2025. február 2-án, 89 éves korában elhunyt Ficzere Lajos, az állam- és jogtudományok (akadémiai) doktora (DSc.), emeritus professzor, az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar egykori dékánja, 1960 és 1971 között a Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézetének jogelődje, az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetének korábbi kutatója, a közigazgatási jog tudománya, valamint a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogának művelője. Az Országos Választási Bizottság elnöki tisztségét is betöltötte, valamint az MTA Doktori Tanácsa Jogtudományi Szakbizottságának elnöke volt. Ficzere Lajos egy 650 lelkes faluban, Borsodivánkán (Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye) született 1935. október 12-én. A vele készült életút-interjú tanúsága szerint faluról származó, első generációs értelmiségi volt. 1954 és 1955 között egy éves orosz felsőoktatási nyelvi előkészítő tanfolyamon vett részt az ELTE Bölcsészettudományi Kar Oleg (Vasziljevics) Kosevoj Intézetében. Az oroszon kívül angol nyelven is tudott.
Felsőfokú tanulmányait 1955 és 1960 között a leningrádi A. A. Zsdanov Állami Egyetem Jogi Karán tanult. (Szükséges említeni, hogy a jogelőd Szentpétervári Cári Egyetem 1819-ben került felállításra az 1724-től működő főiskolai szintű Szentpétervári Állami Akadémia utódaként. Első rektora a Magyarországon született, felnőtt, felsőoktatási pályáját a Nagyváradi Jogakadémián kezdő ruszin származású Balugyánszky Mihály/Mihajlo Baludjansky (1769-1847) államtudós és közgazdász volt). A későbbi professzor jogi tanulmányait kitüntetéssel végezte. Szakdolgozatát a közjogi jogviszonyok sajátosságairól írta. Kovács István (1921-1990) a Szegedi József Attila Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára, későbbi akadémikus figyelt fel a neki tolmácsoló Ficzere Lajosra a Szovjetunióban tett kutatóútja és szakmai konzultációi során. Kovács István ekkor az MTA Állam- és Jogtudományi Intézet igazgatóhelyettese, valamint 1952 és 1989 között az Államjogi és Államigazgatási Osztály (jelenleg: TK JTI Alkotmány- és Közigazgatási Jogi Osztály) vezetője volt, aki a Budapestre költöző ifjú jogi doktort tudományos gyakornokként alkalmazta az intézetben.
Az egyetemi évek alatt még egy fontos, meghatározó élmény érte. Megismerkedett a belarusz (bjelolrusz, fehérorosz) joghallgató Alekszandra Sirko-val, aki a keleti szláv nyelvek szabályainak megfelelően a Sura (Sjura) becenevet viselte. 1961-ben házasodtak össze. A feleség a házasságban már a Ficzeréné Sirkó Alexandra nevet viselte. A házastárs az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetébe került orosz fordítónak és dokumentátornak, mivel magyarul jól megtanult, de tudott németül is. (Az intézet erős összehasonlító jogi meghatározottsága miatt a fordítók különféle idegen nyelvű szövegeket fordítottak magyarra, míg a dokumentátori tevékenység a beérkező orosz, cseh és szlovák, román, szerbhorvát stb. nyelvű könyvek és folyóiratok cikkcímeinek fordítását és a tartalmi annotálást foglalta magában).
