jtiblog

A Jogtudományi Intézet blogoldala

A kormányzat kihátrált az orvosi hálapénz egyértelmű büntetőjogi szabályozása mögül

2015. június 18. 13:51

Az Országgyűlés által 2015 júniusában elfogadott törvény már nem tartalmaz olyan módosító rendelkezést, amely a hálapénz hatályos büntetőjogi szabályozásának reformjára irányulna. Az Igazságügyi Minisztérium eredeti 2015 márciusában közzétett tervezetében még szerepelt ilyen norma, de azt a kormányzat – feltehetően szakmai szervezetek tiltakozása miatt – időközben visszavonta. Ezzel azonban nem oldotta meg azt a problémát, hogy a hatályos büntetőjogi szabályozás nem felel meg a jogbiztonság alkotmányos követelményének. A hálapénz büntetőjogi megítélésének rendezése tehát továbbra is jogalkotói beavatkozást igényel.

Az orvosi hálapénz kérdése iránt már a korábbi időszakokban is komoly társadalomtudományi és jogtudományi érdeklődés mutatkozott [pl. Ádám (1986), Györgyi (1988)]. Napjainkban pedig a téma – a jelenség leküzdésére indított törekvéseknek is köszönhetően –megkerülhetetlen közéleti kérdéssé nőtte ki magát.[1] Jelen cikkemben annak okait és lehetséges következményeit tekintem át, hogy a kormányzat 2015 tavaszán kihátrált a hálapénz hatályos büntetőjogi szabályozásának reformja mögül. Ezt követően aktualizált formában bemutatom a kérdéskör szabályozására irányuló javaslatomat.

A cikk címében – a figyelem felkeltése és a közéleti (jogpolitikai) diskurzusba való bekapcsolódás elősegítése végett – az orvosi hálapénz kifejezést használom. Ennek fogalmát a MOK hatályos etikai kódexe[2] úgy határozza meg, hogy „hálapénz, hálaszolgáltatás az a bármilyen előny és juttatás, amit a beteg vagy hozzátartozója az ellátást követően, utólag, kérés nélkül az orvosnak ad, amennyiben az még közvetve sem befolyásolja az ellátás minőségét” [II.15. pont (1) bek.]. Az elemzés hatóköre azonban ennél jóval tágabb, hiszen annak fókuszában azok az előnyök állnak, amelyeket az orvosok a betegtől (rá tekintettel bárki mástól) gyógyító-megelőző tevékenységükkel (vagy ezzel kapcsolatos igazgatási ténykedéssel pl. betegfelvétellel) összefüggésben kérnek vagy fogadnak el.

1.Hatályos jogunk és annak előzményei

Hatályos büntető törvénykönyvünk (2012. évi C. törvény, Btk.) szerint büntetendő, aki „gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében végzett tevékenységével kapcsolatban jogtalan előnyt kér, avagy a jogtalan előnyt vagy ennek ígéretét elfogadja, illetve a rá tekintettel harmadik személynek adott vagy ígért jogtalan előny kérőjével vagy elfogadójával egyetért” [Btk. 291. § (1) bek.].

A korábbi kódex rendelkezésével [1978. évi Btk. 251. § (1) bek.] szemben az önálló intézkedésre nem jogosult személy akkor is büntetendő, ha a jogtalan előnyttevékenységével kapcsolatban fogadja el. Az új kódex tényállásában ugyanis már ezen tettesi körre nézve sem szerepel utalás az elfogadott előny kötelességszegéssel való objektív kapcsolatára [Gellér (2013) 19. o., Hollán (2014) 111. o.]. A Btk. így lényegében az önálló intézkedésre nem jogosultakra is kiterjesztette azt a szabályozást, ami korábban csak az önálló intézkedésre jogosultakra vonatkozott. Az önálló intézkedésre jogosult személy ugyanis az 1978. évi Btk. alapján akkor isbüntetendő volt, ha az általa elfogadott jogtalan előny nem kapcsolódott kötelességének megszegéséhez [1978. évi Btk. 252. § (1) bek.].

