős hatást fog gyakorolni.

Az Európai Bizottság 2016. november 22. napján közzétette a korai restrukturálási szabályokról, a „második esélyről” és a fizetésképtelenségi eljárások hatékonyságának javításáról szóló irányelv tervezetét. A javaslat mindenképpen történelminek nevezhető abban az értelemben, hogy a közösségi jogalkotás eddig nem terjedt ki a fizetésképtelenség anyagi jogi szabályaira. A Fizetésképtelenségi Rendelet – melynek átdolgozott változata 2017-től lesz alkalmazandó – ugyan jelenleg is előír bizonyos egységes és közvetlenül alkalmazandó szabályokat, ezek azonban nagyrészt eljárási jellegűek, és a Fizetésképtelenségi Rendelet joghatósági, kollíziós, és a valamely tagállamban indított fizetésképtelenségi eljárás más tagállamban való érvényesülését rendező normáinak érvényre juttatását szolgálják.

A most közzétett irányelv-tervezet ezzel szemben a tagállami fizetésképtelenségi anyagi jogok harmonizációját irányozza elő – egyelőre csupán limitált körben. A tervezet deklarált célja az ún. „rescue culture”, azaz az életképes, de fizetésképtelenséggel fenyegetett vállalkozások megmentését előnyben részesítő jogi megoldások terjesztése.

A tervezet nem terjed ki azokra az adósokra, amelyek vonatkozásában szektor-specifikus szabályozás érvényesül (hitelintézetek, biztosítók stb.), továbbá a fogyasztói fizetésképtelenségre.

A tervezet leglényegesebb szabályai három csoportba sorolhatók:

1) A korai restrukturálást lehetővé tevő szabályok

A tervezet értelmében meg kell teremteni egy olyan, a vállalkozások restrukturálását elősegítő jogi keretrendszert, amely még a fizetésképtelenség bekövetkezése előtt igénybe vehető a fizetésképtelenség elkerülése érdekében. A bíróságok és a hatóságok szerepét az indokolt esetekre célszerű korlátozni. Fizetésképtelenségi szakértő kijelölése sem szükséges minden esetben, bár abban az esetben, ha az egyet nem értő hitelezői csoportokra is kötőerővel bíró kényszeregyezség kerül megkötésre vagy az egyedi végrehajtási eljárásokat megakadályozó általános moratórium érvényesül, úgy a tagállam előírhatja a fizetésképtelenségi szakértő közreműködését.

A restrukturálási tárgyalások során az adóst főszabály szerint moratórium védi az egyedi követelésbehajtásoktól. A moratórium alapesetben legfeljebb négy hónap időtartamra szólna, azonban bizonyos esetekben meghosszabbítható volna legfeljebb 12 hónapra. A moratórium alatt (azokban a tagállamokban, ahol kötelező „öncsőd” érvényesül) az adós társaságnak nem kell fizetésképtelenségi eljárást kezdeményeznie maga ellen, illetve a más által kezdeményezett fizetésképtelenségi eljárások sem indulnak meg. A moratórium védi továbbá az adóst a hitelezők egyoldalú felmondásától, illetve az automatikus megszüntető klauzulák hatását kizárja a még teljesedésbe nem ment szerződések vonatozásában. Amennyiben a moratórium nem vezet eredményre (nem sikerül megállapodni a restrukturálási tervről), ez önmagában nem jár a fizetésképtelenségi eljárás kötelező megindításával.

A tervezet kötelezővé teszi a tagállamok számára minta-restrukturálási tervek közzétételét, ami a jogalkalmazók számára gyakorlati információkat nyújt. A mintatervet mind a tagállam hivatalos nyelvén, mind pedig a nemzetközi kereskedelemben használatos nyelveken elérhetővé kell tenni.

A restrukturálási terv jóváhagyásához a hitelezők egyes osztályaiban megkövetelt többség a nem lehet magasabb mint 75%. Ugyanakkor bizonyos feltételekkel lehetőség van arra is, hogy a jóváhagyott egyezség az egyet nem értő hitelezői osztályokra is kiterjedjen („cross-class cram-down”). A bíróság vagy más hatóság jóváhagyása szükséges a restrukturálási tervhez, amennyiben az a hozzá nem járuló hitelezőket is köti, továbbá, ha a restrukturálási terv implementálásához új finanszírozás is bevonásra kerül. A restrukturálási terv egyebek mellett akkor hagyható jóvá, ha megfelel a „best interest of creditors” tesztnek, azaz az egyet nem értő hitelező nem kerülhet rosszabb helyzetbe mintha az adós vagyonát a felszámolás során értékesítenék.

A tagállamoknak olyan jogszabályi rezsimet kell létrehozniuk, ami ösztönzi és védi a restrukturáláshoz valamint az adós továbbműködéséhez szükséges új finanszírozást nyújtókat. Az ilyen finanszírozást nyújtó fél – a csalárdság vagy rosszhiszeműség esetét kivéve – nincs kitéve annak, hogy a tranzakció utólag megtámadásra kerül mint hitelezők számára hátrányos ügylet. A tagállam továbbá a kielégítési sorrendben legalább a nem biztosított „egyéb hitelezők” kategóriáját megelőző kielégítési jogot köteles biztosítani az új finanszírozást nyújtó félnek abban az esetben, ha az adós fizetésképtelensége bekövetkezik.

