jtiblog

A Jogtudományi Intézet blogoldala

A megelőző jogos védelem fantom-tényállása

2014. július 25. 12:40

 

 

 -  2009-ben a jogalkotó bevezetett egy új jogintézményt, a megelőző jogos védelmet, egy a sértettek fokozottabb büntetőjogi védelmét szolgáló Btk. módosítás rendelkezései között.

- Bevezetése óta egyetlen védekező sem hivatkozott sikerrel e büntetendőséget kizáró okra: A tényállás Tóth Mihály professzor szavaival élve „fantom-jogalkotási” termék: egyetlen ügyben sem alkalmazták, senkit nem mentett meg a büntetőjogi felelősségrevonás alól.

- A jogintézmény félreértelmezése miatt ugyanakkor több tulajdonos ellen indult büntetőeljárás, amely nem egyszer büntetőjogi felelősségrevonással végződött.

- A megelőző jogos védelem valójában nem egy áldozatvédelmi intézmény, annak csupán veszélyes illúziója.

1. A bűnüldözés kudarca mint a megelőző jogos védelem bevezetésének indoka

Hibátlan bűnmegelőzés, tökéletes biztonság nincs, az állam pedig – mivel nem állíthat minden és mindenki mellé rendőrt – nem tudja megakadályozni valamennyi jogsértés bekövetkezését. Ezt elismerve bizonyos szűk körben, ún. jogos védelmi helyzetben megengedi a jog, hogy az állam helyett az egyén védje meg saját vagy mások életét és tulajdonát, illetve a közrendet. Ilyenkor erő áll az erőszakkal szemben, amennyiben az erő a jogos, az erőszak a jogtalan hatalomgyakorlás– írja Edvi Illés Károly már 1894-ben. Belovics Ervin, a legfőbb ügyész büntetőjogi helyettese több mint egy évszázaddal később így fogalmaz: „a jogosan védekező olyan támadást hárít el, amelynek megakadályozására a bűnüldöző hatóságok lennének jogosultak és kötelesek. Amennyiben ezek a szervek az említett kötelezettségüknek nem képesek eleget tenni, a megtámadott számára biztosítani kell a védekezés jogát. Lényegében tehát a jogszerűen védekező a társadalom védekezését valósítja meg a támadóval szemben.”

A jogos védelem hallatán sokak szeme előtt az életéért küzdő áldozat esete lebeg, azonban nem ez a sértetté válás tipikus útja. A személy elleni bűncselekmények – az elmúlt tíz év átlagában – az összbűnözés 5%-át teszik ki, míg a bűncselekmények többsége, csaknem kétharmada, vagyon ellen irányul. Ha figyelembe vesszük a felderítési, illetve a nyomozás-eredményességi mutatót, még egyértelműbbé válik, hogy vagyon elleni cselekményeknél, azon belül is a betöréses lopásoknál mutatkozik a bűnüldözés igazi kudarca. Az ezredfordulón a rendőri eljárásban befejezett összes büntetőügy nyomozás-eredményessége még 46% volt, míg 2012-ben 37%; a betöréses lopásoknál ugyanezen idő alatt 23%-ról indult és 14%-ra csökkent a sikeresen befejezett ügyek aránya. A latenciában maradt bűncselekmények tovább torzíthatják az amúgy is kudarcos eredményeket. Az emberek mindennapjait tehát elsősorban a vagyon elleni, bagatell bűncselekmények keserítik meg. Nem meglepő, ha a tulajdonosok főként a vagyon elleni támadásoknál próbálják meg az állami bűnüldözés fokozódó tehetetlenségét saját eszközeikkel pótolni.