A gazdálkodó szervezettel kapcsolatos passzív vesztegetés tekintetében hatályos jogunk továbbra is egyértelműen kiemeli, hogy csak a jogtalan előny kérése (elfogadása) tényállásszerű. Sőt a Btk. javaslatának 294. §-ához fűzött indokolás szerint a passzív hivatali vesztegetés tényállásában már tudatosan nem szerepelteti a „jogtalan” jelzőt. Így viszont logikai és történeti értelmezés körében arra kell következtetni, hogy a gazdálkodó szervezettel kapcsolatos passzív vesztegetés esetén az előny jogtalanságát 2013. július 1. napjától külön is vizsgálni kell. A gazdálkodó szervezettel kapcsolatos vesztegetés tényállásánál tehát az előny jogtalanságának a büntetőjogi felelősséget létesítő jelentősége van.

Az Btk. hatályba lépésével megváltozotta hálapénz büntetőjogi megítélése is, hiszen a munkáltató által nem engedélyezett hálapénz elfogadása bűncselekménnyé vált.[3]A jogirodalomban azonban felettébb vitatott a munkáltató által engedélyezett hálapénz büntetendősége [vö. pl. Sinku (2012) 432. o.,Gellér (2013) 20. o., Tóth (2014) 5. o., Gál (2014) 297. o.]. Ennek körében elsősorban az a kérdés merül fel, hogy az előny jogtalanságának megítélésére kihatással van-e a Munka Törvénykönyvének azon rendelkezése, amely alapján „a munkavállaló a munkáltató előzetes hozzájárulása nélkül harmadik személytől díjazást a munkaviszonyban végzett tevékenységére tekintettel nem fogadhat el, vagy nem köthet ki” [2012. évi I. törvény (Mt.) 52. § (2) bek].

Az általam elfogadott álláspont szerint a munkáltató előzetes hozzájárulásával elfogadott előny nem jogtalan, mivel ilyen esetekben nem érvényesüla Mt.-ből eredő tilalom. Az utóbbi jogszabály ugyanis kifejezetten feljogosítja a munkáltatót, hogy kivételt tegyen egy olyan tilalom alól, amely az ő érdekeit védi. Erre figyelemmel álláspontom szerint az Mt. hatálya alá tartozó (pl. közalkalmazottként foglalkoztatott) orvosok esetén a munkáltató előzetes hozzájárulásával elfogadott előny nem jogtalan [Hollán (2014) 108. o.].

A Legfőbb Ügyészség 2014 májusában a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumnál jogszabály-módosítást kezdeményezett,[4] „mert a hálapénz elfogadása kapcsán felmerülő passzív gazdasági vesztegetés tényállásának törvényi megfogalmazása nem egyértelmű”. Álláspontjuk szerint tényállás „normaszövegének értelmezése során markáns jogi érvek szólnak úgy a büntetőjogi felelősség megállapítása, mint annak hiánya mellett”, így „a tényállás jelenlegi megfogalmazása – miután az a felelősség kérdésében egymással ellentétes értelmezésnek ad teret – nyilvánvalóan sérti a jogbiztonság követelményét”.

Tóth Mihály a jogpolitikai és értelmezési vita megoldására azt javasolta, hogy „időlegesen vissza kell térnünk a korábbi [1978. évi] Btk. előírásaihoz. Ennek lényege tehát, hogy a hálapénz kérését mindenképpen indokolt tiltani, ebben nem tehető engedmény. […] A hálapénz elfogadását azonban, a korábbi több évtizedes szabályozással egyezően csak a hálapénz fejében történő kötelességszegés felmerülésekor indokolt büntetőjogi eszközökkel kezelni” [Tóth (2014) 5. o.].