A jóváhagyott restrukturálási terv megvalósítása kapcsán kötött ügyletek, megvalósított tranzakciók, illetve teljesített fizetések szintén nem támadhatók meg az utóbb megindult fizetésképtelenségi eljárás során azon az alapon, hogy azok a hitelezők számára hátrányt okoztak. Ez a rendelkezés nem védi a csalárd vagy rosszhiszemű adósokat.

A tervezet szerint a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet esetén a nemzeti jogalkotónak speciális kötelezettségeket kell telepítenie az adós vezetőire. Így az adós vezetőjének azonnal lépéseket kell tennie a hitelezők, munkavállalók, tagok és egyéb érdekelt felek veszteségeinek csökkentése érdekében, megfelelően figyelembe kell venni a hitelezők és egyéb érdekelt felek érdekeit, minden elvárható lépést meg kell tenni a fizetésképtelenség elkerülése érdekében, illetve tartózkodnia kell az olyan szándékos vagy súlyosan gondatlan magatartástól, ami veszélyeztetné az adós működését.

2) „Második esély” a vállalkozóknak a fizetésképtelenség után

Az irányelv-tervezet szerint az eladósodott vállalkozókkal szembeni fizetésképtelenségi vagy adósságrendezési eljárás esetén a tartozások alóli mentesülés legfeljebb három év után automatikusan bekövetkezik. Főszabály szerint ugyanezen idő elteltével a vállalkozó fizetésképtelensége okán a tagállami jog alapján előírt eltiltás („disqualification”) is megszűnik.

3) A fizetésképtelenségi eljárások hatékonyságának javítása

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a fizetésképtelenségi ügyekkel foglalkozó bíróságok, illetve hatóságok tagjai megfelelő képzésben részesüljenek. Továbbá biztosítani kell, hogy megfelelő tapasztalattal rendelkező, fizetésképtelenségi ügyekre szakosodott bírák járjanak el ezekben az ügyekben. 

A tervezet rendelkezéseket tartalmaz a fizetésképtelenségi szakértők kijelölésével kapcsolatban is. A kiválasztási folyamatnak világosnak és átláthatónak kell lennie, és a fizetésképtelenségi szakértő tapasztalatát is figyelembe kell venni. Ezen túlmenően, amikor erre lehetőség van, az adós és a hitelezők véleményét is meg kell hallgatni a kijelölés során. Határon átnyúló ügyekben különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a kijelölt fizetésképtelenségi szakértő képes legyen ellátni az ezzel járó feladatokat. Végezetül a tervezet rendelkezéseket tartalmaz a fizetésképtelenségi szakértők felügyeletével és javadalmazásával kapcsolatban.

A tagállamoknak az irányelv majdani elfogadását és hatálybalépését követő két éven belül kell átültetni a megfelelő rendelkezéseket.

Természetesen részletes elemzésre lesz szükség annak megállapításához, hogy az irányelv átültetéséhez a magyar jog mely szabályaihoz kell hozzányúlni. Néhány megjegyzést azonban már most megkockáztathatunk.

  • Az irányelv-tervezet a fizetésképtelenségi jognak csupán néhány területén irányoz elő minimum-harmonizációt. Ezeken a területeken viszont lényeges előrelépés várható.
  • A magyar Csődtv. szerinti csődeljárás sok szempontból megfelel az irányelv rendelkezéseinek: egyebek mellett a megindításhoz nem szükséges formális fizetésképtelenség, automatikus moratórium érvényesül, a megfelelő hitelezői többség esetén a csődegyezség az egyet nem értő hitelezőkre is kiterjed.
  • Ugyanakkor a tervezet számos újdonságot is tartalmaz, ami a magyar csődszabályokat is vonzóbbá teheti: a sikertelen restrukturálási eljárás nem fordulhat át automatikusan felszámolási eljárásba, az új finanszírozás hatékony védelme növelheti a sikeres reorganizáció esélyét, a mintatervek alkalmazása pedig csökkentheti az egyezség jóváhagyásával kapcsolatos jogbizonytalanságot.
  • A „második eséllyel” kapcsolatos rendelkezések szerint az Aretv.-ben jelenleg meghatározottnál szélesebb körben kell lehetővé tenni a „magáncsődöt”.
  • A magyar jog szerint jelenleg az eladósodottság alapvetően nem zárja ki, hogy az adós magánszemély gazdasági társaság tagja vagy vezető tisztségviselője legyen. Ugyanakkor az Art. szerinti adóregisztrációs eljárás során az adóhatóság az adószám megállapítását megtagadhatja, ha a tagnak vagy vezető tisztségviselőnek nagyobb összegű adótartozása áll fenn. Ennek a szabálynak a felülvizsgálata szükséges lehet.
  • A fizetésképtelenségi szakértők kirendelésével kapcsolatos szabályokat is felül kell vizsgálni, különösen az adós, illetve a hitelezők meghallgatásával kapcsolatban, illetve a nemzetközi elemet tartalmazó ügyek esetén.

