jtiblog

A Jogtudományi Intézet blogoldala

Egy uniós polgári kezdeményezés a kohéziós politika kisebbségvédelmi szempontok szerinti átalakításáról – Miért ne az EU döntsön a régiók határairól és autonómiájukról?

2016. július 26. 14:31
Vető Gábor
MTA TK Lendület-HPOPs Kutatócsoport
  • Romániai és magyarországi magánszemélyek 2013-ban polgári kezdeményezést indítottak az uniós kohéziós politika átalakítására azért, hogy e politika jobban biztosíthassa a nemzeti kisebbségi régiók fejlődését és kulturális egyediségük fennmaradását. A Bizottság azonban elutasította a kezdeményezési javaslatot, mivel véleménye szerint az nem tartozott a hatáskörébe.
  • A polgári kezdeményezés előterjesztői az Európai Unió Bíróságán támadták meg a Bizottság elutasító határozatát. A perbe Szlovákia, Magyarország, Görögország és Románia is bekapcsolódott. A 2016. május 10-én (T-529/13. sz ügy) megszületett ítéletében a Bíróság helybenhagyta a Bizottság döntését.
  • A kevés publicitást kapott ítélet újfent felveti az Európai Unió és a kisebbségvédelem kapcsolatának problémáit.

Izsák Balázs-Árpád és Dabis Attila más személyekkel együtt 2013-ban polgári kezdeményezésre irányuló javaslatot nyújtottak be az uniós kohéziós politika megreformálásáról. E javaslat lényegében a nemzeti kisebbségek regionális szintű védelmét kívánta megerősíteni az Európai Unió kohéziós politikáját felhasználva. Célul tűzte ki a nemzeti kisebbségi régiók fogalmának uniós meghatározását és azok név szerinti felsorolását, amelyek a statisztikai régiókhoz (NUTS) hasonlóan hozzáférhetnének az uniós kohéziós politika forrásaihoz. A javaslat érvelése szerint a környezetüktől etnikai, kulturális, vallási vagy nyelvi jellemzőiben elétrő közösségek által lakott régiók - amelyek nem is rendelkeznek feltétlenül egységes közigazatási szervezettel, de autonóm státusz iránti igényüket kinyílvánították - számára a kohéziós politika elérni kívánt céljai (gazdasági lemaradás felszámolása, gazdasági, társadalmi és területi kohézió) akkor teljesülhetnek, ha sajátosságaik fennmaradnak, nem pedig akkor, ha az őket megillető kohéziós forrásokat a nemzeti igazgatási hatóságok kisebbségellenes politikájának finanszírozására fordítják.

A polgári kezdeményezési javaslatot természetesen nem lehet a romániai regionális politikától és az autonómia-vitától elvonatkoztatva vizsgálni. Mint ismert, a román társadalom és politikai elit lényegében egyöntetűen elutasítja a magyar kisebbség számos szervezete által kifejezett, területi autonómia iránti igényét. Az intézményesített autonómián túl azonban a magyar kisebbség számára más lehetőségek is rendelkezésre állnak a nagyobb területi önállósághoz. Ilyen például a román regionális politika reformja: a magyar kisebbség fontos célja lett, hogy a mai értelemben vett Székelyföldet alkotó három megye (Maros, Hargita, Kovászna) önálló NUTS-2 régiót alkosson. Jelenleg az említett három megye Fehér, Brassó és Szeben megyékkel alkotja a központi (Centru) régiót. Egy magyar többségű régió valóban növelhetné a magyar kisebbség érdekérvényesítő képességét és gazdasági önállóságát, azonban annak létét egyáltalán nem lehetne egy autonóm státuszhoz hasonlítani. A régiók a román közigazgatásban betöltött szerepe jobbára a megfelelő uniós források lehívására és statisztikák készítésére korlátozódik, bár ezen egy elbukott 2013-as alkotmánymódosítási kezdeményezés változtatott volna. (A kormánypártok által összeállított tervezetet az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította.)

A polgári kezdeményezés egyértelmű célja a romániai magyarság számára kedvező regionális szerkezet az Európai Unió segítségével történő kialakítása volt. Ehhez a közösségi kohéziós politikát használta fel, amelynek céljai azonban explicit módon nem tartalmazzák a kisebbségek védelmét. Emiatt a Bizottság elutasította kezdeményezés nyilvántartásba vételét, arra hivatkozva, hogy az a Szeződésekben foglalt hatáskörén kívül esik.

