Sik-Simon Rita - Az Európai Bíróság megismételte, hogy megtévesztő kereskedelmi gyakorlatok esetében az általános tisztességtelenségi kritériumok nem vizsgálandók.
- Az Európai Bíróság úgy értelmezte a tisztességtelen kereskedelemi gyakorlatokról szóló 2005/29/EK irányelvet, hogy az irányelv hatálya alá eső gyakorlatnak minősül az egyetlen fogyasztót érintő, egyszeri kereskedői cselekmény is.
Az Európai Bíróság 2015. április 16-án hozott ítéletet a C-388/13 sz. (ECLI:EU:C:2015:225) előzetes döntéshozatali eljárásban, melynek érvrendszerét a Kúria is követte későbbi Kfv. III. 37.404/2015/4. sz. ítéletében, június 16-án. A bíróságok azt a kérdést vizsgálták, hogy egyetlen fogyasztóval való valótlan információközlés megtévesztő kereskedelmi gyakorlatnak tekinthető-e a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló 2005/29/EK irányelv értelmében.
A tényállás és a nemzeti eljárás
Egy UPC előfizető meg kívánta szüntetni szerződését a kábeltelevízió szolgáltatóval és kérte a számlaidőszak pontos közlését, a szerződés határidőben történő felmondása céljából. A szolgáltató téves információt adott az előfizetőnek, és a téves információ miatt nem sikerült fordulónapra felmondania a szerződést, ami miatt többletköltsége merült fel a UPC-vel szemben. Az előfizető ugyan nem kívánta - bírósági eljárás vagy békéltetés útján - a felmerülő 5243 Ft-os túlfizetését visszatérítetteni, hanem panasszal fordult a felügyeletei szervekhez a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőséghez és a Nemzeti Média és Hírközlési Hatósághoz.
Míg a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság hatáskör hányában (NMHH RU/13769-8/2011 határozat) elutasította az előfizető kérelmét, az alapügyben eljáró Fogyaszóvédelmi Felügyelőségek – a Budapest Főváros Kormányhivatala 2011 július 11-én és a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság 2011 október 10-én másodfokon (NFH HAJ-02594-3/2011 határozat) - megállapították a fogyasztói panaszban sérelmezett tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat által okozott jogsértést és 25.000 Ft. bírság megfizetésére kötelezték a téves információt nyújtó UPC-t. A határozat ellen a UPC keresetet nyújtott be a Fővárosi Törvényszéknél, mely cáfolta a jogsértés elkövetését. A Kúria felülvizsgálati bíróságként járt el az ügyben és bizonytalan volt az irányelv értelmezésével kapcsolatban, ezért felfüggesztette az ügyet és 2013. október 19-én előzetes döntéshozatalra utalta a kérdést.
A Kúria által feltett kérdések:
1) „Úgy kell‑e értelmezni a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 5. cikkét, hogy az említett irányelv 5. cikkének (4) bekezdése értelmében vett megtévesztő gyakorlatok esetében nincs lehetőség az irányelv 5. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerinti kritériumok külön vizsgálatára?”
2) „Kereskedelmi gyakorlatnak tekinthető‑e egyetlen fogyasztóval szembeni valótlan információközlés a fenti irányelv tükrében?”
Az első kérdés megfogalmazása nem volt szerencsés, és az irányelv alkalmazásban jártas jogértelmező aligha tette volna fel ezt a kérdést, amelynek megválaszolása az NFH-nak sem okozott különösebb nehézséget; de látható, hogy a megtévesztő gyakorlat minősítése még mindig gondot okoz a tagállami jogalkalmazók számára. A Kúria – helyes megfogalmazásban - arra keresett választ, hogy ha a vizsgált kereskedelmi gyakorlat megvalósítja a különösen tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok valamely speciális esetét – tehát vagy megtévesztő (6-7.cikk), vagy agresszív kereskedelmi gyakorlat (8-9.cikk) vagy kimeríti a irányelv I. mellékletének valamely pontját – akkor a speciális klauzulák elvárásain túl szükséges-e az általános tisztességtelenségi kritériumok vizsgálata az irányelv 5. cikk (2) bekezdése alapján?
A kérdés nem vitatott a jogirodalomban (Reich/Micklitz/Rott/Tonner: European Consumer Law, 2nd. Edition, 2014, Intersentia, 95. old.) és a Bíróság is elfogadja az irányadó jogirodalom érvelését. A speciális kritériumok feltételeinek fennállása esetén a Bíróság nem igényli a generálklauzula feltételeinek további viszgálatát, nyomatékosította a Bíróság a UPC ügy előtt röviddel benyújtott CHS Tour Services ítéletében elmondottakat (C-435/11. sz. CHS Tour Services ügy ECLI:EU:C:2013:574): „Az említett irányelv 6. és 7., illetve 8. és 9. cikkével kapcsolatban a Bíróság már kimondta, hogy e rendelkezések értelmében a megtévesztő vagy agresszív gyakorlatok akkor tilosak, ha sajátosságaikra és tényszerű összefüggéseikre figyelemmel az átlagfogyasztót ténylegesen vagy valószínűsíthetően olyan ügyleti döntés meghozatalára késztetik, amelyet az egyébként nem hozott volna meg (a fent hivatkozottt VTB‑VAB és Galatea egyesített ügyekben hozott ítélet 55. pontja). A Bíróság tehát ezen gyakorlatok tilalmát nem teszi függővé az e cikkekben meghatározott kritériumon kívüli egyéb kritériumtól“. (C-435/11. sz. CHS Tour Services ügy 41. pont)
Egyetlen információközlés – tisztességtelen gyakorlat
Sokkal érdekfeszítőbb a kereskedelmi gyakorlat gyakoriságára vonatkozó második kúriai kérdés. Annál is inkább, mert az Európai Bíróság kivételesen nem követte Wahl főtanácsnok kérdésre vonatkozó végkövetkeztetését, pedig a főtanácsnoki indítványok általában a bírósági ítéletek barométerének tekinthetők. Míg Wahl Főtanácsnok nem tekintette kereskedelmi gyakorlatnak a kizárólag egyetlen fogyasztóval szembeni valótlan információközlést, addig a Bíróság megállapította a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat megvalósítását.
