2016. február 2-án a Strasbourgi Emberi Jogi Bíróság ítéletet hozott az Index, MTE kontra Magyarország ügyben. A döntés nagy jelentőségű, mert világossá tette, hogy az internetes tartalomszolgáltatók az oldalaikon megjelenő, felhasználók által írt kommentek esetleges jogsértő tartalmáért nem viselnek objektív felelősséget. Egyben körvonalazta azt is, hogy mit kell tenniük a tartalomszolgáltatóknak annak érdekében, hogy elkerüljék a felelősségre vonást a felhasználóktól származó, jogsértő tartalmak esetén.
A Web2.0 számos szabályozási kihívásához tartozik azoknak a felhasználói tartalmaknak a kezelése, amelyek ugyan köthetők a hagyományos tartalomszolgáltatók tartalmaihoz, de mégsem közvetlenül a tartalomszolgáltatók közreműködésével, szerkesztőségi felelőssége mellett kerülnek nyilvánosságra. Jellemzően a kommentek sorolhatók ide, azaz amikor a portálok által közzétett tartalomhoz a felhasználók szabadon, – alapesetben – szerkesztőségi kontroll nélkül fűznek véleményt, értékelést. Egyfelől a kommentelés lehetősége tág teret biztosít az adott téma sokszempontú megvitatásához, érdemben hozzájárul az internetes kommunikáció magas szabadságfokához, másfelől viszont előfordul, hogy egy-egy komment jogsértő tartalmú, többnyire személyiségi jogsérelmet, vagy valamely kisebbség elleni gyűlöletkeltést valósít meg. A kommentek esetén alapvető jogi, felelősségi kérdés, hogy vajon a kommentelést lehetővé tevő tartalomszolgáltató milyen mértékben felel a jogsértő tartalomért. A tartalomszolgáltatók felelősségének kérdése mögött megjelenik, hogy sok esetben anonim kommentekről van szó, a közlő személyére nem derül fény, csupán a kommentnek felületet biztosító orgánum azonosítható be.
Közvetítő szolgáltató a médiapiaci értékláncban
Az internetes kommunikáció elterjedésével számos olyan szolgáltatás jelent meg a nyilvános kommunikáció folyamatában, amelyek felelősségi helyzete nem volt automatikusan beazonosítható az analóg világ médiapiaci értékláncának addig kialakult felelősségi rendjében. Például azok a szolgáltatások, amelyek nem kínálnak önállóan tartalmat, hanem csak felületet: a tartalom elhelyezését, vagy az információ megtalálását biztosítják. Ilyen ún. közvetítő szolgáltatások például a keresőmotorok, vagy a tárhelyszolgáltatások. Az internet fejlődésével párhuzamosan ezeknek a szolgáltatásoknak is kialakult a felelősségi rendje. Ezeknek nincs automatikus, feltétlen felelősségük a szolgáltatás igénybevételével megjelenő, a felhasználók által közzétett jogsértő tartalmakért, amennyiben a jogsértő tartalomról való tudomásszerzést követően eltávolítják az információt. Amennyiben alkalmazzák az értesítési-eltávolítási rendszert („notice and take down”), úgy kimenthetik magukat a felelősség alól.
Logikus lenne, ha a kommentekért való felelősség során ugyanezt a felelősségi rendet működtetnék a jogalkalmazók, hiszen a háttérben álló tartalomszolgáltató inkább a közvetítő szolgáltatókhoz hasonló tevékenységet végez, a kommentek esetében nem saját tartalmat kínál, hanem „tárhelyet” biztosít a felhasználóknak. Megoldás lenne, ha a jogsértő tartalom megjelenése esetén rá is a „notice and take down” elvet alkalmaznánk, azaz felelőssége csak akkor jelenne meg, ha a tudomására jutott jogsértő tartalmat nem távolítja el. Ezzel egyrészt biztosítható lenne, hogy a sérelmes tartalom nyilvánossága megszűnjék, másrészt a megoldás továbbra is széles teret engedne a felhasználói vélemények szabad közlésének, az internet kultúrájához igazodó szabad véleményalkotásnak. A kommentekért való felelősség kérdése tehát azt az alapkérdést veti fel, hogy a kommentelésre lehetőséget biztosító portál e tevékenység tekintetében közvetítő szolgáltatónak minősül, vagy ennél bővebb a felelőssége?
