Rácz Attila alkotmány- és közigazgatási jogász, a Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézete jogelőd intézményének nyugalmazott tudományos tanácsadója, a Budapesti Közigazgatási és Államtudományi Egyetem Államigazgatási Kar (jelenleg: NKE Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar) Alkotmányjogi Tanszéke nyugalmazott professzora életének 81. évében, 2019. szeptember 6-án elhunyt. Mind tudósi igényessége, mind emberi kvalitásai kivételesek voltak. A professzor 1938. május 27-én született Miskolcon. Ugyanitt, a magas színvonaláról neves Földes Ferenc Gimnáziumban tett érettségi vizsgát 1957-ben kitűnő eredménnyel. 1962-ben fejezte be tanulmányait a Szegedi József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán. A stúdiumok során továbbra is kiváló előmenetelt mutatott, olyannyira, hogy népköztársasági elnöki aranygyűrű kitüntetés adományozása mellett avatták jogi doktorrá (Promotio sub auspiciis Rei publicae popularis).[1] Ezzel az adományozással Rácz Attila bekerült a Szegedi Tudományegyetem Jogtudományi Kara és jogelődjei azon három végzettje közé, akik az utóbbi 60 évben ilyen kiemelkedő kitüntetésben részesültek.[2] 1967 és 1969 között a strasbourgi Nemzetközi Jogösszehasonlító Fakultáson folytatott posztdoktori tanulmányokat. Rácz professzor 1962. augusztus 1. és 2006 között volt a az MTA Állam- és Jogtudományi Intézet Közjogi osztályának tudományos segédmunkatársa, munkatársa, főmunkatársa, majd végül tudományos tanácsadója – azaz itteni pályája majdnem fél évszázadon át tartott. Negyvenedik életéve betöltése előtt nevezték ki egyetemi docensnek (1977). 1979 és 1981 között az NKE ÁNTK jogelődjeként működő Államigazgatási Főiskola Államigazgatási Tanszékén kapcsolódott be részfoglalkozású oktatóként az igazgatásszervezők képzésébe. A tanszéken főiskolai tanárrá nevezték ki (1981). Itteni, ma már nyugalmazott pályatársai olyan ritka kivételként emlékeznek vissza rá, mint aki az általános és a különös részi közigazgatási jogot a teljesség igényével, mélyen ismerte. Ezt követően került az Alkotmányjogi Tanszékre, melynek 1993 és 2003 között tanszékvezetője volt. A jogászképzésben is oktatott (ELTE ÁJK, 1964–1967; KGRE ÁJK, 1998–2002). Több tudományos minősítést is szerzett: az állam- és jogtudományok kandidátusa (CSc) fokozatot (1971), valamint az állam- és jogtudományok doktora címet (DSc, 1987). Az MTA tagválasztáson levelező tagnak ajánlották (1997). Elnyerte a szegedi JATE ÁJK egyetemi magántanári címét (1997), majd habilitált a KGRE ÁJK-n (1997). A köztársasági elnök ezt követően nevezte ki egyetemi tanárrá a Budapesti Közgazdasági és Államigazgatási Egyetemre (2001), közel 15 esztendővel a nagydoktori cím elnyerése után. A KGRE-ről mint részfoglalkozású oktató 2002-ben, a BCE-ről 2005-ben, az MTA JTI-ből 2006-ban, saját kérésére vonult nyugalomba.

Külföldön is oktatott: összehasonlító alkotmányjogból Norvégiában az Oslói Egyetemen, illetve az USA-beli Santa Clara Egyetemen, Kaliforniában is tartott előadásokat. 1979 és 1987 között több világkongresszuson volt főreferátum szerzője és előadója, illetve öt nemzetközi bilaterális jogásznapon előadó. Angol, francia és orosz nyelven tudott, ezeken felül még németül is publikált. Három nemzetközi kutatásnak is irányítója volt. Ezek témája a jogforráskutatás, a közigazgatás ellenőrzése, valamint a gazdasági bíráskodás volt. A jogforrástani kutatás tíz ország bevonásával zajlott 1973-ban. (Többek között e kutatásban segédkezett joghallgatóként a már ekkor nagy figyelmet keltő Pokol Béla, aki jelenleg az alkotmánybíróság tagja, professzor, az MTA doktora).