Wahl főtanácsnok azzal érvelt, hogy „..egyetlen fogyasztó és nem a fogyasztók részére történő, elszigetelt információközlés esetéről van szó.“ … „semmi sem látszik arra utalni, hogy az UPC alkalmazottai által teljesített téves információközlés – amelyre Sz-L esetében sor került - visszatérő jelenség lenne.“ (Wahl Főtanácsnok Indítványa, 26. pont ECLI:EU:C:2014:2323)
Annak ellenére, hogy a Bíróság nem értett egyet a Wahl főtanácsnok indítványával, meg kell említenünk, hogy az eset kapcsán a főtanácsnok konkretizálja kereskedelmi gyakorlat definícióját és két feltétel együttes vagy külön-külön fenállásától teszi függővé a gyakorlat minősítését:
- a magatartás a címzettek meghatározott csoportja felé irányul és/vagy
- a magatartás több fogyasztó vonatkozásában ismétlődik.
Eltérő esetben a magatartás nem illeszkedik a gyakorlat terminológiájához. (Wahl Főtanácsnok Indítványa, 23. pont). Az indítvány további érdekessége, hogy nemcsak bírósági itéleteket idéz, hanem az irányelv céljának és definícióinak kapcsán a jogi szakirodalmat is.
Ezzel szemben a Bíróság leszögezte: „..a jelen kontextusban egyáltalán nincs relevanciája annak a körülménynek, hogy az érintett kereskedő cselekményére csak egyszer került sor, és az csak egyetlen fogyasztót érintett.“ Sőt a Bíróság megállapítja, hogy: „..az irányelv egészében tekintve nem tartalmaz arra vonatkozó utalást, hogy a kereskedő tevékenységének vagy mulasztásának ismétlődő jellegűnek kellene lennie, vagy hogy annak több fogyasztóra kellene vonatkoznia.“ (az ítélet 41. és 42. pontjai) A Bíróság cáfolja, hogy az irányelv bármilyen küszöböt állítana gyakoriság vagy a fogyasztók száma tekintetében, és véleménye szerint rendkívüli nehézségekkel járna, ha a fogyasztónak kellene bizonyítania, hogy a szolgáltató gyakorlata más ügyféllel szemben is alkalmazza a tisztességtelen gyakorlatot. A Bíróság – helyesen - a UPC azon álláspontjának sem adott relevanciát, hogy a fogyasztó saját maga is beszerezhette volna a felmondási időpontra vonatkozó helyes információt.
Gyakorlati problémák
A bírósági ítélet mögött meghúzódó policy messzemenően biztosítja a fogyasztóvédelem magasabb szintjének megvalósítását (ld. az irányelv érvényesülésének széles tárgyi hatálya, a jogbiztonság elvének garanciája), és elképzelhető, hogy elegendő motivációt nyújt a kereskedőknek a fogyasztóbarátabb ügyfélszolgáltatásra. A német joggyakorlat máris figyelmezteti a szolgáltatókat: „..a fogyasztókkal szembeni egyetlen hibás információ tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak minősíthető, amely ellen keresetet nyújthatnak be a konkurens szolgáltatók.“ Előfordulhat az is, hogy a kereskedelmi gyakorlatok minősítése a tagállami bíróságok számára még nagyobb dilemmát jelent majd a jövőben, mint az ítélet előtt, hiszen szigorúbb megítélést vár el a tagállami jogalkalmazótól az uniós jogértelmező.
Ami pedig a közjogi szankció kiszabását illeti tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat esetén a Bíróság elismeri - az elsősorban kelet-közép-európai tagállamokra jellemző – közigazgatási szankciók, mint pl. a bírságolás létjogosultságát (az ítélet 57-59 pontjai). A kereskedelmi gyakorlat szándékossága, illetve az okozott kár mértéke olyan tényezők, amelyeket a hatóságok figyelembe vehetnek a szankció mértékének megállapításánál- hangsúlyozza a Bíróság, az arányosság nyomatékosításával. Ebben a pontban is eltér a Bírósági döntés a főtanácsnoki véleménytől, amely azon meglátáson alapult, hogy szerződésszegés esetére ne alkalmazzanak a tagállamok közjogi szankciókat. Az ügynek garantáltan lesz még visszhangja azokban a tagállamokban, amelyek ezidáig kizárólagos polgári jogi úton biztosították a fogyasztók védelmét és jogérvényesítését, különösebb közjogi szankciók nélkül.
Sik-Simon Rita a Prágai Károly Egyetem Jogösszehasonlító Intézetének (Centrum právní komparatistiky) tudományos munkatársa.
_____________________________________________________________
Forrás: MTA TK Lendület-HPOPs Kutatócsoport blogoldala
Az írás a szerző véleményét tartalmazza és semmiképp nem értelmezhető az MTA TK hivatalos állásfoglalásaként.