Benkő Orsolya: Az állam világnézeti semlegességéhez való jog? A semlegesség alapjogi értelmezésének lehetősége az Alkotmánybíróság gyakorlatában
2021/19
A világnézeti semlegesség követelménye nem szerepel az Alaptörvényben. Ezért ahhoz, hogy a követelményt a bírói fórumok alkalmazhassák és ki is kényszeríthessék, szükséges, hogy azt valamilyen módon visszavezessék a normaszövegre, és ezáltal jogi tartalommal és kötőerővel ruházzák fel. Jogi értelemben ezt a folyamatot tekintjük a semlegesség követelménye igazolásának. A jogi igazolás ugyanakkor nagyban támaszkodik a semlegesség morálfilozófiában kimunkált megalapozására. A morálfilozófia a semlegesség követelményét egyes velünk született jogokra vezeti vissza, az uralkodónak tekinthető álláspont szerint az állam elfogultsága esetén ugyanis önmagával ezzel az elfogultsággal sértené az egyének egyenlő méltóságú személyként való kezelésének követelményét, a vallásszabadságot, illetve a szólásszabadságot. Tekintettel arra, hogy mind az egyenlő méltóság elve, mind a vallás- és szólásszabadság mára jogi (alkotmányos és nemzetközi jogi) elismerést nyertek, a morálfilozófiai és a jogi igazolások ezen a ponton összekapcsolhatóak, és a morálfilozófiai indokolás jogi relevanciát kaphat. Nem meglepő tehát, hogy a magyar Alkotmánybíróság a lelkiismereti és vallásszabadságot, valamint a véleménynyilvánítási szabadságot előíró rendelkezéseket jelöli meg a semlegesség elvének jogi megalapozásaként. Az állam pártatlanságának követelménye a vallásszabadsággal nyer jogi igazolást például, ha úgy tekintjük, hogy a vallásszabadság nem valósulhat meg abban az esetben, ha az állam előnyben részesít vagy éppen hátrányosabb helyzetbe hoz bizonyos felekezetek vagy felekezetekhez tartozó személyeket.