A büntetőpolitika „punitív fordulata” már régóta áll a kriminológia fókuszában mint a csökkenő bűnözés és a növekvő börtönnépesség együttes fennállásának magyarázata. A kettő között kinyíló olló Magyarországon is megfigyelhető. A szakirodalom azonban leginkább néhány konkrét, „ikonikus” jogintézményekre koncentrál, mint a három csapás intézménye.
Kutatásunk kiinduló hipotézise, hogy e „punitív fordulat” a büntetéskiszabási szabályok és az egyes bűncselekmények büntetési tételeinek apróbb változtatások útján történő szigorításából ered, ezen egyenként aprónak tűnő változtatások hatásainak összességéből adódik. Hipotézisünk szerint ezek sokkal nagyobb részben járulnak hozzá a növekvő börtönnépességhez, mint a punitivitás szimbolikussá kikiáltott megtestesítői.
A jelenség Magyarországon különösen figyelemreméltó, hiszen 2010 óta számos olyan Btk.-módosítás történt, amelyek a szabadságelvonással nem járó büntetések alkalmazhatóságának körét szűkítik, vagy növelik a kiszabható szabadságvesztések hosszát. Ennek eredményeképpen a fogvatartottak létszámnövekedése jelentős túlzsúfoltsághoz vezetett. A helyzet olyan súlyos, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága külön ítéletben kötelezi a magyar államot, hogy tegyen lépéseket a túltelítettség csökkentésére.
Jelen kutatásnak két célkitűzése van:
- Először azt mérjük fel, hogy a változások hogyan hatnak az ítélkezési gyakorlatra, ezek milyen mértékben növelték a börtönnépességet és a büntetés-végrehajtás költségeit.
- A kutatásban részt vevőknek a fogvatartás költségeit felmérő korábbi tanulmányára építve modellezzük, hogy a szigorításoknak milyen költségvetési hatásuk van, és egy ún. mikroszimulációs modellel megpróbáljuk a jövőbeli változások hatását előrejelezni.
Kutatásvezető: Tóth Mihály és Győry Csaba