Az alapjogvédelem a klasszikus alkotmányjogi dogmatikában az állam és a polgár vertikális jogviszonyában érvényesül és az aszimmetrikus jogviszonyban a polgárt védi az állam (túl)hatalmával szemben. Az egymás mellé rendelt, egyenrangú jogalanyok, horizontális magánjogi jogviszonyában az alapjogok védelme hosszú ideig nem jelent meg, a felek privátautonómiájának bár voltak kógens tilalomfái, azoknak közvetlenül nem volt alapjogi megalapozása. A magánjogviszonyokban kivételesen megjelenő alapjogvédelem az elmúlt évtizedek alkotmányos fejlődésének hozadéka, amelyre jó példa az egyenlő bánásmódhoz való jog és a személyes adatok védelmének érvényesítése a horizontális jogviszonyokban. A Digital Services Act (a továbbiakban: DSA, vagy Rendelet) a digitális szolgáltatások, különösen a (közösségi) platformok robosztus hatalmát korlátozó, a szolgáltatás igénybe vevőinek alapvető jogait védő európai rendeletként – álláspontom szerint – új szintet képvisel a horizontális alapjogvédelemben. Ez a tanulmány nem törekszik a DSA átfogó bemutatására, csupán egy, de annál fontosabb elemének, az alapjogvédelmi mechanizmusának az elemzésére vállalkozik.

Felkért hozzászóló: Szalay Klára, tudományos segédmunkatárs, TK JTI

A rendezvény a Mesterséges Intelligencia Nemzeti Laboratórium, valamint a 138965. számú NKFIH pályázat keretében valósult meg, az Európai Unió RRF-2.3.1-21-2022-00004 projekt, valamint az Innovációs és Technológiai Minisztérium, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal támogatásával.