A rendelet-tervezethez kapcsolódó anyagok itt érhetők el.

____________________________________________________________

 Az írás a szerző véleményét tartalmazza és nem értelmezhető az MTA TK hivatalos állásfoglalásaként.

Címkefelhő

alapjogok európai bíróság európai bizottság tagállami mozgástér ttip diszkrimináció európai központi bank fogyasztóvédelem tisztességtelen szerződési feltétel jogállamiság belső piac alkotmánybíróság európai parlament előzetes döntéshozatali eljárás gazdasági és monetáris unió demokrácia kúria állami támogatás jogegységi határozat versenyjog uniós értékek eu alapjogi charta szociális jog irányelvek átültetése euró kásler-ítélet eusz 7. cikke arányosság elve választás nemzeti érdek oroszország közös kereskedelempolitika european convention of human rights brexit fizetésképtelenségi rendelet nemzeti bíróságok ultra vires aktus német alkotmánybíróság kötelezettségszegési eljárás európai parlamenti választások európai bizottság elnöke adatvédelem wto bankunió magyarország energiapolitika devizakölcsön fogyatékosok jogai btk alkotmányjog fővárosi közgyűlés közös kül- és biztonságpolitika strasbourgi bíróság szankció ukrán válság migráció szolidaritás egységes piac russia ukraine crisis compliance fundamental rights eu sanctions bevándorlás európai integráció környezetvédelem fenntartható fejlődés menekültkérdés ceta polgári kezdeményezés trump nafta tpp ecthr prison conditions surrogacy human trafficking human rights közigazgatás panpsychism personhood syngamy environment civil törvény irányelvek legitimáció kikényszerítés szociális deficit letelepedés szabadsága kiskereskedelmi különadó központi bankok európai rendszere hatáskör-átruházás elsőbbség elve adatmegőrzési irányelv közerkölcs európai unió alapjogi ügynoksége magyar helsinki bizottság vesztegetés hálapénz vallásszabadság első alkotmánykiegészítés obamacare születésszabályozás hobby lobby büntetőjog jogos védelem áldozatvédelem külkapcsolatok hatáskörmegosztás tényleges életfogytiglan új btk. szabadságvesztés lojális együttműködés végrehajtás gazdasági szankciók állampolgárság nemzetközi magánjog családi jog öröklési jog uniós polgárság alapjogi charta személyek szabad mozgása európai jog európai emberi jogi egyezmény uniós jog sérthetetlensége uniós jog autonómiája infrastruktúrához való hozzáférés versenyképesség adózás gmo-szabályozás gmo-mentesség european neighbourhood policy ukraine uk report európai szomszédságpolitika brit jelentés excessive deficit exclusionarism protectionism national courts consumer protection single market retaliation hungary european court of justice autonomy of eu legal order inviolability of eu legal order european values article 7 teu rule of law democracy reklámadó verseny szabadsága halálbüntetés schuman-nyilatkozat alapító atyák juncker bizottság energiahatékonysági irányelv energiaunió eurasian economic union dcfta european central bank german constitutional court omt görögország pénzügyi válság államcsőd likviditás menekült fal dublin iii 1951-es genfi egyezmény strasbourgi esetjog európai bíróság elnöke lenaerts hatékony jogvédelem franciaország németország értékközösség érdekközösség ügynökprobléma közbeszerzés környezetvédelmi politika áruk szabad áramlása egészségvédelem ártatlanság vélelme törökország történelmi konfliktusok uniós válságkezelés európai tanács válság szíria lengyel alkotmánybíróság jogállamiság normakontroll eljárási alkotmányosság beruházásvédelem szabályozáshoz való jog jog és irodalom erdély konferencia law in literature law as literature lengyel alkotmánybíróság lengyelország jogállamiság-védelmi mechanizmus eu klímapolitika kvótakereskedelem kiotói jegyzőkönyv adójog európai politikai pártok; pártfinanszírozás európai politikai közösség politikai pártok kohéziós politika régió székelyföld mulhaupt ingatlanadó-követelés nyilvános meghallgatás kommunikáció datafication internet platformtársadalom adókövetelés fizetésképtelenségi eljárás sokszínű európa kisebbségek sokféleség fizetésképtelenség; jogharmonizáció; csődjog; többségi demokrácia; olaszország népszavazás common commercial policy egyenlő bánásmód emberi méltóság ebh szülő nők helyzete peschka jogelmélet parlament véleménynyilvánítás szabadsága média országgyűlés sajtószabadság muršić european court of human rights dajkaterhesség egyesült királyság közigazgatási perrendtartás általános közigazgatási rendtartás egyesülési jog velencei bizottság civil felsőoktatás lex ceu közjogtudomány zaklatás szegregáció

Archívum