2009-et megelőzően azonban az állam impotenciáját védelmi berendezéssel kompenzálni igyekvők törekvéseit nem fogadta el az ítélkezési gyakorlat jogos védelemként. Az 1990-es évek derekán a Legfelsőbb Bíróság is úgy vélte, hogy a védelmi eszköz üzemeltetője nincs jogos védelmi helyzetben, mivel a védekező tevékenység nem egy már megindult jogtalan támadás leküzdésére, vagy egy közvetlenül fenyegető jogellenes támadás megelőzésére irányul. A védelmi berendezés nem képes a védekezés szükségességét vagy a szükségesség mértékét sem felmérni, sőt még azt sem, hogy a behatoló jogtalan támadó-e egyáltalán. A védelmi eszköz ezért nem illett a jogos védelem elméletrendszerébe. Ez azt jelentette, hogy a tulajdonosokat kétszer hagyta cserben az állam: először, amikor nem tudta megvédeni javaikat, és másodszor, amikor azért érte őket szankció, mert állami védelem híján maguk védekeztek, és ezzel sérülést okoztak.

A jogalkotó – érzékelve a problémát – látványos módon állt ki az áldozatok mellett. 2009-ben az áldozatorientált kriminálpolitika törekvéseit érvényre juttatva, a sértettek fokozottabb büntetőjogi védelmét szolgáló rendelkezések között a vagyonvédelmi védőberendezés vagy védekező eszköz üzemeltetőjének büntetőjogi felelősségét mérsékelendő, bevezette a megelőző jogos védelmet. A jogintézményt a 2012-es új Btk. lényegi módosítások nélkül átvette.

II. A megelőző jogos védelem szabályozása, szabályozási anomáliák

A megelőző jogos védelem elsősorban abban tér el a jogos védelem klasszikus esetétől, hogy a jogtalan támadással nem egy elhárító cselekmény, hanem egy, a jogtalan támadást megelőzni hivatott védelmi eszköz áll szemben. A rendelkezés felhívása három feltétel együttes fennállása esetén lehetséges:

a) ha az alkalmazott eszköz nem alkalmas az élet kioltására,

b) ha a védekező mindent megtett, ami az adott helyzetben elvárható annak érdekében, hogy a berendezés ne okozzon sérelmet, és

c) ha a védekezésből származó sérelem a jogellenes támadót éri.

a) Az eszköz ne legyen alkalmas az élet kioltására

A megelőző jogos védelem szerinti védekezés felhívásának első feltétele jelentősen szűkítheti a paragrafus alkalmazási körét: noha a törvényi indokolás csak a fegyvert, illetve a nagy erősségű, magas feszültségű áram alkalmazását említi, a bírói gyakorlat élet kioltására alkalmasnak tekintette már a gumibotot, a farudat és az asztallábat is. A jogos védelem általános szabályaihoz képest is szűkítő értelmezést fogadott el a jogalkotó, hiszen a halál okozásáért akkor is felel a védekező, ha a támadó szándéka nem vagyon elleni cselekményre, hanem emberölésre terjedt ki. A legfontosabb kérdés azonban, hogy mivel tud fenyegetni a tulajdonos, ha nem halállal. Amennyiben ugyanis rendre állami megtorlás nélkül maradnak a jogellenes cselekmények, a további áldozattá válást elkerülendő, azaz a hatékony vagyonvédelem céljából, a védekező kénytelen lesz az eddig is megengedett passzív eszközöknél (fal, kerítés, zár) lényegesen agresszívebb berendezéseket alkalmazni; olyanokat, amelyek nem csak a dolgot védik, hanem amelyek az elkövető ellen aktiválódva

(i) az állami szankció elszenvedésének esélyét növelik (ilyenek a sziréna, a rendőrségre, járőrszolgálathoz bekötött riasztó), vagy

(ii) olyan hátrányt okoznak, amely a bűnöző költség-haszon elemzésekor kiváltja az állami erőszak-monopólium helyét (mérgezés, kutyaharapás, áramütés). Ez utóbbi eszközök azáltal védik a tulajdont, hogy a bűnüldöző szervek alacsony nyomozás-eredményessége miatt a nagy valószínűséggel elkerülhető és ezért preventív funkcióval korlátozottan rendelkező állami kényszert helyettesítik.

