Élete 96. évében, 2022. május 12-én elhunyt Schmidt Péter volt alkotmánybíró, professor emeritus, az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar egykori dékánja, 1956 és 1967 között az MTA Állam- és Jogtudományi Intézete kutatója.  

1926. december 27-én született Mezőberényben német nemzetiségű tanyasi földművescsalád gyermekeként. A háború miatt csak 1947-ben érettségizett az Áchim András Népi Kollégium kollégista diákjaként, majd tanulmányait a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem közigazgatási szakán folytatta. Itt került közelebbi kapcsolatba a szakon az egyetlen klasszikus jogi tárgyat, a magyar közjogot oktató Csizmadia Andorral (1910-1985). 1948-ban a Közgazdasági Kar elszakadt a Műszaki Egyetemtől, és a közigazgatási képzés a Pázmány Péter Tudományegyetem (1950-től Eötvös Loránd Tudományegyetem) Állam- és Jogtudományi Karára került. Az új karon - kiegészítő vizsgákkal - a II. évfolyamra lehetett beiratkozni, de már csak a jogász szakra. Schmidt Péter így vall erről: „Így lettem véletlenül jogász.” Ezt követően 1951. április 1-től az Államjogi Tanszék kinevezett demonstrátora, majd az egyetem elvégzése után tanársegédje lett. 1951-től  a Magyar Tudományos Akadémia tudományos aspirantúra ösztöndíjasa Beér János államjogász vezetésével,  aki mellett az egyetemen is  dolgozott. 1955-től Pécsett  adjunktusi kinevezést kapott, majd 1956-tól  az MTA  Állam- és Jogtudományi Intézetének munkatársa a Kovács István vezette Államjogi és Államigazgatási Jogi Osztályon. Kandidátusi fokozatát itt szerezte meg 1956 júniusában, a demokratikus centralizmus elvének érvényesülése a magyar államszervezetben témában írott dolgozattal. 1966-ban jelent meg a szocialista választási rendszerek jogösszehasonlításáról szóló monográfiája. A Jogtudományi Intézetnek az állampolgárok alapjogaival és kötelességeivel foglalkozó 1965-ös alapmonográfiájában a lelkiismereti és vallásszabadság, illetve az egyesülési szabadság témakörével foglalkozó fejezetek szerzője.  

1967 és 1989 között az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetében tudományos osztályvezető; 1976-tól 1990-ig, alkotmánybíróvá választásáig az ELTE ÁJK Államjogi Tanszékének  professzora; 1980 és 1983 között az Állam- és Jogtudományi Kar dékánja; 1990-től 1996-ig alkotmánybíró. 70 éves nyugdíjazását és emeritálását követően a közélettől visszavonultan élt. Díjai, kitüntetései, elismerései számosak: Akadémiai díj I. fokozat (1967); az ELTE ÁJK kiváló oktatója (1975); az ELTE ÁJK Budaörsi úti Kollégium kiváló oktatója (1976); a Munka Érdemrend arany fokozata (1986); ELTE Aranyérem (1983); Bibó István Emlékdíj (1994); Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetés (1996); Mezőberény díszpolgára (2014). 220 publikációt adott közre 1950 és 2005 között a magyaron kívül angol, francia, német, és orosz nyelven.

A Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézete jogutóda, az ELKH Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézete búcsúzik egykori, jelentős pályaívet befutott kutatójától.

                                                                                                                                      Koi Gyula

PhD tudományos munkatárs, TK Jogtudományi Intézet, Alkotmány- és Közigazgatási Jogi Osztály