NKFI K 143008

Az Alaptörvény elfogadása óta fokozott érdeklődés mutatkozik Magyarországon a történeti alkotmányok és a chartális alkotmányok jellegzetességei iránt. Ez azzal is magyarázható, hogy az Alaptörvény több alkalommal is hivatkozik a történeti alkotmányra, illetve az alkotmányértelmezés egyik módszereként annak vívmányaira. Ezek a rendelkezések nemcsak a jogalkotó és a jogalkalmazó, hanem a tudomány számára is kihívást jelentenek. Mindenekelőtt a jogtudomány – kiemelten az alkotmánytörténet – feladatai közé tartozik, hogy átfogó jelleggel tárja fel és értelmezze a történeti alkotmány fogalmát, forrásait, illetve a történeti alkotmány időszakának alkotmányos berendezkedését. A kutatás tehát Magyarország történeti alkotmányának tudományos igényű feldolgozására, valamint az alkotmánytörténeti fejlődés bemutatására irányul. Ennek keretében arra is törekszünk, hogy a történeti alkotmányt elhelyezzük a közjogi gondolkodás és közjogtörténet összefüggésében. A vizsgálatok az Alaptörvény hatályba lépése óta megalkotott alkotmánybírósági határozatokra is kiterjednek. Azt kívánjuk átfogó jelleggel elemezni, hogy mennyiben hivatkozott a taláros testület a történeti alkotmányra, illetve milyen ismérvek alapján mutatott rá annak vívmányaira. Ezek alapján törekszünk az AB történeti alkotmányról vallott felfogásának átfogó rekonstrukciójára. A kutatás arra is választ keres, hogy miként vélekednek a történeti alkotmány és a chartális alkotmány fogalmáról, egymáshoz való viszonyáról elsősorban a közép-kelet-, illetve nyugat-európai közjogtudomány képviselői, jóllehet a kétféle alkotmánytípus közötti különbségtételt az újkori chartális alkotmányok 18. század végi megjelenésétől tartjuk relevánsnak.

A kutatás több alapkérdést is felvet: 1) milyen fogalmi és dogmatikai ismérvekkel, további eljárási és gyakorlati sajátosságokkal rendelkeznek a történeti és a chartális alkotmányok; 2) mely időszaktól kezdve különíthetők el egymástól ezek az alkotmánytípusok? 3) mi jellemezte Magyarország történeti alkotmányának alapelveit, alapértékeit és alapintézményeit a múltban; 4) miként értelmezhető a történeti alkotmány, valamint a közelmúltban megalkotott történeti alkotmány vívmányai kifejezés a hatályos alkotmányjogban; 5) mit eredményezhet az alkotmányértelmezés során a történeti alkotmány vívmányaira is támaszkodó narratíva?

A kutatás eredményeként a korábbiaknál várhatóan teljesebb és összetettebb elemzés láthat napvilágot a történeti alkotmányt illetően.

A várható eredmények nemzetközi érdeklődésre is számot tarthatnak a történeti alkotmány egyes doktrínáinak, valamint fejlődésének olyan sajátosságai miatt, mint amilyen a Szent Korona-tan, vagy a XX. században jelentőssé váló anyagi és alaki jogfolytonosság elmélete. A kutatás eredményei hasznosíthatók a magyar alkotmányfejlődés kétségtelenül sajátos, európai értelemben is jelentős jellegének tudatosításában a nemzetközi alkotmányjogi, jogtörténeti és történeti tudományos diskurzusban.

Ezekhez a célkitűzésekhez a kutatás során keletkező publikációk (hazai és idegen nyelvű tanulmányok, folyóiratcikkek, összefoglaló kötetek), valamint a történeti alkotmány egyes korszakaival, intézményeivel - jellemzően a két világháború közötti időszakban - foglalkozó közjogászok irathagyatékában fennmaradt, javarészt eddig ismeretlen kéziratok közlése is hozzájárulnak.

Kutatásvezető: Schweitzer Gábor tudományos főmunkatárs

A kutatás résztvevői:

Gárdos-Orosz Fruzsina tudományos főmunkatárs

Halász Iván tudományos főmunktárs

Könczöl Miklós tudományos munkatárs

Szente Zoltán kutatóprofesszor

Szentgáli-Tóth Boldizsár tudományos munkatárs

Timár Balázs tudományos segédmunkatárs