.jpg)
- A Kúria ítélete szerint az árfolyamrés nem tartozik a szerződés elsődleges tárgyához, ezért tisztességtelensége vizsgálható;
- Az árfolyamrés tisztességtelen, mert a különnemű árfolyam alkalmazásából a pénzügyi intézménynek ellenszolgáltatással nem fedezett bevétele, a fogyasztóknak pedig költsége keletkezik;
- A Kúria az MNB hivatalos devizaárfolyamával helyettesíti az érvénytelen árfolyamrést.
A Kúria 2014. június 3-án lezárta a felülvizsgálati eljárást a Kásler-ügyben. Az Európai Unió Bíróságának (továbbiakban EuB) április 30-i előzetes döntéshozatali ítéletéről készült joggazdaságtani elemzésünket Szalai Ákos tollából itt olvashatja el. A Kúria ítéletének ismertetéséhez jelenleg csak egy sajtóközlemény áll rendelkezésünkre és nem az ítélet teljes szövege. A sajtóközlemény alapján a Kúria az EuB uniós jogértelmezését a konkrét tényállás elbírálására a következőképpen alkalmazta.
Az EuB ítéletében egyértelműen kizárta annak lehetőségét, hogy az árfolyamrés a szolgáltatás árának vagy díjazásának részét képezné, amelynek tisztességtelensége a 93/13 irányelv értelmében vizsgálható lenne. Nyitva hagyta ugyanakkor azt a másik lehetőséget, hogy az árfolyamrés a szerződés elsődleges tárgyát képezi, és ezért kerüli el a tisztességtelen jellegére vonatkozó vizsgálatot. A luxembourgi testület nem sok konkrét támpontot nyújtott a tagállami bíróságok számára annak eldöntéséhez, hogy az árfolyamréshez hasonló kikötés a szerződés elsődleges tárgyához tartozik-e vagy sem. Tette ezt annak ellenére, hogy az ítélet 37. pontjában megállapította, hogy a szerződés elsődleges tárgyát az egész Európai Unióban egységesen és önállóan kell értelmezni, figyelembe véve e rendelkezés összefüggéseit és a szabályozás célját, mivel a szövege a tagállami jogokra kifejezett utalást nem tartalmaz. Az ítélet 47. pontjában azonban az EuB kiemelte, hogy a szerződés elsődleges tárgyát megszorítóan kell értelmezni, mint a tisztességtelen feltételek tartalmi vizsgálatának rendszere alóli kivételt. A legfelsőbb uniós jogértelmező szerint ez a kivétel a szerződések alapvető szolgáltatásait fedi csak le, azokat, amelyek a szerződéses kapcsolat lényegét meghatározzák és nem járulékosak. Az alapvető és járulékos szolgáltatás elhatárolásánál pedig nem lehet figyelembe venni azon körülményt, hogy a felek megtárgyalták-e a feltételt vagy sem, mivel az irányelv kizárólag a meg nem tárgyalt szerződési feltételekre alkalmazandó.
A fentiek alapján a Kúria az árfolyamrést nem tartotta főszolgáltatást megállapító jellegűnek.
Az EuB az alapvető-járulékos elhatárolást „segítendő” olyan általános körülményekre hivatkozott, mint a kölcsönszerződés természete, általános rendszere és kikötései, valamint jogi és ténybeli összefüggések, amelyek a Kúria számára nem tehették egyértelműbbé a Kásler házaspár és az OTP Bank közötti jogvita eldöntését.
A Kúria az árfolyamrésnek a szerződés elsődleges tárgyához tartozást elutasító jogértelmezésével eltért Nils Wahl főtanácsnok indítványától, amely természetesen semmilyen módon nem kötötte sem az EuB-t, sem a Kúriát. Maga az EuB sem utalt vissza a főtanácsnoki indítványra ítéletének ezen részében.
A Főtanácsnok azt javasolta kiindulási pontnak, hogy a feltételnek valamilyen módon, jogi vagy kereskedelmi szempontból objektíve részt kell venni a szerződés lényeges jellemzőinek meghatározásában. Ebben az értelemben a bíróságnak kell tehát azt meghatároznia, hogy az említett feltétel önmagában részét képezi‑e a szerződést meghatározó szolgáltatásoknak oly módon, hogy e feltétel hiányában a szerződés elveszíti valamely alapvető jellemzőjét, vagy akár a fennmaradó szerződéses kikötések alapján nem teljesíthető.
A Főtanácsnok kérdése a következő volt: „Ha az ügyleti kamat mértékének meghatározása maga a kölcsönszerződés lényegét képezi, minek minősül az olyan mechanizmus, amely lehetővé teszi a hitelező számára a havi részletek valamely külföldi pénznem átváltásai árfolyama alapján történő kiszámítását?” (Az indítvány 58. pontja) Az ingatlan jelzálogjoggal biztosított, devizában nyilvántartott jelzálog-típusú kölcsönszerződése esetében a Főtanácsnok szerint minden valószínűség szerint a szerződés elsődleges tárgya alá tartozik az árfolyamokat meghatározó feltétel, mivel ezen feltétel hiányában veszélybe kerül a szerződés teljesítése.