Rácz Attila kutatásai során több mint kétszáz publikációt[3] tett közzé 1960 és 2011 között, fél évszázad alatt. Ezek közül három önálló monográfia, öt szerkesztett-társszerzős kötet. Összesen 40-nél több idegen nyelvű műve volt, több mint 25 angol, 10 francia, 3 orosz, valamint egy német nyelvű. Könyvismertetéseiben hazai munkákon kívül angol és orosz nyelvű műveket recenzeált. Munkássága kissé jobban kötődött az alkotmányjoghoz, de voltak erős közigazgatási jogi elemei is. Legfontosabb kutatási területe az alkotmányjogban az államszervezeti jogi részre terjedt ki, azon belül is főként az igazságszolgáltatás alkotmányjogi típusú elemzésére koncentrált, ideértve a bíráskodás, az ügyészség, az ügyvédség, a társadalmi bíráskodás, valamint a népi ülnöki rendszer szerepének vizsgálatát is. A közigazgatás törvényességének külön monográfiát szentelt.[4] A jogforrástani kutatások mellett foglalkozott az igazságügyi igazgatás, valamint a közigazgatási ellenőrzés kérdéseivel is. Az emberi (állampolgári) jogok és kötelességek vizsgálata is fontos szálát képezte kutatásainak, erről, illetve alkotmányjogi alapkérdésekről több kiadást megélt jegyzeteket is közreadott. Nem maradt ki vizsgálódása köréből a siècle des Lumières nagy eszméjének, a Charles de Montesquieu-i hatalommegosztás örök tételeinek vizsgálata sem.

Nemzetközi tudományos társaságokban betöltött szerepei közül kiemelkedik a közigazgatás-tudomány egyetlen világszervezetében, a brüsszeli székhelyű Nemzetközi Közigazgatástudományi Társaságban betöltött alelnöki funkciója (1992–1998).[5] Titkára volt a Nemzetközi Alkotmányjogi Társaság Magyar Nemzeti Szekciójának (1985–1990), és tagja a Jogtudományi Közlöny és az Acta Juridica folyóirat szerkesztőbizottságának.

Tevékenységét számos díjjal ismerték el: az Akadémiai Díj I. fokozata (megosztva, 1967), a Munka Érdemrend ezüst fokozta (1986), Apáczai Csere János-díj (1998), Magyary Zoltán-emlékérem (2001), Magyar Köztársasági Érdemrend Arany Érdemkereszt (2004).[6]

Az egyetemen higgadt jelleme, a problémákat mélyen, egyben érthetően megvilágító stílusa miatt a hallgatók várták előadásait. Emberséges és igazságos vizsgáztató volt. Több mai alkotmányjogászt terelt a tudományos pálya felé, de pályakezdő közigazgatási jogi kutatók és oktatók is sokat tanulhattak tőle, illetve fordulhattak hozzá problémáikkal. Személyes élményem, hogy az intézetbe kerülésemkor, 2005-ben a bemutatkozáskor utalt rá, hogy őt „csak Attilának” szabad szólítani. A szintén már néhai Lőrincz Lajos akadémikussal ültek egy szobában, mindketten szegedi diplomával, immár hosszú évtizedek óta barátként. A szakmai eszmecseréken túl gyakran vetődött fel köztük, hogy egy-egy francia vagy angol idiómát, nyelvi fordulatot melyikük tud adekvátabb módon megfogalmazni, vagy éppen egy-egy régebbi problémát a korszellemnek megfelelően „azsúrba hozni”. Rácz Attila segítette a kezdő kutatók első publikációs zsengéit is. E körben mondta azt – mintegy a „publish or perish” jelszavával szembehelyezkedve –, hogy a gyors, felfokozott, kvalitatív tudományos közzétételek helyett a mély kutatást, a műgondot, a csiszolgatást kell előnyben részesíteni.

Halálával a magyar közjogtudományt pótolhatatlan veszteség érte, a régi iskola grand old manjeinek egyike távozott. „Endliches und ewiges Sein” – hirdeti 1937-ben a később szentté avatott karmelita apáca és filozófusnő, Edith Stein. Nekünk is csak ebben lehet reményünk.

