"A közgyűjteményben őrzött kulturális javak visszaadása több úton mehet végbe a magyar jogszabályok szerint. A restitúciós eljárás funkciója szerint olyan vagyontárgyak birtokának rendezését célozza, amelyeket az állam ugyan közgyűjteményeiben leltározott, de mai fogalmaink szerint valójában sosem kerültek jogszerű állami tulajdonba. A kulturális és jelentős vagyoni értékük mellett ezek a tárgyak magukon hordozzák a megelőző század történelmi eseményeinek bélyegét. A másik út a tárgyak “hazatalálásához” a polgári peren keresztül történő visszakövetelés. Ez az út azonban egy nehezen járható, amelynek több oka van. Egyrészt a magyar magánjogi szabályok nem szentelnek megkülönböztetett figyelmet a kulturális javak speciális csoportjának, így az ezen eljárások során általában felmerülő bizonyítási nehézségek az eredeti tulajdonost terhelik. Másrészt, az előző évtizedekben erős tendencia, hogy a háttérben fekvő közjogi szabályokat a törvényhozó úgy alakítja, hogy azok befolyást gyakorolnak az eljárások kimenetelére.

A tanulmány célja, hogy átfogó képet adjon a magyar jogrendszer közgyűjteményben őrzött, vitatott tulajdonú javak visszaadására szolgáló szabályairól és azok gyakorlati működéséről. Kiemelt figyelmet fordítunk a restitúciós eljárás szabályainak bemutatására, annál is inkább, mivel azok az elmúlt évtizedben koncepcionális változáson mentek keresztül. Az eljárási szabályok különböző időállapotainak bemutatása és összehasonlítása mellett a törvényjavaslatok indokolását is vizsgálva megkíséreljük feltárni a változás mögött húzódó jogalkotási koncepciót. A vonatkozó bírósági és alkotmánybírósági gyakorlattal összefüggésben részletesen vizsgáljuk az államot illető közjogi és magánjogi jogosítványok összemosódásának problémáját."

Szerzők: Verebélyi Viktória, Vadász Vanda

Opponensek: Erdős Csaba egyetemi oktató (SZE, NKE), Balázs István (TK JTI)

Helyszín: TK JTI Tanácsterem, 1097 Budapest, Tóth Kálmán u. 4.