jtiblog

A Jogtudományi Intézet blogoldala

Bankunió pillérről pillérre 2. rész: Az Egységes Bankszanálási Mechanizmus

2014. április 16. 1:19

 

 

- Rendelet szabályozza majd a bankmentésben résztvevő intézményeket és eljárásokat, de kormányközi megállapodás tárgyát képezi a jövőben az Egységes Bankszanálási Alap felállítása; 
- A Bankszanálási Testület fog dönteni az Európai Központi Bank közvetlen felügyelete alatt álló bankok megmentéséről, nemzeti jogkörbe kizárólag a rendszerszinten nem jelentős bankok megmentése tartozhat; 
- A felállítandó Szanálási Testület először megvizsgálja a magánúton való megmentés lehetőségét, majd a bankrendszer rendszerszintű fenyegetettsége esetén a Testület bocsát ki ajánlást az Európai Bizottság felé a Szanálási Alap felhasználásáról; 
- A Szanálási Alapot a résztvevő tagállamokban működő bankok hozzájárulásaiból kell működtetni, szükség esetén azonban az Alap piaci kölcsönt is felvehet; 
- Az Egységes Felügyeleti Mechamizmusban és Egységes Szanálási Mechamizmusban való részvétel az eurózóna tagállamai számára kötelező, a nem eurózóna tagállamok számára azonban fennáll a csatlakozás lehetősége; 
- Magyarország egyelőre kivár, a Bankunióhoz való csatlakozásról egyelőre nem kíván döntést hozni.

Az Európai Bizottság 2013 nyarán terjesztette elő javaslatát a Bankunió Egységes Szanálási Mechanizmusának (SRM) létrehozására, amelynek célja, hogy az adófizetők és a reálgazdaság terheinek minimalizálása mellett biztosítsa az egységes felügyeleti mechanizmusban részt vevő, és súlyos nehézségekkel küzdő bankok szanálásának hatékony kezelését. Az Egységes Felügyeleti Mechanizmus működéséről lásd az előző blogbejegyzést.

A mechanizmus két szabályozási dokumentumra épül. Az első pillér az Egységes Szanálási Rendelet, amely rendezi az egységes szanálási mechanizmuson belüli

  • funkciókra
  • eljárásra, (szanálási tervezés, korai beavatkozás, szanálási célok, elvek stb.)
  • az intézményi keretre vonatkozó rendelkezéseket.

Második pillér: Egységes Bankszanálási Alap létrehozására vonatkozó különös szabályokat összefogó kormányközi megállapodás.

A Rendelet, maga is összetett, hiszen a hitelintézetek helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról szóló korábbi irányelv-javaslat rendelkezéseire építve határozza meg a koncepció főbb jogi elemeit. A Rendelet alkalmazási köre az Egységes Felügyeleti Mechamizmus (SSM) által felügyelt bankokra terjedhet ki.

Az Európai Központi Bank (EKB) közvetlen felügyelete alatt álló, és a határon átnyúló bankok szanálási tervének előkészítéséért, valamint közvetlen megmentésükért a Bankszanálási Testület lesz felelős. A nemzeti hatóságok kizárólag a nemzeti szinten működő olyan bankok esetében lesznek jogosultak a bankszanálás tervezésére, illetve bankmentésre, amelyek nem állnak az EKB közvetlen felügyelete alatt.

Az Egységes Szanálási Mechanizmus központi döntéshozatala a Szanálási Testület köré szerveződik, a részt vevő tagállamok nemzeti szanálási hatóságai, az EKB, az Európai Bizottság és a Tanács bevonásával. A Testület két formációban ülésezik, illetve működik: vezetői ülésként és plenáris ülésként. A plenáris ülés keretében hozza meg általános jellegű döntéseit, illetve azokat az egyedi szanálási döntéseket, amelyek az Alapból 5 milliárd EUR-t meghaladó összeg lehívását igénylik. A hivatkozott értékhatár alatt maradó pénzösszeg esetén a Testület - szűkebb körben - a vezetői ülés keretében dönt. A vezetői ülésen az ügyvezető igazgató, az ügyvezetőigazgató-helyettes, és a három állandó tag mellett a Bizottság és az EKB által kinevezett képviselők csak megfigyelőként vehetnek részt. Szem előtt tartva azon tagországok érdekeit, amelyekre a szanálás hatással lehet, az ülés további tagokkal bővíthető. A döntésben érintett résztvevők egyike sem rendelkezik azonban vétójoggal.

Ha tehát egy bank csődközeli helyzetbe jut

1. az EKB:

  • jelenti a Testület, a Bizottság, és az illetékes nemzeti szanálási hatóságok felé

2. A Testület megvizsgálja:

  • a magánúton való megmentés lehetőségét,
  • és azt, hogy fennáll-e a rendszerszintű fenyegetettség veszélye. 

Amennyiben a rendszerszintű kockázat fennáll, és nincs lehetőség magánszektoron belüli megoldásra, a Szanálási Testület a szanálás megindítását ajánlja a Bizottságnak kitérve a szanálási eszközök alkalmazására, valamint az Alapnak a szanálási intézkedés támogatása céljából történő igénybevételére.