Voltaképpen az állami megtorlásból származó hátrányhelyébe a tulajdonos által üzemeltetett védelmi megoldással okozott fájdalom lép; ezt kell, a védekező is azt kívánja, hogy ezt kelljen mérlegelnie az elkövetőnek a bűncselekményből származó előnyökkel szemben. A cél tehát, hogy a bűnöző meg se kísérelje a bűncselekmény elkövetését, amit csak akkor lehet elérni, ha a hátránnyal való fenyegetettség hatékony. Csakhogy az egyénnek az állammal szemben nincs olyan fokozatos eszköztára, amellyel arányosan állapíthatná meg a bűnözés „költségét”. Ezért voltaképp nem marad más, mint az ősállapothoz való visszatérés, jellemzően a testi fájdalommal, visszafordíthatatlan hátrány okozásával és a halállal való fenyegetés.

A halál okozását azonban maga a törvény zárja ki, míg a visszafordíthatatlan hátránnyal vagy jelentős fájdalommal járó egyéb kreatív védekezési lehetőségek nagy része (pl. savat spriccelő berendezés elhelyezése fejmagasságban) azért megengedhetetlen, mert a magyar állam a pozitív védelmi kötelezettség doktrínáján keresztül a magyar Btk.-t is felülíró nemzetközi jog alapján felelősséggel tartozhat a kínzásnak minősülő sérelem okozásáért. A gyengeáram, farkasverem, medvecsapda jöhet még szóba, ám ezek alkalmazásakor túlságosan nagy a védekezőre telepített felelősség, hiszen felelni fog akkor is, ha az eszközt annak tudatában telepítette, hogy az nem alkalmas az élet kioltására, és ez általában igaz is, de a támadó mégis meghal, például mert esőben mezítláb belegabalyodik a gyengeárammal töltött drótkerítésbe, vagy a csapdába esve éhen hal vagy elvérzik. A csekélyebb testi fájdalmat okozó védelmi berendezések (pl. enyhe áramütés) pedig vélhetően nem lesznek hatékonyak. A védekező berendezések eszköztárából így logikailag semmilyen, a korábbi szabályozáshoz képest új lehetőség nem marad a bűnmegelőző funkciót az államtól átvállaló egyén számára.

b) A védekező kötelessége, hogy mindent megtegyen,  ami az adott helyzetben elvárható annak érdekében, hogy a berendezés ne okozzon sérelmet

A megelőző jogos védelem felhívásának második feltétele, hogy a védekezőnek mindent meg kell tennie, ami az adott helyzetben elvárható annak érdekében, hogy a berendezés ne okozzon sérelmet. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a berendezés üzemeltetőjének figyelmeztetnie kell a veszélyre; gondoskodnia kell arról, hogy a figyelmeztető jelzést ne verje le a szél, ne lopják el; hogy sötétben látható vagy hallható legyen; hogy ne csak szövegesen, hanem – a kis gyerekek, analfabéták, idegen ajkúak érdekében – piktogramokkal is jelezze az esetleges sérelem bekövetkeztét. Ez a feltétel is eltérés a hagyományos jogos védelem szabályaitól, hiszen a támadás személyes elhárítása esetén nem terheli olyan kötelezettség a védekezőt, hogy előzetesen értesítse a támadót arról, miszerint védekezni fog, mégpedig oly módon, amivel esetleg sérülést okoz. Ott azonban a védekezés szükségességét és annak mértékét vizsgálja a bíróság, míg a megelőző jogos védelemnél ezt definíció szerint nem teheti meg. (Ennek az a mögöttes indoka, hogy a jogalkotó elismerte: egy berendezés nem képes felmérni a támadó szándékát, és így a védekezés szükségességét vagy annak szükséges mértékét sem.) A szükségesség előreláthatóságának hiányát kompenzálandó, a berendezés üzemeltetőjének jeleznie kell, hogy a tervezett bűncselekményhez képest akár szükségtelen vagy súlyosan aránytalan sérelmet szenvedhet a támadó, amennyiben megkísérli a behatolást. A figyelmeztető jelzés egyben fokozza annak az esélyét is, hogy a harmadik feltétel teljesüljön.

c) A védekezésből származó sérelem csupán jogellenes támadót érhet

A harmadik feltétel ugyanis az, hogy a védelmi berendezés a jogtalan támadónak okozzon sérelmet.  A védelmi eszköz üzemeltetésével a védekező hatványozott felelősséget vállal magára, hiszen minden olyan esetben, ahol nem jogellenes behatoló szenved sérülést, felelősséggel tartozik. Márpedig lehetetlen előrelátni, hogy ki ellen aktiválódik a berendezés: a tolvaj; a kutya ellen menekülve a kerítésen átugró, azaz végszükségben lévő személy; vagy a mentési feladatai ellátása érdekében behatoló tűzoltó ellen.

