Jakab András – Szilágyi Emese: Sarkalatos törvények a magyar jogrendben
2015/32
A jogi oktatás megkönnyítésére és a tudományos diskurzus elősegítése céljából az MTA TK Jogtudományi Intézete 2014 januárja és júniusa között tizennyolc alkalomból álló nyilvános beszélgetéssorozatot rendezett a sarkalatos (Alaptörvény előtti nevén: kétharmados) törvények változásairól a 2014-ben lezárult törvényhozási periódusban. A jelen kutatási zárójelentés a beszélgetésekből és a beszélgetések résztvevői által írt műhelytanulmányokból levont következtetéseket tartalmazza. Az itt leírt kutatási eredmények nem minden esetben tekinthetőek konszenzusosnak (bár ahol lehet, ott törekedtünk azt megjeleníteni, és a válaszok többsége konszenzusos volt a szakértők között), hiszen voltak olyan kérdések, ahol a meghívott szakértők sem értettek egyet. Általános konklúziónk, hogy a sarkalatos törvényekkel szemben szkeptikusnak kell lenni: a valóban fontos alapszabályoknak ugyanis inkább az alkotmányban a helyük, a nem fontosaknak ellenben egyszerű törvényekben. Az alkotmányért az alkotmányozó (a népszuverenitás elvének jegyében) és az AB (a jogállamiság elvének jegyében) felel, az egyszerű törvényekért pedig a parlamenti többség (a parlamentáris demokrácia elvének jegyében). A jelenlegi sarkalatos (és a korábbi kétharmados) törvények rendszere ellentmond ezeknek az elveknek, sőt a sarkalatos törvények rendszerének még számosabb policy-jellegű témái néhol még tovább rontottak az 1989/90-es alkotmány eleve rossz megoldásán ebből a szempontból. Az írás egyenként elemzi a 2010 óta megszületett és/vagy módosított sarkalatos törvényeket is, elemezve és értékelve azokat hatékonysági, általános jogelvi és nemzetközi jogi szempontból is.