A Bizottság miután megvizsgálta a Testület mérlegelési szempontjait a szanálási rendszert

  •  elutasítja vagy
  • (hallgatólagosan) engedélyezi.

A Bizottság határozatát a Tanács akkor jogosult megtámadni vagy jóváhagyni,

  •  ha az egységes Alapból lehívott pénzösszeg mértéke módosításra kerül, illetve
  •  ha nem áll fenn olyan közérdek, amely a bank megmentését indokolná.

A Bizottság, vagy a Tanács kifogása esetén, a Testület köteles módosítani a keretet. Ha a szanálási keret állami támogatást is magába foglal, a Bizottságnak a Testület döntését megelőzően kell az állami támogatásra vonatkozó szabályok alkalmazásával megvizsgálni a tervezett keretről való döntés lehetőségét. A keretet a döntéshozatalt követően az illetékes hatóságok hajtják végre.

 

Forrás: Európai Bizottság

 

A szakpolitikai kompromisszumok eléréséig talán az Alap finanszírozásával kapcsolatos viták voltak a legkényesebbek. Alapvető elvárás, hogy az Alapot a résztvevő államokban működő bankok hozzájárulásaiból kell működtetni. Az elegendő mértékű finanszírozás biztosítása, továbbá a felosztó-kirovó rendszerek prociklikus jellegének elkerülése, valamint a külső finanszírozási támogatás igénybevételének minimálisra szorítása érdekében az Alapnak azonban szüksége van azonnal elérhető forrásokra is. A tárgyalások során elért kompromisszum része, hogy a Testület plenáris ülésén meghozott döntés alapján, az Egységes Bankszanálási Alap szükség esetén, kölcsönöket vehet majd fel a piacon, ami azért fontos, mert néhány évig nem áll majd pénzügyi védőháló az alap mögött.

Az Alap méretének - a tervezettnél rövidebb - 8 év alatt el kell érnie a részt vevő tagállamok bankrendszerében elhelyezett, biztosított betétek összegének legalább 1 %-át, ami hozzávetőlegesen 55 milliárd EUR-nak felel meg. Az Alap tulajdonosa, és az Alap igazgatásáért felelős szerv is a Testület lesz. Szabályozástechnikai szempontból fontos kiemelni, hogy az alapképzésre, a nemzeti alkotóelemekre, valamint az ezeket érintő döntéshozatalra irányadó szabályokat a Rendelet szabályozza, míg a tagállami alkotórészeknek az egységes Alaphoz való hozzájárulásának szabályait kormányközi megállapodás fogja rögzíteni. A Rendelet alapján létrehozott egységes alap a kezdeti alapképzési időszakban a résztvevő államok forrásaira épül, amiket a jövőben közösségiesíteni kell. A kormányközi megállapodásra azért van szükség, mert az Európai Unió joga alapján a tagállamok kizárólag a nemzeti szintű alapképzésre kötelezhetőek, arra már nem, hogy a közös alap részére át is engedjék a pénzügyi tartalékokat. A kormányközi megállapodásban az eurózóna tagállamai kifejezett és pótlólagos kötelezettséget vállaltak az Alap működéséhez szükséges források uniós szintű transzferéhez, és nemzetközi közjogi vállalásokkal útján bővítették azokat a feltételeket, amelyek a Rendelet részletszabályainak megfelelő érvényesüléséhez szükségeek.

Az eredeti szakpolitikai elképzelésektől eltérően, az elmúlt hetekben abban is kompromisszumra jutottak a döntéshozók, hogy már az első években meg kell teremteni a lehetőséget arra, hogy egy adott ország bankjának rendezett felszámolásához, vagy szerkezetátalakításához egy másik ország bankszanálási célra elkülönített forrásait is fel lehessen használni, úgy, hogy a közös felelősségmegosztás legalább 40 százalékos legyen.  A további években ezt a százalékos szintet fokozatosan emelni kell.

Magyarország és a Bankuniós tagság

A Bankuniós tagság elsősorban az eurózóna tagállamait kötelezi, a szabályozás azonban lehetőséget ad együttműködés alapján az SSM-ben való részvételre és a SRM-hoz való későbbi csatlakozásra is. Magyarország egyelőre függőben tartja a döntést, hogy milyen mélységgel vesz részt a Bankunióban. A csatlakozás tekintetében meg kell fontolni, hogy a magyar bankpolitika céljai, hogyan illeszthetők a legnagyobb sikerrel az európai szintű bankpolitikai irányokhoz. Másrészről mérlegelni kell azt is, hogy a Bankunióban való lazább, támogató részvétel nem vezethet-e a hitelezés drágulásához és a versenyképesség csökkenéséhez.

