Részlet a bevezetőből:
"»Mindeközben tudjuk, hogy a jog és társadalmi közege, s a mögöttük álló különféle erők állandó versengésben állnak az elsőségért, a végső meghatározó szerepért, s ennek folytán a történelmi lét nemcsak az állandó változás képét mutatja, de számos területe folyamatosan át- és újrarendeződik.« Varga Csaba e kötetet nyitó tanulmányának gondolatait folytatva, a körülmények állandó változása a jog változását vonja maga után, de ennek a változásnak az önazonosság és a szervesülés talaján kell végbemennie. Kötetünk arra vállalkozik, hogy megvizsgálja a magyar jogrendszer változásait a 2010 és 2020 közötti időszakban, és választ adjon arra a kérdésre, hogy a jog változásai az egyes jogterületeken önazonosak voltak-e, azaz illeszkedtek-e a jogtudomány és a joggyakorlat által azonosított jogi sajátosságokhoz, illetve ettől nem függetlenül szervesültek-e, szervesülni tudnak-e a jogrendszerben (mint társadalmi alrendszerben).
Ahogy Fábián Áron és Matyasovszky-Németh Márton felhívják a figyelmet, a jog reagálóképességének megértéséhez a hagyományos dogmatikai módszertan alkalmazása önmagában aligha elégséges. Szükség van a társadalmi-jogi kutatások (socio-legal studies) módszertani eszköztárára, számba kell venni a tradicionális jogelméletek tükröződés modelljét felváltó ún. plurális elméleti modelleket is. A szerzők szerint a jogi pluralizmus mindennapos jelenségével számolva juthatunk el a jog reagálóképességének (reakcióképességének és rezilienciájának) leírásához. A kortárs jogtudományt súlyos módszertani viták jellemzik jogelmélet terén, de még inkább a tételes, avagy dogmatikai jogtudomány esetében, e kérdések tisztázásával közelebb kerülhetünk a jog szerepének és feladatának, illetve a változó tételes jogi környezetnek a megértéséhez.
Bár jelen kötetben is dominánsak a tételes jogi kutatások, szemléletünk erősíti azt az igényt, hogy a jogtudományi kutatások alkalmazzanak – legalább részben – empirikus módszereket.
A kötet azt képviseli, hogy a dogmatikai jogtudománynak van egy olyan „elpusztíthatatlan episztemológiai magja”, amit nem lehet társadalomtudományi módszerekkel helyettesíteni, legfeljebb kiegészíteni. Mindemellett annak a kérdésnek a megválaszolása során, hogy mennyire és hogyan képes a jogrendszer reagálni az őt körülvevő társadalmi valóságra, elfogadjuk, hogy számos társadalomtudományi módszert is adaptáló vagy azokat szorosan figyelembe vevő vizsgálat szükséges. Mindez azért, mert el kell különítenünk a deskriptív és a normatív vizsgálati elemeket, azaz meg kell értenünk, hogy milyen jelenségek húzódnak az egyes szabályozási elemek mögött, másrészt értékelnünk kell, hogy ezek hogyan befolyásolják (ha egyáltalán) a jogi változást, milyen a jogváltozás természete Magyarországon az elmúlt időszakban.
Gunther Teubner Hogyan gondolkodik a jog című tanulmányában több, a jogra alkalmazható ismeretelméleti megközelítést elemez, közte Jürgen Habermas, Michel Foucault és Niklas Luhmann elméleteit. Egy „episztemikus csapdáról” írva a jog autonóm valósága és más társadalmi alrendszerek – a tudomány, a politika, a média stb. – valósága közötti konfliktust is tárgyalja. Teubner nyomdokain és Luhmann autopoiézisz elmélete6 alapján ebben a kutatásban a jogot rendszerként tételeztük, és azt vizsgáltuk, hogy ez a rendszer hogyan reagál az új kihívásokra, a társadalmi, gazdasági vagy tudományos fejlődés új jelenségeire. Elsősorban a jog előrejelző, normatív működése és ereje érdekelt bennünket. Az ilyen vizsgálat nem új a jogelméletben, de a konkrét jogkérdésekben a nemzetközi szakirodalomban erős tendenciaként megjelenő reszponzivitás-vizsgálatok új hullámai új megközelítéseket nyitnak annak megértéséhez, hogy a jog miként őrzi meg funkcióját a társadalomban autonóm doktrinális stabilitásának megtartásával vagy megváltoztatásával. A jogrendszer reaktivitásának és reszponzivitásának elemzése meglehetősen új és egyre szélesebb körben elterjedt megközelítés a jogi kutatásokban is, hazai befolyása azonban eddig nem volt nagy. Kutatásunk itt közölt eredményei ezt a hiányt hivatottak kitölteni a magyar jogrendszer átfogó vizsgálatával."
