Fekete Balázs- 2015. október 8-án a belga Koen Lenaerts-ot választották az Európai Bíróság elnökévé.
- Lenaerts közel 30 éves bírói tapasztalattal rendelkezik, emellett az Európa-jog tudományának is kiemelkedő személyisége.
- Bíróként az egyik fő célkitűzése a hatékony jogvédelem erősítése, fejlesztése volt.
- A határozott elképzelésekkel rendelkező új elnök karizmatikus személye minden bizonnyal jelentős hatás fog gyakorolni hosszabb távon a bíróság ítélkezési gyakorlatára.
2015. október 8-án az Európai Bíróságon elnököt választottak, mivel lejárt a bíróságot 12 évig elnöklő Vassilios Skouris megbízatása. A bírák titkos szavazással új elnöknek a korábbi elnökhelyettest, a belga Koen Lenaerts-ot választották meg. Lenaerts három évig, 2018. október elejéig tölti be azt a pozíciót.
Miközben a menekültválság eseményei és az ahhoz kapcsolódó, többszintű politikai huzakodás minden egyéb európai történést háttérbe szorítanak vagy eljelentéktelenítenek, Lenaerts elnöki kinevezése az Európai Unió elmúlt hónapjainak egyik legfontosabb eseménye. Az igen határozott elképzelésekkel rendelkező új elnök kifejezetten karizmatikus személye minden bizonnyal jelentős hatás fog gyakorolni hosszabb távon a bíróság működésére és ítélkezési gyakorlatára.
Koen Lenaerts 1954. december 20-án született a flandriai Mortsel városában. Jogi egyetemi tanulmányait Namurban és Leuvenben végezte kitüntetéssel, ezt követően két évig a Harvardon tanult jog és közigazgatást. Doktori disszertációját 1982-ben Leuvenben védte meg, témája az Európai Bíróság és az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága alkotmányos kérdésekhez kapcsolódó joggyakorlatának összehasonlítása volt. 1983 óta a Leuveni Katolikus Egyetem professzora, 1990-től az Európajogi Intézet vezetője. 1986-tól több ügyben képviselte Belgiumot az Európai Bíróság előtt, majd 1989-ben ez Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának bírájává nevezték ki, és ezt a pozíciót 2003-ig töltötte be. 2003-ban az Európai Unió bíróságának bírája lett, majd 2012-ben választották a bíróság elnökhelyettesévé. Mint látható, az új elnök 26 éve folyamatosan részt vesz az Európai Bíróság munkájában, három évtized tapasztalata áll rendelkezésére, amikor átveszi a bíróság vezetését.
Hangsúlyozni kell, hogy az új elnök nem kizárólag egy karrier-bíró, aki a kemény munkával eltöltött évtizedek után eljutott a csúcsra, a bírósági elnök pozíciójába. Lenaerts egyúttal e három évtized során folyamatosan professzorként tanította az Európai Unió alkotmányjogát a Leuveni Katolikus Egyetemen, illetve számos fontos és sokat idézett kötetet és tanulmányt publikált az Európai Unió alkotmányos kérdéseiről. Tudományos életművéből kiemelkednek a több kiadást megélt, Pieter van Nuffellel közösen írt, rendkívül részletes holland és angol nyelvű európajogi kézikönyvek, melyek különféle változataiból már generációk tanulták Belgiumban és Európában az Európai Unió jogát. A legrangosabb európai és amerikai folyóiratokban megjelent publikációi két csomópont köré rendeződnek: egyrészt Lenaerts sokat foglalkozott az Európai Unió föderális jellegével, és azzal a kérdéssel, hogy az Unió közjogi struktúrája mennyire hasonlítható a szövetségi államok – pl. az Egyesült Államok – berendezkedéséhez; másrészt az európai unió joga által az egyéneknek és jogi személyeknek kínált jogvédelem problémái is kutatásai középpontjában álltak.
Összegezve, a bíróság új elnökének hatalmas bírói tapasztalata mellett a tudományos munkássága is jelentős, továbbá tisztán látszik, hogy kiérlelt víziója van arról, hogy az Európai Unió jogrendjének hogyan kell működnie. Szemében e jogrend alapvetően föderális természetű és működésének egy kulcsmozzanata a lehető legszélesebb körű jogállami jogvédelem biztosítása a polgárok és jogi személyek számára. Talán nem tévedünk nagyot, ha feltételezzük, hogy az Európai Bíróság tevékenységét alkotmánybírósági tevékenység irányba fogja elmozdítani elődjével ellentétben, aki a legfelsőbb bírósági attitűdöt preferálta.