A kezdeményezők az Európai Unió Biróságán támadták meg a döntést. A perbe beavatkozó félként részt vett Magyarország a felperesek, valamint Szlovákia, Románia és Görögország az alperes Bizottság oldalán. A Bíróság Kovászna megye, a Bretagne réunie és a szlovákiai Debrőd község beavatkozási kérelmét visszautasította. Tagadhatatlan, hogy ez az eljárás nyilvánvalóan többről szólt egy ismeretlen polgári kezdeményezésnél. (Zárójelben: a polgári kezdeményezések ezidáig igen minimális hatást értek el. Három sikeres kezdeményezést (Stop vivisection, Egy közölünk, A Víz és a szennyvízhálózat emberi jog! A Víz egy nyilvános jó, nem árucikk!) vizsgált eddig meg a Bizottság, de az eredmény csupán három közlemény lett.) A per valójában az EU kisebbségvédelemi szerepéről mondott ítéletet.

A felperesek elfogadhatósági és érdemi érvei a következők voltak: a Bizottság a kezdeményezés elutasításakor visszaélt hatáskörével és megsértette a megfelelő ügyintézés elvét; a Bizottság rosszul értelmezte a Szerződések és a polgári kezdeményezésekre vonatkozó 211/2011 rendelet releváns cikkeit. A Bíróság azonban a 2016. május 10-én kihírdetett ítéletében a felperesek valamennyi érvét visszautasította, helybenhagyva a Bizottság elutasító határozatát.

A Bíróság érvelésében kifejtette, hogy a Szerződésekben foglaltak szerint a kohéziós politika céljaiba nem lehet beleérteni a nemzeti kisebbségek megkülönböztetett védelmét, mégha az csupán a regionális egyenlőtlenségek felszámolása érdekében történne is. Bár az EUSZ 2. és 3. cikkében rögzített alapvető értékek és a kötelező érvényű Alapjogi Charta is tartalmazzák a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak biztosítását, ezeket a megosztott hatásköröknek megfelelően inkább a tagállamoknak kell biztosítaniuk, saját belátásuk szerint. Az EUSZ 4. cikk (2) bekezdés szerint az Unió tiszteletben kell tartania a tagállamok politikai és alkotmányos berendezkedését, ideértve a regionális és helyi önkormányzatokat is.

A konzervatív érvelés nem meglepő. Az Európai Unió még mindig elsősorban szuverén államok önkéntes alapú, döntően gazdasági jellegű együttműködése. A nemzeti kisebbségek kollektív jogai – lehetnek bármennyire is megalapozottak – pedig a nemzetközi jog fekete bárányai voltak és maradtak, hiszen veszélyeztethetik az államok területi épségét és szuverenitását. A napjainkban sem kielégítően rendezett közép-európai kisebbségi kérdésekkel az EU nem is kívánt foglalkozni, arra hivatkozva, hogy az a tagállamok belügye, amíg nem áll fenn a kisebbségek egyértelmű diszkriminációja.

Miért érzünk mégis ellentmondást? A tagállamok szabadon alakíthatják belső demokratikus felépítésüket, akár olyan intézkedéseket hozva, amelyek bár nem sértik a kisebbségek nemzetközi és nemzeti szinten rögzített jogait, de elősegítik asszimilációjukat. Ez megnyilvánulhat az állam területi beosztásában, politikai rendszerében, közoktatásában stb. Mindeközben az EU bővítésétől sokan Magyarországon és a régióban éppen az ilyen lépések megszűnését várták.

Az Európai Unió maga azonban nem tudja megoldani a tagállamok nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos problémáit, hacsak nem veszi át teljes egészében a tagállamok szuverenitását, önkényesen módosítva határaikat és belső felépítésüket. Ez valószínűleg ugyanannyi problémát generálna, mint amennyit megoldana. Jelenleg az európai integráció mégis számos módon segíti elő a nemzeti kisebbségek fennmaradását: felszámolja a belső határokat, területi támogatást nyújt az elmaradott régióknak, és fórumot biztosít az érdekérvényesítéshez.

Az EU valóban nem csodaszer a nemzeti kisebbségek problémáira és nem várható, hogy a közeljövőben nagyobb erőfeszítéseket tenne támogatásukra. A legjelentősebb szecessziós és autonómia törekvésekben az európai integráció igyekszik semleges álláspontot képviselni, de mindenekelőtt a status quo-t támogatja. A megoldást tehát valóban a tagállamok ésszerű és méltányos kisebbségpolitikájától kell várni.

_____________________________________________________________

Forrás: MTA TK Lendület-HPOPs Kutatócsoport blogoldala

 Az írás a szerző véleményét tartalmazza és semmiképp nem értelmezhető az MTA TK hivatalos állásfoglalásaként.