A teljes kötet (PDF, 552 oldal)
Tartalomjegyzék
GÁRDOS-OROSZ FRUZSINA: A jogrendszer rezilienciája: bevezető
I. ELMÉLET ÉS MÓDSZERTAN
VARGA CSABA: Jogváltozás a jogban és a jogi folyamatokban
FÁBIÁN ÁRON – MATYASOVSZKY-NÉMETH MÁRTON: A jogi reagálóképesség pluralisztikus modellje
GOTO ERIK – LŐRINCZ VIKTOR OLIVÉR: Reziliencia, alkalmazkodás, kognitív modellek és a jog
KISS REBEKA – SEBŐK MIKLÓS: A jogalkotás kvantitatív vizsgálata a jogrendszer reagálóképessége szempontjából
ZŐDI ZSOLT – KISS REBEKA: Hová tűntek a perek? A hazai bíráskodás kvantitatív vizsgálata 2010 és 2020 között
II. JOGÁGI KUTATÁSOK
1. Közjog
BALÁZS ISTVÁN – GAJDUSCHEK GYÖRGY – HOFFMAN ISTVÁN: „Megszüntetve megőrzés”? A közigazgatási hatósági eljárás újraszabályozása az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvényben
GÁRDOS-OROSZ FRUZSINA: Alkotmányozás, alkotmánymódosítások és azok alkotmányossági felülvizsgálata Magyarországon 2010 és 2020 között: miért változik az alkotmány és kinek van ebbe beleszólása?
SZILÁGYI EMESE: A nemzeti vagyonnal gazdálkodó vagy azzal rendelkező magánpiaci szereplők által kezelt adatok nyilvánossága
SCHWEITZER GÁBOR: Az „egyházi” jogállás változásai Magyarországon 2010 és 2018 között
BALOGH LÍDIA – HALÁSZ IVÁN – PAP ANDRÁS LÁSZLÓ: Egyenlőség, kisebbségi jogok, nemzetpolitika 2010 és 2018 között
2. Magánjog
SZALAI ÁKOS – MENYHÁRD ATTILA: Adaptációs mechanizmusok a jogban
VADÁSZ VANDA: Új szakasz a magyar nemzetközi magánjogban? A Kódex mint a kollíziós jog reagálóképességének mérőeszköze
VARJU MÁRTON: Gazdasági-társadalmi válság, modellváltás és reagálóképesség: külön(leges) adóintézkedések és szabályozásuk Magyarországon
BENCZE MÁTYÁS: A magyar bírósági rendszer rezilienciája 2012 és 2021 között
RÁCZ LILLA: A polgári jog és az Alaptörvény kölcsönhatása – az Alaptörvény 28. cikkének gyakorlata polgári ügyekben
TIMÁR BALÁZS: „A múlt felidézhetetlen”: a polgári perjog reakciója a pszeudomodern társadalom és gazdaság kihívásaira
3. Büntetőjog
TÓTH MIHÁLY: Gondolatok a jogrendszer reagálóképességéről– büntetőjogi aspektusból
HOLLÁN MIKLÓS: A kerettényállások és a szaktörvények változása: a reziliencia veszélyei és korlátai
AMBRUS ISTVÁN: Az állatkínzás újraszabályozása a változó társadalmi felfogás tükrében
MEZEI KITTI: Új tendenciák a kiberbűnözés büntetőjogi megítélésében