2.A tervezet és annak értékelése

2.1. A Tervezet rendelkezése

Az Igazságügyi Minisztérium 2015. március 30. napján közzétett[5] egy törvénytervezetet (a továbbiakban Tervezet), amely számos vonatkozásban kiegészítené és megváltoztatná a Btk. korrupciós bűncselekményekre vonatozó szabályozását. A Tervezet 32. § h) pontja alapján a Btk. 291. § (1) bekezdésében az „avagy a” szövegrész az „avagy a kötelességének megszegéséért a” szövegrészre módosult volna. A rendelkezéshez fűzött indokolás szerint a módosítás egyértelművé tette volna, hogy „nem valósítja meg a vesztegetés elfogadása bűncselekményét az az eset, amikor a gazdálkodó szervezet részéről eljáró személy a másik féltől az e személy által kapott szolgáltatással való megelégedettsége kifejezéseként utólag, a teljesítést követően fogad el valamilyen anyagi vagy más juttatást. Bűncselekményt csak az az eset képez, ha az előny elfogadása a kötelességszegés célzatával történik.”

2.2. Értékelés
2.2.1. Az orvos-szakmai szervezetek álláspontjai

Az orvos-szakmai szervezetek (Magyar Orvosi Kamara,[6] Magyar Rezidens Szövetség,[7] Magyar Orvosok Szövetsége[8]) az általuk kiadott különböző sajtóközlemények szerint általában ellenezték a módosítást. Ezek az állásfoglalások alapvetően általam is helyeselhető jogpolitikai célokat fogalmaztak meg, de a jelenség büntetőjogi szabályozásának előzményei, a kérdéskör hatályos szabályozása, illetve a Tervezet értelmezése tekintetétbenszámos pontatlanságot is tartalmaztak.

Az Magyar Orvosi Kamara állásfoglalása[9] leszögezi, hogy „a Büntető Törvénykönyv módosításának tervezete, amely az utólag adott hálapénz megengedését eredményezi, több évtizeden át érvényes, bevett gyakorlatot állít vissza”.

Ezzel szemben a Tervezet nem egy gyakorlatot állított volna vissza, hanem egy korábban 2013. június 30. napjáig hatályos törvényi szabályozást. Azonban azt sem egészében vette át, hanem azzal az újdonságnak tekinthető eltéréssel, hogy a Tervezet alapján az önálló intézkedésre jogosultak sem feleltek volna a kötelességszegésheznem kapcsolódó előny elfogadása esetén.

A Magyar Rezidens Szövetség állásfoglalása[10] szerint ezzel a lépéssel „25 évvel a rendszerváltás után törvényesíteni akarják a kommunista gondolkodás által kitermelt hálapénzrendszert”.

Ez a megfogalmazás azért nem szerencsés, mivel abból könnyen úgy tűnhet, hogy a hálapénz elfogadása a szocializmusban megengedett volt, míg a rendszerváltás után már jogellenes lett volna. Ehhez képest tényként kell megállapítani, hogy a hálapénz elfogadása 1979. július 1. napjától nem volt büntetendő, tehát sem a szocializmus utolsó évtizedében, sem a rendszerváltás utáni időszak nagyobb részében. A hálapénz elfogadására vonatkozó jogszabályi tilalmat pedig a rendszerváltás után először az Mt. tartalmazott.

Az állásfoglalások egyike sem fordít figyelmet arra, hogy a munkáltató által engedélyezett hálapénz elfogadása 2013. július 1. napján és azt követően sem volt egyértelműen büntetendő. Ebben a vonatkozásban ugyanis – ahogy azt láthattuk (vö. 1. pont) – a jogtudomány képviselőinek véleménye megoszlott, a Legfőbb Ügyészség szerint pedig a vonatkozó rendelkezéseket nem is lehetett egyértelműen értelmezni. Azorvos-szakmai szervezetek mintha nem olvasták volna (nem akarták volna tudomásul venni), hogy a Tervezet 29. §-ához fűzött indokolás szerint „egyértelművé” tette volna bizonyos előnyök büntetlenségét.

