Szalai Ákos: Prevenció és reparáció a kártérítési jogban
2014/26
A kártérítés léte mögött két jogpolitikai elvet szokás felhozni: (i) a károsult helyzetének reparálását, az ő kompenzálását, illetve (ii) a károkozó (a potenciális károkozó) oldalán a prevenciót, vagyis a károkozás veszélyének visszaszorítását. A joggazdaságtani irodalom természetesen elsősorban ez utóbbit állítja középpontba. A prevenciós hatás mögött meghúzódó összefüggés, első közelítésben, roppant egyszerű: ha egy tevékenységnek nő a költsége, akkor azt kevesebben és kisebb mértékben vállalják fel. Azt a kérdést tesszük fel, hogy a reparációs elv egymagában alkalmas-e arra, hogy a kártérítési rendszer alapja legye. Az érvelés azt próbálja bizonyítani, hogy nem, sőt napjainkban a két jogpolitikai cél közül a prevenció válik fontosabbá. A fő ok: a reparációs elv egymagában nem ad választ még arra sem, hogy kit kell kompenzálni, mikor és kinek. Más érvelés szerint prevenciós hatás nélkül a kártérítési rendszerre a mainál csak lényegesen szűkebb körben lenne szükség.