A nemzeti kisebbségi jogok európai rendszere az 1990-es évek elejének (hazai, régiós és nemzetközi) ambícióitól messze maradva nem tudott érdemben túllépni az általános nemzetközi kisebbségi jogi védelem szintjén. Például míg az őslakos népek jogai terén fontos csoportszintű garanciák jelentek meg, a nemzeti kisebbségek jogai esetén nem látható ilyen előrelépés. A csoportszinten megfogalmazott garanciák elfogadását továbbra is akadályozza az államok kifejezett gyanakvása vagy ellenkezése.

A kutatás olyan előremutató megoldási javaslatot kíván találni, amely nem kérdőjelezi meg az alapvetően egyéni alapú emberi és kisebbségi jogi megközelítést, ugyanakkor lehetővé teszi, hogy a jog elismerjen csoportszinten érvényesíthető kisebbségi igényeket. Ehhez az európai jogalkotásban az utóbbi időben – a kisebbségi jogtól távolabb eső területeken – sok figyelmet kapott megoldást, a csoportos perlést veszi alapul. A kutatás kiinduló feltevése, hogy a csoport elismerése egy jogi eljárásban a kollektív formában (is) megfogalmazott igényekre legalább részleges megoldást nyújthat még akkor is, ha a védett jogokra továbbra is egyéni jogokként tekintünk.

A kutatás erre építve kifejezetten a csoportos perlés európai bevezetés lehetőségét vizsgálja, bírói vagy kvázi bírói fórumok előtt, nemzeti, uniós és nemzetközi szinten. Ennek keretében egyrészt értékeli, hogy az a jelenleg alkalmazott és tervezett eljárási szabályokhoz mennyiben tud illeszkedni, úgymint az uniós csoportos perléssel kapcsolatos útkereséshez, a hasonló tagállami megoldásokhoz, az Emberi Jogok Európai Bírósága előtti pilot judgment eljáráshoz vagy az Európai Szociális Charta szerinti kollektív panaszmechanizmushoz.

Részt vevő kutatók: Körtvélyesi Zsolt, Fiala-Butora János