Az egész módosítás célja tehát elsősorban nem egy új jogpolitikai koncepció érvényre juttatása volt, hanem a jogbiztonság erősítése. Ezt a büntetőjogilag alapvető kérdést csak a Magyar Orvosok Szövetsége részéről nyilatkozó Bélteczki János[11] érintette, aki legalább azt is megállapította a Tervezetről, hogy az „jogtechnikailag [… ]elkerülhetetlen megoldás volt”. Arra azonban sem ő, sem más szervezet képviselője nem tett javaslatot, hogy akkor aTervezet elvetésével egyidejűleg milyen más megoldással kellene biztosítani a jogbiztonság követelményének érvényesülését.

Az állásfoglalások a hálapénz Tervezet általi a legalizálásáról, illetve törvényesítéséről szólnak. A Tervezet azonban nem legalizálta volna a hálapénzt, hanem annak elfogadását kivette volna a büntető tényállás hatóköréből. A büntetni rendelés hiánya azonban nem jelent egyből törvényesítést (legalizálást). Számos olyan tiltott magatartás van ugyanis, amely nem büntetőjogi, hanem csak munkajogi reakciókat von maga után. A Tervezet alapján a munkáltató által nem engedélyezett hálapénz elfogadása olyan magatartás lett volna, amelynek elfogadása csak munkajogi, nem pedig büntetőjogi szankciót vont volna maga után.

Az állásfoglalásokban szereplő helyzetértékeléssel, illetve a hálapénzen alapuló rendszer megszüntetésének igényével alapvetően egyet lehet érteni. Így a Magyar Orvosi Kamara[12] „ismételten és határozottan leszögezi, hogy a hálapénz intézménye orvost és beteget egyaránt megalázó helyzetet teremt, aláássa az eredményes gyógyításhoz nélkülözhetetlen bizalmat, kifejezetten növeli az orvosok kivándorlási szándékát, ezért mielőbbi teljes megszüntetése elemi közérdek. […] A hozzá vezető út pedig nem lehet más, mint a jelentős béremelés, a gyógyítók számára tisztes megélhetést biztosító, értékálló jövedelem törvényi garanciája”. A Magyar Rezidensszövetség állásfoglalása[13]szerint „ez a szoftkorrupt rendszer nem támogatja a tisztességesen dolgozók boldogulását, az anyagi juttatások nem a valós teljesítményt tükrözik és egyben gátja minden ésszerű reformnak”.

Az állásfoglalásokból azonban nem rajzolódik ki pontosan, hogy a hálapénz megszüntetésének célja miként kapcsolódik annak tilalmához, illetve elfogadásának büntetni rendeléséhez. Ebben a vonatkozásban mindenképpen részletesebb indokolást igényelt volna, hogy vajon egy büntetőjogilag is megerősített tilalom szükséges és főként arányos válasznak tekinthető-e egy kedvezőtlen társadalmi jelenség elleni küzdelemben.

A büntetőjogi beavatkozás indoklása kapcsán tanulságos áttekinteni az orvos-szakmai szervezetek képviselőinek sajtónyilatkozatait is, amelyek alapján

„az egyetlen megoldás a méltányos, tisztességes orvosbérezés, illetve a hálapénz megtiltása lenne”(Éger István),[14]illetve
„az államnak kell garantálnia az egészségügyben dolgozók – akár lépcsőzetes – bérrendezését, amely után a hálapénz minden formáját és a »rendszer« minden résztvevőjét büntetni kell” (Dénes Tamás).[15]
egy jelentős béremeléssel „már elvárható lenne, hogy a paraszolvencia kérdése akár büntetőjogi kategóriába kerüljön” (Bélteczki János).[16]

Ezek a megállapítások is önmagukban logikus jogpolitikai koncepciót tükröznek, de nincsenek összhangban a szervezetek idézett állásfoglalásainak követelésével. Ha ugyanis a bérrendezés 2015 tavaszán még nem valósult meg, akkor még a hálapénz büntetni rendelése sem aktuális. Akkor viszont miért kell fellépni a hálapénz büntetni rendelésének megszüntetésére irányuló Tervezet ellen?