Ficzere Lajos (1961-es hazai jogászdoktorrá avatását követően) eközben az Alkotmány- és Közigazgatási Jogi Osztályon a gazdasági irányítás államigazgatási jogi kérdéseivel foglalkozott. Saját visszaemlékezése szerint az intézet falai között ismerte meg mélyebben a tudományos kutatómunka szabályait, sajátosságait, módszertanát, érzékelve egyben a juriszprudencia jelentőségét, valamint társadalmi hasznosságát is. Az MTA ÁJI-ben ismerkedett meg olyan idősebb, vezető kutatókkal, mint Szabó Imre akadémikus, igazgató, Eörsi Gyula akadémikus, és gyakorolt hatást rá a már említett Kovács István akadémikus, igazgatóhelyettes, az államjog jelentős művelője. Ugyanakkor az ekkori, többé-kevésbé vele egykorú, egy nemzedékbe tartozó kutatók adták a hazai jogtudomány későbbi derékhadát: a vele egyívású, szintén államigazgatási (közigazgatási) jogász Lőrincz Lajos (1935-2010) mellett Sólyom László (1942-2023) polgári jogász, köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság első elnöke; Mádl Ferenc (1931-2011) nemzetközi magánjogász, köztársasági elnök, Harmathy Attila (1937-2022) polgári jogász, alkotmánybíró, Szabó András (1928-2011) büntetőjogász, alkotmánybíró, Herczegh Géza (1928-2010) nemzetközi jogász, alkotmánybíró, valamint az MTA Szociológiai Intézete igazgatójaként működő Kulcsár Kálmán (1928-2010) jogszociológus, az MTA főtitkár-helyettese, igazságügyi miniszter (1988-1990) mindannyian a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjai lettek. Ficzere Lajos intézeti pályafutása 1960 és 1971 között tartott, időközben tudományos segédmunkatárs, majd tudományos munkatárs lett. Státuszát az intézet külföldi kiküldetése alatt is fenntartotta.
1971 és 1976 között külszolgálatban dolgozott feleségével együtt. Moszkvában a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (röv. KGST) titkárságának Jogi Osztályán volt tisztviselő tanácsosi rangban. A KGST közös, jogtudósok számára szervezett tanácskozásain ő segítette fordítással, tolmácsolással az orosz nyelvben járatlanabb kollégákat. 1976 és 1980 között a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa (a korabeli kormányfői kabinetiroda) Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Titkárságának titkárságvezetője volt. 1980 és 1986 között a Minisztertanács Titkárságán volt főosztályvezető.
Időközben tudományos pályája is tovább folytatódott. Ennek egyik előmozdítója Berényi Sándor (1930-2013) tanszékvezető egyetemi docens, aki 1952 és 2013 között, több mint 60 éven át oktatott az ELTE ÁJK-n, 1960 és 1988 között vezette az Államigazgatási Jogi Tanszéket, 1968-tól egyetemi tanárként. 1963-tól az ő felkérésére Ficzere Lajos meghívott előadó, később másodállású egyetemi adjunktus, majd egyetemi docens volt az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara Államigazgatási Jogi Tanszékén (1991-től Közigazgatási Jogi Tanszék). 1970-ben megszerezte az állam- és jogtudományok kandidátusa (CSc.) tudományos fokozatot. A kandidátusi értekezése Az állami vállalat a gazdaságirányítás új rendszerében címet viselte. E kötet 1974-ben angol nyelven is megjelent. 1985-ben elnyerte az MTA által adományozott állam- és jogtudományok (akadémiai) doktora (DSc.) tudományos fokozatot. (E tudományos fokozat jogutóda az MTA doktora cím). A tudományok (akadémiai) doktora cím elnyerése céljából írt értekezése A KGST működésének intézményei és jogi alapjai címet viselte. 1986. január 1-től főállású egyetemi tanárrá (azaz professzorrá) nevezték ki az ELTE ÁJK Államigazgatási Jogi Tanszékére. Később 1988 és 2000 között az Államigazgatási Jogi Tanszék, majd a Közigazgatási Jogi Tanszék tanszékvezetői pozícióját töltötte be. 1993 és 2000 között az ELTE ÁJK dékánja volt. Az ő dékáni időszaka alatt került sor az ELTE ÁJK Kari Könyvtárának felújítására, befejezésére. Ezt követően 2000 és 2003 között a győri ELTE Széchenyi István Főiskola Állam- és Jogtudományi Oktatási Intézetének igazgatója volt. (2002-ben az ELTE SzIF Széchenyi István Egyetemmé alakult). 2005-től haláláig az ELTE ÁJK professzor emeritusa volt.