Az első komment ügy: Delfi kontra Észtország
A kommentekért viselt felelősséget érintő első Strasbourgi bírósági döntés a Delfi kontra Észtország ügyben született. Az ügy azután került Strasbourgba, hogy az észt bíróságok megállapították a Delfi hírportál felelősségét az általa közzétett tartalomhoz érkező kommentekért. Az ügy alapja egy komptársaság tevékenységét firtató cikk volt, amelyhez az olvasók a társaság tulajdonosára vonatkozó durva kommenteket fűztek. A kommentek között ilyen mondatok fordultak elő: „Menj és fulladj bele a vízbe!; …gyulladj fel a hajóddal együtt, beteg zsidó!; Mit nyafogtok, öljétek meg ezt a rohadékot!; Leedo fülébe fogok vizelni és a fejére szarni.” A társaság tulajdonosa Vjatšeslav Leedo a portált perelte be a kommentek miatt. Az ügyben hozott észt bírósági döntések megállapították a portál felelősségét, és ugyan nem túl nagy összegben, de kártérítésre kötelezték a portált. A Delfi a Strasbourgi Emberi Jogi Bírósághoz fordult. A bíróság nem tartotta az Emberi Jogok Európai Egyezménye 10. Cikkében foglalt véleménynyilvánítás szabadsága megsértésének az ítéletet, a konkrét ügyben megállapíthatónak találta a portál felelősségét. Úgy ítélte meg, hogy a sértett számára aránytalan nehézséget jelentett volna az egyes kommentelők megtalálása és az ellenük való fellépés, ugyanakkor nem tartotta megfelelőnek a portál aktivitását a jogsértő tartalmak eltávolítása során, hiszen hat hétig a kommentek hozzáférhetőek voltak, és csak ezt követően kerültek törlésre. A bíróság szerint a portálnak többet kellett volna tennie azért, hogy a gyűlöletkeltő, erőszakra felszólító kommentek ne kaphassanak ekkora nyilvánosságot.
A döntést követően sokan a kommentek halálát jósolták, mivel úgy értelmezték a döntést, hogy az internetes portálok objektív felelősségét rögzítette. Ma már tudjuk, hogy ez az értelmezés túlzó volt, a bíróság nem az objektív felelősségről mondott véleményt.
Újbóli nekifutás: MTE, Index kontra Magyarország
Ehhez az is kellett, hogy egy magyar komment ügy kimerítve az összes hazai jogorvoslati fórumot végül a strasbourgi bírák elé kerüljön. A kifogásolt kommentek a Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesületének honlapján két internetes ingatlanhirdető weboldal tevékenységét elmarasztaló etikai állásfoglaláshoz kapcsolódóan, a cégeket és azok működtetőit sértő, becsmérlő véleményeket fogalmaztak meg. Az etikai állásfoglalásról, illetve a konfliktusról az Index is beszámolt, amelyhez ugyancsak hozzászóltak az olvasók. A kommentelők szerint: „Azért az ilyenek szarjanak sünt és költsék az összes bevételüket anyjuk sírjára, amíg meg nem döglenek”, továbbá „két szemét ingatlanos oldal” kifejezéssel minősítették cégeket, tulajdonosukat pedig „sunyiként” írták le. A kifogásról való tudomásszerzést követően mindkét honlap azonnal törölte a vitatott bejegyzéseket.
A sértettek személyiségi jogi pert indítottak az MTE és az Index ellen. Az első fokú bíróság az internet architektúráját, működését teljesen figyelmen kívül hagyva, egy korábbi sajtófelfogás mentén, analógiaként az „olvasói levelek” kategóriáját alkalmazta, a kommenteket szerkesztőségi tartalomnak minősítette, és ez alapján megállapította a honlapok felelősségét. A másodfokú bíróság és a Kúria érdemben nem, csak az indokolásban módosította az első fokú határozatot. A kommenteket nem olvasói levélként értékelte, hanem magánjellegű közlésként, emiatt úgy ítélte meg, hogy nem alkalmazható az amúgy kézenfekvő megoldásnak tűnő közvetítő szolgáltatókra vonatkozó felelősségi rend. A portálok a bírósági eljárás során végig azzal érveltek, hogy a kommentek tekintetében tevékenységük tárhelyszolgáltatásnak minősül, így mentesülhetnek a felelősség alól, ha a jogsértésről való tudomásszerzést követően eltávolítják a vitatott tartalmat. Ezzel szemben a másodfokú bíróság és a Kúria a híresztelés kategóriáját alkalmazta az esetre, azaz arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kommentek közreadásával mástól szerzett értesülések továbbadása történt.