2.2.2.Saját értékelésem

A Tervezetet már egy korábbi 2015. május 4. napján közzétett cikkemben [17] értékeltem annak legnagyobb hibájaként róva fel azt, hogy az nem korlátozódik a gyógyító tevéjenységgel kapcsolatos előnyökre (még kevésbé a hálapénzre), hanem a büntető tényállás módosítása kiterjedne a - legalább részben - más logika alapján szabályozandó ipari és kereskedelmi szférára is.

A Tervezet másik negatívumának azt tartottam, hogy a kötelességszegés elemének beiktatása indokolatlanul leszűkíti a büntetőjogi felelősség terjedelmét hatályos jogunkhoz képest, amely még a jogtalan előny fogalmára épül. A gyógyító tevékenységhez nem kapcsolódó esetekben a tervezett rendelkezés egyszerűen megvonná a büntetőjogi védelmet azoktól a munkáltatóktól, akik saját érdekeik védelmében nem engedélyezik munkavállalóiknak tevékenységükkel kapcsolatban borravaló vagy különféle ajándékok elfogadását. Az egészségügyben is megszűnt volna a Tervezet alapján az olyan előnyök elfogadásának büntetni rendelése, amelyek kötelességszegéshez nem kapcsolódnak, de komoly kétséget ébreszthetnek a tettes kötelességeinek (elfogulatlan) teljesítése irányában.

A Tervezetről azonban azt is megállapítottam, hogy a hatályos joghoz képest egyértelműbb választ ad arra a kérdésre, hogy a gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében tevékenységet végző, de az Mt. hatálya alá nem tartozó személyek az előny elfogadása esetén mikor követnek el bűncselekményt.

3. A kormányzati visszavonulás

3.1. A kormányzat „visszavonulása” és annak okai

A Kormány (előadóként az igazságügy miniszter) 2015. május 5. napján nyújtotta be az Országgyűlésnek az „egyes büntetőjogi tárgyú törvények módosításáról” szóló törvényjavaslatot (a továbbiakban Javaslat),[18] amely számos vonatkozásban megváltoztatná a Btk. korrupciós bűncselekményekre vonatozó szabályozását. A javasolt szabályozás előre láthatóan 2015. július 1. napján lépne hatályba. A más vonatkozásokban a Tervezeten alapuló Javaslat azonban már nem tartalmaz a hálapénzzel kapcsolatos rendelkezést, ahogy a törvény az Országgyűlés elnöke által aláírt és a köztársasági elnöknek aláírás végett megküldött szövege[19] sem.

A hálapénzzel kapcsolatos rendelkezés visszavonásáról a javaslat indokolása nem tartalmaz magyarázatot. Az Igazságügy Minisztérium sajtómegkeresésére azt közölte,hogy a Javaslat „a lefolytatott társadalmi és szakmai vitát követően - a nevezett módosítást nem tartalmazza”.[20]Amint azt ebben a vonatkozásban Nagy Bálint megjegyzi: „társadalmi vitáról ugyan nincs tudomásunk, szakmai oldalról viszont a Magyar Rezidensszövetség már többször kikelt a hálapénz legalizálása ellen”.[21]A rendelkezés visszavonásának hátterében tehát feltételezhetően az orvos-szakmai szervezetek jogpolitikai ellenvetéseinek elfogadása állhatott.