Összefoglalva tehát, míg az első feltétel a hatékony aktív automatizmusokat szűri ki, addig a második és harmadik úgy allokálja a felelősséget, hogy a védekezőn aránytalan lesz a teher. A tényállás a korábbi szabályozáshoz képest azokra az esetekre tágítja a megengedett védekezés körét, ahol a vagyonvédelmi berendezés nem öli meg, csak olyan sérülést okoz a jogtalan és megfelelően tájékoztatott behatolónak, ami az általános szabályok szerint szükségtelennek minősülne, vagy a szükséges mértéket túllépné. Nagyon nehéz ilyen védekezésre alkalmas, azaz megengedett, kellően differenciáló, a jogos és jogtalan behatolót megkülönböztetni képes és egyben hatékony berendezést elképzelni. Ez nem feltétlenül a kutató fantáziátlanságának tudható be: a javaikat védeni szándékozóknak sem sikerült ilyen berendezéseket telepíteni. Az Egységes Nyomozóhatósági és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika (ENyÜBS) adatbázisa szerint a jogintézmény 2009-es bevezetése óta 28 esetben fordult elő megelőző jogos védelem, azonban az akták vizsgálata egyértelművé tette, hogy az ENyÜBS-ben tévesen tüntették fel a megelőző jogos védelmet mint büntetendőséget kizáró okot: vagy egyáltalán nem merült fel jogos védelem az ügyben (22 esetben), vagy a jogos védelem alapesetéről volt szó, vagyis arról, hogy egy megindított vagy közvetlen támadást személyesen hárított el a védekező (6 ügyben). A tényállás tehát Tóth Mihály professzor szavaival élve „fantom-jogalkotási” termék: egyetlen ügyben sem alkalmazták, senkit nem mentett meg a büntetőjogi felelősségre vonás alól. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor több esetben elítélte a bíróság a köznyelvi értelemben vett védekezőt, mivel a félreértelmezett tulajdonvédelem emberélet kioltásával végződött.

3. A fantom-jogalkotás következményei

A bűnüldözés tehetetlenségének kompenzálására szánt megoldást a jogalkotó kellően szűken szabta meg ahhoz, hogy ne fenyegesse az erőszak alkalmazásának állami monopóliumát. Egy jogállamban a törvényhozó nem is tehet másképp, minden ezzel ellentétes megoldás a magánbosszú állami szentesítése volna. Ezzel azonban gyakorlatilag használhatatlanná tette a problémára szánt gyógyírt: a látszattal ellentétben semmilyen új védelmi eszközt nem adott, mert nem is adhatott a potenciális sértettek kezébe. A megelőző jogos védelem valójában nem egy áldozatvédelmi intézmény, annak csupán veszélyes illúziója. Félő, hogy ez is csak egy példa a sok közül arra, amikor – Nagy Ferenc professzor szavaival – „a büntetőjog körében a szakmai szempontok szinte lényegtelenekké, zavaró tényezővé, és így a politika játékszerévé válnak.” 

Az írás a szerző véleményét tartalmazza és semmiképp nem értelmezhető az MTA TK Jogtudományi Intézetének hivatalos állásfoglalásaként.