Az ügy a honlapok alkotmányjogi panasza alapján az Alkotmánybíróság elé került, amely végül elutasította a panaszt. Megállapította, hogy téves a bíróságok minősítése: a kommentek nem magánjellegű közlések, az ügy alapjogi konfliktust érint és vizsgálata arról szólt, hogy a konkrét esetben szükséges és arányos volt-e a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozása. Döntésében az alkotmányos mércét alkalmazva az alapjogi konfliktusról mondott véleményt, de nem foglalt állást a közvetítő szolgáltató korlátozott felelősségét biztosító kimentés lehetőségéről. Adós maradt annak értékelésével, hogy alkalmazható-e a közvetítő szolgáltatókat megillető kimentési lehetőség ebben az esetben.
Az elmarasztaltak panasza alapján az ügy Strasbourgba került. A Delfi döntés miatt sokan szkeptikusak voltak a lehetséges kimenetet illetően, azt várták, hogy újfent a kommentekért való objektív felelősség megerősítése történik majd. Ám a strasbourgi bíróság az ügyben a korlátozott felelősség irányát jelölte ki, azzal, hogy elvégezte a Delfi döntésben kimunkált szempontrendszer első érdemi alkalmazását. Megállapította, hogy a magyar bíróságok a honlapok felelősségének értékelésekor nem megfelelően egyensúlyoztak a konfliktusba került alapjogok között, nevezetesen a kérelmezők véleménynyilvánítási szabadsága és az ingatlanportálok kereskedelmi hírnevéhez fűződő joga között, és ez az Egyezmény véleménynyilvánítás szabadságát rögzítő 10. Cikkének megsértését eredményezte.
Felelősségi teszt
A döntés pontosította az internetes portálok felelősségét a felhasználók által írt kommentekért. A bírák arra jutottak, hogy a honlapoknak nincs objektív felelőssége a felületükön megjelenő kommentekért, ami azonban nem jelenti azt, hogy bizonyos körülmények esetén ne lenne felelősségük ezekért a tartalmakért. A bíróság tisztázta, hogy milyen kritériumok mentén dönthető el a kommentelést lehetővé tevő internetes portálok felelőssége. Mindenekelőtt rögzítette, hogy a hírportálok az internetes kommunikáció természetéből fakadóan különböznek a tradicionális sajtótól különösen a mások által közölt tartalmak tekintetében.
Az ítélet alapján a kommentekért való felelősség megítélésének irányadó szempontjai:
- A kommentek tartalma és kontextusa – vizsgálandó, hogy közérdekű témával összefüggő vitáról, kommentelésről van-e szó, illetve hogy a megjelenő véleményekben előfordul-e gyűlöletkeltés, erőszakra történő felhívás. Önmagában a bántó, vulgáris kifejezések nem alapozzák meg a felelősség megállapítását.
- A kommentelők felelőssége – vizsgálandó, hogy a honlap által működtetett regisztrációs eszközök segítik-e a kommentelők lehetséges azonosítását.
- A honlapok és a sértett felek intézkedései – vizsgálandó, hogy a honlapok működési szabályzata tiltja-e a jogsértő tartalmak közreadását, illetve hogy működtet-e „notice and take down” rendszert a szolgáltató, és a tudomásszerzést követően eltávolította-e a kifogásolt tartalmakat. Fontos szempont, hogy a sértettek jelezték-e kifogásaikat a szolgáltatók felé.
- A sértettek érdekei – a bíróság újból megerősítette, hogy különbséget kell tenni a gazdasági vállalkozások kereskedelmi jóhírneve és a természetes személyek személyhez fűződő jogainak védelme között. Míg utóbbi kihathat az emberi méltóságra, a kereskedelmi hírnévhez fűződő érdek mentes az olyan morális dimenziótól, amelyet az egyének jó hírneve felölel.