3.2. A visszavonulás értékelése

A kormányzatnak természetesen lehetősége van (és bizonyos fokig kötelessége is) figyelembe venni az orvos-szakmai szervezetek véleményét bármely a hálapénzzel kapcsolatos szabályozási kérdésben. A hálapénz Btk.-beli szabályozása kapcsán azonban a kormányzati álláspont kialakításában legalább ekkora (ha nem még nagyobb) szerepet kellett volna kapnia a büntetőjogi témák tekintetében azért kompetens(ebb)nek tekintethető Legfőbb Ügyészség álláspontjának.

Ennek figyelembevételével ugyanis nyilvánvaló lett volna, hogy a Tervezetben szereplő rendelkezés visszavonása nem oldotta (nem is oldhatta) mega hatályos büntetőjogi szabályozás problémáit. Továbbra sem ítélhető meg egyértelműen, hogy az orvosok által elfogadott előnyök jogtalanságának megítélésére milyen kihatással van a munkáltató előzetes hozzájárulása.Ami tehát továbbra is biztos, az csak a hálapénz büntetőjogi megítélésével kapcsolatos jogbizonytalanság. Márpedig a jogbiztonság elvárt szintje a büntetőjogban más jogágakhoz képest magasabb [Győrfi/Jakab (2009) 184. o.], ezen alkotmányos alapelv sérelme pedig akut problémát jelent egy olyan társadalmi jelenség esetén, ami évente emberek tízezreit érinti és több milliárd forintos pénzmozgást[22] jelent.

3.3. A hatályos jogunk értelmezése a kormányzati visszavonulás után

Részemről a Tervezetben szereplő rendelkezés visszavonását követően is fenntartom azon álláspontomat, hogy a munkáltató előzetes hozzájárulásával elfogadott előny nem jogtalan. A tervezett módosítás visszavonásának ténye ugyanis – a hozzá fűzött indokolás nélkül – semmiképpen nem ad eligazítást a jogalkotó mögöttes megfontolásai tekintetében. Nem lehet tehát tudni, hogy a Tervezetet azért vonták vissza, mert a hálapénz elfogadásának büntetendőségét (lehetőségét) akarták fenntartani. Az is elképzelhető, hogy nem tartották szükségesnek az ilyen cselekmények miatti a büntetőjogi felelősséget külön kizárni (hiszen azt úgyis megteszi a munkáltató előzetes hozzájárulása). A kormányzati döntés első motivációja ugyan – legalábbis a sajtóhírek összefüggései alapján – valószínűbb, de egy büntetőjogszabály értelmezésében ilyen áttételes következtetések nem lehetnek döntő jelentőségűek.

Ugyanez lett volna a végkövetkeztetésem érdekes módon akkor is, ha a Tervezet visszavonásának indokait a minisztérium hivatalos közleményben (vagy a javaslat indokolásában) tárta volna a nyilvánosság elé. Ez ugyanis nem a törvényhozó, hanem legfeljebb a minisztérium akaratát tükrözte volna. Márpedig e kettő között (jogilag) akkor is jelentős különbség van, ha az Országgyűlésben a kormányzó pártok többségben vannak. Ez látható egyébként abból is, hogy még a kormánypárti képviselők is számos esetben formálták módosító javaslataikkal a kormány által benyújtott javaslatokat, még mielőtt azok törvénnyé váltak volna [Kis (2013) 44. o.].

4. De lege ferenda Javaslat

A hálapénz büntetőjogi megítélésének rendezése tehát továbbra is jogalkotói beavatkozást igényel. Ennek előkészítése során remélem, hogy figyelembe veszik a következő javaslataimat:

A gyógyító tevékenységgel kapcsolatos előnyökre nem alkalmazhatók automatikusan az üzleti szférára irányadó standardok. Röviden: a hálapénz nem vehető büntetőjogilag egy kalap alá a borravalóval. Meg kell tehát szűntetni azon valóban abszurd helyzetet, hogy a (közfinanszírozott) gyógyító tevékenységgel összefüggő előnyök büntetendőségének feltételei tekintetében a munkáltatónak (kórházigazgatónak) van rendelkezési joga.
Az egészségügyi dolgozók tekintetében a vesztegetés (elfogadása) tényállásában szereplő jogtalanság elemét az egészségügyi törvény újonnan megalkotandó rendelkezéseinek kell tartalommal kitölteni. Ezek a normáknak kell kifejezetten és részletesen szabályozni az egészségügyi dolgozók által jogszerűen elfogadható előnyök körét és feltételeit(legalább a szféra közfinanszírozott részére nézve).
Ez a megoldás egyben egyértelmű büntetőjogi megítélést biztosítana a gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében gyógyító tevékenységet végző, de az Mt. hatálya alá nem tartozó személyek által kért vagy elfogadott előnyöknek.

Irodalom:

Ádám György: Az orvosi hálapénz Magyarországon. „Gyorsuló idő”Magvető, Budapest, 1986. 362 o.

Gál István László (2014) „A korrupciós bűncselekmények” In: Magyar Büntetőjog. Különös rész (szerk.: Tóth Mihály és Nagy Zoltán). Osiris, Budapest, 2014. 289-307. o.

Gellér Balázs (2013) „Paraszolvencia – büntetőjogi kategória?”Med et Jur, 4. évf. (2013) 4. sz.18-21. o.

Györgyi Kálmán (1988) „Orvosi hálapénz és büntetőjogi felelősség” Magyar Jog, XXXV. évf. (1988) 9. sz. 752-761. o.

Hollán Miklós (2014) Korrupciós bűncselekmények az új büntetőkódexben. HVG-ORAC, Budapest, 2014. 194 o.

Sinku Pál (2012) „A korrupciós bűncselekmények” In: Büntetőjog II. Különös Rész (szerkesztőlektor: Busch Béla). HVG-ORAC, Budapest, 2012. 424-444. o.

Tóth Mihály (2014) „Boríték kapható” Élet és Irodalom, LVIII. évfolyam (2014. július 11.)28. sz. 5. o.

Kis Norbert (2013) „A büntetőtörvény” In: Büntetőjog I. Általános rész. Alapismeretek a közigazgatási szakemberképzés számára (szerk.: Kis Norbert). Dialog-Campus, Budapest-Pécs, 2013. 44-53. o.

Győrfi Tamás – Jakab András „2. § [Alkotmányos alapelvek; ellenállási jog] In: Az Alkotmány kommentárja(szerk: Jakab András).2. kiadás. Századvég, Budapest, 2009. 155-188. o. (73-202. msz.)

_______________________________

[1] Lásd pl. http://mno.hu/interju/a-rezidensek-haborut-hirdettek-a-halapenz-rendszere-ellen-1162585, http://index.hu/belfold/2013/10/15/az_orvosok_is_utaljak_a_halapenzt/, http://vs.hu/gazdasag/osszes/szegyellik-a-halapenzt-de-el-kell-fogadniuk-0519#!s1

[2]http://www.mok.hu/info.aspx?sp=65

[3]http://index.hu/belfold/2013/07/01/buncselekmeny_lett_a_halapenz_elfogadasa/, https://labanckurir.wordpress.com/2012/07/05/kommentarunk-rabolintanak-a-halapenzre-az-orvosok-forras-origo/]

[4]http://mklu.hu/hnlp14/?p=9361.

[5]http://www.kormany.hu/hu/igazsagugyi-miniszterium/hirek/a-korrupcio-hatekonyabb-felderitese-erdekeben-modositana-a-btk-t-az-im.

[6]http://www.mok.hu/hirek.aspx?nid=43944

[7]http://rezidens.hu/index.php/sajtoanyag/311-sajtoanyag-a-halapenz-legalizalasarol

[8]http://moszhonlap.hu/index.php?id=458

[9]http://www.mok.hu/hirek.aspx?nid=43944

[10]http://rezidens.hu/index.php/sajtoanyag/311-sajtoanyag-a-halapenz-legalizalasarol

[11]http://moszhonlap.hu/index.php?id=458