Kutatási területei közé elsősorban a közigazgatási (államigazgatási) jog, illetve a nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga tartozott. A közigazgatási területen belül a közigazgatás központi szervei (a kormány, a minisztériumok), a választójog, kisebb mértékben a közigazgatás társadalmi környezetével, a helyi önkormányzatok és a közigazgatási eljárásjog kérdéseivel foglalkozott. Emellett a gazdasági igazgatás és az állami vállalat kérdéseit vizsgálta. Publikációi angol, cseh, francia, német, és orosz nyelven jelentek meg. Angol nyelvre lefordított kandidátusi kötete egyes részletei japán nyelven is napvilágot láttak. Angol, cseh, és német nyelven is jelent meg monográfiája. Publikációi jelentek meg Moszkvában, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Jogtudományi Intézete folyóiratában, mely a Goszudarsztvo i pravo azaz az Állam és jog címet viselte (viseli). Írt a KGST titkárság orosz nyelvű folyóiratába, illetve publikált jegyzetet a szovjet Diplomáciai Akadémia számára. Összesen közel 140 publikáció fűződik a nevéhez. Az 1945 után megjelent első államigazgatási jog különös részi, 1972-ben kiadott kötetét (tankönyvét) lektorálta a szovjetunióbeli munkája mellett. Kezdeményezője volt 1989 után annak az elképzelésnek, hogy a közigazgatási jogi tanszékek vezetői közös tankönyvet adjanak ki, hasonlóan az 1966-ban kiadott Berényi Sándor (ELTE ÁJK) budapesti, id. Martonyi János (JATE ÁJK) szegedi, és Szamel Lajos (JPTE ÁJK) pécsi tanszékvezetők nevével fémjelzett, 1945 utáni első államigazgatási jogi általános részi tankönyvéhez hasonlóan. A rendszerváltást követően ez a közigazgatási jog általános részi tankönyvét illetően csupán 1998-ban, a közigazgatási jog különös részi tankönyve (az egyes szakigazgatások vonatkozásában) 1999-ben valósult meg. Az általános rész szerkesztője Ficzere Lajos volt. E kötetbe 14 szerző dolgozott be. Szerzőként jegyezte a politikai rendszer és közigazgatás; a közigazgatás az állami szervek rendszerében; a közigazgatási jog helye a jogrendszerben; a közigazgatási jogi norma; és a közigazgatási jogviszonytan fejezeteket és alpontokat. A különös részi tankönyvet Ficzere Lajos professzor, és Forgács Imre (1949-2022) egyetemi docens együtt szerkesztették, nagyszámú, 21 fős szerzőgárdát irányítva. E tankönyvben a gazdasági igazgatás megjelenítő Közigazgatás és gazdaság; valamint az Európai integráció fejlődése és struktúrája fejezeteket jegyezte. A különös részi tankönyv, az általános részihez hasonlóan, új szemlélettel, az európai integrációs jogi szabályozás és a hazai közigazgatási jogi szabályozás összevetésével készült. A tankönyvsorozat később több kiadásban, változó szerkesztői- és szerzői kollektíva termékeként jelent meg. Tanszékvezetőként fontosnak tartotta Európában és a tengerentúlon is ismert tanszékvezető elődje, Magyary Zoltán (1888-1945) professzor munkáinak újrakiadását.
Ficzere professzor számos tisztséget töltött be. A Magyar Akkreditációs Bizottság tagja (1995-2000), majd alelnöke volt (1997-1998). A firenzei és trieri mintára alapított egyesület, az Európai Jogakadémia elnöke volt (1999-től). A Felsőoktatási Tudományos Tanács tagja (2000-2008), az első négy éves ciklusban a szervezet elnöke is. Az Országos Választási Bizottság elnöki tisztségét is betöltötte legjelentősebb társadalmi pozíciójaként (2001-2006 között).