Címkefelhő

alapjogok európai bíróság európai bizottság tagállami mozgástér ttip diszkrimináció európai központi bank fogyasztóvédelem tisztességtelen szerződési feltétel jogállamiság belső piac alkotmánybíróság európai parlament előzetes döntéshozatali eljárás gazdasági és monetáris unió demokrácia kúria állami támogatás jogegységi határozat versenyjog uniós értékek eu alapjogi charta szociális jog irányelvek átültetése euró kásler-ítélet eusz 7. cikke arányosság elve választás nemzeti érdek oroszország közös kereskedelempolitika european convention of human rights brexit fizetésképtelenségi rendelet nemzeti bíróságok ultra vires aktus német alkotmánybíróság kötelezettségszegési eljárás európai parlamenti választások európai bizottság elnöke adatvédelem wto bankunió magyarország energiapolitika devizakölcsön fogyatékosok jogai btk alkotmányjog fővárosi közgyűlés közös kül- és biztonságpolitika strasbourgi bíróság szankció ukrán válság migráció szolidaritás egységes piac russia ukraine crisis compliance fundamental rights eu sanctions bevándorlás európai integráció környezetvédelem fenntartható fejlődés menekültkérdés ceta polgári kezdeményezés trump nafta tpp ecthr prison conditions surrogacy human trafficking human rights közigazgatás panpsychism personhood syngamy environment civil törvény irányelvek legitimáció kikényszerítés szociális deficit letelepedés szabadsága kiskereskedelmi különadó központi bankok európai rendszere hatáskör-átruházás elsőbbség elve adatmegőrzési irányelv közerkölcs európai unió alapjogi ügynoksége magyar helsinki bizottság vesztegetés hálapénz vallásszabadság első alkotmánykiegészítés obamacare születésszabályozás hobby lobby büntetőjog jogos védelem áldozatvédelem külkapcsolatok hatáskörmegosztás tényleges életfogytiglan új btk. szabadságvesztés lojális együttműködés végrehajtás gazdasági szankciók állampolgárság nemzetközi magánjog családi jog öröklési jog uniós polgárság alapjogi charta személyek szabad mozgása európai jog európai emberi jogi egyezmény uniós jog sérthetetlensége uniós jog autonómiája infrastruktúrához való hozzáférés versenyképesség adózás gmo-szabályozás gmo-mentesség european neighbourhood policy ukraine uk report európai szomszédságpolitika brit jelentés excessive deficit exclusionarism protectionism national courts consumer protection single market retaliation hungary european court of justice autonomy of eu legal order inviolability of eu legal order european values article 7 teu rule of law democracy reklámadó verseny szabadsága halálbüntetés schuman-nyilatkozat alapító atyák juncker bizottság energiahatékonysági irányelv energiaunió eurasian economic union dcfta european central bank german constitutional court omt görögország pénzügyi válság államcsőd likviditás menekült fal dublin iii 1951-es genfi egyezmény strasbourgi esetjog európai bíróság elnöke lenaerts hatékony jogvédelem franciaország németország értékközösség érdekközösség ügynökprobléma közbeszerzés környezetvédelmi politika áruk szabad áramlása egészségvédelem ártatlanság vélelme törökország történelmi konfliktusok uniós válságkezelés európai tanács válság szíria lengyel alkotmánybíróság jogállamiság normakontroll eljárási alkotmányosság beruházásvédelem szabályozáshoz való jog jog és irodalom erdély konferencia law in literature law as literature lengyel alkotmánybíróság lengyelország jogállamiság-védelmi mechanizmus eu klímapolitika kvótakereskedelem kiotói jegyzőkönyv adójog európai politikai pártok; pártfinanszírozás európai politikai közösség politikai pártok kohéziós politika régió székelyföld mulhaupt ingatlanadó-követelés nyilvános meghallgatás kommunikáció datafication internet platformtársadalom adókövetelés fizetésképtelenségi eljárás sokszínű európa kisebbségek sokféleség fizetésképtelenség; jogharmonizáció; csődjog; többségi demokrácia; olaszország népszavazás common commercial policy egyenlő bánásmód emberi méltóság ebh szülő nők helyzete peschka jogelmélet parlament véleménynyilvánítás szabadsága média országgyűlés sajtószabadság muršić european court of human rights dajkaterhesség egyesült királyság közigazgatási perrendtartás általános közigazgatási rendtartás egyesülési jog velencei bizottság civil felsőoktatás lex ceu közjogtudomány zaklatás szegregáció

Archívum