Amint az e rövid szabályozási áttekintésből is kiderül, a Bankunió teljes működése még hosszú évek folyamata. A válság óta eltelt 5 évben azonban a tagállamok jelentős lépéseket tettek a GMU architektúrájának megerősítése érdekében, amelynek fontos eleme volt a Bankunió két pillérének kialakítása. A munka talán kevésbé látványos, de fontos részét a következő években kell kiteljesíteni. A döntéshozatal új szereplőinek meghatározó része lesz ebben. A Parlamenti ciklus vége egyúttal az előkészítő-tervező korszak végét is jelenti majd, és utat nyit a megvalósítás korszaka felé... 

Forrás: MTA TK Lendület-HPOPs Kutatócsoport blogoldala

Az írás a szerző véleményét tartalmazza és semmiképp nem értelmezhető az MTA TK hivatalos állásfoglalásaként.

 

 

 

Címkefelhő

alapjogok európai bíróság európai bizottság tagállami mozgástér ttip diszkrimináció európai központi bank fogyasztóvédelem tisztességtelen szerződési feltétel jogállamiság belső piac alkotmánybíróság európai parlament előzetes döntéshozatali eljárás gazdasági és monetáris unió demokrácia kúria állami támogatás jogegységi határozat versenyjog uniós értékek eu alapjogi charta szociális jog irányelvek átültetése euró kásler-ítélet eusz 7. cikke arányosság elve választás nemzeti érdek oroszország közös kereskedelempolitika european convention of human rights brexit fizetésképtelenségi rendelet nemzeti bíróságok ultra vires aktus német alkotmánybíróság kötelezettségszegési eljárás európai parlamenti választások európai bizottság elnöke adatvédelem wto bankunió magyarország energiapolitika devizakölcsön fogyatékosok jogai btk alkotmányjog fővárosi közgyűlés közös kül- és biztonságpolitika strasbourgi bíróság szankció ukrán válság migráció szolidaritás egységes piac russia ukraine crisis compliance fundamental rights eu sanctions bevándorlás európai integráció környezetvédelem fenntartható fejlődés menekültkérdés ceta polgári kezdeményezés trump nafta tpp ecthr prison conditions surrogacy human trafficking human rights közigazgatás panpsychism personhood syngamy environment civil törvény irányelvek legitimáció kikényszerítés szociális deficit letelepedés szabadsága kiskereskedelmi különadó központi bankok európai rendszere hatáskör-átruházás elsőbbség elve adatmegőrzési irányelv közerkölcs európai unió alapjogi ügynoksége magyar helsinki bizottság vesztegetés hálapénz vallásszabadság első alkotmánykiegészítés obamacare születésszabályozás hobby lobby büntetőjog jogos védelem áldozatvédelem külkapcsolatok hatáskörmegosztás tényleges életfogytiglan új btk. szabadságvesztés lojális együttműködés végrehajtás gazdasági szankciók állampolgárság nemzetközi magánjog családi jog öröklési jog uniós polgárság alapjogi charta személyek szabad mozgása európai jog európai emberi jogi egyezmény uniós jog sérthetetlensége uniós jog autonómiája infrastruktúrához való hozzáférés versenyképesség adózás gmo-szabályozás gmo-mentesség european neighbourhood policy ukraine uk report európai szomszédságpolitika brit jelentés excessive deficit exclusionarism protectionism national courts consumer protection single market retaliation hungary european court of justice autonomy of eu legal order inviolability of eu legal order european values article 7 teu rule of law democracy reklámadó verseny szabadsága halálbüntetés schuman-nyilatkozat alapító atyák juncker bizottság energiahatékonysági irányelv energiaunió eurasian economic union dcfta european central bank german constitutional court omt görögország pénzügyi válság államcsőd likviditás menekült fal dublin iii 1951-es genfi egyezmény strasbourgi esetjog európai bíróság elnöke lenaerts hatékony jogvédelem franciaország németország értékközösség érdekközösség ügynökprobléma közbeszerzés környezetvédelmi politika áruk szabad áramlása egészségvédelem ártatlanság vélelme törökország történelmi konfliktusok uniós válságkezelés európai tanács válság szíria lengyel alkotmánybíróság jogállamiság normakontroll eljárási alkotmányosság beruházásvédelem szabályozáshoz való jog jog és irodalom erdély konferencia law in literature law as literature lengyel alkotmánybíróság lengyelország jogállamiság-védelmi mechanizmus eu klímapolitika kvótakereskedelem kiotói jegyzőkönyv adójog európai politikai pártok; pártfinanszírozás európai politikai közösség politikai pártok kohéziós politika régió székelyföld mulhaupt ingatlanadó-követelés nyilvános meghallgatás kommunikáció datafication internet platformtársadalom adókövetelés fizetésképtelenségi eljárás sokszínű európa kisebbségek sokféleség fizetésképtelenség; jogharmonizáció; csődjog; többségi demokrácia; olaszország népszavazás common commercial policy egyenlő bánásmód emberi méltóság ebh szülő nők helyzete peschka jogelmélet parlament véleménynyilvánítás szabadsága média országgyűlés sajtószabadság muršić european court of human rights dajkaterhesség egyesült királyság közigazgatási perrendtartás általános közigazgatási rendtartás egyesülési jog velencei bizottság civil felsőoktatás lex ceu közjogtudomány zaklatás szegregáció

Archívum