Koi Gyula[7]

_______________________________

[1] A kitüntetéses doktorrá avatás történetéhez lásd Pauler Tivadar: A Budapesti Magyar Királyi Tudományegyetem története. Első kötet I. füzet Bevezetés. A nagyszombati érseki egyetem. Első könyv: Az egyetem újjáalakítása. (Budapest: Egyetemi Nyomda 1880) 24–25. Balogh Sándor: „Aranygyűrűs doktoraink” in Sinkovics István (főszerk.) – Balogh Sándor – Horváth Pál – Erdey-Grúz Tibor (szerk.): Az Eötvös Loránd Tudományegyetem története 1945–1970 (Budapest: ELTE 1970) 723–724. Pap József: „Az egyetem kitüntetéses doktorainak névsora 1642-től 1982-ig” in Pap József: Hagyományok és tárgyi emlékek az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. (Budapest: ELTE 1982) 315–321.

[2] Hamza Gábor – Hoffman István: „A kitüntetéses doktorrá avatás előzményei és mai helyzete a magyar és az osztrák jogászképzésben” Magyar Tudomány 2014/7. 849–853.

[3] Egyes forrásokban tévesen 130 publikáció említése szerepel csupán. Az MTMT2 adatbázisba az 1992 és 2005 közötti időszakból csupán alig 30 publikációja került fel. Meggyőződésem szerint az életmű lentebb említett, jelenleg ismert legteljesebb publikációs listája 201 tételben három önálló monográfiát, DSc értekezését, közel 30 szerkesztett és/vagy társszerzős monográfiát, 5-nél több kisebb terjedelmű önálló különlenyomatot, közel 140 könyvfejezetet és folyóirat-tanulmányt, közel 25 recenziót és könyvismertetést, könyvbírálatot tartalmaz. (A könyvfejezetek, tanulmányok egyik tétele 19 lexikoncímszó összefoglaló említése, ezt 19 bibliográfiai egységnek vettük. Más címszavak esetében azok darabszáma nem volt megjelölve). Orosz Ágnes (szerk.): „Rácz Attila munkáinak válogatott bibliográfiája” in Cserny Ákos (szerk.): Ünnepi tanulmányok Rácz Attila 75. születésnapja tiszteletére (Budapest: Nemzeti Közszolgálati és Tankönyv Kiadó 2013) 711–728.

[4] Rácz Attila: A törvényesség és a közigazgatás (Budapest: Akadémiai Kiadó 1990) 206. Két másik önálló monográfiája Rácz Attila: Az igazságszolgáltatási szervezet egysége és differenciálódása (Budapest: Akadémiai Kiadó 1972) 211. Rácz Attila: Courts and tribunals. A comparative study. Transl.: Zehery Miklós (Budapest: Akadémiai Kiadó 1980) 245.

[5] Az 1930 óta működő brüsszeli IIAS első közép- és kelet-európai térségből származó alelnöke Magyary Zoltán volt. Őt követte Kovács István akadémikus, Lőrincz Lajos akadémikus, Rácz Attila MTA doktor, Verebélyi Imre MTA doktor, valamint Jenei György MTA doktor. További fejlemény, hogy 2019-ben a világszervezet főigazgatójának (director general) jelölték Bordás Mária professzort.

[6] Az életrajz forrásaihoz lásd Cserny Ákos – Máthé Gábor: „Laudatio” in Cserny Ákos (szerk.): Ünnepi tanulmányok Rácz Attila 75. születésnapja tiszteletére (Budapest: Nemzeti Közszolgálati és Tankönyv Kiadó 2013) 11–14. Cserny Ákos: „Rácz Attila életútja” in Cserny Ákos (szerk.): Ünnepi tanulmányok Rácz Attila 75. születésnapja tiszteletére (Budapest: Nemzeti Közszolgálati és Tankönyv Kiadó 2013) 15–17.

[7] PhD, tudományos munkatárs, Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézet Közigazgatási Jogi és Alkotmányjogi Osztály.