 

 

 

 

 

 

 

Címkefelhő

alapjogok európai bíróság európai bizottság tagállami mozgástér ttip diszkrimináció európai központi bank fogyasztóvédelem tisztességtelen szerződési feltétel jogállamiság belső piac alkotmánybíróság európai parlament előzetes döntéshozatali eljárás gazdasági és monetáris unió demokrácia kúria állami támogatás jogegységi határozat versenyjog uniós értékek eu alapjogi charta szociális jog irányelvek átültetése euró kásler-ítélet eusz 7. cikke arányosság elve választás nemzeti érdek oroszország közös kereskedelempolitika european convention of human rights brexit fizetésképtelenségi rendelet nemzeti bíróságok ultra vires aktus német alkotmánybíróság kötelezettségszegési eljárás európai parlamenti választások európai bizottság elnöke adatvédelem wto bankunió magyarország energiapolitika devizakölcsön fogyatékosok jogai btk alkotmányjog fővárosi közgyűlés közös kül- és biztonságpolitika strasbourgi bíróság szankció ukrán válság migráció szolidaritás egységes piac russia ukraine crisis compliance fundamental rights eu sanctions bevándorlás európai integráció környezetvédelem fenntartható fejlődés menekültkérdés ceta polgári kezdeményezés trump nafta tpp ecthr prison conditions surrogacy human trafficking human rights közigazgatás panpsychism personhood syngamy environment civil törvény irányelvek legitimáció kikényszerítés szociális deficit letelepedés szabadsága kiskereskedelmi különadó központi bankok európai rendszere hatáskör-átruházás elsőbbség elve adatmegőrzési irányelv közerkölcs európai unió alapjogi ügynoksége magyar helsinki bizottság vesztegetés hálapénz vallásszabadság első alkotmánykiegészítés obamacare születésszabályozás hobby lobby büntetőjog jogos védelem áldozatvédelem külkapcsolatok hatáskörmegosztás tényleges életfogytiglan új btk. szabadságvesztés lojális együttműködés végrehajtás gazdasági szankciók állampolgárság nemzetközi magánjog családi jog öröklési jog uniós polgárság alapjogi charta személyek szabad mozgása európai jog európai emberi jogi egyezmény uniós jog sérthetetlensége uniós jog autonómiája infrastruktúrához való hozzáférés versenyképesség adózás gmo-szabályozás gmo-mentesség european neighbourhood policy ukraine uk report európai szomszédságpolitika brit jelentés excessive deficit exclusionarism protectionism national courts consumer protection single market retaliation hungary european court of justice autonomy of eu legal order inviolability of eu legal order european values article 7 teu rule of law democracy reklámadó verseny szabadsága halálbüntetés schuman-nyilatkozat alapító atyák juncker bizottság energiahatékonysági irányelv energiaunió eurasian economic union dcfta european central bank german constitutional court omt görögország pénzügyi válság államcsőd likviditás menekült fal dublin iii 1951-es genfi egyezmény strasbourgi esetjog európai bíróság elnöke lenaerts hatékony jogvédelem franciaország németország értékközösség érdekközösség ügynökprobléma közbeszerzés környezetvédelmi politika áruk szabad áramlása egészségvédelem ártatlanság vélelme törökország történelmi konfliktusok uniós válságkezelés európai tanács válság szíria lengyel alkotmánybíróság jogállamiság normakontroll eljárási alkotmányosság beruházásvédelem szabályozáshoz való jog jog és irodalom erdély konferencia law in literature law as literature lengyel alkotmánybíróság lengyelország jogállamiság-védelmi mechanizmus eu klímapolitika kvótakereskedelem kiotói jegyzőkönyv adójog európai politikai pártok; pártfinanszírozás európai politikai közösség politikai pártok kohéziós politika régió székelyföld mulhaupt ingatlanadó-követelés nyilvános meghallgatás kommunikáció datafication internet platformtársadalom adókövetelés fizetésképtelenségi eljárás sokszínű európa kisebbségek sokféleség fizetésképtelenség; jogharmonizáció; csődjog; többségi demokrácia; olaszország népszavazás common commercial policy egyenlő bánásmód emberi méltóság ebh szülő nők helyzete peschka jogelmélet parlament véleménynyilvánítás szabadsága média országgyűlés sajtószabadság muršić european court of human rights dajkaterhesség egyesült királyság közigazgatási perrendtartás általános közigazgatási rendtartás egyesülési jog velencei bizottság civil felsőoktatás lex ceu közjogtudomány zaklatás szegregáció

Archívum