A kutatás azt vizsgálja, hogy a társadalmi, gazdasági, politikai, tudományos és technikai fejlődés során felmerült új kihívásokra hogyan képes reagálni a magyar jogrendszer a 2010-2018 közötti időszakban. A vizsgálat a jogalkotáson keresztül a jogalkalmazásig és jogkövetésig a fő jogterületekről reprezentatív módon, teljes körű mapping típusú adatbázis-építés és arra épülő kvalitatív elemzés alapján kiválasztott esettanulmányok készítésével elemzi azt, hogy a jogrendszer mikor, hogyan és milyen eredményességgel reagál a kihívásokra a szabályozó, társadalomirányító szerepének megőrzése érdekében (reagálóképesség). Azaz a jogrendszer képes-e asszimilálni az új jelenségeket a már létező dogmatikai rendszerbe, vagy megfigyelhető a rendszer lényeges változása, akkomodációja. A jogi adatbázis építése, majd a bevett jogtudományi módszerekkel (történeti, analitikus, dogmatikai és összehasonló) történő elemzés során a rész-kutatócsoportok meghatározzák, hogy a jogterületükön melyek voltak a legfontosabb változások a jogban akár a jogalkotás, akár a bírósági vagy hatósági jogalkalmazás szintjén. A szakértő elemzést és kiválasztást követően a legfontosabb esetekből esettanulmányok készülnek, illetve a kutatás kísérletet tesz a „reakcióidő” mérésére is, valamint ennek magyarázó változókhoz kapcsolására.

A kutatás célkitűzése, hogy a reprezentativitásra törekvő alapkutatás során, tudományos igénnyel foglalkozzon a hazai társadalomtudományi kutatások által az elmúlt években azonosított társadalmi szintű kihívások magyar jogrendszer egészére tett strukturális hatásaival, arra összpontosítva, hogy hogyan írható le a magyar jogrendszer általános adaptációs és asszimilációs tanulási képessége.

A kutatás alapkérdése az, hogy milyen a magyar jogrendszer reagálóképessége olyan különleges körülmények között, amelyek legfeljebb a rendszerváltás kori helyzethez hasonlíthatók. Kérdés, hogy a különleges társadalmi körülmények (mint pl. gazdasági világválság, migráció, EU változó szerepe, átalakuló politikai rendszer) milyen hatásokat, változásokat idéznek elő a jogrendszerben, és milyen változóktól (jogterület sajátosságai, társadalmi probléma jellege, a felmerülés időpontja, politikai környezete stb.) függ a változás módja, ténye és mértéke?

A kutatás alapkérdése továbbá az, hogy hogyan tanul a jogrendszer, mi a jogági, jogterületi dogmatika szerepe a jogi válaszok kialakításában, és milyen társadalmi, gazdasági kihívásokra reagál a jog. További kérdés, hogy mi jellemzi a változást az adott jogterületen (adaptáció, akkomodáció, kodifikáció, változatlanság, eljelentéktelenedés), végső soron milyen a jogrendszer tanulható önmegtartó képessége, a rezilienciája.

A kutatási eredmények a jogrendszer, a jogalkotás, a jogalkalmazás és a jogértelmezés és az erre épülő intézményi gyakorlatok fejlesztéséhez járulhatnak hozzá végső soron a jogrendszer rezilienciájának vizsgálatával. Ez a megközelítés nem előzmény nélküli ugyan a jogelméletben, konkrét tételes jogi problémákra azonban ebben a formában szisztematikusan még nem alkalmazták, a kutatástól ezért jelentős tudományos eredmények várhatók, és az eredmények a jogállamiság lényegi kérdéseinek, a jog társadalmi szerepének az elemzéséhez is hozzájárulnak. A kutatási eredmények alapján érthetővé válik, hogy a jogpolitikai reformok sikere mely tényezőktől függ a mai magyar jogrendszerben. A kutatás azonosítja a jogrendszer rendszerszintű problémáit, a reagálóképesség hiányosságait, amely ismeret nélkülözhetetlen a közpolitikai és szabályozási reformok, az intézményépítés sikeres végrehajtása szempontjából.

Vezető kutató: Gárdos-Orosz Fruzsina

Részt vevő kutatók:

Ambrus István (ELTE ÁJK)
Balázs István
Balogh Lídia Hermina
Bencze Mátyás
Gajduschek György
Győry Csaba
Halász Iván
Horváthy Balázs
Koi Gyula
Könczöl Miklós
Lőrincz Viktor Olivér
Menyhárd Attila (ELTE ÁJK)
Mezei Kitti
Pap András László
Papp Mónika
Rácz Lilla
Schweitzer Gábor
Sebők Miklós
Szalai Ákos (PPKE JÁK)
Szente Zoltán
Szilágyi Emese
Vadász Vanda
Varju Márton
Ziegler Dezső Tamás
Ződi Zsolt