MTA Law Working Papers
A Jogtudományi Intézet műhelytanulmányai
2016/8
Amennyiben az érvénytelenség oka a szerződés egy meghatározott részét érinti, a modern jogrendszerek a részleges érvénytelenséggel kapcsolatos szabályrendszert rendelik alkalmazni az érvénytelenség jogkövetkezményeként. Maga a részleges érvénytelenség alkalmazása azonban számos dogmatikai problémát vet fel, és többféleképpen is szabályozható. Így célszerűnek és szükségesnek mutatkozik a részleges érvénytelenség keletkezésének és gyökereinek jogtörténet feltárása. Az ezzel kapcsolatos munkák jellemzően a római jogba nyúlnak vissza, és azt vizsgálják, hogy ott miként „keletkezhetett” a részleges érvénytelenség. Ugyanakkor más antik jogrendszerek ezirányú vizsgálatával adós a jogtörténet, hiszen nehezen hihető, hogy a római jog előzményeként funkcionáló, vagy azzal párhuzamosan fejlődő jogrendszerekben ez a jelenség teljesen ismeretlen lett volna. A tanulmányban feltárásra kerül az ókori Mezopotámia és Egyiptom „magánjoga”, valamint az ókori görög jog a részleges érvénytelenség szempontjából. Bizonyítást nyer, hogy ezekben a jogokban is minden bizonnyal ismert volt a részleges érvénytelenség problematikája. Természetesen nem arról van szó, hogy a problémakört akár szabályozták volna, vagy a tudatos jogalkalmazás keretében akár a fogalmat ismerték volna, vagy dogmatikailag kidolgozásra került volna a részleges érvénytelenség. Ugyanakkor a kezdetleges gazdasági és társadalmi viszonyok között is megjelent a szerződés részleges kikényszeríthetőségének jelensége. A római jog a problémakörhöz komplexebben és tudatosabban viszonyult, de a részleges érvénytelenség itt sem intézményesedett, jóllehet a napi joggyakorlatban tömegesen jelent meg ez a jelenség, és kezelése meglehetősen komplex volt. Az alábbi, német nyelvű tanulmány a részleges érvénytelenség antik jogban fellelhető gyökereit, és a részleges érvénytelenség problematikájának keletkezését mutatja be.