Felesége, a jogvégzett Ficzeréné Sirkó Alexandra (1940-2016) később Szabó Imre (1912-1991) akadémikus, az MTA ÁJI igazgatója által kutatói státuszba került átsorolásra családjogászként, elsősorban a gyermeki jogokkal, családi vagyonjoggal, valamint egyenjogúsági kérdésekkel foglalkozott. 1980-ban kandidátusi fokozatot szerzett, 2011 és 2015 között az MTA köztestületéhez is csatlakozott.
Gyermekei Ficzere Rita, a Budapesti XX., XXI. és XXIII. kerületi bíróság bírája. Férje Kajdi József ügyvéd, korábban Antall József miniszterelnök titkárságának vezetője. Másik leánya Ficzere Marianna gyermekgyógyász szakorvos. Öt unokája van: Alekszandra, Anita, Júlia, Levente, és Soma.
Tagja volt az MTA Közigazgatás-tudományi Bizottságának; a brüsszeli Nemzetközi Közigazgatás-tudományi Társaságnak; tiszteletbeli professzora volt a kínai Xiani Politikatudományi és Jogtudományi Egyetemnek.
Számos díjat elnyert. Ezek közé tartozik az Akadémiai díj (1967); a Közigazgatásért díj (1999); az Eötvös Loránd Tudományegyetem aranyérme (2000); Eötvös gyűrű (2005); a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2006); valamit a Magyary Zoltán-díj (2007).
A TK Jogtudományi Intézet közössége mind Ficzere Lajosra, mind Ficzeréné Sirkó Alexandrára úgy emlékezik, mint akik mentesek voltak a legcsekélyebb intézményi konfliktusoktól. Ficzere Lajosra mind dékánként, mind oktatóként a hallgatók problémái iránt őszintén érdeklődő, emberséges professzorként emlékeznek egykori tanítványai.
Főbb művei: Az állami vállalat a gazdaságirányítás új rendszerében. [Kandidátusi (CSc.) értekezés] Budapest, Szerző, 1969. 430.; Pravovye formy organizacii sovmestnyh proizvodstv stran-chlen [A KGST-országok eljárásai szervezésének közös formái]. Moszkva, SEV, 1981. 265.; Grundlegende Rechtsfragen der internationalen wirtschaftenden Organisationen der RGW-Landern Budapest, Akadémiai Kiadó, 1981. 223.; A KGST működésének intézményei és jogi alapjai [Tudományok doktora (DSc.) értekezés]. Budapest, Szerző, 1984. 450.; A KGST-integráció szervezete és döntési rendszere és hatása a nemzeti irányításra. Budapest, MTA Államtudományi Kutatások programirodája, 1987. 185.; Právní otászki venejsich vztáchu spolecenství clenskyh státú RVHP [A KGST-országok közössége külkapcsolatainak jogi kérdései]. Prága, Akadémiai Kiadó, 1988. 314.; A közigazgatás szervezeti rendszerének korszerűsítése (Balázs István - Fogarasi József – Kaltenbach Jenő társszerzőkkel). Budapest, Unió Kiadó, 1996. 208.; Európa A-tól Z-ig. Az európai integráció kézikönyve (Czuczai Jenő társszerzővel). Budapest, European Commission, 1996. 306.; Magyar közigazgatási jog. Általános rész (Szerkesztő és társszerző). Budapest, Osiris Kiadó, 1998. 512.; Magyar közigazgatási jog. Különös rész európai uniós kitekintéssel (Szerkesztő Forgács Imrével, és társszerző). Budapest, Osiris Kiadó, 1999. 459.
Ficzere Lajostól ezzel az írással búcsúzik a TK Jogtudományi Intézetének közössége.
Koi Gyula