Ignácz György: A büntetéskiszabási gyakorlatra irányuló empirikus kutatások elmélete és módszertana
2020/1
A büntető igazságszolgáltatás egyik területén sincs nagyobb szerepe az intuíciónak, mint a büntetéskiszabásnál, hiszen ebben a folyamatban a jogszabályoknak kizárólag keretmeghatározó szerepük van, tulajdonképpen szó szerint: a különös részi büntetési tételkeret, valamint a büntetéskiszabás általános és speciális szabályai csupán azt a keretet határozzák meg, amelyben a konkrét elkövető konkrét cselekménye szankcionálható. Azonban a szankció kiszabásának valamennyi oka az ítéletekből tipikusan nem derül ki, hiszen az a képesség, hogy a bíró utólag meg tudja a döntését indokolni a releváns jogszabályok keretei között, nem jelenti azt, hogy pontosan be tudná mutatni azokat a lépéseket, amelyek a döntés meghozatalához vezettek.
A magyar jogtudományban annak ellenére nincs nagy hagyománya a büntetéskiszabási gyakorlat empirikus vizsgálatának, hogy az első ilyen tárgyú kutatásokat már fél évszázada lefolytatták. A viszonylag csekély számú kutatást is legalább részben eltérő módszertanok alapján folytatták le, így az egyes kutatások önmagukban ugyan adhatnak érvényes válaszokat a kutatási kérdésekre, de az eredmények összehasonlíthatósága hiányzik. Ez azért probléma, mert az egymástól függetlenül, de egységes módszertan mellett lefolytatott kutatásokból kirajzolódhatna az országos büntetéskiszabási gyakorlat, következtetéseket lehetne levonni arra, hogy egy adott időintervallumon belül enyhült-e vagy szigorodott a gyakorlat, egyes bűncselekményeket egymáshoz viszonyítva is lehetne vizsgálni stb.
Tanulmányomban bemutatom a büntetéskiszabási kutatások lefolytatásának és az eredmények értékelésének elméleti alapjait, és a korábbi kutatások tapasztalatait felhasználva javaslatot teszek egy olyan módszertanra, amely valamennyi büntetéskiszabási gyakorlatot érintő empirikus kutatásban alkalmazható lehet.