Lenaerts jogvédelem iránti elkötelezettségét jól illusztrálja egy 2002-es, még az Elsőfokú Bíróságon hozott ítélet, melynek megszületésében az új elnök kulcsszerepet játszott. Az Írország déli partja mentén a tonhal halászati szabályok – konkrétan a fiatal példányok, és így a populáció védelme érdekében a halászhálók lyukainak kötelező méretelőírása – megváltoztatása miatt kirobbant jogvitában hozott Jégó-Quéré ítéletben az Elsőfokú Bíróság lényegében a bíróság korábbi esetjogának megváltoztatására tett kísérletet annak érdekében, hogy egy, a bizottsági halászati döntés által nehéz helyzetbe került halászati vállalkozás jogvédelmét biztosítsa. A szerződéses szabályozás szerint (jelenleg EUMSZ 263. cikk) egy magánszemély – amennyiben nem címzettje egy jogi aktusnak – csak akkor indíthat egy őt hátrányosan érintő uniós jogszabály ellen megsemmisítési kerestet, amennyiben ez őt „közvetlenül és személyében” érinti, és e feltételeknek megszorító értelmezését adta a bíróság egy korábbi döntésében (Plaumann-teszt). Az ügyben komolyan felmerült az a lehetőség, hogy a hátrányos helyzetbe került vállalkozás hatékony jogvédelmi lehetőség nélkül marad, mivel a személyes érintettség hiányában sem a megsemmisítési kereset, sem egyéb lehetőségek nem álltak a rendelkezésére. A bíróság úgy vélte, hogy az elsődleges szempont ebben a helyzetben – összhangban az Európai Emberi Jogi Egyezmény és az Alapjogi Charta rendelkezéseivel – a hatékony jogvédelem biztosítása és ezért döntésében felülírta a Plaumann-tesztet, arra hivatkozva, hogy ha a közvetlen érintettség feltétele teljesül - ami a felperes jogi helyzetének jelentős megváltozása volt, hiszen nem folytathatott halászati tevékenységet az érintett területen a korábbi módón - akkor ez a személyes érintettség követelményét is teljesíti. Az Elsőfokú Bíróság tehát döntésével lehetővé tette a vállalkozást hátrányos helyzetbe hozó bizottsági rendelet jogszerűségének felülvizsgálatát annak ellenére, hogy a személyes érintettség feltételeit megszorítóan értelmező korábbi döntés követelményeinek a felperes nem felelt meg.
A Bizottság természetesen megfellebbezte ezt a döntést, az Európai Bíróság pedig hatályon kívül helyezte jogi tévedés miatt az Elsőfokú Bíróság „aktivista”, a hatékony jogvédelem követelményét a már kialakult gyakorlattal szembeállító, és ezen az alapon felülíró döntését. A bíróság döntésében arra hivatkozott, hogy ez a megközelítés az alapító szerződés 230. cikkének megváltoztatásához vezetne, ugyanis hatályon kívül helyezné a „személyes érintettségre” vonatkozó feltételt, és erre a bíróság nem illetékes.
Az Elsőfokú Bíróság ítéletében gyakorlatilag elment a falig a hatékony jogvédelem érdekében, és ebben állítólag jelentős szerepe volt Lenaerts-nak, aki mindvégig elkötelezetten képviselte ezt az álláspontot. Érdekes helyzeteket hozhat, ha hasonló kérdésekkel és problémákkal a bíróság immár Lenaerts elnöklete alatt kerül majd szembe.
E sorok szerzője Koen Lenaerts-tól tanult 2006-ban és 2007-ben a Leuveni Katolikus Egyetemen. Csak a legnagyobb elismerés hangján beszélhetek róla mint professzorról, kevés ennyire elkötelezett oktatóval találkoztam, mint amilyen ő. Noha ekkor már ez Európai bíróság bírája volt, az órái legnagyobb részét személyesen tartotta; egyes, ritka esetekben egy kiváló asszisztense helyettesítette. Végtelenül kedves és közvetlen személyiség volt, mentes bármilyen nagyzolástól, nagyképűségtől, noha eredményei és pozíciói okán erre bőven lett volna oka. Bármikor meg lehetett keresni, készségesen állt a hallgatók rendelkezésére, akár még az előadás során felmerült kérdéseket is kész volt újra, immár a katedra mellett állva, a hallgatók gyűrűjében elmagyarázni. Az előadásai során nem kizárólag csak a tételes jog és a bíróság gyakorlatának bemutatására törekedett, hanem egyfajta víziót is át kívánt adni az Európa-jogról és az Európai Bíróságról. Ennek lényege, hogy a bíróság feladata a jogállamiság elvének képviselete és az ehhez kapcsolódó követelmények betartatása, különös tekintettel a mindenki számára rendelkezésre álló hatékony jogvédelemre. Végső soron tehát az Európai Bíróság – minden jogi „bűvészkedés” mellett vagy ellenére – a polgárok szolgálatára hivatott, és teljesen biztos vagyok benne, hogy Koen Lenaerts ebben a szellemben fogja vezetni a gondjaira bízott intézményt ebben az egyáltalán nem problémamentes és feszültségekkel teli időszakban.
__________________________________________________________________
Forrás: MTA TK Lendület-HPOPs Kutatócsoport blogoldala
A felhasznált fotó forrása: http://www.gva.be/ahimgpath/assets_img_gvl/2012/10/09/2385123/koen-lenaerts-vicepresident-van-europees-hof-van-justitie-id3524459-1000x800-n.jpg
Az írás a szerző véleményét tartalmazza és semmiképp nem értelmezhető az MTA TK hivatalos állásfoglalásaként.