Egy már lezárult, hasonló brit jogvitában a különböző szintű bíróságok eltérő következtetésre jutottak a tekintetben, hogy a banki hitelkeret engedély nélküli túllépése esetén a bank által felszámított (túlzott összegű) díj a szerződés elsődleges tárgyához tartozik-e vagy sem. Az Office of Fair Trading felperesként mind a High Court, mind a Court of Appeal előtt pert nyert azt állítva, hogy a túlzott összegű banki díj tisztességtelen. A Supreme Court viszont előzetes döntéshozatali eljárás megindítása nélkül, önállóan határozott úgy, hogy mivel a banki díj a szerződés elsődleges tárgyához tartozó, ezért tisztességtelensége nem vizsgálható az irányelvet átültető angol szabályozás alapján. (Office of Fair Trading v Abbey National plc and Others [2009] UKSC 6, [2009] EWCA 116, [2008]EWHC 875 (Comm) ).
A Kúria kizárta az árfolyamrést a szerződés elsődleges tárgya köréből és a támadott szerződési feltételt tisztességtelennek találta, mivel a Kúria 6/2013. Polgári jogegységi határozata 1. pontjában kifejtettek szerint a deviza alapú kölcsönszerződések esetén nem kerül sor átváltásra, csak átszámításra, amelyért a pénz átváltásakor szokásos díjazás nem jár. A különnemű árfolyam alkalmazásából a pénzügyi intézményeknek ellenszolgáltatással nem fedezett bevétele, a fogyasztóknak pedig költsége keletkezik, ami tisztességtelen. Bár az 1/2013 polgári jogegységi határozatának 1. pontja szövegszerűen nem foglalkozik a tisztességtelenséggel, azonban általánosan utal arra, hogy a „felek a hitelezőnek és az adósnak a kölcsönszerződésből fakadó pénztartozását egyaránt devizában határozták meg (kirovó pénznem), és azt mindkét fél forintban volt köteles teljesíteni (lerovó pénznem). E szerződéstípusnál az adós az adott időszakban irányadó forintkölcsönnél kedvezőbb kamatmérték mellett devizában adósodott el, amiből következően ő viseli az árfolyamváltozás hatásait: a forint gyengülése az adós fizetési terhének növekedését, erősödése pedig a csökkenését eredményezi.”
A jogegységi határozat ezen általánosan megfogalmazott pontjába kapaszkodott bele a Kúria az árfolyamrés tisztességtelenségének kimondása során.
A Kúria valószínűleg azt az alternatívát is vizsgálta, hogy amennyiben az árfolyamrés a szerződés elsődleges tárgyát alkotja, az vajon az irányelv és az irányelv értelmezésére hozott Kásler előzetes döntés szerint világos és érthető-e. A Kúria sajtóközleménye csak érintőlegesen utal ezen vizsgálat eredményére, amikor leszögezi, hogy „a különnemű árfolyamok alkalmazása nem felel meg az Európai Unió Bírósága hivatkozott ítélete által is értelmezett világos és érthető szabályozás követelményének.”
A végkifejlet. Hova tovább, ha az árfolyamrés tisztességtelen?
Az irányelv 6. cikk (1) bekezdése értelmében a tagállamok előírják, hogy a tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket. A Kúria utolsóként feltett előzetes döntési kérdése arra irányult, hogy a nemzeti bíróság helyettesítheti-e a tisztességtelen feltételt a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésével. Az EuB fenntartotta egy ilyen helyettesítés lehetőségét, amelyet az irányelv fogyasztóvédelmi célkitűzéseivel és azzal támasztott alá, hogy a szerződés ezáltal továbbra is fennmaradhat és továbbra is kötelező lehet a felekre nézve. Ha a helyettesítés nem volna megengedett, akkor a bíróságnak teljes egészében meg kellene semmisítenie a szerződést és a fogyasztót különösen káros következmények érhetnék. A helyettesítés - az EuB logikája szerint - lehetővé teszi a szerződő felek közötti valódi egyensúly fenntartását.
A Kúria már az előzetes döntéshozatali eljárásban hivatkozott a Polgári Törvénykönyv 231. § első és második bekezdésére, amely kimondja, hogy a más pénznemben meghatározott tartozást a fizetés helyén és idején érvényben lévő árfolyam alapulvételével kell átszámítani. A Kúria ítélete szerint a Magyar Nemzeti Bank hivatalos deviza árfolyama tekintendő ilyennek. A vételi és eladási árfolyam alkalmazását előíró szerződési rendelkezések érvénytelensége folytán, azok helyébe tehát az MNB deviza árfolyama lép.
Forrás: MTA TK Lendület-HPOPs Kutatócsoport blogoldala
Az írás a szerző véleményét tartalmazza és semmiképp nem értelmezhető az MTA TK hivatalos állásfoglalásaként.