- Következmények a kérelmezőre nézve – vizsgálandó, hogy a felelősség alapján milyen jogkövetkezményeket állapítottak meg, külön értékelve, hogy a felelősség megállapítása milyen hatással van az internetes véleménynyilvánítási szabadságra.
Komplex, sokszempontú mérlegelés
A fenti kritériumok elemzése alapján a konkrét ügyben arra jutott a bíróság, hogy a kommentek közérdekű témához, fogyasztóvédelmi ügyhöz kapcsolódóan kerültek nyilvánosságra. Ugyan bántóak és vulgárisak voltak, de nem érték el a gyűlöletkeltés szintjét, nem hívtak fel erőszakos magatartásra. A strasbourgi bírák szerint a hazai bíróságok – hibásan – nem foglalkoztak azzal, hogy azonosíthatóak-e és felelősségre vonhatók-e a kommentek szerzői. Arra jutottak, hogy a honlapok megfelelő intézkedéseket tettek a jogsértő tartalom közzétételének megelőzésére: a szolgáltatók kommentelésre vonatkozó szabályzata a felhasználók számára tiltotta a jogsértő kommentek közzétételét, és megfelelő „notice and take down” rendszert működtetettek. A honlapok miután értesültek arról, hogy a sértettek jogi eljárást kezdeményeztek, azonnal törölték a kifogásolt kommenteket. A sértettek viszont nem fordultak közvetlenül a szolgáltatóhoz, hanem rögtön bírósági eljárás keretei között próbálták jogaikat érvényesíteni. A bíróság úgy ítélte meg, hogy mivel az ingatlanportálok tevékenységével összefüggésben fogyasztóvédelmi eljárások voltak folyamatban, és erről értesülhetett a közvélemény, a kommentek nem érintették hátrányosan a cégek kereskedelmi jóhírnevét. Végül azt is megállapította, hogy a hazai bíróságok döntése negatív hatással van az internetes portálok komment környezetére, „chilling effectet” eredményez az internetes szolgáltatások környezetében.
Főszabály a „notice and take down”, kivétel a gyűlöletkeltő komment esete
A strasbourgi döntés alapján kimondható, hogy ha hatékony eljárások lehetővé teszik a gyors választ, az értesítési-eltávolítási rendszer megfelelő eszközként működhet valamennyi érintett jogainak és érdekeinek kiegyensúlyozására. Ugyanakkor, ha a komment gyűlöletkeltésre alkalmas és közvetlenül veszélyezteti az egyének testi épségét, a szolgáltatók felelőssé tehetők, ha nem tesznek intézkedéseket az egyértelműen jogellenes hozzászólások haladéktalan eltávolítására, még az áldozat vagy harmadik fél jelzése, felszólítása nélkül is.
A bíróság döntése új helyzetet teremt a hazai jogalkalmazás területén is. Az objektív felelősségre épülő eddigi gyakorlatot fel kell váltani a kimunkált szempontrendszer következetes alkalmazásával. Ugyanakkor a strasbourgi bíróság döntéséből sem következik, hogy a későbbiekben az e-kereskedelmi törvény alapján kellene a hazai bíróságoknak eljárnia. Azaz nem kerülhető meg a kontextus alapos elemzése, de az sem, hogy gyűlöletkeltő és erőszakot gerjesztő tartalom esetén a honlap kellőképpen elszánt és hatékony volt-e a sértő tartalom azonnali, saját kompetencián, szűrésen alapuló eltávolítása ügyében.
A döntés alapján a bíróságokra hárul a kritériumrendszer alkalmazása. Az egyedi, mérlegelésen alapuló döntéshozatal azonban nem feltétlenül biztosít kiszámítható jogi-felelősségi keretet. Megoldást jelenthet az is, ha a jogalkotó a strasbourgi döntést követően, annak logikáját átemelve kiegészíti a szabályozást a kommentekért való felelősség témakörében. Egy ilyen megoldás, ha nem is zárja ki a szubjektív jogalkalmazást, de mindenképpen csökkentheti az esetleg egymásnak ellentmondó, a véleménynyilvánítás szabadságát indokolatlanul korlátozó egyedi bírói ítéleteket.
_____________________________________________________________
Az írás a szerző véleményét tartalmazza és nem értelmezhető az MTA TK hivatalos állásfoglalásaként.