Iustitia meghallgat. Tanulmányok a „jog és irodalom” köréből

Iustitia meghallgat. Tanulmányok a „jog és irodalom” köréből
Az MTA TK Jogtudományi Intézete által szervezett 2017-es VI. Jog és irodalom szimpózium
előadásainak szerkesztett anyaga

Részlet az előszóból:

„…addig rakosgattuk a szövegeket ide-oda, amíg kijött egy egész érdekes szerkezet. Ez a »történet« különféle értelmezéseire épül, ezt, azt hiszem, neked nem kell különösebben magyaráznom… – mosolyodik el. – Az Előtörténet című első rész Tompa Andrea írása lesz, szerintem kiváló bevezető és remek esszé is, az író szemszögéből. Ezt követi majd az Ókori történetek című blokk két fiatal római jogász, Busa Réka és Nemes Szilvi szövegével. Az első arról, hogy ismerték-e a római költők a jogot, a másik pedig egy olyan Petronius-részletről, amely jogi karikatúraként is felfogható. Kemény, mi? – pillant rá a hosszú hajúra viccesen. – Ezután a XIX. századi történetek következnek két tanulmánnyal a viktoriánus irodalom és a viktoriánus jog viszonyáról. Bojti Zsolt munkája Oscar Wilde és a pere irányából közelít, a másik, Lukács Niki írása pedig Dickens-műveket elemez. A következő a XX. századi történetek című írásfüzér, amelyben lesz egy Kafka-tanulmány, a büntetőjogász Filó Misi szövege, egy Camus-értelmezés Kiss Kornéliától, aki Ádám Péterrel újrafordította a Közönyt Az idegen címmel, majd Molnár Andristól egy rettentő érdekes Lovecraft-elemzés a büntetőjogi narratívaképződésről, és végül egy szöveg Agatha Christie egy nehéz esetéről a ténymegállapítás kapcsán, Pődör Lea írása – magyarázza egyre nagyobb beleéléssel a fiatalabb, majd rövid szünetet tart, hogy kortyoljon a söréből. Másikuk szintén iszik egy kortyot, miközben összpontosítva figyel.

– Az utolsó előtti nagy rész a Közelmúltbeli történetek címet kapja. Van egy szöveg a tanúságtételről a magyar holokausztirodalom kapcsán, Izsák-Somogyi Katalin írta, aztán egy Bertók László-elemzés Matyától, a doktori hallgatómtól, akit nagyon érdekel ne a véleményed, szóval majd írhatnál egyszer neki, és végül Schweitzer Gábor írása, amelyben büntetőjogi szemmel vizsgálja Fejes Endre Rozsdatemetőjét. Az utolsó nagy egység az elméleti rész, Megértéstörténetek címmel. Idekerül Balogh Gergő tanulmánya a modern szerző fogalmának-jelenségének itthoni kialakulásáról, ez szerintem nagyon fog neked tetszeni. A következő Kopi szövege a jogi történetmeséléséről, zárásként pedig Falusi Marci nagy ívű gondolatmenete az irodalmi ízlés normatív szerepéről. És a kötet legvégén Utótörténet címszó alatt nekem lesz egy rövidebb szövegem, amelyben leírom az ELTE-n két éve futó jog és irodalom szemináriumok tapasztalatait. Hát, ez van… – fejezi be hirtelen, kérdőn nézve barátjára.”

A kötetet Nagy Tamás (1971–2018) emlékének ajánljuk.

TARTALOMJEGYZÉK (az egyes tanulmányok innen önállóan is letölthetők)